Romániai Magyar Szó, 2005. június (17. évfolyam, 5202-5231. szám)

2005-06-01 / 5202. szám

4. OLDAL Parlamenti tudósítás Akik bajban ismerik meg az RMDSZ-t Késő délután a Képviselőházban. Toró T. Tibor, Temes megye képvise­lője az Igazságügyi­ Minisztériumba telefonál. A beszélgetés után elége­detten nyugtázza: - Indulhatunk. - Tudom, hogy a Temes megyei árvíz­­károsultak ügyében intézkedik. - A segítség milyen útját-módját válasz­tották? - kérdezzük. Toró T. Tibor egy sajátos, többrendbeli szolidaritáson alapuló kezdeményezés tervét vázolja föl■ - Tapasztalnunk kellett, milyen nagy baj szakadt a megyére, ezen be­lül több, magyarok lakta településre. Nyilvánvaló, hogy segíteni kell. Egy olyan típusú szervezetnek, mint az RMDSZ, éppen ez adja a lényegét, hogy közbelépjen, főként akkor, ha a természeti csapás saját közösségün­ket is súlyosan érinti. A válságcsapat, amely Temes megyében ezzel a kér­déssel foglalkozott, nyolc olyan tele­pülést azonosított, amely azonnali és egységes fellépést követelő segítség­re szorul. A legsúlyosabban érintet­tek: Ótelek, Torontálkeresztes és Gátalja. Házak dőltek össze, emberek váltak hajléktalanná, földönfutóvá, mégpedig nem is kevesen. Ótelek esetében a falu mintegy háromnegye­de, Torontálkeresztes helységekben az épületek több mint fele semmisült meg. Gyakorlatilag ezeket a településeket újjá kell építeni. Gát­alja esetében sajnálatos módon éppen ennek Szigetfalu negyede szenvedte a legnagyobb károkat, ahol ma­gyarok élnek. A további öt település, ahol ilyen természetű károk nem es­tek, de a családok, az épületek és gaz­daságok nagyon megszenvedték az árvízkatasztrófát: Magyarszentmár­­ton, Nagyomor, Nagybodófalva, Bega­­monostor és Temesfalva. A több­­rendbeli tetemes károkat látva gon­doltuk, leghatékonyabban úgy tu­dunk segíteni, ha egyesítjük minda­zokat az erőket, akik részéről foga­dókészséget, megsegítési szándékot tapasztalunk, akik rendelkeznek eh­hez kellő energiával és kapcsolatok­kal. A megoldást egyesület létrehozá­sában láttuk, éppen most kaptam meg a jóváhagyást az Igazságügyi Mi­nisztériumtól, ahol a névlevédést igé­nyeltük. Rekonstrukció-2005 név alatt hozzuk létre a következő hetek­ben. - Kik az alapítói? - Nem magánszemélyek, hanem intézmények. A kezdeményező a megyei RMDSZ, de azonnal mellénk álltak a történelmi egyházak, továbbá azok az önkormányzatok, ahol jelen­tős számban vagyunk jelen. Tétele­sen: Zsombolya, Újszentes, Lugos és Igazfalva, önkormányzati képviselő­inken keresztül. Ezentúl pedig a megyében bejegyzett mintegy hatvan civil szervezetből azok, akik hajlan­dóak és módjukban áll beszállni az egyesület alapításába. A belépés fel­tétele tízmillió lej. Ezt az alaptőkét az egyesület működésére kell fordítani, hiszen az alapítók szándéka az, hogy profi program-menedzsment szintjén kezeljük az ügyet, nem pedig önkéntes alapon. Ugyanis a feladat olyan nagyságrendű, hogy rendszer­ben kell látni. Jó érzéssel látjuk, hogy az árvízkárosultak megsegítésére Romániában erős szolidaritás alakult ki, ez tapasztalható Erdélyben, a ma­gyarlakta vidékeken. Mi arra törek­szünk, hogy a felajánlásokat egysé­ges rendszerbe építsük be, a támoga­tást a lehető legigazságosabban osszuk le, a céladományok - mert ilyenek is léteznek már - oda kerülje­nek, ahová az adományozó szánta. Az egyesület ügyvezetésének a köz­vélemény tájékoztatása mellett az a dolga, hogy segítsen az adomány cél­ra juttatásában, és próbálja rendszer­be foglalni az újjáépítés sokrétű teendőit. Tapasztalhattuk ugyanis, hogy a megsegítést illetően sok kez­deményezés van, de ezek néha egy­másnak ellentmondanak, vagy szét­tartó módon jelentkeznek. Mi azt sze­retnénk, hogy az említett nyolc hely­ség esetében az újjáépítés szakavatott módon és bizonyos határidőre való­suljon meg. Legfőbb célunk az, hogy év végéig födél legyen az emberek feje fölött, az elkövetkező félévben pedig a családok kapják meg az esélyt az újrakezdéshez, rendezhes­sék életkeretüket, helyrehozzák gaz­daságukat. - Fölmérték már a kárt, hol, miben kell segíteni? - Egyrészt igen, másfelől meg kell várnunk, hogy a víz visszahúzódjék, hogy pontos kárfelmérést végezzünk. Az intézményi felmérés - szakem­berekkel - a megyei tanács és a pre­­fektúra vezetésével zajlik, ebbe nem akarunk beavatkozni. Ennek a mun­kának olyan a természete, hogy csak­is megfelelő szakismeretek és techni­kák bevetésével lehet érdemben elvégezni és hiteles képet nyújtani a károkról. Mi az információk birtoká­ban akarjuk a kárfelmérést eljuttatni azokhoz a szervezetekhez, hatósá­gokhoz, egyesületekhez, amelyek se­gíteni akarnak. Konkrétan a múlt héten végigjártam Székelyföldet Ma­rosvásárhelytől Sepsiszentgyörgyig. Találkoztam a helyi önkormányzatok képviselőivel, meghánytuk-vetettük a segítség­nyújtás módját és lehe­tőségeit. Székelyudvarhelyen, Csík­szeredában, Sepsiszentgyörgyön részletes tervről is beszélgettünk. Nagyra értékelem azt a találkozást, ahol az erdészetek és közbirtokossá­gok képviselőivel tárgyalhattuk meg gondjainkat. Máris körvonalazódik egy érdemi együttműködés. Hargita megyében a Csíki és a Libáni Közbirtokossági Unió képviselőivel megegyeztünk, hogy küldöttséggel eljönnek Temes megyébe, felmérik­­ a mi segítségünkkel, természetesen­­, hogy miben támogathatnak. Máris bejelentették felajánlásukat, van, ami már konkretizálódott is. A Csíki Unió közbirtokosságonként tíz köbméter fát ajánlott fel, ezt feldolgozott for­mában juttatják el, hogy megkönnyít­sék a felhasználást. Hasonló akciót tervezünk Háromszéken is. Tamás Sándor képviselő barátom találkozott a háromszéki közbirtokosságok és erdészetek képviselőivel, részükről is hasonló támogatásra számíthatunk. További egyeztetéseket folytatunk, hogy a székely szolidaritás leghaté­konyabb formáit találhassuk meg együtt. BÉRES KATALIN 2005. JÚNIUS 1., SZERDA Nemzeti kegyhely Szent Imre örökén „Szent Imre herceg,/ Magyaror­szág éke,/ Szűztiszta élet/ Legszebb példaképe/ Serdülő ifjak pajzsa,/ Menedéke, könyörögj érettünk!” - ezt az imádságot vésték a Hegyköz­­szentimrén május 29-én felavatott Szent Imre-szobor talapzatára. Ez az ezerlelkes színmagyar kicsi falu úgy furakodik a Réz-hegység legvégső nyúlványaként lappadó Érmelléki­­dombság oldalába, mintha az anya­földet ölelné ezer esztendeje. A legenda szerint, 1031-ben a Berettyó menti Ugron erdőben vadászó Imre herceget egy vadkan sebesítette ha­lálra. Hegyközszentimre ezért vette föl Árpád-házi Szent Imre nevét. Az első írásos emlékek 1220-ban kolos­tor létezéséről számolnak be, mely ugyancsak a szent nevét viselte, erejét a befizetett püspöki tized is igazolja. Szentimre ma Szalárd köz­ség része, a Nagyváradot Margittával összekötő vasút baloldalán. A tölté­sek közé terelt Berettyón túl, ten­gernyi zöld rét, madárcsicsergés mond Isten hozottat az odalátogató­nak. Az utcák dombnak föl futnak, a zamatos szőlőt ontó kertek végében az Imre herceget rabul ejtő középko­ri ősrengeteg apró maradéka, az erdő. Az Árpád-házi szentek emlékei­ben bővelkedik egész Biharország. Nagyvárad Szent László városa, Szentjobb államalapítónk Szent Jobbját őrizte, a kettejük között félú­ton megbúvó Hegyközszentimre pe­dig Imre herceg örököse. Ezt juttatta kifejezésre a település hétvégi kétna­pos ünnepségén, egyszerűen, de mél­tón, amint az elvárható azoktól, akik tudatában vannak értékeiknek. A rendezvény kiemelkedő eseménye, a Lakiteleki Alapítvány segítségének köszönhetően, Lantos Györgyi szob­rászművész alkotásának felavatása volt, így vasárnap óta Szent Imre bronzban alakot öltött mása vigyázza a kis falu álmát, hogy jövőt teremjen számára. Hiszen ugyancsak megko­pott a félévszázados elhanyagoltság­ban, és oly nagyon kívánkozik szeb­bé válni, hogy szívós kétkezi munká­val s némi baráti támogatással, szív­vel és lélekkel megújuláshoz látott, a közösségi összegfogás szép példája­képpen. Tatarozták a kultúrházat és a református iskolát, ötévi kitartás eredménye, hogy újraszentelhették a fehér-zöld köntöst öltött református istenházát. Mindez sokévi munka gyümölcse: Kucharszki Zoltán refor­mátus lelkipásztor és Nagy Miklós polgármester közösség-összefogó lelkesedését dicséri. Lezsák Sándor pár éve Tempfli József római katolikus püspök meg­hívására járta e vidéket, Szentjobbra igyekezett kíséretével, ekkor tért be a csodálatos kis faluba Hegyközszen­­timrére, melynek Árpád-házi Szent Imre emlékezete a kincse. Amikor megismerkedett a másik kinccsel, a falu lakosságával és a fiatal reformá­tus lelkésszel, felkérte őt, hogy tartsa meg Lakiteleken Ravasz László szobrának avatóját. E kedves történet a Lakiteleki Alapítvány szoborado­mányának elindítója, mesélte el a gyülekezetnek a képviselő, aki hosszan beszélt a szűzi életű, a kora­beli jelenvalóságban mégis kiválóan eligazodó Imre hercegről. Apja, István Intelmeiben tudatosan készí­tett az uralkodásra: a kis közösségek megszervezésére, templom és iskola létrehozására, hadsereg szervezé­sére. A gyakorlati útmutatások mellé erkölcsi és filozófiai kapaszkodókkal is felruházta. „Azt tudjuk, hogy 1031-ben vadászat közben vadkan sebesítette halálra Imre herceget, s történészeink szinte egybehangzó véleménye szerint 1007-ben szüle­tett, ezért 2007-et Szent Imre évének nevezzük ki, és emlékbizottságot alakítunk, amelybe már most bevá­lasztjuk a falu lelkészét és polgár­­mesterét. A történelmi Magyarország mind a 18 Szentimre nevű telepü­lésének és valamennyi, nevét viselő iskolának találkozót szervezünk 2007-ben. Szeretném, ha a megemlé­kezések egyik fő helyszíne Hegy­közszentimre volna” - mondta Lezsák Sándor. Szerinte ha mint nemzeti kegyhelyeink egyikét, a köztudatba emeljük a települést, ez megmaradásának, gyarapodásának legfontosabb eszköze lehet. Dévai Nagy Kamilla és az Énekes Zenede dalai varázsolták a hallgató­ság közelébe Szent Imre alakját. Emődi Tamás történész tudományos precizitással megszerkesztett előadá­sa tudatosította a kis falu lakóiban az Árpád-kori település értékeit. A Népfőiskolai Füzetek sorozatban megjelentetett kismonográfiájában ezt írja Szentimréről: „így, latinosan Sanctus Henricusként jelenik meg a falu neve is, 1220. évi első okleveles említésben, a Váradi Regestrumban. A’hegyköz’ újkori ragadvány. A Marinusevich (Martinuzzi) Fráter György váradi püspöksége alatt, 1550-ben, Kolozsváron kiadott, úgy­nevezett Váradi Regestrum közép­kori történelmünk egyik legbecse­sebb forrása. A közel négyszáz jog­ügylet, illetve a váradi székesegy­házban 1208 és 1235 között tartott istenítélet leírását tartalmazó jegyzék hatszáznál több Árpád-kori település nevét őrizte meg az utókornak. Kö­zéjük tartozik Szentimre is.” Hegy­­közszentimrének a korai középkort követően is gazdag a múltja. Volt Varkocs Tamás várkapitány birtoka, a falu határában levő Adorján-vár romja még megtalálható a Berettyó közelében. Feldúlták a törökök is a települést, a Szent Imre-örökön azonban erőteljesen kibontakozott az élet. A falubeliek hiszik, tudják, hogy a csodatevő óvó tekintete vigyázott rájuk mindig. LAKATOS BÁLLA TÜNDE Három önkormányzati tanács egy városban Nagybánya városa egyike azon kevés hazai településeknek, amelyet három polgármester vezet, három ön­­kormányzati tanács segítségével. Hogyan lehet ez? Bár bizarrnak tű­nik, mégis igaz. Ugyanis Nagybánya felnőtt választópolgárai mellett van­nak gyermek-, illetve ifjú szavazók is, akik májusban választották meg, im­már ötödik alkalommal, önkormány­zati testületük tagjait. Hogy miért teszik ezt? Hát először is azért, mert szeretik utánozni a felnőtteket, aztán meg azért, mert így kezdik meg­ismerni és megszokni azt, hogy részt vegyenek a csoportjukat érintő dön­téshozatalokban. Más szóval, a jö­vendő önkormányzati testület meleg­ágyát próbálják előkészíteni. A fő szervezők ez évben is a pol­gármesteri hivatal és azok az iskolák, ahol nevezett jelöltek tanulnak. Pél­dául idén harminchárom általános és középiskola diákjai szervezték meg a választásokat, annak rendje és módja szerint. A legtöbb megválasztott, ter­mészetesen a város legnagyobb intéz­ményéből (a Gh.Sincairól elnevezett középiskolából) került ki. A gyermek önkormányzatba 35, míg az ifjúsági önkormányzatba 25 diák került be. Tehát már működőképes a két helyi tanács, és napok kérdése, hogy meg­válasszák a gyermekek és az ifjú ta­nulók egy-egy polgármesterét illetve a két alpolgármestert. Mert ha már van döntéshozó testület, akkor annak döntéseit végrehajtó személyekre is szükség van. Az eddigi gyakorlat bi­zonyítja, hogy nemcsak játék az egész, hiszen, volt eset, hogy a város önkormányzatának az ifjúságot érintő határozatokat kellett hoznia, s ilyen­kor előzetesen tárgyaltak a két ifjú­sági testülettel, meghallgatták a gyer­mek- és ifjú tanácsosok véleményeit is, és azokat figyelembe vették végső döntéseikben. FARKAS E. ZOLTÁN

Next