Romániai Magyar Szó, 2003. november (15. évfolyam, 4617-4647. szám)
2003-10-01 / 4617. szám
ROMÁNIAI 4617. SZÁM 2003. OKTÓBER 1., SZERDA ÁRA 4000 LEJ, ELŐFIZETŐKNEK 2308 LEJ Lapzártakor: Politikai nyilatkozat Elmondta: Tokay György képviselő Az elmúlt évtizedben, Románia Parlamentjében szokássá vált, hogy október 6. környékén a magyar képviselők kegyeletteljes szívvel emlékeznek meg a ’48-as forradalomról. A ’48-as szellem mint a polgári forradalom alapvető eszméje, megszentelt helyet foglal el nemzetünk és a román nemzet történetében. Lehet, hogy nem tévedünk, ha ma is azt állítjuk, hogy a másfél évszázaddal ezelőtti események mérföldkövet jelentettek a közép-kelet európai nemzetek létrejöttében. Fényes alakok sokasága lépett be mindörökre a nemzetek panteonjába. Kossuth és Balcescu ennek az időszaknak jelképértékű alakjai voltak és maradnak. Mindannyian tudjuk, hogyan végződött a magyar forradalom, a román forradalom. A szabadság, testvériség és egyenlőség eszméinek gyászos leverése, a reakciós habsburgi és cári erők ideiglenes győzelme nem fegyverezték le nemzeteinket. Megemlékeztünk erről, a demokráciáért és szabadságért vívott küzdelemben elszenvedett vereségről, mindig is tudva, hogy csak egy csatát s nem háborút vesztettünk. És a történelem nekünk adott igazat. Másfél évszázad után, az igazság, demokrácia és szabadság a világnak ebben a sarkában is győzedelmeskedtek. Másfél évszázad után minden nemzet az egyesült Európa felé halad. Méltó tehát, hogy tisztelettel adózzunk azoknak a férfiaknak és nőknek, akik megnyitották számunkra a szabadság felé vivő utat. Ma a szabadság eszméjét ünnepeljük. A magyarok szabadságáról van szó, a románok szabadságáról, a csehek, lengyelek, szabadságáról, mert a szabadságot soha és senki nem sajátíthatja ki. Fájó igazság, hogy sokszor egymással szemben álló táborokban találtuk magunkat. Igaz, hogy románok és magyarok gyászos és felesleges összecsapásokkal terhes múltat tudhatunk magunkénak. Igaz, hogy mindkét részről sokan (Folytatása a 8. oldalon) _____fh____ Október 6 méltó megünnepléséért Párhuzamos emlékezések? (Bukarest) • Az aradi vértanúkról, mint azt a korábbi események menetéből sejteni lehetett, szoboravatás nélkül emlékeznek meg a hét végén. Tokay György, az RMDSZ Arad megyei parlamenti képviselője az MTI-nek nyilatkozva úgy jellemezte a mostani megemlékezést, hogy az „fájdalmas lesz”. A romániai magyaroknak ugyanis az volt a vágyuk, hogy október 5-én, nyolcvan év után ismét köztéren álljon az aradi Szabadság-szobor. Erre, mint tudjuk, valamennyi előzetes egyezség, jóváhagyás és esemény feljogosította őket. Az avatásra, jelezte Tokay, egy maroknyi nacionalista miatt nincs lehetőség, a visszaállítási munkálatokat leállították. Ez azonban a képviselő szerint nem jelenti azt, hogy az RMDSZ lemondott volna az emlékmű majdani felállításáról. A megemlékezések október 4-én, szombaton kezdődnek, az 1948-49- es forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezendő ünnepi műsorral - mondta Tokay György. 5-én, vasárnap a déli istentisztelet, illetve mise (Folytatása a 8. oldalon) Varga Attila RMDSZ képviselő, az Alkotmánymódosító Bizottság tagja összeállítása IGEN az alkotmánymódosításra, NEM a régi alkotmányra Tíz év politikai, alkotmányjogi gyakorlata elégséges volt a román politikai elit számára is, hogy felismerje: az 1991 -es alkotmány rossz és felülvizsgálatra szorul. Hosszas politikai viták, egyeztetések és egyezkedések nyomán született meg az alkotmánymódosító törvénytervezet, amelyet a Parlament két Házában, a Nagyrománia Párt kivételével, minden politikai erő megszavazott. Az RMDSZ politikai felelőssége, (mely egyébként elutasította az 1991-es alkotmányt) az volt, hogy vegyen részt az alkotmány módosításában és ha az javul általában, és bővül a kisebbségi jogok vonatkozásában, illetve nem tartalmaz a magyarság jogait és érdekeit sértő rendelkezéseket, akkor támogassa és minden politikai eszközzel elősegítse ezt a folyamatot. Az RMDSZ ezt is tette. Az alkotmány módosítása révén az alaptörvényt, olyan rendelkezésekkel sikerült feljavítani, melyek többek között elősegítik Románia, és ezáltal a romániai magyarság európai uniós csatlakozását, bővültek általában az emberi jogok, és a kisebbségi jogok, illetve az elfogadott módosítások nem tartalmaznak kisebbségellenes rendelkezéseket. (Folytatása a Törvénytár rovatban, a 6. oldalon) SZKT október 11-én Helyhatósági választási előkészületek is napirenden (Bukarest) • Az RMDSZ bukaresti Elnöki Hivatalától kaptuk az alábbi közleményt: „2003. október 11-én, szombaton reggel 9 órára, Marosvásárhelyre, az Ifjúsági Házba összehívom a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülését. Javasolt napirend: 1. A szövetségi elnök politikai tájékoztatója; 2. A 2004-es önkormányzati választások előkészítése; 3. Az Állandó Bizottság kiegészítése; 4. Tájékoztatás az alkotmánymódosítással kapcsolatos népszavazás előkészületeiről; 5. Az Ügyvezető Elnökség működési szabályzatának elfogadása. 6. A Szövetségi Szabályzat-Felügyelő Bizottság működési szabályzatának elfogadása. Az ülés este 19 óráig tart. Az Egyeztető Kerekasztal a megelőző napon, pénteken este 19 órakor ülésezik a Maros megyei RMDSZ székházában. (Bukarest, 2003. szeptember 29.) Markó Béla szövetségi elnök”. A tanács nem támogatja az iskolák összevonását A tanfelügyelőség kitart (Csíkszereda) • A nyári szünet után az elmúlt hétvégén tartotta soros ülését Csíkszereda önkormányzata, a városháza felújított dísztermében. Ezen többek között a Hargita megyei tanfelügyelőség beadványáról is dönteni kellett, amelyben azt kérte a testülettől: támogassa a Nagy István Művészeti Líceum és az Ady Endre Általános Iskola összevonását. A tanfelügyelőség vezetőtanácsa szeptember 10-én döntött az ügyben, ami egyben az Ady iskola önállóságának megszűnését jelenti. A beadványt hosszasan vitatta a testület. A tanácsosok sérelmezték, hogy bár a város több mint száz oktatási intézmény fenntartási költségét biztosítja, a tanfelügyelőség sose konzultál a várossal. A tanács kérésére korábban tanulmányt rendeltek meg az iskolák kihasználtságáról, mely hetvenmillió lejbe került, s az eredmények még az idén ismertek lesznek, szerintük így a döntés elhamarkodott. Az ülésen ott volt a két iskola képviselője. Kiderült, a tanfelügyelőség határozata nem oldja meg a művészeti iskola teremhiányát. Az elmúlt évben pedig több tanhelyiséget is bérelt a tanács az iskola számára. A tanácsosok szerint a művészeti iskola fontos a városnak. (Folytatása a 8. oldalon) Megkezdődött a szeptemberi szarvasbőgés MTI Fotó: Kovács Attila Fotó: Tóásó Áron Zoltán Szekéren a Búzavirág együttes. Beszámolónkat a négyfalusi Szent Mihály Napokról lásd a 3. oldalon KHUKIt HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Polgár Annyit írunk, beszélünk mostanában a polgárról, hogy a múlt éjszaka, alvás helyett, az első kakasszóig mást sem csináltam, mint azon tűnődtem, vajon én polgár vagyoke? Bármennyire igyekeztem is szépíteni saját helyzetemet, be kellett látnom: messze nem felelek meg a francia forradalom támasztotta igényeknek. Nem vagyok ama harmadik rendhez tartozó, aki biztos anyagi léttel rendelkezik, s aki nem függ másoktól, amiért aztán bátran kitáthatja száját, megmondhatja véleményét. Az alig 33-35 ezer forintot érő havi keresetem nem csak az EU-s országokban, de a nemsokára csatlakozó Magyarországon is inkább az alsó szinthez, mint a középréteghez sorol. De aztán mindjárt számba vettem a családi örökség máig szilárdan őrzött részét is: a szilvást, a szőlőt, az öreg présházat, a hektárnyi kaszálót, melynek szénája évek óta ingyen sem kell ám senkinek, a három cseresznyefát, az öt barackfát, a két bokor ribizlit, egy bokor köszmétét. Meg az öreg vadkörtefát, amit a gyermekévek iránti nosztalgia nem enged kivágatni. Mindez együtt alig másfél hektár. Ha az EU-ban a százhektáros birtok is kisgazdaságnak számít, hol állok én attól, hogy a büszke középréteg tagjának merjem magam nevezni? (A fölösleges bort és pálinkát, amit rendszerint baráti körben szoktam értékesíteni, nem említem az adószedő miatt.) Oly távol vagyok hát a polgári léttől s egyúttal attól, hogy anyagiakban senkitől se függő polgárként bárki arcához merjem vágni a véleményem, mint Makó Jeruzsálemhez, sóhajtottam fel. Sokáig bánkódtam ekként a nagy román éjszakában, amikor egyszer ismét felcsillant előttem a remény. Eszembe jutottak a polgári fórumok, de hiszen oda csupa polgárok járnak! Kies városomban nagyobb részüket személyesen ismerem. Lássuk csak! Az első csalódás akkor ért, amikor sorra vettem őket és egyértelműen kiderült: legtöbbjük nem gazdagabb, mint én. De hát akkor mitől polgárok? Még egy kis töprengés, és közel kerültem a válaszhoz. Egy részük ugyanis megsértődött, mert kiszorult az érdekvédelmi szervezetből, illetve annak valamilyen fizetett állásából. Én nem szorultam, nem is sértődtem meg, igaz, hogy fizetést sem kaptam. Másik részük (szerintem ők teszik ki a fórumosok 60-65 százalékát!) már kirendezte családját, gyermekét Magyarországra, vagy még tovább, s most minden érdekük azt diktálja, hogy a rossznál is rosszabbnak állítsák be az itteni helyzetet, s lehetőleg nemzetárulónak az érdekvédelmi szervezetet, mert csak így tudják igazolni a szülőföld elhagyását. Sajnos, ezen az alapon sem lehetek polgár, mert nekem szerencsétlen nem-polgárnak gyermekeim, unokáim hiánytalanul mellettem élnek. Látom, hallom, hogy sokakat a szép nemzeti szövegek visznek a fórumra. Nekem is melegíti a szívem - márcsak azért is, mert én is polgár, ráadásul magyar polgár szeretnék lenni -, mikor folyton mondják, hogy így meg úgy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a magyar nemzeti micsoda és a többi. De mikor már-már elrepülnék az örömtől, az eszem valahogy mindig visszaránt a földre, ahol a sáros-rögös élettapasztalat arra int: minél szebb a szöveg, annál kevésbé lesz belőle valami, mivel az a bizonyos a lufieffektus a politikában is menthetetlenül érvényesül: minél nagyobbra fújják a ballont, annál nagyobbat pukkan. SIKE LAJOS (a szerző újságíró)