Romániai Magyar Szó, 2003. november (15. évfolyam, 4617-4647. szám)

2003-10-01 / 4617. szám

ROMÁNIAI 4617. SZÁM 2003. OKTÓBER 1., SZERDA ÁRA 4000 LEJ, ELŐFIZETŐKNEK 2308 LEJ Lapzártakor: Politikai nyilatkozat Elmondta: Tokay György képviselő Az elmúlt évtizedben, Románia Parlamentjében szokássá vált, ho­gy október 6. környékén a magyar kép­viselők kegyeletteljes szívvel emlé­keznek meg a ’48-as forradalomról. A ’48-as szellem mint a polgári forra­dalom alapvető eszméje, megszentelt helyet foglal el nemzetünk és a román nemzet történetében. Lehet, hogy nem tévedünk, ha ma is azt állítjuk, hogy a másfél évszázad­dal ezelőtti események mérföldkövet jelentettek a közép-kelet európai nem­zetek létrejöttében. Fényes alakok so­kasága lépett be mindörökre a nem­zetek panteonjába. Kossuth és Balces­­cu ennek az időszaknak jelképértékű alakjai voltak és maradnak. Mindannyian tudjuk, hogyan vég­ződött a magyar forradalom, a román forradalom. A szabadság, testvériség és egyenlőség eszméinek gyászos le­verése, a reakciós habsburgi és cári erők ideiglenes győzelme nem fegy­verezték le nemzeteinket. Megemlékeztünk erről, a demok­ráciáért és szabadságért vívott küz­delemben elszenvedett vereségről, mi­ndig is tudva, hogy csak egy csatát s nem háborút vesztettünk. És a tör­ténelem nekünk adott igazat. Másfél évszázad után, az igazság, demokrácia és szabadság a világnak ebben a sarkában is győzedelmes­kedtek. Másfél évszázad után minden nem­zet az egyesült Európa felé halad. Méltó tehát, hogy tisztelettel adóz­zunk azoknak a férfiaknak és nőknek, akik megnyitották számunkra a szabadság felé vivő utat. Ma a szabadság eszméjét ünnepel­jük. A magyarok szabadságáról van szó, a románok szabadságáról, a csehek, lengyelek, szabadságáról, mert a sza­badságot soha és senki nem sajátít­hatja ki. Fájó igazság, hogy sokszor egymás­sal szemben álló táborokban találtuk magunkat. Igaz, hogy románok és magyarok gyászos és felesleges összecsapások­kal terhes múltat tudhatunk magunké­nak. Igaz, hogy mindkét részről sokan (Folytatása a 8. oldalon) _____fh____­ Október 6 méltó megünnepléséért Párhuzamos emlékezések? (Bukarest) • Az aradi vérta­núkról, mint azt a korábbi események menetéből sejteni lehetett, szobor­avatás nélkül emlékeznek meg a hét végén. Tokay György, az RMDSZ Arad megyei parlamenti képviselője az MTI-nek nyilatkozva úgy jelle­mezte a mostani megemlékezést, hogy az „fájdalmas lesz”. A románi­ai magyaroknak ugyanis az volt a vágyuk, hogy október 5-én, nyolc­van év után ismét köztéren álljon az aradi Szabadság-szobor. Erre, mint tudjuk, valamennyi előzetes egyez­ség, jóváhagyás és esemény feljogo­sította őket. Az avatásra, jelezte Tokay, egy maroknyi nacionalista miatt nincs lehetőség, a visszaállítási munká­latokat leállították. Ez azonban a képviselő szerint nem jelenti azt, hogy az RMDSZ lemondott volna az emlékmű majdani felállításáról. A megemlékezések október 4-én, szombaton kezdődnek, az 1948-49- es forradalom és szabadságharc tisz­teletére rendezendő ünnepi műsorral - mondta Tokay György. 5-én, vasár­nap a déli istentisztelet, illetve mise (Folytatása a 8. oldalon) Varga Attila RMDSZ képviselő, az Alkotmánymódosító­­ Bizottság tagja összeállítása IGEN az alkotmány­­módosításra, NEM a régi alkotmányra Tíz év politikai, alkotmányjogi gyakorlata elégséges volt a román politikai elit számára is, hogy felismerje: az 1991 -es alkotmány rossz és felülvizsgálatra szorul. Hosszas politikai viták, egyeztetések és egyezkedések nyomán született meg az alkotmánymódosító törvénytervezet, amelyet a Parlament két Házában, a Nagy­­románia Párt kivételével, minden politikai erő megszavazott. Az RMDSZ politikai felelőssége, (mely egyébként elutasította az 1991-es alkot­mányt) az volt, hogy vegyen részt az alkotmány módosításában és ha az javul általában, és bővül a kisebbségi jogok vonatkozásában, illetve nem tartalmaz a magyarság jogait és érdekeit sértő rendelkezéseket, akkor támogassa és minden politikai eszközzel elősegítse ezt a folyamatot. Az RMDSZ ezt is tette. Az alkotmány módosítása révén az alaptörvényt, olyan rendelkezésekkel sikerült feljavítani, melyek többek között elősegítik Románia, és ezáltal a romániai magyarság európai uniós csatlakozását, bővültek általában az emberi jogok, és a kisebbségi jogok, illetve az elfogadott módosítások nem tartal­maznak kisebbségellenes rendelkezéseket. (Folytatása a Törvénytár rovatban, a 6. oldalon) SZKT október 11-én Helyhatósági választási előkészületek is napirenden (Bukarest) • Az RMDSZ buka­resti Elnöki Hivatalától kaptuk az alábbi közleményt: „2003. október 11-én, szombaton reggel 9 órára, Ma­rosvásárhelyre, az Ifjúsági Házba összehívom a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülését. Javasolt napirend: 1. A szövetségi elnök politikai tájékoz­tatója; 2. A 2004-es önkormányzati választások előkészítése; 3. Az Állandó Bizottság kiegészítése; 4. Tájékoztatás az alkotmánymódosítással kapcsolatos népszavazás előkészületeiről; 5. Az Ügyvezető Elnökség működési szabály­zatának elfogadása. 6. A Szövetségi Szabályzat-Felügyelő Bizottság műkö­dési szabályzatának elfogadása. Az ülés este 19 óráig tart. Az Egyeztető Kerekasztal a megelőző napon, pén­teken este 19 órakor ülésezik a Maros megyei RMDSZ székházában. (Buka­rest, 2003. szeptember 29.) Markó Béla szövetségi elnök”. A tanács nem támogatja az iskolák összevonását A tanfelügyelőség kitart (Csíkszereda) • A nyári szünet után az elmúlt hétvégén tartotta soros ülését Csíkszereda önkormányzata, a város­háza felújított dísztermében. Ezen többek között a Hargita megyei tanfelügyelőség beadványáról is dön­teni kellett, amelyben azt kérte a tes­tülettől: támogassa a Nagy István Mű­vészeti Líceum és az Ady Endre Ál­talános Iskola összevonását. A tanfelü­gyelőség vezetőtanácsa szeptember 10-én döntött az ügyben, ami egyben az Ady iskola önállóságának megszűné­sét jelenti. A beadványt hosszasan vitat­ta a testület. A tanácsosok sérelmez­ték, hogy bár a város több mint száz ok­tatási intézmény fenntartási költségét biztosítja, a tanfelügyelőség sose kon­zultál a várossal. A tanács kérésére ko­rábban tanulmányt rendeltek meg az iskolák kihasználtságáról, mely hetven­­millió lejbe került, s az eredmények még az idén ismertek lesznek, szerin­tük így a döntés elhamarkodott. Az ülé­sen ott volt a két iskola képviselője. Kiderült, a tanfelügyelőség határozata nem oldja meg a művészeti iskola teremhiányát. Az elmúlt évben pedig több tanhelyiséget is bérelt a tanács az iskola számára. A tanácsosok szerint a művészeti iskola fontos a városnak. (Folytatása a 8. oldalon) Megkezdődött a szeptemberi szarvasbőgés MTI Fotó: Kovács Attila Fotó: Tóásó Áron Zoltán Szekéren a Búzavirág együttes. Beszámolónkat a négyfalusi Szent­ Mihály Napokról lásd a 3. oldalon KHUKIt HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Polgár Annyit írunk, beszélünk mostanában a polgárról, hogy a múlt éjszaka, alvás helyett, az első kakasszóig mást sem csináltam, mint azon tűnődtem, vajon én polgár vagyok­­e? Bármennyire igyekeztem is szépíteni saját helyzetemet, be kellett látnom: messze nem felelek meg a francia forradalom támasztotta igényeknek. Nem vagyok ama har­madik rendhez tartozó, aki biztos anyagi léttel rendelkezik, s aki nem függ másoktól, amiért aztán bátran kitáthatja száját, megmondhatja véleményét. Az alig 33-35 ezer forintot érő havi keresetem nem csak az EU-s országokban, de a nemsokára csatlakozó Magyarországon is inkább az alsó szinthez, mint a középréteghez sorol. De aztán mind­járt számba vettem a családi örökség máig szilárdan őrzött részét is: a szilvást, a szőlőt, az öreg présházat, a hektárnyi kaszálót, melynek szénája évek óta ingyen sem kell ám senkinek, a három cseresznyefát, az öt barackfát, a két bokor ribizlit, egy bokor köszmétét. Meg az öreg vadkörtefát, amit a gyermekévek iránti nosztalgia nem enged kivágatni. Mindez együtt alig másfél hektár. Ha az EU-ban a százhektáros birtok is kisgazdaságnak számít, hol állok én attól, hogy a büszke középréteg tagjának merjem magam nevezni? (A fölösleges bort és pálinkát, amit rendszerint baráti körben szoktam értékesíteni, nem említem az adószedő miatt.) Oly távol vagyok hát a polgári léttől s egyúttal attól, hogy anyagiakban senkitől se függő polgárként bárki arcához merjem vágni a véleményem, mint Makó Jeruzsálem­hez, sóhajtottam fel. Sokáig bánkódtam ekként a nagy román éjszakában, amikor egyszer ismét felcsillant előttem a remény. Eszembe jutottak a polgári fórumok, de hiszen oda csupa polgárok járnak! Kies városomban nagyobb részüket személyesen ismerem. Lássuk csak! Az első csalódás akkor ért, amikor sorra vettem őket és egyértelműen kiderült: leg­többjük nem gazdagabb, mint én. De hát akkor mitől polgárok? Még egy kis töprengés, és közel kerültem a válaszhoz. Egy részük ugyanis megsértődött, mert kiszorult az érdekvédelmi szervezetből, illetve annak valamilyen fizetett állásából. Én nem szorul­tam, nem is sértődtem meg, igaz, hogy fizetést sem kaptam. Másik részük (szerintem ők teszik ki a fórumosok 60-65 százalékát!) már kirendezte családját, gyermekét Ma­gyarországra, vagy még tovább, s most minden érdekük azt diktálja, hogy a rossznál is rosszabbnak állítsák be az itteni helyzetet, s lehetőleg nemzetárulónak az érdekvédel­mi szervezetet, mert csak így tudják igazolni a szülőföld elhagyását. Sajnos, ezen az alapon sem lehetek polgár, mert nekem szerencsétlen nem-polgárnak gyermekeim, unokáim hiánytalanul mellettem élnek. Látom, hallom, hogy sokakat a szép nemzeti szövegek visznek a fórumra. Nekem is melegíti a szívem - márcsak azért is, mert én is polgár, ráadásul magyar polgár szeretnék lenni -, mikor folyton mondják, hogy így meg úgy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a magyar nemzeti micsoda és a többi. De mikor már-már elrepülnék az örömtől, az eszem valahogy mindig visszaránt a földre, ahol a sáros-rögös élettapasztalat arra int: minél szebb a szöveg, annál kevésbé lesz belőle valami, mivel az a bizonyos a lufi­effektus a politikában is menthetetlenül érvényesül: minél nagyobbra fújják a ballont, annál nagyobbat pukkan. SIKE LAJOS (a szerző újságíró)

Next