Romániai Magyar Szó, 2005. június (17. évfolyam, 5202-5231. szám)
2005-06-01 / 5202. szám
4. OLDAL Parlamenti tudósítás Akik bajban ismerik meg az RMDSZ-t Késő délután a Képviselőházban. Toró T. Tibor, Temes megye képviselője az Igazságügyi Minisztériumba telefonál. A beszélgetés után elégedetten nyugtázza: - Indulhatunk. - Tudom, hogy a Temes megyei árvízkárosultak ügyében intézkedik. - A segítség milyen útját-módját választották? - kérdezzük. Toró T. Tibor egy sajátos, többrendbeli szolidaritáson alapuló kezdeményezés tervét vázolja föl■ - Tapasztalnunk kellett, milyen nagy baj szakadt a megyére, ezen belül több, magyarok lakta településre. Nyilvánvaló, hogy segíteni kell. Egy olyan típusú szervezetnek, mint az RMDSZ, éppen ez adja a lényegét, hogy közbelépjen, főként akkor, ha a természeti csapás saját közösségünket is súlyosan érinti. A válságcsapat, amely Temes megyében ezzel a kérdéssel foglalkozott, nyolc olyan települést azonosított, amely azonnali és egységes fellépést követelő segítségre szorul. A legsúlyosabban érintettek: Ótelek, Torontálkeresztes és Gátalja. Házak dőltek össze, emberek váltak hajléktalanná, földönfutóvá, mégpedig nem is kevesen. Ótelek esetében a falu mintegy háromnegyede, Torontálkeresztes helységekben az épületek több mint fele semmisült meg. Gyakorlatilag ezeket a településeket újjá kell építeni. Gátalja esetében sajnálatos módon éppen ennek Szigetfalu negyede szenvedte a legnagyobb károkat, ahol magyarok élnek. A további öt település, ahol ilyen természetű károk nem estek, de a családok, az épületek és gazdaságok nagyon megszenvedték az árvízkatasztrófát: Magyarszentmárton, Nagyomor, Nagybodófalva, Begamonostor és Temesfalva. A többrendbeli tetemes károkat látva gondoltuk, leghatékonyabban úgy tudunk segíteni, ha egyesítjük mindazokat az erőket, akik részéről fogadókészséget, megsegítési szándékot tapasztalunk, akik rendelkeznek ehhez kellő energiával és kapcsolatokkal. A megoldást egyesület létrehozásában láttuk, éppen most kaptam meg a jóváhagyást az Igazságügyi Minisztériumtól, ahol a névlevédést igényeltük. Rekonstrukció-2005 név alatt hozzuk létre a következő hetekben. - Kik az alapítói? - Nem magánszemélyek, hanem intézmények. A kezdeményező a megyei RMDSZ, de azonnal mellénk álltak a történelmi egyházak, továbbá azok az önkormányzatok, ahol jelentős számban vagyunk jelen. Tételesen: Zsombolya, Újszentes, Lugos és Igazfalva, önkormányzati képviselőinken keresztül. Ezentúl pedig a megyében bejegyzett mintegy hatvan civil szervezetből azok, akik hajlandóak és módjukban áll beszállni az egyesület alapításába. A belépés feltétele tízmillió lej. Ezt az alaptőkét az egyesület működésére kell fordítani, hiszen az alapítók szándéka az, hogy profi program-menedzsment szintjén kezeljük az ügyet, nem pedig önkéntes alapon. Ugyanis a feladat olyan nagyságrendű, hogy rendszerben kell látni. Jó érzéssel látjuk, hogy az árvízkárosultak megsegítésére Romániában erős szolidaritás alakult ki, ez tapasztalható Erdélyben, a magyarlakta vidékeken. Mi arra törekszünk, hogy a felajánlásokat egységes rendszerbe építsük be, a támogatást a lehető legigazságosabban osszuk le, a céladományok - mert ilyenek is léteznek már - oda kerüljenek, ahová az adományozó szánta. Az egyesület ügyvezetésének a közvélemény tájékoztatása mellett az a dolga, hogy segítsen az adomány célra juttatásában, és próbálja rendszerbe foglalni az újjáépítés sokrétű teendőit. Tapasztalhattuk ugyanis, hogy a megsegítést illetően sok kezdeményezés van, de ezek néha egymásnak ellentmondanak, vagy széttartó módon jelentkeznek. Mi azt szeretnénk, hogy az említett nyolc helység esetében az újjáépítés szakavatott módon és bizonyos határidőre valósuljon meg. Legfőbb célunk az, hogy év végéig födél legyen az emberek feje fölött, az elkövetkező félévben pedig a családok kapják meg az esélyt az újrakezdéshez, rendezhessék életkeretüket, helyrehozzák gazdaságukat. - Fölmérték már a kárt, hol, miben kell segíteni? - Egyrészt igen, másfelől meg kell várnunk, hogy a víz visszahúzódjék, hogy pontos kárfelmérést végezzünk. Az intézményi felmérés - szakemberekkel - a megyei tanács és a prefektúra vezetésével zajlik, ebbe nem akarunk beavatkozni. Ennek a munkának olyan a természete, hogy csakis megfelelő szakismeretek és technikák bevetésével lehet érdemben elvégezni és hiteles képet nyújtani a károkról. Mi az információk birtokában akarjuk a kárfelmérést eljuttatni azokhoz a szervezetekhez, hatóságokhoz, egyesületekhez, amelyek segíteni akarnak. Konkrétan a múlt héten végigjártam Székelyföldet Marosvásárhelytől Sepsiszentgyörgyig. Találkoztam a helyi önkormányzatok képviselőivel, meghánytuk-vetettük a segítségnyújtás módját és lehetőségeit. Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön részletes tervről is beszélgettünk. Nagyra értékelem azt a találkozást, ahol az erdészetek és közbirtokosságok képviselőivel tárgyalhattuk meg gondjainkat. Máris körvonalazódik egy érdemi együttműködés. Hargita megyében a Csíki és a Libáni Közbirtokossági Unió képviselőivel megegyeztünk, hogy küldöttséggel eljönnek Temes megyébe, felmérik a mi segítségünkkel, természetesen, hogy miben támogathatnak. Máris bejelentették felajánlásukat, van, ami már konkretizálódott is. A Csíki Unió közbirtokosságonként tíz köbméter fát ajánlott fel, ezt feldolgozott formában juttatják el, hogy megkönnyítsék a felhasználást. Hasonló akciót tervezünk Háromszéken is. Tamás Sándor képviselő barátom találkozott a háromszéki közbirtokosságok és erdészetek képviselőivel, részükről is hasonló támogatásra számíthatunk. További egyeztetéseket folytatunk, hogy a székely szolidaritás leghatékonyabb formáit találhassuk meg együtt. BÉRES KATALIN 2005. JÚNIUS 1., SZERDA Nemzeti kegyhely Szent Imre örökén „Szent Imre herceg,/ Magyarország éke,/ Szűztiszta élet/ Legszebb példaképe/ Serdülő ifjak pajzsa,/ Menedéke, könyörögj érettünk!” - ezt az imádságot vésték a Hegyközszentimrén május 29-én felavatott Szent Imre-szobor talapzatára. Ez az ezerlelkes színmagyar kicsi falu úgy furakodik a Réz-hegység legvégső nyúlványaként lappadó Érmellékidombság oldalába, mintha az anyaföldet ölelné ezer esztendeje. A legenda szerint, 1031-ben a Berettyó menti Ugron erdőben vadászó Imre herceget egy vadkan sebesítette halálra. Hegyközszentimre ezért vette föl Árpád-házi Szent Imre nevét. Az első írásos emlékek 1220-ban kolostor létezéséről számolnak be, mely ugyancsak a szent nevét viselte, erejét a befizetett püspöki tized is igazolja. Szentimre ma Szalárd község része, a Nagyváradot Margittával összekötő vasút baloldalán. A töltések közé terelt Berettyón túl, tengernyi zöld rét, madárcsicsergés mond Isten hozottat az odalátogatónak. Az utcák dombnak föl futnak, a zamatos szőlőt ontó kertek végében az Imre herceget rabul ejtő középkori ősrengeteg apró maradéka, az erdő. Az Árpád-házi szentek emlékeiben bővelkedik egész Biharország. Nagyvárad Szent László városa, Szentjobb államalapítónk Szent Jobbját őrizte, a kettejük között félúton megbúvó Hegyközszentimre pedig Imre herceg örököse. Ezt juttatta kifejezésre a település hétvégi kétnapos ünnepségén, egyszerűen, de méltón, amint az elvárható azoktól, akik tudatában vannak értékeiknek. A rendezvény kiemelkedő eseménye, a Lakiteleki Alapítvány segítségének köszönhetően, Lantos Györgyi szobrászművész alkotásának felavatása volt, így vasárnap óta Szent Imre bronzban alakot öltött mása vigyázza a kis falu álmát, hogy jövőt teremjen számára. Hiszen ugyancsak megkopott a félévszázados elhanyagoltságban, és oly nagyon kívánkozik szebbé válni, hogy szívós kétkezi munkával s némi baráti támogatással, szívvel és lélekkel megújuláshoz látott, a közösségi összegfogás szép példájaképpen. Tatarozták a kultúrházat és a református iskolát, ötévi kitartás eredménye, hogy újraszentelhették a fehér-zöld köntöst öltött református istenházát. Mindez sokévi munka gyümölcse: Kucharszki Zoltán református lelkipásztor és Nagy Miklós polgármester közösség-összefogó lelkesedését dicséri. Lezsák Sándor pár éve Tempfli József római katolikus püspök meghívására járta e vidéket, Szentjobbra igyekezett kíséretével, ekkor tért be a csodálatos kis faluba Hegyközszentimrére, melynek Árpád-házi Szent Imre emlékezete a kincse. Amikor megismerkedett a másik kinccsel, a falu lakosságával és a fiatal református lelkésszel, felkérte őt, hogy tartsa meg Lakiteleken Ravasz László szobrának avatóját. E kedves történet a Lakiteleki Alapítvány szoboradományának elindítója, mesélte el a gyülekezetnek a képviselő, aki hosszan beszélt a szűzi életű, a korabeli jelenvalóságban mégis kiválóan eligazodó Imre hercegről. Apja, István Intelmeiben tudatosan készített az uralkodásra: a kis közösségek megszervezésére, templom és iskola létrehozására, hadsereg szervezésére. A gyakorlati útmutatások mellé erkölcsi és filozófiai kapaszkodókkal is felruházta. „Azt tudjuk, hogy 1031-ben vadászat közben vadkan sebesítette halálra Imre herceget, s történészeink szinte egybehangzó véleménye szerint 1007-ben született, ezért 2007-et Szent Imre évének nevezzük ki, és emlékbizottságot alakítunk, amelybe már most beválasztjuk a falu lelkészét és polgármesterét. A történelmi Magyarország mind a 18 Szentimre nevű településének és valamennyi, nevét viselő iskolának találkozót szervezünk 2007-ben. Szeretném, ha a megemlékezések egyik fő helyszíne Hegyközszentimre volna” - mondta Lezsák Sándor. Szerinte ha mint nemzeti kegyhelyeink egyikét, a köztudatba emeljük a települést, ez megmaradásának, gyarapodásának legfontosabb eszköze lehet. Dévai Nagy Kamilla és az Énekes Zenede dalai varázsolták a hallgatóság közelébe Szent Imre alakját. Emődi Tamás történész tudományos precizitással megszerkesztett előadása tudatosította a kis falu lakóiban az Árpád-kori település értékeit. A Népfőiskolai Füzetek sorozatban megjelentetett kismonográfiájában ezt írja Szentimréről: „így, latinosan Sanctus Henricusként jelenik meg a falu neve is, 1220. évi első okleveles említésben, a Váradi Regestrumban. A’hegyköz’ újkori ragadvány. A Marinusevich (Martinuzzi) Fráter György váradi püspöksége alatt, 1550-ben, Kolozsváron kiadott, úgynevezett Váradi Regestrum középkori történelmünk egyik legbecsesebb forrása. A közel négyszáz jogügylet, illetve a váradi székesegyházban 1208 és 1235 között tartott istenítélet leírását tartalmazó jegyzék hatszáznál több Árpád-kori település nevét őrizte meg az utókornak. Közéjük tartozik Szentimre is.” Hegyközszentimrének a korai középkort követően is gazdag a múltja. Volt Varkocs Tamás várkapitány birtoka, a falu határában levő Adorján-vár romja még megtalálható a Berettyó közelében. Feldúlták a törökök is a települést, a Szent Imre-örökön azonban erőteljesen kibontakozott az élet. A falubeliek hiszik, tudják, hogy a csodatevő óvó tekintete vigyázott rájuk mindig. LAKATOS BÁLLA TÜNDE Három önkormányzati tanács egy városban Nagybánya városa egyike azon kevés hazai településeknek, amelyet három polgármester vezet, három önkormányzati tanács segítségével. Hogyan lehet ez? Bár bizarrnak tűnik, mégis igaz. Ugyanis Nagybánya felnőtt választópolgárai mellett vannak gyermek-, illetve ifjú szavazók is, akik májusban választották meg, immár ötödik alkalommal, önkormányzati testületük tagjait. Hogy miért teszik ezt? Hát először is azért, mert szeretik utánozni a felnőtteket, aztán meg azért, mert így kezdik megismerni és megszokni azt, hogy részt vegyenek a csoportjukat érintő döntéshozatalokban. Más szóval, a jövendő önkormányzati testület melegágyát próbálják előkészíteni. A fő szervezők ez évben is a polgármesteri hivatal és azok az iskolák, ahol nevezett jelöltek tanulnak. Például idén harminchárom általános és középiskola diákjai szervezték meg a választásokat, annak rendje és módja szerint. A legtöbb megválasztott, természetesen a város legnagyobb intézményéből (a Gh.Sincairól elnevezett középiskolából) került ki. A gyermek önkormányzatba 35, míg az ifjúsági önkormányzatba 25 diák került be. Tehát már működőképes a két helyi tanács, és napok kérdése, hogy megválasszák a gyermekek és az ifjú tanulók egy-egy polgármesterét illetve a két alpolgármestert. Mert ha már van döntéshozó testület, akkor annak döntéseit végrehajtó személyekre is szükség van. Az eddigi gyakorlat bizonyítja, hogy nemcsak játék az egész, hiszen, volt eset, hogy a város önkormányzatának az ifjúságot érintő határozatokat kellett hoznia, s ilyenkor előzetesen tárgyaltak a két ifjúsági testülettel, meghallgatták a gyermek- és ifjú tanácsosok véleményeit is, és azokat figyelembe vették végső döntéseikben. FARKAS E. ZOLTÁN