Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1920. augusztus-december (1. évfolyam, 1-118. szám)

1920-09-17 / 34. szám

— 2. oldal. RUSZINSZKOI MAGYAR HÍRLAP 1920. szeptember 17. Magyar tanítókat nevelnek a románok. Államsegélyben részesülnek a tanulók. A Ruszinszkói Magyar Hírlap 10.vivevár ( munkatársának tudósítása ■ rozsvar, v ) Székelykereszturról nagyjelentőségű hírt közölnek velünk. Az oláh közoktatásügyi reszort gondoskodni óhajtván a magyar és különösen a székely népiskolák tanulóinak kiképzéséről, elhatározta, hogy magyarnyelvű tanítóképzőt állít fel Székelykeresztúron. A képző megnyitása még ebben az iskolai évben szeptember hó folyamán lesz. A növendékek tetemes államsegélyben fognak részesülni s internátusban kapnak elhelyezést. A képző első osztályába olyan tanulókat vesznek fel, akik 12 évüket betöltötték, de 15 évesnél nem idősebbek. Legalább négy elemi osztályt végeztek, legalább is jó eredménnyel s ezenkívül a magyar nyelvből s mennyiségtanból sikeres felvételi vizsgát tesznek. A felvételről különben a legközelebbi napokban megjelenő felvételi pályázat fog részletes tájékozódást nyújtani az érdekelteknek. A tervezetnél mindenesetre érdekes , ha nem tévedés van a dologban , hogy a tanítóképző első évfolyamába már elemi végzettség után be lehet jutni. Holott eddig négy középiskolai végzettség kellett a tanítóképzőbe való felvételhez. Ez a körülmény, ha helyes az információnk, vagy azt mutatja, hogy a tanítónevelés revízió alá kerül s nyolcosztályos lesz a képzőtanfolyam, vagy pedig egyszerűsítést mutat A románok tehát máris kezdenek észre térni. Utat engednek a nemzeti kisebbség kulturális fejlődésének s mindezt állami segítséggel. S ezzel szemben a nyugat kultúrájába kapcsolódó cseh kulturpolitika a nyelvet már az óvodában kezdi ki. Tanfelügyelő választás. Ma történt meg először, hogy a tanítóság maga választja tanfelügyelőjét. A tanítás zavartalansága és a tanítóság kebelében elfajult harcok lecsendesítésének érdekében helyes eljárás ez. Különösen helyes ez a mostani viszonyok között, mikor a tanítóság nagy része nincs bizalommal Pesek tanügyi referenssel szemben és aki legutóbb is Murin (Murányi) személyében oly embert tett a munkácsi járás tanfelügyelőjévé, kinek a politika fontosabb volt a paedagógiánál és aki tanítói érdekeit bármikor hajlandó volt a momentán változó áramlatoknak kitérni ii. Márin tanfelügyelő, hasonló minőségben, a latorcai járásba helyeztetett át és az új választára ma gyűlt össze a I. számú iskolában a munkácsi járás tanítósága. Egyhangúlag Spenik László munkácsi igazgató-tanítót választották meg. Az autonómiához intransingensül ragaszkodó tanítóság Spenik személyében oly sellemes és intelligens embert nyert, ki nem fogja eladni érzelmeit sohasem . Fényes állásPerecsenyi tuddja: manapság fényes a községi bírói állás felvidékünkön. Nem gúnyolódom, hanem igazat írok. íme : Precseny községbe havonkint kap „hatósági címen“, Turjaremetéről, Mermelstein Dávid szesznagykereskedőtől egyezer liter rumot. Fizet évette literenkint 14 koronát. A kiosztás a község birájára van bizva, aki, szó sem férhet hozzá, tisztességes, komoly, jóravaló ember. Négy normális osztálya van, írni, olvasni tud. Szolgabírói, vagy nem tudom milyen hatósági rendelkezés értelmében, ő osztja ki a rumot havonként, de már 18 koronáért literenként. Tehát 1000 liternél havonként 4000 korona jövedelme van! Ugyan mit szólnak ehhez az elbocsátott, avagy a jobban jártagdíjazott felsőbb iskolákat végzett tisztviselők, akiktől 40®/*-ot minden törvényes rendelkezés ellenére levonnak, s egy egész évi jövedelmük sem tesz ki egy bírói havi bevételt ? Monarchista gyűlés Károly excsászár érdekében. Bécs, szept. 35. CTK.) Az elmúlt hónap utolsó előtti napján Зі. monarchista jött össze Luzernben gyűlésre. A résztvevők nagyobbrészt Németországból és Ausztriából valók. Berchthold gróf igen meleg közvetítéssel lépett fel Károly volt császár trónrajuttatása érdekében, amit csak Miksa főherceg ellenzett. A Tusár kormány elhatározta lemondását. Prága, szept. 15. (CTK.) A cseh szociáldemokrata párt elhatározta, hogy a kormány szociáldemokrata miniszterei kilépnek a kormányból. Ma délben minisztertanács van, amely elhatározza a kabinet lemondását. A Sörház-utca rejtélye! A felfedezett Pannonia-szálló. — Kik akarnak kaszinót alapítani ? — A lakásbizottság figyelmébe! — Ha az ember megreszkírozza és a Kisutigon túl, a nagymalom mellett leereszkedik a Sörház utcába, csakhamar egy rejtélyes ház elé kerül, melynek rendeltetéséről a város egy-két éves vendégei keveset tudnak. Ha előszednék a régi embereket, akik közül néhányan még emlékeik között hordják a múltat, azok menten felismernék a régi jó Pannónia szállót, ahol boldogabb időben, boldogabb emberek, vidám estéket töltöttek a hatalmas táncteremben. Igen a táncteremben! Ha nem hiszed, kedves olvasó, úgy menj el az agyagipariskolának nevezett emeletes házba és csakhamar meg fogod találni az elrejtett Pannónia szállót. Hatalmas, újonnan kifestett terem, teljesen külön lépcsőházzal és bejárattal. Nagy, világos ablakai és karzatja, mind-mind azt bizonyítják, hogy nemcsak a múltban volt,de most is pompás szórakozóhelyül szolgálna a város lakosságának. És uramfiai Mindez elrejtve állott már hónapok óta, anélkül, hogy akadt volna valaki, aki a lakásbizottságnak bejelentette volna! Pedig uraim!. Tessék besétálni! Cseh urak, szokotisták, fíacápok,szlovákok és tudj isten hányféle nemzetisége ennek a kis országnak, itt az alkalmas szórakozó hely, ahol nagyszerű mulatságok rendezhetők, akár kaszinó helyiségül is felhasználható. Halljuk, hogy’vannak itt sok kaszinóalapítók. Nosza, rajta, tessék bealapítani a kaszinót a sitház utcai nagy terembe! De nemcsak egy terem van ám itt. Ezen a kaszinó helyiségen kívül talál itt a szorgos felfedező 6-7 kisebb termet is, ahol ugyan jelenleg az állami polgári leányiskola padjai találtak nyugvóhelyet, de ahova igen sok cseh családot el lehetne kényelmesen helyezni. A mai lakásínséges időben bizonyára fontosabb volna ennek az épületnek ilyen célra való felhasználása, mint egy tervbe vett és csak ezután haneh a létesítendő iskola céljaira már mostantól lefoglalva tartani. Ha arról van szó, hogy Ungváron ne lakjék ember hátán ember, úgy tessék tisztelt lakásbizottság, a volt agyagipariskolát is felhasználni. Telik belőle lakásra, szórakozóhelyre, kaszinóra s még talán színházra is és nem kellesz a város őslakosait állandó zaklatásoknak kitenni. Aki nem hiszi, hogy igy van, az induljon el a Kishíd utcán keresztül és ha letér a Sörház utcán, felfedezi a régi, híres Pannóniát Az idegen légió borzalmaiból Még mindig kevés magyar vér ömlött! — Hol van a humánizmus? — Budapest, szept. 15. Úgy látszik nem ment nyíltan, mert a lapok is csak amolyan „kire jár“ címen emlékeztek meg róla, de mégis csak tény volt, hogy amagyar ifjúságot pénzzel és ígéretekkel toborozták az úgynevezett „idegen légióba.“ ■ Ezek az Ígérgetések oly csábosak voltak, hogy igen sokan lépre mentek és akaratuk ellenére kerültek az afrikai gyarmatokra, ahonnan rettenneteg szenvedéseikről csak néha napján kapunk hírt, ha egy-egy levél hazatéved a borzalmak világából. Ilyen levélből értesülünk a következőkről: A magyar ifjakat hamis ürügy alatt viszik ki az országból, akik csak akkor tudják meg, hogy milyen helyzetbe kerültek, amikor már segíteni nem lehet. Egy levél írója elmondja például, hogy 19 éves öccsével együtt, a nehéz megélhetés miatt, azért, hogy családjukat segíthessék, ez év január elsején jelentkeztek Szegeden, ahonnan százas turnusokban, a Balkánon és Konstantinápolyon keresztül Marseillesbe, majd onnan Oranba s két napi pihenő után Sidi Bel Abbesbe (Algír) vitték, ahol váratlanul értésükre adták, hogy a francia idegenlégió szolgálatában vannak. A szabad utazás fejében mindenkivel egy nyomtatványt írattak alá és Afrikában gúnyos mosolyok közben tudomásukra adták, hogy öt évre kötelezték magukat. Bel Abbesben a francia katonai főorvos két hónapon belül öt ízben mondotta alkalmatlannak a levél íróját, egy civil orvos április 15- én mégis elküldte Mekuesbe (Marokkó.) Megérkezése napján magyar, német, szerb, török, orosz és más különféle nemzethez tartozó társai rémséges dolgokat meséltek el arról, amit tíz heti ottlétek alatt végig szenvedtek. Naponta ötven évet szöknek el az emberek, de a civil arab lakosok ötven ezüstfrank jutalomért rendszerint visszahozzák őket. A póruljárt szökevényeket többheti fogság után, mely álhit tűrhetetlen melegben egész napon át 25 kilós hátizsákot kell cipelniük, a büntető „colonba“ osztják és a Szaharába viszik. Hogy mit jelent ez a büntető „célon“ azt csak az tudja, aki végigcsinálta. Teljes felszerelésben, két liter víz mellett, 30—35 kilométert menetelnek naponta, az élelmezés pedig élvezhetetlen. Később aztán reggel négy órától délután 5-ig egész napon át utakat, erődöket kell építeniük sűrű harcok között! Az arab ellenség nem ismer foglyot, áld kezébe kerül, azt megcsonkítja és megöli. Leírni alig lehet mindazt, ami ott végbemegy. A román kormány felszólítására a román nemzetiségű légionistákat már elbocsátották. A magyarok is remélik, de úgy hisszük hiába- remélik. Az egész világon szétszóródott magyar faj a művelt világ szeme láttára bűnhődi mindenütt a múltat és jövendőt, de nem tudja, miért kell bűnhődnie! Azért-e, mert élni akart ezer éven át azon a földön, amelyet apái megszereztek, vagy azért, mert testével védte évszázadokon keresztül a nyugati kultúrát a keleti barbarizmus ellen ? Nem tudjuk! Csak érezzük, hogy a világon élő emberfajok között, mi vagyunk a legnagyobb szenvedésekre ítélve és nem telik be a mérték, még mindig csak gyűlölőink vannak, szánakozóink azonban sehol!