Ruházati Munkás, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

A gyárigazgató Beszélgetés közben sokszor szó esik arról, hogy ki, milyen munkát végez az üzemben, és mennyit keres. Általában is­merik a főmérnök, a főköny­velő, a műszaki főosztályve­zető munkakörét, fizetését, de lényegesen kevesebbet tudnak arról, hogy „mi a munkakö­re” az igazgatónak, mit jelent az egyszemélyi felelős vezetés, amikor egy egész „vezérkar” végzi a termelés irányítását. Miért kap több fizetést, nye­reséget a vállalat igazgatója? Szakszervezetünk székházában elnökségünk egyik ülése után erről beszélgetünk Székely Józsefné elvtársnővel, a Női Fehérneműgyár igazgatójával. Először talán azt kellene megfogalmazni, hogy mi tesz valakit alkalmassá ar­ra, hogy igazgató legyen? Kedves Székely elvtársnő, mondjon valamit életéről, eddigi pályafutásáról. — Általában mi kell ahhoz, hogy valaki igazgató legyen? Erre nehezen lehetne válaszol­ni — mondotta Székely elv­társnő. Arról, hogy én ho­gyan lettem igazgató, milyen volt a „pályafutásom”, arról tudok valamit mondani. Az el­múlt évek során sokféle mun­kakörben dolgoztam, de min­dig olyan helyeken, ahol gaz­dagodott szakmai tudásom. A szabószakmát választottam, férfikonfekciós voltaid. 1948- ig a szabóságban dolgoztam. Ettől kezdve azonban a leg­különbözőbb területeken dol­goztam. Később a ruhaipari igazgatóságra kerültem, majd a Minőségi Gyermekruhagyár igazgató lettem. Különböző összevonásokkal alakult ki a mai Női Fehérneműgyár, ahol 2100—2200 ember dolgozik. 1936 óta tagja vagyok a párt­nak. Sokat foglalkoztam köz­­gazdasági kérdésekkel, szak­­irodalommal. Ez részben a múlt. De milyen a jelenlegi munká­ja az üzemben, mivel fog­lalkozik, mint igazgató, ki­nek, és miért tartozik fe­lelősséggel munkájáért? — A Magyar Népköztársa­ság állami alkalmazottja va­gyok. Ebből adódik, hogy fe­lelősséggel tartozom először az államnak, a kormánynak, tá­­gabb értelemben a népnek. A gépek, az épület, az anyag, amit feldolgozunk, az állam tulajdona. Először is azért va­gyok felelős, hogy a rám bí­zott állami tulajdonnal ho­gyan gazdálkodunk. Olyan fel­adatokat kell megoldani, me­lyek fontosak, és kifizetődőek az állam számára, és ugyanak­kor korszerűen kielégítik a vá­sárlók igényeit. Így vagyok fe­lelős egyben az államnak, mint felettesemnek, és a nép­nek, mint az üzletben vásár­ló embereknek. Nem mondok azzal újat, hogy ha hangsúlyozom, hogy néha igen nehéz összeegyez­tetni a szocialista állam érde­keit, mely nemcsak gazdasá­gosságot, termelékenységet je­lent — a dolgozók érdekeivel, akik nemcsak vásárlók, ha­nem üzemi munkások is. Meg kell, hogy találják a szá­mításukat, mint állampolgá­rok, de mint egyének, dolgo­zók is. Ez igen nehéz. Ha ter­mékeink korszerűek, divato­sak, olcsók és kaphatók is, ez még nem elég. Azok a mun­kások, akik vásárlók, többet akarnak, és jogosan. Ők, akik ezt a szép árut előállítják, olyan munkakörben, olyan üzemben akarnak dolgozni, amely megfelel a szocialista társadalmi normáknak. Hogy miért vagyok felelős? — mindenért. Ha nem terme­lünk gazdaságosan, ha rosz­­szul alakul a termelékenység, ha nem teljesítjük a tervün­ket, ha termékeink raktáron maradnak — természetesen mindezekért elsősorban az igazgató f­elel. Ezen túl még sok mindenért. Például a ke­resetek alakulásáért, a munka minőségéért, a termelés szer­vezettségéért, a társadalmi tulajdon védelméért, a polgá­ri védelemért, a kulturális fejlődés biztosításáért, a szo­ciális ellátottságért, a dolgo­zók tájékoztatásáért —, hogy tudják, mit kell tenni — a víz és az áram, keret felhasz­nálásáért stb. Hogyan tud a­ 7. Igazgató ennyi mindennek eleget tenni? Milyen módszerek­kel végzi munkáját? — Mindenekelőtt ki kell alakítanunk egy koncepciót, egy stratégiai tervet. Látnunk kell világosan azt, hogy mi­lyen cél felé akarjuk vinni az üzemet. Például Budapesten csökkenteni a létszámot. Vi­déken növelni. Mit kell ehhez tenni? Vidéken két üzemet létrehozni. Közgazdasági szá­mításokat végezni, hogy mi­lyen létszámú üzemet érdemes vidéken szervezni. Mi úgy lát­juk, hogy részünkre legalább az 500 személyes üzem a kifi­zetődő. Kisebb létszámú üze­met nem érdemes szervezni. A szabászat, a raktározás, a köz­pontban marad. A műszaki előkészítést is a központ vég­zi. Feladatainknak ez csak egy részét képezi. Meg kell hatá­roznunk, hogy milyen nyeresé­get akarunk elérni — mi je­lenleg közepeset —, milyen ára lesz a termékeinknek, aka­runk-e áremelést végrehajtani, stb. Ha tudjuk már, hogy két­millió darab árut akarunk ter­melni egy évben, akkor meg kell terveznünk azt is, hogy ehhez mennyi modellt kell tervezni és, hogy termékeink­nek van-e kereslete a piacon. Ha mindezeket az elképze­léseket kialakítottuk, és a főbb célkitűzéseket elhatároz­tuk, akkor az osztályok kidol­gozzák saját terveiket. Olyan munkatársaim vannak, akik kevés szóból is értenek. Az a bizonyos üzemi „vezérkar” ná­lunk kiváló emberekből áll. Jó összhangulatot, egészséges munkakapcsolatot sikerült ki­alakítani. Legfontosabb tanácskozás számomra a főosztályvezetői értekezlet, vagy nevezhetjük igazgatói tanácsnak is. Itt részt vesznek a főosztályveze­tők, a főmérnök és főkönyvelő, a társadalmi szervek titkárai. Lényegében itt dől el, hogy mit, és mennyit termelünk, ami természetesen összefügg a dolgozók keresetével, végső so­ron a kollektíva nyereségével. A társadalmi szervek igen sok segítséget adnak a mun­kámhoz. Elsősorban a párt- és a szakszervezet. Ők jobban is­merik a dolgozók hangulatát, igényeit. Általában el tudom fogadni észrevételeiket, javas­lataikat. Magam is arra törek­szem, hogy személyesen is megismerjem a dolgozókat. Ha kimegyek a szalagra, úgy ér­zem ismerősök között vagyok. Ma már a kapcsolat más az igazgató és a dolgozók között, mint a múltban volt. Úgy ér­zem, bíznak bennem, tudják, hogy segítek emberi problé­máik megoldásában is. Megér­tem a családos anyákat, hiszen nekem is két fiam van. Hoz­zám mindenki fordulhat, ha úgy érzi, hogy problémájában tudok segíteni. Ha megbeszé­lés van nálam, akkor feljegy­zik a nevét, és később szólok neki, ha már ráérek. Tehát mi az igazgató mun­kaköre, és miért felelős? Hogyan tudnánk összefog­lalni mindazt, amiről ed­dig beszéltünk? — Mindenért. Olyan, mint egy karmester. Minden terü­lethez értenie kell. Meg kell látnia, éreznie, ha valamelyik területen baj van, és ott gya­korlatilag is segítenie kell. De a karmester is csak akkor tud szépet és jót produkálni, ha a zenekarban minden hangsze­ren jól és pontosan játszanak, ha jó zenészei vannak. Az igazgató is így van. Szerencsé­re nálunk kisebb hibáktól el­tekintve, mindenki a maga he­lyén eredményesen dolgozik. Az, operatív munkával keve­sebbet kell foglalkoznom, mint régebben, és máskép­pen is. Szép és felelősségteljes mun­ka igazgatónak lenni. Megér­demli az anyagi és erkölcsi elismerést. Zsigmond Magda BNV a jubileum évében Minden kiállításnak meg­van a jellemző vonása. Ez évben a jubileumi ünnep jegyé­ben az ipar fejlődését, termékeink színvo­nalában kifejezésre jutó eredményeinket mu­tattuk be. Az idei BNV célja is elsősorban a nemzetközi piac igényeinek megfelelő áru­kínálat bemutatása volt és így a belföldi ki­állítók többségében export-ajánlatukat hoz­ták el. A vállalatok olyan összetételű és szín­vonalú áruval szerepeltek, hogy azok méltó­képpen fejezték ki 25 éves munkánk ered­ményét. A Könnyűipari Kiállítás rendezői is arra törekedtek, hogy az iparág fejlődését, gyártmányaiban és gyártástechnológiájában elért színvonalát bemutassa. A pavilon kö­zéppontjában elhelyezett jubileumi szobor lendületes formájával a kiállítás felé mutat­va, mintegy jelképezve utalt a fent elmondot­takra. Egyébként mindenütt vissza-visszatér a „25 év” jelzése és a belső tér kialakításával együtt ünnepélyes hangulatot teremtett a na­gyon elegáns milliőben. Ezt tükrözte a meg­választott színkompozíció is, a fehér-fekete, amelynek környezetében a sokszínű áru szin­te külön felhívta magára a figyelmet. A han­gulat ünnepélyességét tovább fokozta a ba­rokk ornamentika, amely mintegy körülölel­te az egyes kirakati részekét. Érdekessége volt a kiállításnak, hogy ebben a kissé barok­kos térben egészen modern térplasztikák kö­zött helyezték el az árukat. A belépésnél az állami ruhaipar fogadta a látogatót, a kiállítások sora a ruházati ipar­ral kezdődött, vállalatonként különböző for­mai megjelenítéssel önállóan mutatkoztak be. A női ruhákban a divatszíneknek megfe­lelően a sárga, okker, paprika-piros, kék és zöld színállásokat, a férfiruházatban a moha­zöld, barna és drapp férfiöltönyöket, nadrá­gokat láthattuk. A Május 1 Ruhagyár az „Elegant” jelzés­sel mutatta be a női kabátokat, kosztümöket, nadrágkosztümöket a maxitól­ a miniig. A kabátok anyagaiban és a modellekben gondos összeválogatásról tanúskodtak, de a nagy si­kert különösen a fiatal lányok körében a nad­rágkosztümökkel érték el. A férfiruházatban az új vonalak és színek váltottak ki nagy ér­deklődést és vegyes benyomásokat. A férfiak úgy látszik nehézkesebben hódolnak be az új divatnak, amit itt még a kellékekkel is érzékeltetni akartak. (Széles, nagykarimájú kalap.) Általános sikert aratott a bőrkonfek­ciójuk és komoly elismerést kaptak az euró­­paszerte divatos bőrkabátok tetszetős kivite­lezéséért. A Debreceni Ruhagyár kiállítása nemcsak a hálás női közönség körében talált nézőre, még a férfiaknak is tetszettek a széles vá­lasztékban, divatos színekben és anyagokban megjelenő ruhák. Ha választani kellene a sok szép modell között, nem is lehetne, csak úgy az egészet, ahogy azt nagyon ízlésesen szépen összeállították. Kollekciójukban megtalálható volt az egyszerű nyári ruhától, a legkényesebb ízlést kielégítő alkalmi ruháig, selyem nyári kabátig, mindenből egy kevés. A Vörös Október Férfiruhagyár, „VOR” jel­zésével ellátott, divatszínekben hozott öltö­nyei már eddig is elért nagy népszerűségét tovább növelték. Különösen a Koratron nad­rágjai hódítottak, amelynek licencét néhány­ éve megvásárolta a gyár. Ma már a hazai közönség előtt is jól ismert a koratron tech­nológiával készített anyagok jó formatartó tu­lajdonsága. Kár, hogy másutt még nem talál­kozunk ezzel az anyaggal. A Zalaegerszegi Ruhagyár, a „ZA­KO” márkájával mind jobban ismertté válik. A fiatalok számára bátran terveznek. Ízléses, de a legújabb divatvonalakat ajánlják a teena­­ger-korú ifjúságnak. A kiállításon látott né­hány darabbal csak ízelítőt adtak arról, amit gyártani tudnak és amit nagyobb mennyi­ségben mind nagyobb választékban képesek szállítani. A pavilon belső útját követve ezután a ta­nácsi és szövetkezeti ipar ruhái voltak lát­hatók, amelyek természetesen azt a sajátos ízlést és igényt tükrözték, amit gazdálkodá­sunkban e két szektortól elvárnak. Kiállí­tásunkban az idén jobban az általános igé­nyek felé közeledő és mértéktartóbb model­leket szerepeltették. A látogató további útján nem kis csodál­kozással vehette észre, hogy az eddig férfi­­fehérneműt gyártó Férfi Fehérneműgyár kiál­lításán új profillal találkozik. Nemcsak a fér­fiingekben hozott újat a gyár, (különösen az alkalmi ingekben), de meglepetést okozott tarka, jó modellezésű női blúzaival.­ Jó alka­lom egy kiállítás arra, hogy a vállalat, fo­gyasztóit tájékoztassa további kereskedelem­politikájáról. A férfiingeknél kb 40%-ban korszerű alapanyagot használnak fel, ame­lyek vasalást nem, vagy csak alig igényelnek. A Női Fehérneműgyár, „A PÁVA” védje­gyével ismert termékei az idén a kiállítás fénypontjában állottak. A fénypontot ez al­kalommal, nemcsak az áruk különlegessége és megjelenítése, hanem a fényeik játéka is adta. Egy kiállítás akkor hatásos, ha mara­dandó élményt nyújt. Nem hiszem, hogy akadt látogató, aki néhány hét után is ne erre a csodálatos élményre emlékezne, ha a Könnyűipari Pavilonra gondol vissza. Első­sorban maga a kollekció elegáns, habos ösz­­szetétele felejthetetlen, de az ötlet is az, ami a hófehér árut hol piros, hol pedig kék szín­ben adta vissza. Nem véletlen, hogy a Moszk­vai Jubileumi Kiállításra ebből a kollekció­ból kerül ki néhány. No de mindez a kiállításról adott rövid ízelítő a látogatók, a vevők oldaláról szem­lélte a bemutatót. Mi van a lényeggel? A vá­sár, kiállítás hátterében álló üzleti eredmény­nyel? Persze ennek a kiállításak az eredménye nem biztos és általában nem is ez idő alatt mérhető le. Tehát korábbi munkánk ered­ményét is jelzi az, hogy a HUNGAROTEX Külkereskedelmi Vállalat a vásár alatt mint­egy 1 millió dollárról szóló szerződést írt alá. NSZK, Holland, Svéd­ cégeknek adott el pa­mut-selyem méterárut, férfi konfekciót és kö­töttárut. 130 ezer dollár értékben egy új spa­nyol cég kötött le női és férfi konfekciót. Az idei kiállításnak remélhetőleg a jövő évi meg­rendelésekben jelentkezik majd az eredmé­nye. Ruppf Jánosné,­­ a Könnyűipari Minisztérium főelőadója ZAMÁRDIbBAN az szil-titkárok tanfolyamán Az szb.-titkárok szokásos egyhetes tanfolyamát ez évben Zamárdiban tartották meg a Május 1. Ruhagyár üdülőjében. A június 1. és 6. közötti héten az időjárás hűvös volt, erős szél korbácsolta magasra a Balaton vizét. Szó sem lehetett fürdőzés­ről. Az elvtársak a rossz idő ellenére is jól érezték magukat. Az üdülő nagyon szép, kényelmes, tiszta. Az ellátás kitűnő volt. A kellemes légkörben nem tűnt túlzottan fárasztónak az előadások meghallgatá­sa, a jegyzetelés, konzultáció, vita. A tanfolyam tematikája felölelte a szakszerve­zeti munka szinte minden területét. A következő előadások hangzottak el: — A szakszervezeti bizott­ságok irányító tevékenysége (Kutrovics József, a szervezési és káderosztály vezetője) — A jó üzemi légkör alapja a korszerű vezetés (Andics Jenő a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Pszi­chológiai Tanszékének munkatársa) — Szakszerve­zeti hatáskörök gyakorlása, testületi ülések, taggyű­lések levezetése és megszervezése (Rajkay Miklósné, a Szervezési- és Káderosztály politikai munkatársa). — A szakszervezeti szervek pénzgazdálkodása, jó­léti keretek felhasználása. (Böröczky Zoltán főköny­velő) — A szakszervezetek kulturális nevelőmunká­­ja és sporttevékenysége. (Galambos József, a Szer­vezési- és Káderosztály politikai munkatársa.) — Nyugdíjtörvényünk értékelése, a megoldásra váró feladatok, a nyugdíjelőkészítő bizottságok munkája (Réti György, a Társadalombiztosítási Igazgatóság Nyugdíjügyi Osztályának csoportvezetője.) — A szakszervezetei szervek munkavédelmi tevékenysé­ge. (Radványi Vince, a SZOT munkavédelmi osztá­lyának előadója.) — A szocialista bérezés elvi és gyakorlati kérdései. (Jávor Béla, a Május 1. Ruha­gyár munkaügyi osztályának vezetője.) — Üzemi demokrácia és a szakszervezetek. (Tóth Tibor, a SZOT Termelési Osztályának politikai munkatársa.) — A szakszervezetek törvényessége. (Dr. Varga Gá­­borné, a szakszervezet jogtanácsosa). — Egyes köz­­gazdasági szabályozókról és a szakszervezeti bizott­ságok termelési és bérezési feladatairól. (Orosz Já­nos, a Közgazdasági Osztály vezetője.) — Pártunk célkitűzései a szocializmus felépítésének jelenlegi időszakában, a szakszervezetek ideológiai nevelő tevékenysége. (Tóth Tiborné, szakszervezetünk fő­titkára.) Az előadásokat nagy figyelemmel hallgatták a jelenlévők. Leginkább azok a témák váltottak ki vi­tát, kérdéseket, melyek új, vagy igen aktuális kér­désekről szóltak. Általános véleményként alakult ki, hogy a titkárok elismerését, a korszerű vezetés­ről szóló előadás váltotta ki. Igen újszerű, és érde­kes volt, lélektani szempontból elemezve hallani az üzemi légkörről, a korszerű vezetésről. Elismerően nyilatkoztak az elvtársak a kulturális nevelőmunká­­ról szóló előadás váltotta ki. Igen újszerű, és érdek Réti elvtárs előadása, és a kérdésekre adott vála­szai, mert igen nagy szakmai tudásról, tapasztalat­ról tett tanúbizonyságot. A titkár elvtársak minden előadást igen hasz­nosnak, jónak értékeltek, és úgy érezték, hogy ér­demes volt ezen a tanfolyamon részt venni. Tisztáb­ban látják az elvi kérdéseket, és gyakorlati megol­dását a feladatoknak. Az egyhetes tanfolyam alkal­mat adott arra, hogy megismerjék egymást, kicse­réljék személyes tapasztalataikat saját üzemükről, munkájukról.

Next