Ruházati Munkás, 1982 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Az aranykoszorús Radnóti brigád A Május 1. Ruhagyár ceg­lédi gyáregységének Radnóti brigádjáról azt is mondhat­nánk, hogy a művezetők bri­gádja, mert a gyár legtöbb művezetője ebben a kollektí­vában nevelkedett. Az aranykoszorús szocialis­ta brigád vezetője Fóris And­rás. — Tizenhatan dolgozunk együtt. Nem csupán a brigád­tagság köt össze bennünket, hanem a köztünk kialakult barátság is.­­­ A jó minőség, a terv tel­jesítése képezi alapvető mun­kavállalásainkat. Emellett részt veszünk a kulturális életben, az oktatásokon, fo­lyamatosan gyarapítjuk szak­mai ismereteinket. Ez a vál­lalat számára is előnyös, mert sokoldalúan képzett munká­sokkal hatékonyan teljesítheti feladatait. Mi minden lehet­séges szakmai ismeretet elsa­játítottunk. Értünk a gőzsoron folyó munkához, az utánvasa­­láshoz, a gépi gombozáshoz, a gomblyukkötéshez. . Talán ezért is kerül ki közülünk oly sok művezető! — Sajnos, objektív okok gyakran akadályozzák a jó munkát. Például kicsi a gőz­nyomás, baj van a kazánunk­kal. Talán 1983-ban sikerül kicserélni. Addig viszont úgy kell dolgozni, hogy a techni­kai hiányosságot munkánkkal pótoljuk. — Társadalmi tevékenysé­günkre is az együttműködés jellemző. Pénzt ajánlottunk fel a mozgásssérülteknek, s a 12. tanácsi választókerületben, a Dózsa György út és a Pe­tőfi utca sarkán, társadalmi munkában kijavítottuk az életveszélyes kockakő burko­latot. Hasonló módon javítot­tuk meg a Dózsa György úti óvoda előtt a csatornát és az útrészt is. — A szakszervezeti bizott­ság szervezésében eljárunk TIT-előadásokra. Főleg a kül­politikai fórumot és az egész­ségügyi témájú előadásokat kedveljük, de részt, veszünk színész-író-közönség találko­zókon is. Természetesen nem maradunk ki a pártoktatás­ból sem. — A brigád tagjai rendsze­resen összejárnak. Gyakori a saját főzésű közös ebéd és va­csora a hétvégeken. S ha a szakszervezet segítségét kér­jük, mert nagyobb távolságra kirándulni szeretnénk, a lehe­tőségek szerin­t buszt is biz­tosítanak számunkra. — Együtt jól érezzük ma­gunkat, mert sikerült kiala­kítanunk a jó emberi, mun­katársi légkört. Bár igen sok trcat dolgozunk, van eredmé­nye is. S mivel ügyelünk ar­ra, hogy aki jobban húz, an­nak a fizetési borítékja is legyen vastagabb, nincs köz­tünk olyan, aki kivonná ma­gát a munkából. Talán ezért is érdemeltük ki a brigád aranykoszorúját. —kis— •SSSSSsSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSJ'SSSSSSSSSSSSSSSSSZSSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSS/SSSSSSSJ Soproni beszélgetés A siker titka a jó közösség? A Soproni Ruhagyár ter­mékeinek jelentős részét ex­portálja. Legutóbb a Magyar Divat Intézet trendbemutató­ján láttam a soproniak új gyermekruháit, s ugyancsak tetszettek. Vajon, elég-e eh­hez az ötletes tervezőgárda, a jó munkaszervezés és a szak­szerű kivitelezés? Úgy hi­szem, ennél többre van szük­ség. Alkotó légkörre, az ott , dolgozók egymást is buzdító, segítő összefogására. Hogy va­lóban így van-e, erre keres­tem választ a gyárban. Bellovits Jánosné négy éve vezetője a Hámán Kató szo­cialista brigádnak Női szabó­­szakmunkás, 1967 óta dolgo­zik a ruhagyárban. Saját fel­adatairól így beszél: — Egyrészt képviselnem kell a brigádot néhány helyen, a műszaki tanácskozásokon, értékeléseken. Aztán segíteni kell abban, hogy a brigád a tervét, vállalásait teljesítse. Ehhez a saját munkám mel­lett sok egyebet is el kell vé­gezni. A munkaszervezés, a társaimmal való személyes törődés talán leginkább az én feladatom, hiszen egész nap közöttük vagyok, látnom kell, ha valahol fennakadás van. Régóta ismerjük egymást a brigádtagokkal, így a szemé­lyes gondjaikkal is gyakran fordulnak hozzám. Vannak aztán olyan vállalásaink, programjaink, amelyek a gyárkapun kívül is összetar­tanak bennünket. Ezeket szin­tén szervezni kell. Bellovitsné Pinnyéről busz­­szal jár be a munkahelyére, a munka és az utazás után ott­hon a család gondja várja. Két gyermeke általános isko­lás. Bár ezek a körülmények nehezítik a munkáját, mégis szívesen vállalja a brigádve­zetői tisztséggel járó többlet­feladatokat. Hangácsi Margit brigádtag, szakszervezeti bizalmi is im­már hatodik éve. Korábban négy évig volt brigádvezető. 1968 óta dolgozik a vállalat­nál. Szakmája női szabó,­­gé­pesként kezdte, most meós. Melyek a bizalmi feladatai? Ezt próbáljuk közösen kibo­gozni a tennivalók sűrűjéből. — Nagyon fontos, hogy az értekezletekről, amelyeken részt veszek, pontosan tájé­koztassam a többieket, a kér­déseikre válaszoljak. Ha olyan kérdés vagy probléma merül fel, amihez én sem tudok hozzászólni, továbbviszem az ügyet. Többnyire van megol­dás, a bizalminak szavára odafigyelnek lent is, fent is. — Vajon, nem ütközik-e egymással a két választott képviselő munkaterülete? — Miért ütközne? Mind­egyiküknek megvan a külön, ám valóban rokon feladata. A hibátlan munka pedig kö­zös cél, nem csak a brigád­ban, hanem az egész gyár­ban. — Arra gondoltam,­­hogy esetleg átfedések vannak, vi­tás kérdésekben a felelősség eldöntése nem mindig egyér­telmű. Vagy egyáltalán nin­csenek is gondjaik? — Hogyne lennének — vá­laszolja a brigádvezető. — De ezek a gondok a mindennapi munkánkból és nem az egy­máshoz való viszonyunkból erednek. 1981-ben módosítot­tuk a gyár munkarendjét, az átállás sok nehézséggel járt. Az új rendszer elfogadtatása, betanítása sok-sok beszélgetés segítségével törénik. Most már ott tartunk, hogy napról napra érezhetően javulnak a teljesítmények, lassan meg­nyugodnak a kedélyek. Ez is igazolja, hogy jó közösség a miénk. Még faggatóztam egy kicsit problémák után kutatva, hát­ha túl „rózsaszínűre” festik a képet. Aztán eszembe jutott, hogy milyen kíváncsian keres­tem fel a gyárat, s valahogy így képzeltem én is, s a be­szélgetés sejtésemet igazolta. Frecsz Károly Mikor nyit az óvoda és a bölcsőde? Az ötnapos m­unk­ahét feltételei Csornán A Soproni Ruhagyár csornai üzemében október elsejétől a mű­szaki kezdés előtt öt perccel be­zárják a kapukat. Az indok: aki ilyen későn érkezik, aligha éri készen a műszakkezdés.­­ Tájékoztató jelleggel jelen­tést kérünk a későn jövőkről. Eddig még egyetlen név sem sze­repelt a listán — mondta (a ri­portkészítés időpontjában) az üzemvezető, Török Andrásné. — A módszer bevezetését az indo­kolja, hogy így látjuk: a munka­­fegyelem szigorítása is hozzájá­rulhat az ötnapos munkahét be­vezetéséből eredő termeléskiesés el­lensúlyo­zásához. Számításaink szerint a munkaidőrövidítés, ha semmiféle ellenintézkedést nem tennénk 240 ezer darab ruhával mérsékelné termelésünket. A Soproni Ruhagyár 15 éve fennálló üzeme összesen 260 dol­gozót foglalkoztat, s a konfekcio­nált termékek 80—90 százalékát, zömmel női ruhákat a Szovjet­unióba szállítják. A kétműszakos üzem csaknem száz dolgozója a környékről jár ki. Hogyan változtak a bejárási lehetőségek, hogyan tudják gyer­mekeiket a bölcsődébe, óvodába, iskolába elvinni az ötnapos mun­kahét bevezetését követően, ami Csornán is a heti munkaidő rö­vidülésével és a napi munkaidő­k kismértékű növekedésével jár? — erről kérdeztük az üzem dolgo­zóit és vezetőjét. — Csornán a gyermekintézmé­nyek száma kielégítő, elhelyezési problémák nincsenek — szögezi le az üzemvezető.­­ De az óvo­dáknak, bölcsődéknek nyitvatar­tási idejükkel joobban kellene iga­zodniuk az üzemek műszakbe­osztásához. A bölcsőde hatkor, az óvodák hétkor kezdenek, az isko­lák fél nyolc előtt nem fogadják a nebulókat. Tavaly a reggeli mű­szak hatkor kezdett, január else­je óta 5.48-kor van a start, a dél­után­os műszak 22.12-k­or fejezi be a munkát. Korábban kénytelenek voltunk engedményeket adni a műszakkezdésnél, a jövőben ez korlátozottabb lesz. A darabbéres állományban lévők egyébként ja­nuár elsejétől heti 41, az egy mű­szakosok heti 42 órát dolgoznak! Az üzemvezető elmondta még: a műszakkezdési és -befejezési időpontokról tárgyaltak a MÁV- va,­ és a V­olán­n­al is, alapvető változásokra nem, csak a menet­rendek betartására lesz szükség. Csornán a két műszak érvelag­­váltá­ssal adja át egymásnak a munkát, az üzemvezető szerint korábban előfordult, hogy „­rab­lógazdálkodást” folytattak az egyes műszakok, ezért előírják a ,,megha­gyh­a­tó” m­u­n­ka­darabok mennyiségét. Értélkül ugyanis nem zökkenőmentes a munkaát­vétel, nem folyamatos a tevé­kenység, ami pedig az ötnapos munkahét bevezetése óta a ko­rábbinál is nagyobb szükségsze­rűség. A korábbi egy húszperces és két ötperces, egészségüyi szü­net helyett január elsejétől csak a húszperces szünetet tartják meg. Hogyan vélekednek minderről, a rövidített munkahét bevezeté­séről, s ennek körülményedről fel­tételeiről az üzemben dolgozó asszonyok? — Azt hiszem, hogy az üzem valamennyi dolgozója nevében mondhatom: nagy örömmel vár­tuk az ötnapos munkahetet — mondja Mészáros Sándorné var­rónő. — Csornai lakos vagyok, egyik gyermekeim 17, a másik 12 éves, miattuk nem okoz problé­mát a korábbi munkakezdés. Azt remélem, hogy a szabad hétvégé­ken többször lesz alkalmunk ar­­­ra, hogy­­együtt kiránduljunk, el­mozduljunk otthonról. . Szinder Józsefné varrónő szin­tén Csornán él, ötödikes és elsős gyermeküket csak úgy tudják férjével az iskolába elindítani, hogy váltott műszakban dolgoz­nak. — Nem érzem jelentős többlet­nek a napi munkaidő hosszabbo­dását —­­mondja. — A szabad hétvég­e többszörösen „visszafize­ti” a többletperceket. Hasonlóképpen vélekedik Gúzs Klára (ugyancsak varrónő), aki vidékről utaz­ik mindennap Csor­nára. Tari Sándorné­­bizalmi így fog­lalja össze többek véleményét: — Demokratikus előkészítéssel jutottunk, el a jelenlegi munka­rend­­bevezetéséiig. Saját érdeke­ink mellett a gazdasági oldalt, az üzem és a vállalat érdekeit is fi­gyelembe vettük. Végül munkás­­gyűlésen szavaztunk a munka­rend részleteiről. Most már csak az kell, hogy a termés kiszolgá­lása, a­nya­g­gal,­ kellékkel, segéd­anyaggal való ellátássá i­s folya­matos legyen. (MT 1) •k A szerkesztő megjegyzése: El­engedhetetlenül szükséges, hogy a gyár szakszervezeti bizottsága és gazdasági vezetői a tanácsi szervekkel egyetértésben a zavar­talan termelés érdekében mielőbb találjanak megoldást a gyermek­­intézmények­­— műszakokhoz iga­zodó — nyitvatartására. ­I KOMLÓI PETŐFI BRIGÁD A gyáregység célkitűzéseiért Komlón a Május 1. Ruhagyár­ban az elmúlt hónapokban átszer­vezést végeztek. Eközben szala­gok, brigádok szűntek meg, mind­össze két kollektíva élte át érin­tetlenül ezt az időszakot. Mind­kettő a befejező szalagon tevé­kenykedik, ott ahol a legnehe­zebb a munka, ahol hatalmas gőzpréseken kell dolgozni és a már elkészült t­ehéz fé­rfikabáto­­kat emelgetni. Az egyik ilyen kollektíva a 28 főt számláló Petőfi Sándor nevét viselő szocialista brigád, melyben csak lányok, asszonyok dolgoz­nak, gombozóként, gőzvasalóként, illetve a fiatalabbak varrónőként. Szakszervezeti bizalmijuk: Ko­vács Sándorné. — Én tíz éve dolgozom a gyár­ban, ez a brigád nyolc esztendeje alakult. Azóta sorban elnyertük a különböző fokozatokat, sőt az aranyat már kétszer is. 1981-ben is az aranyfokozat elnyerésére tettünk vállalást, de az átszerve­zés kissé visszahúzott bennünket. A melegváltás sem tett jót ne­künk, mert ahelyett, hogy növe­kedett volna a termelésünk, a kí­sérleti időszakban csak 80—85 százalékra sikerült teljesítenünk a tervet... Női kabátból általában ötszá­zat, férfikabátból háromszázat kellene megcsinálniuk naponta, de néha hosszú perceket kell vár­ni, mert nincs gomb, vagy cipzár, máskor meg a törzsgyárból kül­dött rossz minőségű alapanyag cseréje hátráltatja a munkát. Az átszervezéssel több új, fiatal, még tapasztalatlan művezető és b­ri­­gádvezető került az élre, közülük néhányan időnként elbizonytala­nodtak, vagy tévesen döntöttek. Ez is hátrányára vált a termelés­nek. — Ha ennyi a gondjuk, akkor miért mondta, hogy jó a maguk kollektívája?­­ — A mi közösségünk valóban jó, régi összeszokott tagjai kész­séggel segítenek egymáson és munkájukkal segítik a gyár cél­kitűzéseinek megvalósítását. Mi nagyon szeretünk együtt lenni! Eljárunk moziba, színházba, ki­rándulni családi estet rendezünk, ahová eljönnek a férjeink is, és ahol jól ki­táncoljuk magunkat... Az itt dolgozó asszonyok élet­kora átlagosan 35 év, akad kö­zöttük nyugdíjazásra váró és friss szakmunkás is. Általában kettő­­ezernyolcszázat keresnek a varró­nők, háromezret az idősebbek, de a gőzvasalók a három és fél ezret is hazaviszik. • Azt beszélik, hogy ma a gőzvasalásért a budapesti törzsgyárban a hatezret is meg­kapják a munkások, mert azok férfiak. Én úgy gondolom, hogy nagyobb gyakorlattal, a teljesít­ményük is magasabb lehet, de azért mégiscsak nagy ez a kü­lönbség ... Most azt t­erveztü­k — termé­szetesen a folyamatosságra szá­mítva —, hogy teljesítményben egyre inkább megközelítjük a tő­lünk várt szintet. Ezzel tovább növekedhet a mi jövedelmünk is. Nekem mindenesetre erre kell mozgósítanom a társaimat és sa­ját munkámmal is példát mu­tatnom. Pálfi Diana A gombfelvarrásokat géppel vég­zik A­­gőzprésen alakul ki a kabátok végleges, szép formája A kész kabátokat gép segítségé­vel tasak­tják.

Next