Romániai Magyar Szó, 2005. április (17. évfolyam, 5148-5178. szám)
2005-04-01 / 5148. szám
ROMÁNIAI 5148. SZÁM 2005. ÁPRILIS 1., PÉNTEK ÁRA 5000 LEJ (50 bani), ELŐFIZETŐKNEK 3077 LEJ A váltságdíj tényét homály fedi (Bukarest) • A román hatóságok csütörtökön délelőtt még vizsgálták azt a videofelvételt, amelyet az éjszaka vetített le az al-Dzsazíra katari hírtelevízió az Irakban elrabolt román újságírókról, eközben az egymásnak ellentmondó információk szerint továbbra is rejtély, hogy az emberrablók kérnek-e vagy sem váltságdíjat. Csütörtökre virradóra a román média is átvette a felvételt, amelyen a foglyok között nemcsak a három elrabolt román újságíró - Marie-Jeanne Ion, a Prima TV 32 éves újságírónője, Sorin Miscoci, a magántelevízió 30 éves operatőre, illetve a 37 éves Ovidiu Ohanesian, a Romania Libera című napilap munkatársa - látható, hanem egy negyedik személy is. Ez utóbbiról bebizonyosodott: Mohamed Munafról, az iraki-román-amerikai, hármas állampolgárságú férfiről van szó, aki az újságírók programját Bukarestből szervezte és Bagdadban is kísérte őket. A felvétel tanúsága szerint a foglyok a földön ülnek egy fal előtt, amelyet takarók borítottak. Két, arcát kendővel eltakaró, fején hagyományos arab kendőt viselő férfi fegyvert fogott a túszokra. A farmernadrágot viselő foglyok egészségi állapota jónak tűnt a képernyőn, az újságírónő haját kendő takarta. Jeanne-Marie Ion cáfolta - felvételünkön ennek pillanata a videofelvételen -, hogy pénzt kértek volna szabadon bocsátásukért. Ez az állítás cáfolni látszik Omar Hajszám Szíriai üzletember előző nap több romániai televíziónak adott - és a csütörtöki román sajtóban részletesen ismertetett - nyilatkozatát, amely szerint az emberrablók kedden két alkalommal is kapcsolatba léptek vele, és váltságdíjat - állítólag négymillió dollárt - követelnek. A román hatóságok nem kommentálták Hajszám közlését. Dan Dumitru, a Prima Tv hírszerkesztőségének vezetője szerint az üzletember csak önreklám céljából szó(Folytatása a 8. oldalon) Botrányos önkormányzati ülés (Szatmárnémeti) • Kisebb botrány volt csütörtök délben a megyei önkormányzat szokásos havi ülésén. Az egyik liberális tanácsos, napirenden kívül, felháborodásának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a helyi Gazeta de Nord - Vest újság révén a nyilvánosság hamarabb megtudta, mit tartalmazott Theodor Melescanu (egy héttel korábban járt nálunk) megyei tanácsnak írt levele, mint a címzett. A levél kiadójaként Cornelia Bota titkárt, megyei jegyzőt nevezte meg. A jogász-titkár elismerte, hogy megkereste a lap egyik munkatársa, és adott neki a beadványról egy másolatot, de csak azt követően, hogy a helyi tv-ben már nyilvánosságra hozták annak tartalmát, tehát már akkor, amikor sok ezren ismerhették. Melescanu eredeti levelét aztán felolvasta az említett liberális tanácsos, amiben az állt, hogy Gál Kinga módosító indítványainak sikere az EP-ben Március 30-án délelőtt szavazta meg az Európai Parlament Külügyi Bizottsága az úgynevezett Románia-jelentéseket, amelyek ezáltal a Parlament plenáris ülése elé kerülhetnek. Az EP-nek beleegyezését kell adnia a csatlakozási szerződés aláírásához, amelyre valószínűleg április végén kerül sor. Két jelentésről - mind Románia, mind Bulgária esetében - ma szavazott a Külügyi Bizottság. Az egyik az a szöveg, amely a novemberihez hasonlóan - noha rövidebben - egy általános képet kíván adni Romániáról. Ehhez nyújtott be módosító indítványt Gál Kinga képviselőasszony többek között a környezetvédelem (vizek tisztasága, Verespatak) és a magyar kisebbség védelme tárgyában. (Folytatása a 8. oldalon) Mülleráj nélkül maradhat az Ady Endre Emlékmúzeum (Nagyvárad) • Egy bonyolult tulajdonjogi pereskedés nyomán a nagyváradi Ady Endre Múzeumnak félszáz éve otthont staa, Mülleráj kávéházat az ortod°iabía. A B 1 tulajdonába helyezte az ■atlant és hétév utca 13. szám alatti iületet a görög.p'z®r négyzetméternyi terumányozónyi^letek egy 1937-es atlasza amit a V*natkozat alapján kertek viszadományozot£ros templomépítési céllal ugyan nem cl/ az egyháznak. Templom kárpótlási,rr' puit, de a 90-es évek elején kapott az 'ent m^s építkezési területet ^ egyház a várostól a vár és a Nagy vásártér közötti téren, a Parlament alelnöke, különböző törvényességi okokra hivatkozva, kéri a megyei tanács két SZDP-s alelnökének leváltását. A liberálisok annyira súlyosnak tartják Cornelia Bota „kihágását”, hogy bejelentették: kezdeményezni fogják leváltását és szankcionálását. Ugyanakkor elmarasztalták a másik helyi többségi lapot, az Informatia Zilei-t is, amiért „hiányosan és elferdítve” hozta nyilvánosságra a megyei tanácsosok, azaz egy részük bevallott vagyonát. Amihez a krónikás csak annyit tenne hozzá: a liberálisok mintha elfelejtették volna, hogy ők ágáltak legjobban, amikor a SZDP durva kísérletet tett a sajtó megzabolázására. (Sike Lajos) Nagyváradon most mégis az a veszély fenyeget, hogy kilakoltatják a román-magyar barátságot még a kommunizmus idején is szimbolizáló Ady Endre Emlékmúzeumot a kohó kedvenc kávézójából, amelynek teraszán bírósági és városházi tudósításait fogalmazta újságíróként. Az Ady-emlékházat működtető Körösvidéki Múzeum mostanáig a városi önkormányzattól bérelte a vármegyeháza előtti ingatlant. A tanács rendkívüli ülésén a napokban derült ki, hogy tulajdonjogi per tárgya az ingatlan, és ortodox tulajdonba került, az önkormányzati testületnek arról kellett döntenie, hogy megtámadják-e az ominózus végzést. A többség nemleges válasza azonban nem hozott egyértelmű eredményt az ügyben. Az ülésről a sajtót kifelejtették, az RMDSZ tanácsosait is csak egy órával korábban értesítették. Tegnap délben a költő kultuszát ápoló Nagyváradi Ady Társaság vezetői tiltakozó nyilatkozatot adtak közre, amelyben a magyar és román művelődési tárca, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ, a városi és megyei önkormányzat, a Magyar Írószövetség és minden jóérzésű magyar támogatását kérik az Ady-múzeum megmentésének érdekében. A magyar költészet eme kegyhelyét, a város szimbólumát mégsem lakoltathatják ki. Az ügy részleteire visszatérünk. (Lakatos Bálla Tünde) Az Ady Társaság tiltakozó nyilatkozatot adott közre Fotó: Lakatos Bálla Tünde/RMSZ A Bethlen-palota a belső várudvarból nézve (Riport a 4. oldalon) irályi HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Tisztelt Európai Unió! Én írok Önöknek... (Vagy hogy is kell egy ilyen levelet kezdeni.) Egy, az Önök államszövetségével szomszédos ország állampolgáraként fordulok Önökhöz, s már a bevezetőben is gondot okoz annak megfogalmazása, miért is írom ezt a levelet. Kisebbségi státusból írok, ami fogalmilag nem ismeretlen az Unióban, a fejlett demokráciák nagy gondot, megkülönböztetett figyelmet fordítanak a vallási, etnikai, nyelvi, kulturális (satöbbi) kisebbségekre, amit teljesen rendjénvalónak és terjesztendő, kívánatos gyakorlatnak találok. Én egy 6-7 százaléknyi kisebbség vagyok egy csatlakozásra váró országban, a legfrissebb népszámlálási adatok szerint, nyelvemben, kultúrámban, vallásomban eltérek a többségtől, amely nemzetállamnak nevezi magát közös alkotmányunkban. Ebből következően viszonyom ehhez az országhoz egy cseppet ambivalens: szülőföldem, otthonom és szűkebb pátriám, de nem hazám és nem honom. Fordításban bizonyára elvész előző mondatomnak lényege: a szavak jelentésén túl, mindegyik fogalomhoz tartozik egy használati szabály, egy hangulati tartalom, történelmi múlt. A magyar nyelv, mint az összes többi, erősen bele van ágyazódva a történelmünkbe. De azért nem adom föl. A levélírásra azért adtam a fejemet, mert az itteni televízió nagy nézettségnek örvendő kabaréműsusok, kisebbségi magyar figura, Pista, ő is ezt teszi, vele azonosulok. Addig sorolja a patikában a gyógyszereket, míg egyiknél azt nem mondják, elfogyott, s máris veszi elő a levélpapírt, s fogalmazza: Tisztelt Európai Unió... Keresi, kiköveteli a sérelmet, rájátszik a megkülönböztetésre, és följelenti a hazáját (már a többség szempontjából lásd előző bekezdés). Nem vagyok én egy sótlan kisebbség, aki nem ért a humor nyelvén, sőt azt is nagyon tudom, hogy ez a torzkép százszor jobb nekem, mint a gyűlölködés, a beolvasztási szándék vagy a központilag támogatott előítéletesség, mert abban is volt részem éppen elég. A dolgok állása szerint ugyanis országunknak csatlakozási feltételként szabták, hogy az európai normák szerint rendezze többek között a nemzetiségi-kisebbségi kérdést is. Feltétellé váltam, s ha hangosan elégedetlenkedem, keresztbe tudok tenni nekik. Ők ezt úgy élik meg - lásd kabaré -, hogy egy hangos kisebbség egyszerűen foglyul ejtette őket, elszemtelenedett, többet követel, mint amennyi a többségnek jut. Ez a helyzet természetesen megoszt engem is, van radikális oldalam, amely gőzös autonómia-tervekkel kábítja gyenge szervezetem, s van gyakorlatias, alkalmazkodó valóságérzékem, amely a többség meglévő anyagi, mentális teherbíró képességéhez igazítaná az ezen a réren megszerezhető jogokat, előnyöket. A társadalomban, éppen úgy, mint a fizikában, minden hatásra ellenhatás következik. Pontosan tudom, hogy közös érdekünk a csatlakozás, sőt, én nyerek többet vele, nekem fűződik nagyobb érdekem hozzá. A torzkép, ha igazságtalan is, annak elismerése, hogy vagyok, számolni kell velem, és minden furcsa „másságom” végül is megbocsátható. Én ezt ebben az országban rendkívüli teljesítménynek tekintem, szinte gyökeres fordulatnak az után, hogy mindeddig az ellenem fordított gyűlölet uralta leghangosabban a közbeszédet. Tisztelt Európai Unió, elnézést kérek, hogy felelős munkája közben ilyen aprócseprő semmiségekkel zavarom, de talán az Önök számára sem másodlagos, hogy a csatlakozás előkészületei között hogyan változik egy ország belső értékrendje. Maradok őszinte híve, teljes tisztelettel, BARANYAI PÉTER