Ruházati Munkás, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985-12-01 / 12. szám
Szakmai életút Tanácsadóként Mongóliában Lezajlottak a szakszervezeti választások, s a Május 1. Ruhagyár komlói gyáregységében ismét, immár harmadszorra bizalmat szavaztak Bárány József szb-titkárnak. Évtizedek óta dolgozik a ruházatipari szakmában. Szülőfalujában, Tabon egy úri szabónál kezdett ismerkedni a szakmával, annak mesterfogásaival. 1955-ben került a fővárosba. Kezdetben a Minőségi Kabátgyárban vállalt munkát, s a cég röviddel később beolvadt a Május 1. Ruhagyárba. Itt már valóban nagyüzemi körülmények között kamatoztatta elméleti és gyakorlati ismereteit, rutinját. Bárány József akkor került a bányászvárosba, amikor a legnagyobb szükség volt rá és néhány munkatársára. 1968-at írtak, s ekkor indult be a vállalat gyáregysége. Kényelmes lakást kaptak, amely közel van a gyárhoz. Egészséges környezetben laknak, ami nem elhanyagolható szempont, hiszen a napi, olykor megerőltető munkafeladatok elvégzése után jólesik az üdítő séta a munkahely és az otthon között. Közelében dolgozik a felesége, Pannika is, aki Ecseren született, s mint a Május 1. Ruhagyár tanulója került a törzsgyárba, s ott szerzett szakmunkás-bizonyítványt. Két gyermekük van. Érettségi előtt álló nagylányuk (levelezőn tanul) is a gyáregység dolgozója, adminisztrációs feladatokat lát el. Feltett szándéka, hogy szülei nyomdokába lép, s a ruházatipari szakmában tevékenykedik. Fiuk autószerelő, s mint azt édesapja elmondta, úgy tűnik, ő is megtalálta a maga sajátos szakmai útját. A Bárány házaspár 1983. július 13-tól 1984. május 31-ig kiküldetésben dolgozott Mongóliában, Ulánbátorban, a Központi Ruhagyárban. Aktív tagjai voltak a magyar szaktanácsadó csoportnak. Bárány József csoportvezető, valamint felesége a távoli baráti országnak az asszonyaival és lányaival megismertethette ennek a változatos szakmának minden szépségét, szakmai követelményeit. Munkájukat, sokrétű tevékenységüket az ulánbátori gyár vezetősége is elismerte. Ez év nyarán pedig többedmagukkal jelen lehettek azon az ünnepségen, amelyen a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete magas kitüntetéseket adott át azoknak a magyar szakembereknek, akik az elmúlt években szakmai tudásukkal és tevékenységükkel sok segítséget nyújtottak a mongol iparnak, a mongol népgazdaság különböző ágazatainak. A „VII. Ötéves Terv Élmunkása” kitüntetésre különösen büszke Bárány József, hiszen több évtizedes iparági tevékenysége nyert ismételt elismerést, erkölcsi méltatást. (gyócsi) Bárány József a Május 1. Ruhagyár bizalmi testületi ülésén 4 RM A mesehősök karácsonya Egyszer volt egy meseváros, Tündérországgal volt határos. Volt abban egy Baba utca, Éva volt a legszebb baba. Kedves volt az arcocskája, haja szőke, tüll ruhája. Őt mindenki úgy szerette, ha tehette, felkereste. December volt, Éva napja, készülődtek a névnapra — névnapra és karácsonyra. A mesehősök útra keltek, köszöntő dalt énekeltek: „Éljen soká! Éljen soká Éva, meseország bájos, szép leánya ...” Megérkezett Hófehérke, s kísérete, a hét törpe. Muzsikáltak, énekeltek, nagy műsorra készülődtek. Ludas Matyis éneklő libája érkeztek, mint egykor a vásárra. Vele jött egy csimpánz, a játékos fóka. Hoztak illatos virágot, friss humort és vidámságot. Hajóval jött Donald kacsa, két matróza rakta partra. Zenekar szállt léghajóval, ajándékkal, rókával. A léggömbök színes csokra, maki majom ajándéka. Az ólomkatonák is rendre, mind szolgálatba álltak, Éva nyugalmára éberen vigyáztak. A gonosz mostohák, aljas boszorkányok, s meseország számos rosszszívű alakja, gonosz tervet szőttek Éva névnapjára. Mérget készítettek, altatót kevertek, de az ólomhadsereg elkergette őket. Érkeztek babák csodás tüll ruhákban, ünnepi ebédre, fényes mulatságra. Itt volt a csökönyös, nagyfülű kiscsacsi, tenger mellől érkezett tádiá!köszöntőt mondani. A babák nagy kedvvel felültek hátára, büszkén csacsigottak a Baba utcában. Mickey Mouse volt az ünnepség gazdája, csillogott, villogott elegáns szmokingja. Adott fényes műsort, a többit konferálta. Kik jöttek? Mit hoztak? — nem sorolom tovább, képviselve volt itt egész meseország. Volt itt vidám műsor, tánc, zene, lakoma! Éppen tízet ütött a nagy fali óra, mikor búcsúzóra csendült föl a nóta. Kinyílt a babaház bársonyos ajtaja, a tél friss havát a szél besodorta. Hó! Hó! Hó! De gyönyörű, jaj de jó! — kiabáltak a vendégek. A friss hó szőnyegén állt a karácsonyfa, színes csomagokban ajándék alatta. Szaloncukor, csillagszóró, gyertya, szép, ragyogó fáklya! Havat szitált a szél a csendes éjszakában. Kellemes karácsonyt! Boldog ünnepeket! Kiabálták a vendégek, s megölelték, megcsókolták egymást. Karácsonyi dalokat énekeltek, s körbetáncolták a fát. Már ébredezett a nap, mikor hazaértek, útközben is vígan énekeltek. A mesebeli herceg megcsókolta Évát. Mához egy évre visszajövök hozzád! Asszonyommá teszlek, feleségül veszlek — súgta vallomását, s megsarkantyúzta aranyszőrű lovát. Boda Margit Család, ifjúság, nővédelem Felelősség a jövő emberéért Nemrégiben kongresszust tartott a Magyar Tudományos Család- és Nővédelmi Társaság Győrött. A tanácskozáson részt vett Czerván Mártonná, a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, aki a tudományos ülés és közgyűlési szekciójának alelnöki tisztségét látta el, és előadást is tartott a fiatalokról. Sok szempontból is figyelemre méltó volt, amit mondott. Ugyanis, a sok tudományos előadás bizonyos értelemben kor- és kórképet adott a családról. „Nem kell vészharangot kongatni" Czerván Mártonné azt mondta: „Nem annyira rossz ez a mai ifjúság. Amikor róluk beszélünk, mindig csak a nem kívánt jelenségek jutnak eszünkbe, beilleszkedési kérdésekről, Nyugat-imádatról, dohányzásról, alkoholizmusról és egyéb deviáns magatartásról szólunk. Nagyon kevés szó esik a becsületes fiatalok helytállásáról, kitartó munkájáról. Hogy csak a saját iparágamnál maradjak, a sok nyugati megrendelőnek küldött, szinte már-már szalonmunkát érő modelljeinket nagyon nehezen tudnánk elkészíteni a fiatalok tehetsége, ízlése, igényessége nélkül. A mi iparágunkban számuk a munkásság negyvennyolc százaléka. A termelőmunka mellett még gyereket nevelnek, háztartással foglalkoznak, van erejük kommunista műszakokra, hogy segítsenek az alacsony nyugdíjúakon, sőt találnak időt és energiát az egyedülállók támogatására is. Társadalmi munkát végeznek nálunk a lakásépítési alap növeléséhez, gondoskodnak állami gondozott gyermekekről, és ki tudná felsorolni azt a sok mindent, amit fiataljaink vállalnak, amiben példamutatóan helytállnak. Pedig idéznünk kell mindezeket, mert talán a saját korosztály példája legalább annyira hatékony, mint a szülők példája. Saját iparági tapasztalatokból és családi tapasztalatokból mondom, hogy vannak derék fiatalok, sok gonddal küszködök és nagyszerűen dolgozók. Nem jó, ha mindig felemlegetik a fiatalok anyagiasságát. Miért kellene elmarasztalnunk a saját részekre, jobb megélhetésre törekvő fiatalokat? Hiszen keményen megdolgoznak érte. Természetesen, boldogulásukhoz állami támogatás is szükséges, amit a mi kormányunk sohasem téveszt szem elől. Bizonyítékok erre az ez év szeptemberében életbe lépett családsegítő intézkedések. Igyekszik a kormány segítséget nyújtani a családalapításhoz, a gyermekek születéséhez. A különböző társadalmi szerveknek lakóterületen is több segítséget kellene nyújtani, átfogottabban, koordináltan cselekedni, hogy megkönnyítsék a fiatalok pályakezdését, családalapítását, életkezdését. Mert ha erőinket szétforgácsoljuk, ha mindenki különállóan próbálja segítségét érvényesíteni, kevesebb lesz az eredmény. Az összefogottságot, a koordinálást, a célok megjelölését szolgálja ez a tudományos közgyűlés is, sok-sok hasznos, nagyszerű előadásával, amely azt is jelenti, hogy nagyon sok ember érez felelősséget a jövőért, és nagyon sokan szeretnének segíteni. Ha ezt összefogjuk, ezt a sok segíteni akarást, talán érezhető eredménye is lesz. Sok minden történt már az iskolákban és az egészségügy területén is, de ez még nem elég. Szerintem nemcsak a fiatalok anyagi helyzetével, szexuális gondjaival kell foglalkoznunk, hanem eszmei nevelésükkel, sokoldalú felkészítésükkel is. És nem kell a vészharangot kongatni, ám ahhoz, hogy ezek a harangok némák maradjanak, tenni és tenni kell.” Párhuzamosok találkoztatása A tudományos ülés és közgyűlés emblémája egy szív, benne egy női és férfi ivarsejt és egy embrió. A család, a szerelem, a jövő jelképe. Dr. Bücs Gábor szülész-nőgyógyász, a győri kórház osztályvezető főorvosa, a rendezvény társadalmi főrendezője ezt mondja: — Nem tudom elvonatkoztatni magamat, még ebben a főrendezői minőségemben sem a gyerekek világrahozatalának szent ügyétől. Engem ionizál ez a kongresszus, mert a jövő „újrasegítése” körül sok a tennivaló. Úgy gondolom, a sokat beszélésig már eljutottunk, a sokat tevésig még nem. Ezért fájnak nekem mindazok a hiányosságok, amelyek az ifjúság életkezdésénél jelentkeznek. Nincs rettenetesebb élmény, mint egy tizenöt éves kislány terhességmegszakítása. Nemcsak orvosi énem, hanem szülői és állampolgári énem is tiltakozik ez ellen. Nem akarok olyan közhelyeket mondani, hogy féltem a jövőt, de minden idegszálam belesajdul. Tapasztalatom az életben, hogy egy csomó jó szándék fut párhuzamosan egymás mellett, hogy ezen változtassunk. De nem látom, hogy ezek a párhuzamosok hol találkoznak. Ennek a sok apró jó szándéknak egyszer egy nagy társadalmi, anyai-apai jó szándékkal kellene egyesülni, hogy a dolgokon változtassanak. Az útkeresés eme fázisában a párhuzamosok találkoztatásában talán ez a kongreszszus is tud segíteni. A következő lépést meg kellene tudnia tervezni. Ha csak annyit foglalkoznánk az ifjúság életkezdésével, mint a gazdasággal, akkor mondanám, hogy eleget foglalkoztunk a fiatalokkal. Sajnos, meglévő gazdaságpolitikai gondjaink mellett egy csomó egyéb eltörpül. Szűk látókörű ember az, aki nem látja, hogy az ifjúsággal való foglalkozás legalább olyan létkérdés, mint a gazdaságpolitika. A mai tizenöt évesek kezébe tesszük le ezt a társadalmat tíz év múlva. Hogy milyen lesz az ország jövője, és abban az én békés öregségem, az a ma kamaszaitól függ, az ő magatartásuktól, mentalitásuktól, munkára való hajlandóságuktól. És itt vannak aggodalmaim. Kettőn áll a család A tudományos ülés és közgyűlés két legfiatalabb résztvevője Németh Ilona és Varga Zsuzsa, a Rejtő Sándor Textilipari Technikum utolsó éves hallgatója volt. Vajon mi hozta el őket a tanácskozásra? — Nagyon sokat lehet itt tanulni. Érdekelnek minket ezek a témák. Sajnos, hogy egyszerre nem lehetünk mind a két szekcióban. — Örülök, hogy itt maradtak. Sok főiskolás távozott el, mert nem a pályakezdés anyagi és egyéb gondjairól hallottak. — Sok mindent lehet itt hallani. A B szekció például a fiatalkorúakkal foglalkozik. Talán túl sokat is. Ezért rövidre fogták az előadásokat és azok nagyon tömények nekünk. Túl sok olyan szót is használnak, orvosi kifejezéseket, amelyeket mi nagyon nehezen, vagy sehogysem értünk meg. Pedig rólunk van szó, a bennünket foglalkoztató, izgató kérdésekről, a 14—18 évesek problémáiról, a szexualitástól kezdve az érettségiig. Bennünket is érdekel a modern fogamzásgátlás, mert sajnos, közöttünk is vannak olyan gyerekek, akikről tudjuk, hogy ez problémájuk. Mert csak a Postinort ismerik. Sok érdekes előadás volt a rákról, a rákszűrés fontosságáról, amely szerintem már minket is érdekel. Hiszen hallottam, hogy már fiatal korban is előfordul a méhnyakrák. Szinte sehol sem hall ez a korosztály terhességről, csecsemőápolásról. A fogamzásgátlás problémáját mindenki úgy oldja meg, ahogy tudja. Tabu. Magánügy. — S miért csak fiatal lányok vannak jelen? — Azt gondolom, a tudományos ülés és közgyűlés rendezője miatt. Ugyanis a Magyar Tudományos Család- és Nővédelmi Társaság rendezte ezt, és a KISZ úgy gondolta, hogy csak lányokat érdekel. — Miért? Nem kettőn áll a család? — De. Egyre inkább részt vesznek fiúk is a család ellátásában, a gyerek nevelésében, úgyhogy azt hisszük, ez egy kis tévedés volt a KISZ részéről és a fiúkat inspirálni kellett volna erre a jelenlétre. Hivatás — egyéni adottsággal Nemcsak a győri fiatalok ülnek a kongresszuson, mint hallgatóság, nemcsak a hivatásos nevelők, pszichológusok, szociológusok, jogászok, orvosok, hanem találkoztam egy pesti védőnővel is. Hernádi Istvánná a XI. kerületből, a Tétényi úti Kórház Rendelőintézetéből, a Kökörcsin utcai gyerekrendelőből jött ide. — Mit ad egy ilyen kongresszus a gyakorló védőnőnek? — Tizenhetedik éve vagyok védőnő. Úgy gondolom, meg kell újulni, állandóan naprakészen kell tartani magunkat. A témák nem ismeretlenek. Bennük élünk, ez az életünk. A családlátogatásoknál naponta találkozunk ezekkel. A családi életre nevelésben a védőnő mindig tud valamit segíteni, ez nemcsak hivatásuk, de egyéni adottság is. Meglátogatom az újszülötteket és hatéves korukig vagyok a családokkal kapcsolatban. Bölcsődéskor, óvodáskor, egészen az iskoláig, az én területem. Tizenhét éve dolgozom ugyanitt, és nekem már van olyan fiatal ismerősöm, aki már érettségi előtt áll, és még mindig ismerem. Gyakran fordulnak hozzám a családok mindenféle intim kérdésben, és igyekszem a legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint tanácsot adni. — Azt mondják, hogy a védőnő a családvédelemben kulcsfigura. — Ez így igaz. Mégsem egyszerű a dolog. Minden védőnő keresi, hogy hol tudna segíteni. Ez az útkeresés meg is látszik a védőnői munkán, és én is azért vagyok itt, hátha kapok valami segítséget a munkámhoz. A családdal megfelelő kapcsolatot kell kialakítani, ez már a terhesség időszakában elkezdődik, amikor világra jött a kis jövevény, ismerem a kis családot. Dehát sok minden előadódik. Mert az óvodáskornak is megvannak a maga nehézségei, a gyerekekkel kapcsolatos kérdései, és ez nagyon jó és szép hivatás. Aztán előfordul, hogy más családi problémában is kikérik a véleményünket és jó, ha az ember tud valami pozitívat mondani. Az első napon 21 előadást hallgattam végig az alkoholizmusról, a fiatalkorúak szexualitásáról, a családi életre nevelésről. Nem is tudnám megmondani, hogy melyik volt a legjobb előadás. Azt tudom leszűrni, hogy bizony, jó dolog ezt így összefoglalni, hol is tartunk most, és meg kell határoznunk, hogy hogyan tovább! Kapusi Rózsa Rendező: Szakszervezetek Országos Tanácsa sportosztálya, Budapesti Természetbarát Szövetség. Védnökök: KISZ Budapesti Bizottsága, Magyar Úttörők Szövetsége Budapesti Elnöksége. A túramozgalom célja: a főváros lakossága (főként az ifjúság és a kisgyermekes családok) számára rendszeres, kötetlen, sportjellegű, térítésmentes szabadidőprogramok biztosítása minden évszakban, bármely kirándulási módon. Teljesíthető: 1986. január 4-től 1986. december 14-ig. A teljesítés feltételei: a túramozgalomban — függetlenül attól, hogy fővárosi lakos vagy nem, illetve függetlenül attól, hogy tagja-e sportegyesületnek vagy nem — bárki előzetes jelentkezés nélkül részt vehet. A mellékletben felsorolt 25 túrából legalább 5 eseményen szükséges részt venni. A minimális 5 rendezvény látogatása kettő vagy több, egymást nem érintő évnegyedben szükséges, a különböző évnegyedek rendezvényeit a mellékelt programban választóvonal különíti el. A teljesítés igazolása: a mellékelt programnak megfelelő helyen és időpontban a résztvevők, a maguk által biztosított bármilyen anyagú tárgyra (pl. papírlap, brigádnapló, trikó stb.) emlékbélyegzést kapnak. A teljesítés formája: bármely felsorolt rendezvény, a természetjárás bármely módján látogatható. Pl. sítúrarendezvény gyalog vagy vízitúratalálkozó gépjárművel, ill. autós-motoros találkozó gyalogosan. A részvétel jutalmazása: az egyes rendezvényeken azok között a résztvevők között, akik a találkozón és túrákon nevüket és lakcímüket tartalmazó papírszeletet helyeznek a rendezők által kihelyezett urnába, tárgyjutalmat sorsolnak az alapítók. Azok a túrázók, akik 10-15-20 túrán megjelentek, további sorsoláson vesznek részt a záróünnepségen 1987 februárjában. A kimagasló létszámot mozgósító vállalati szakszervezeti bizottságok, természetjáró szakosztályok, országjáró diákkörök, úttörőcsapatok külön jutalmazásban részesülnek. Felvilágosítás: naponta munkanapokon 7.30 órától 16 óráig a 183-933 telefon 54-es vagy 58-as mellékén, illetve a következő címen: Budapesti Természetbarát Szövetség, Budapest V., Váci utca 58. sz. „25. Jubileumi Túra" Érintőpontos túramozgalom a szakszervezetek XXV. kongresszusa tiszteletére