Ruházati Munkás, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
A gyárigazgató Beszélgetés közben sokszor szó esik arról, hogy ki, milyen munkát végez az üzemben, és mennyit keres. Általában ismerik a főmérnök, a főkönyvelő, a műszaki főosztályvezető munkakörét, fizetését, de lényegesen kevesebbet tudnak arról, hogy „mi a munkaköre” az igazgatónak, mit jelent az egyszemélyi felelős vezetés, amikor egy egész „vezérkar” végzi a termelés irányítását. Miért kap több fizetést, nyereséget a vállalat igazgatója? Szakszervezetünk székházában elnökségünk egyik ülése után erről beszélgetünk Székely Józsefné elvtársnővel, a Női Fehérneműgyár igazgatójával. Először talán azt kellene megfogalmazni, hogy mi tesz valakit alkalmassá arra, hogy igazgató legyen? Kedves Székely elvtársnő, mondjon valamit életéről, eddigi pályafutásáról. — Általában mi kell ahhoz, hogy valaki igazgató legyen? Erre nehezen lehetne válaszolni — mondotta Székely elvtársnő. Arról, hogy én hogyan lettem igazgató, milyen volt a „pályafutásom”, arról tudok valamit mondani. Az elmúlt évek során sokféle munkakörben dolgoztam, de mindig olyan helyeken, ahol gazdagodott szakmai tudásom. A szabószakmát választottam, férfikonfekciós voltaid. 1948- ig a szabóságban dolgoztam. Ettől kezdve azonban a legkülönbözőbb területeken dolgoztam. Később a ruhaipari igazgatóságra kerültem, majd a Minőségi Gyermekruhagyár igazgató lettem. Különböző összevonásokkal alakult ki a mai Női Fehérneműgyár, ahol 2100—2200 ember dolgozik. 1936 óta tagja vagyok a pártnak. Sokat foglalkoztam közgazdasági kérdésekkel, szakirodalommal. Ez részben a múlt. De milyen a jelenlegi munkája az üzemben, mivel foglalkozik, mint igazgató, kinek, és miért tartozik felelősséggel munkájáért? — A Magyar Népköztársaság állami alkalmazottja vagyok. Ebből adódik, hogy felelősséggel tartozom először az államnak, a kormánynak, tágabb értelemben a népnek. A gépek, az épület, az anyag, amit feldolgozunk, az állam tulajdona. Először is azért vagyok felelős, hogy a rám bízott állami tulajdonnal hogyan gazdálkodunk. Olyan feladatokat kell megoldani, melyek fontosak, és kifizetődőek az állam számára, és ugyanakkor korszerűen kielégítik a vásárlók igényeit. Így vagyok felelős egyben az államnak, mint felettesemnek, és a népnek, mint az üzletben vásárló embereknek. Nem mondok azzal újat, hogy ha hangsúlyozom, hogy néha igen nehéz összeegyeztetni a szocialista állam érdekeit, mely nemcsak gazdaságosságot, termelékenységet jelent — a dolgozók érdekeivel, akik nemcsak vásárlók, hanem üzemi munkások is. Meg kell, hogy találják a számításukat, mint állampolgárok, de mint egyének, dolgozók is. Ez igen nehéz. Ha termékeink korszerűek, divatosak, olcsók és kaphatók is, ez még nem elég. Azok a munkások, akik vásárlók, többet akarnak, és jogosan. Ők, akik ezt a szép árut előállítják, olyan munkakörben, olyan üzemben akarnak dolgozni, amely megfelel a szocialista társadalmi normáknak. Hogy miért vagyok felelős? — mindenért. Ha nem termelünk gazdaságosan, ha roszszul alakul a termelékenység, ha nem teljesítjük a tervünket, ha termékeink raktáron maradnak — természetesen mindezekért elsősorban az igazgató felel. Ezen túl még sok mindenért. Például a keresetek alakulásáért, a munka minőségéért, a termelés szervezettségéért, a társadalmi tulajdon védelméért, a polgári védelemért, a kulturális fejlődés biztosításáért, a szociális ellátottságért, a dolgozók tájékoztatásáért —, hogy tudják, mit kell tenni — a víz és az áram, keret felhasználásáért stb. Hogyan tud a 7. Igazgató ennyi mindennek eleget tenni? Milyen módszerekkel végzi munkáját? — Mindenekelőtt ki kell alakítanunk egy koncepciót, egy stratégiai tervet. Látnunk kell világosan azt, hogy milyen cél felé akarjuk vinni az üzemet. Például Budapesten csökkenteni a létszámot. Vidéken növelni. Mit kell ehhez tenni? Vidéken két üzemet létrehozni. Közgazdasági számításokat végezni, hogy milyen létszámú üzemet érdemes vidéken szervezni. Mi úgy látjuk, hogy részünkre legalább az 500 személyes üzem a kifizetődő. Kisebb létszámú üzemet nem érdemes szervezni. A szabászat, a raktározás, a központban marad. A műszaki előkészítést is a központ végzi. Feladatainknak ez csak egy részét képezi. Meg kell határoznunk, hogy milyen nyereséget akarunk elérni — mi jelenleg közepeset —, milyen ára lesz a termékeinknek, akarunk-e áremelést végrehajtani, stb. Ha tudjuk már, hogy kétmillió darab árut akarunk termelni egy évben, akkor meg kell terveznünk azt is, hogy ehhez mennyi modellt kell tervezni és, hogy termékeinknek van-e kereslete a piacon. Ha mindezeket az elképzeléseket kialakítottuk, és a főbb célkitűzéseket elhatároztuk, akkor az osztályok kidolgozzák saját terveiket. Olyan munkatársaim vannak, akik kevés szóból is értenek. Az a bizonyos üzemi „vezérkar” nálunk kiváló emberekből áll. Jó összhangulatot, egészséges munkakapcsolatot sikerült kialakítani. Legfontosabb tanácskozás számomra a főosztályvezetői értekezlet, vagy nevezhetjük igazgatói tanácsnak is. Itt részt vesznek a főosztályvezetők, a főmérnök és főkönyvelő, a társadalmi szervek titkárai. Lényegében itt dől el, hogy mit, és mennyit termelünk, ami természetesen összefügg a dolgozók keresetével, végső soron a kollektíva nyereségével. A társadalmi szervek igen sok segítséget adnak a munkámhoz. Elsősorban a párt- és a szakszervezet. Ők jobban ismerik a dolgozók hangulatát, igényeit. Általában el tudom fogadni észrevételeiket, javaslataikat. Magam is arra törekszem, hogy személyesen is megismerjem a dolgozókat. Ha kimegyek a szalagra, úgy érzem ismerősök között vagyok. Ma már a kapcsolat más az igazgató és a dolgozók között, mint a múltban volt. Úgy érzem, bíznak bennem, tudják, hogy segítek emberi problémáik megoldásában is. Megértem a családos anyákat, hiszen nekem is két fiam van. Hozzám mindenki fordulhat, ha úgy érzi, hogy problémájában tudok segíteni. Ha megbeszélés van nálam, akkor feljegyzik a nevét, és később szólok neki, ha már ráérek. Tehát mi az igazgató munkaköre, és miért felelős? Hogyan tudnánk összefoglalni mindazt, amiről eddig beszéltünk? — Mindenért. Olyan, mint egy karmester. Minden területhez értenie kell. Meg kell látnia, éreznie, ha valamelyik területen baj van, és ott gyakorlatilag is segítenie kell. De a karmester is csak akkor tud szépet és jót produkálni, ha a zenekarban minden hangszeren jól és pontosan játszanak, ha jó zenészei vannak. Az igazgató is így van. Szerencsére nálunk kisebb hibáktól eltekintve, mindenki a maga helyén eredményesen dolgozik. Az, operatív munkával kevesebbet kell foglalkoznom, mint régebben, és másképpen is. Szép és felelősségteljes munka igazgatónak lenni. Megérdemli az anyagi és erkölcsi elismerést. Zsigmond Magda BNV a jubileum évében Minden kiállításnak megvan a jellemző vonása. Ez évben a jubileumi ünnep jegyében az ipar fejlődését, termékeink színvonalában kifejezésre jutó eredményeinket mutattuk be. Az idei BNV célja is elsősorban a nemzetközi piac igényeinek megfelelő árukínálat bemutatása volt és így a belföldi kiállítók többségében export-ajánlatukat hozták el. A vállalatok olyan összetételű és színvonalú áruval szerepeltek, hogy azok méltóképpen fejezték ki 25 éves munkánk eredményét. A Könnyűipari Kiállítás rendezői is arra törekedtek, hogy az iparág fejlődését, gyártmányaiban és gyártástechnológiájában elért színvonalát bemutassa. A pavilon középpontjában elhelyezett jubileumi szobor lendületes formájával a kiállítás felé mutatva, mintegy jelképezve utalt a fent elmondottakra. Egyébként mindenütt vissza-visszatér a „25 év” jelzése és a belső tér kialakításával együtt ünnepélyes hangulatot teremtett a nagyon elegáns milliőben. Ezt tükrözte a megválasztott színkompozíció is, a fehér-fekete, amelynek környezetében a sokszínű áru szinte külön felhívta magára a figyelmet. A hangulat ünnepélyességét tovább fokozta a barokk ornamentika, amely mintegy körülölelte az egyes kirakati részekét. Érdekessége volt a kiállításnak, hogy ebben a kissé barokkos térben egészen modern térplasztikák között helyezték el az árukat. A belépésnél az állami ruhaipar fogadta a látogatót, a kiállítások sora a ruházati iparral kezdődött, vállalatonként különböző formai megjelenítéssel önállóan mutatkoztak be. A női ruhákban a divatszíneknek megfelelően a sárga, okker, paprika-piros, kék és zöld színállásokat, a férfiruházatban a mohazöld, barna és drapp férfiöltönyöket, nadrágokat láthattuk. A Május 1 Ruhagyár az „Elegant” jelzéssel mutatta be a női kabátokat, kosztümöket, nadrágkosztümöket a maxitól a miniig. A kabátok anyagaiban és a modellekben gondos összeválogatásról tanúskodtak, de a nagy sikert különösen a fiatal lányok körében a nadrágkosztümökkel érték el. A férfiruházatban az új vonalak és színek váltottak ki nagy érdeklődést és vegyes benyomásokat. A férfiak úgy látszik nehézkesebben hódolnak be az új divatnak, amit itt még a kellékekkel is érzékeltetni akartak. (Széles, nagykarimájú kalap.) Általános sikert aratott a bőrkonfekciójuk és komoly elismerést kaptak az európaszerte divatos bőrkabátok tetszetős kivitelezéséért. A Debreceni Ruhagyár kiállítása nemcsak a hálás női közönség körében talált nézőre, még a férfiaknak is tetszettek a széles választékban, divatos színekben és anyagokban megjelenő ruhák. Ha választani kellene a sok szép modell között, nem is lehetne, csak úgy az egészet, ahogy azt nagyon ízlésesen szépen összeállították. Kollekciójukban megtalálható volt az egyszerű nyári ruhától, a legkényesebb ízlést kielégítő alkalmi ruháig, selyem nyári kabátig, mindenből egy kevés. A Vörös Október Férfiruhagyár, „VOR” jelzésével ellátott, divatszínekben hozott öltönyei már eddig is elért nagy népszerűségét tovább növelték. Különösen a Koratron nadrágjai hódítottak, amelynek licencét néhány éve megvásárolta a gyár. Ma már a hazai közönség előtt is jól ismert a koratron technológiával készített anyagok jó formatartó tulajdonsága. Kár, hogy másutt még nem találkozunk ezzel az anyaggal. A Zalaegerszegi Ruhagyár, a „ZAKO” márkájával mind jobban ismertté válik. A fiatalok számára bátran terveznek. Ízléses, de a legújabb divatvonalakat ajánlják a teenager-korú ifjúságnak. A kiállításon látott néhány darabbal csak ízelítőt adtak arról, amit gyártani tudnak és amit nagyobb mennyiségben mind nagyobb választékban képesek szállítani. A pavilon belső útját követve ezután a tanácsi és szövetkezeti ipar ruhái voltak láthatók, amelyek természetesen azt a sajátos ízlést és igényt tükrözték, amit gazdálkodásunkban e két szektortól elvárnak. Kiállításunkban az idén jobban az általános igények felé közeledő és mértéktartóbb modelleket szerepeltették. A látogató további útján nem kis csodálkozással vehette észre, hogy az eddig férfifehérneműt gyártó Férfi Fehérneműgyár kiállításán új profillal találkozik. Nemcsak a férfiingekben hozott újat a gyár, (különösen az alkalmi ingekben), de meglepetést okozott tarka, jó modellezésű női blúzaival. Jó alkalom egy kiállítás arra, hogy a vállalat, fogyasztóit tájékoztassa további kereskedelempolitikájáról. A férfiingeknél kb 40%-ban korszerű alapanyagot használnak fel, amelyek vasalást nem, vagy csak alig igényelnek. A Női Fehérneműgyár, „A PÁVA” védjegyével ismert termékei az idén a kiállítás fénypontjában állottak. A fénypontot ez alkalommal, nemcsak az áruk különlegessége és megjelenítése, hanem a fényeik játéka is adta. Egy kiállítás akkor hatásos, ha maradandó élményt nyújt. Nem hiszem, hogy akadt látogató, aki néhány hét után is ne erre a csodálatos élményre emlékezne, ha a Könnyűipari Pavilonra gondol vissza. Elsősorban maga a kollekció elegáns, habos öszszetétele felejthetetlen, de az ötlet is az, ami a hófehér árut hol piros, hol pedig kék színben adta vissza. Nem véletlen, hogy a Moszkvai Jubileumi Kiállításra ebből a kollekcióból kerül ki néhány. No de mindez a kiállításról adott rövid ízelítő a látogatók, a vevők oldaláról szemlélte a bemutatót. Mi van a lényeggel? A vásár, kiállítás hátterében álló üzleti eredménynyel? Persze ennek a kiállításak az eredménye nem biztos és általában nem is ez idő alatt mérhető le. Tehát korábbi munkánk eredményét is jelzi az, hogy a HUNGAROTEX Külkereskedelmi Vállalat a vásár alatt mintegy 1 millió dollárról szóló szerződést írt alá. NSZK, Holland, Svéd cégeknek adott el pamut-selyem méterárut, férfi konfekciót és kötöttárut. 130 ezer dollár értékben egy új spanyol cég kötött le női és férfi konfekciót. Az idei kiállításnak remélhetőleg a jövő évi megrendelésekben jelentkezik majd az eredménye. Ruppf Jánosné, a Könnyűipari Minisztérium főelőadója ZAMÁRDIbBAN az szil-titkárok tanfolyamán Az szb.-titkárok szokásos egyhetes tanfolyamát ez évben Zamárdiban tartották meg a Május 1. Ruhagyár üdülőjében. A június 1. és 6. közötti héten az időjárás hűvös volt, erős szél korbácsolta magasra a Balaton vizét. Szó sem lehetett fürdőzésről. Az elvtársak a rossz idő ellenére is jól érezték magukat. Az üdülő nagyon szép, kényelmes, tiszta. Az ellátás kitűnő volt. A kellemes légkörben nem tűnt túlzottan fárasztónak az előadások meghallgatása, a jegyzetelés, konzultáció, vita. A tanfolyam tematikája felölelte a szakszervezeti munka szinte minden területét. A következő előadások hangzottak el: — A szakszervezeti bizottságok irányító tevékenysége (Kutrovics József, a szervezési és káderosztály vezetője) — A jó üzemi légkör alapja a korszerű vezetés (Andics Jenő a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Pszichológiai Tanszékének munkatársa) — Szakszervezeti hatáskörök gyakorlása, testületi ülések, taggyűlések levezetése és megszervezése (Rajkay Miklósné, a Szervezési- és Káderosztály politikai munkatársa). — A szakszervezeti szervek pénzgazdálkodása, jóléti keretek felhasználása. (Böröczky Zoltán főkönyvelő) — A szakszervezetek kulturális nevelőmunkája és sporttevékenysége. (Galambos József, a Szervezési- és Káderosztály politikai munkatársa.) — Nyugdíjtörvényünk értékelése, a megoldásra váró feladatok, a nyugdíjelőkészítő bizottságok munkája (Réti György, a Társadalombiztosítási Igazgatóság Nyugdíjügyi Osztályának csoportvezetője.) — A szakszervezetei szervek munkavédelmi tevékenysége. (Radványi Vince, a SZOT munkavédelmi osztályának előadója.) — A szocialista bérezés elvi és gyakorlati kérdései. (Jávor Béla, a Május 1. Ruhagyár munkaügyi osztályának vezetője.) — Üzemi demokrácia és a szakszervezetek. (Tóth Tibor, a SZOT Termelési Osztályának politikai munkatársa.) — A szakszervezetek törvényessége. (Dr. Varga Gáborné, a szakszervezet jogtanácsosa). — Egyes közgazdasági szabályozókról és a szakszervezeti bizottságok termelési és bérezési feladatairól. (Orosz János, a Közgazdasági Osztály vezetője.) — Pártunk célkitűzései a szocializmus felépítésének jelenlegi időszakában, a szakszervezetek ideológiai nevelő tevékenysége. (Tóth Tiborné, szakszervezetünk főtitkára.) Az előadásokat nagy figyelemmel hallgatták a jelenlévők. Leginkább azok a témák váltottak ki vitát, kérdéseket, melyek új, vagy igen aktuális kérdésekről szóltak. Általános véleményként alakult ki, hogy a titkárok elismerését, a korszerű vezetésről szóló előadás váltotta ki. Igen újszerű, és érdekes volt, lélektani szempontból elemezve hallani az üzemi légkörről, a korszerű vezetésről. Elismerően nyilatkoztak az elvtársak a kulturális nevelőmunkáról szóló előadás váltotta ki. Igen újszerű, és érdek Réti elvtárs előadása, és a kérdésekre adott válaszai, mert igen nagy szakmai tudásról, tapasztalatról tett tanúbizonyságot. A titkár elvtársak minden előadást igen hasznosnak, jónak értékeltek, és úgy érezték, hogy érdemes volt ezen a tanfolyamon részt venni. Tisztábban látják az elvi kérdéseket, és gyakorlati megoldását a feladatoknak. Az egyhetes tanfolyam alkalmat adott arra, hogy megismerjék egymást, kicseréljék személyes tapasztalataikat saját üzemükről, munkájukról.