Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1920. augusztus-december (1. évfolyam, 1-118. szám)

1920-09-21 / 37. szám

2. oldal. A perfid — Hogyan tették tönkre A Tisza pörben lefolytatott bizonyítási elírás folyamán mint tanút kihallgatta a hadbíróság Pázmándy Dénes volt országgyűlési képviselőt is. Pázmándi tudvalevőleg már a háború előtt is évtizedeken át összeköttetésben állott francia politikusokkal, és ha talán ezzel kapcsolatos szereplése kétes színben is tünteti fel egyéniségét, esküvel megerősített vallomása a magyarországi forradalmi események sok érdekes részletére vet világosságot. Így különösen Károlyi Mihálynak, a fegyverszüneti tárgyalásoknál tanú- j sított nemcsak vétkesen könnyelmű, de céltuda- і tosan perfid eljárása derül ki e vallomásból, amelyet az alábbiakban egész terjedelmében közlünk. — Hock Jánosnak, vallja Pázmándy, többször mondtam, hogy a belgrádi útra voltaképen semmi szükség nincs, mert hiszen az osztrákmagyar hadsereg nevében annak parancsnosága 1918 november 4-én kötött Páduában fegyverszüneti szerződést és ez a fegyverszünet jobb feltételeket jelentett országunkra, mint a Károlyiféle improvizált kormány által Belgrádban kötött fegyverszünet. — Hock azt kérdezte erre, hol lehet ennek a végére járni, hol van az a Diaz-féle szerződés? Mondtam, alighanem meglesz Bécsben vagy a francia missziónál, vagy Prágában a francia követnél, aki nekem jó ismerősöm volt, aki akkor érkezett Prágába Clememenceautól. — Hock azt mondta, ha kimennék, én ezt megtudnám, egyszersmind végére járnék annak, hogy van az, hogy az ententekormánya a Károlyi-kormánnyal nem tart összeköttetést és nem ismeri el. Mondtam, kimegyek egy föltétel alatt: nem Károlyi megbízásával, hanem Hock Jánosnak, mint a nemzeti tanács elnökének megbízásából. Megbízólevelet kaptam és 1919 január 3-án Bécsen keresztül megérkeztem Prágába, ahol jelentkeztem a francia követnél. Ez szívesen fogadott, de amikor bementem hozzá 4-én reggel, mindjárt azzal fogadott, mikor az ajtónál voltam, odakiáltott : A Károlyi-kormány nevében jön ön? Mondtam, hogy a nemzeti tanács elnökétől, Hock Jánostól van megbízólevelem. Ekkor mondta: Isten hozta, mert ha Károly levelével jött volna ide, akkor én nem tárgyalhattam volna önnel. Őszintén szólva, roppant meglepett, mert itt Károlyi mindig úgy adta ki magát, mint az ántánt bizalmi férfia. Sőt azokban a jelentésekben, amelyet Franchet D’Espereyvel való tárgyalásról kiadott, azt mondta, hogy a francia tábornok fölhívta az ott levő urakat, hogy Károlyi mellé álljanak, mert ő bizalmi embere az ántántnak. Ez az ur azt mondotta, hogy mindez hazugság, sőt kijelentette, hogy a francia kormány Károlyi Mihállyal semmiféle hivatalos összeköttetésbe nem lép, mert Károlyi őket 1914. szeptemberében megcsalta. Rendkívül csodálkoztam, erről nem tudtam semmit. Mikor Károlyi az amerikai útjáról visszatért negyedmagával, Zlinszky István és Rát Endre képviselőkkel és Fridrich Istvánnal, Havreban szálltak ki. Akkor őket letartóztatták. Károlyi kérte, hogy vezessék őket Poincaré elé, aki akkor Bordeauxban tartózkodott. Bordeauxból az a válasz jött a kérdésre, hogy vezessék oda Károlyit társaival együtt. El is vitték őket oda, de Poincaré akkor már nem volt ott, hanem a fronton volt. Az akkori miniszterelnök, Viviani és ez a mostani prágai követ fogadták Károlyit. Egyezséget kötöttek vele, amely szerint szabadon bocsátják Károlyit társaival együtt. Őszintén beválva, nem tudom, ellátták-e pénzzel, de eskü alatt vallom, hogy a követ azt mondta, hogy ellátták minden szükségessel. Károlyi azzal a kötelezettséggel jött haza, hogy a háború ellen a függetlenségi pártot csatára viszi a parlamentben. Károlyi azonban ennek éppen az ellenkezőjét csinálta. November 30-án a képviselőházben egy deklarációt adott ki a függetlenségi párt nevében, amelyre nem volt megbízása. Ezen deklaráció szerint a függetlenségi párt és felajánlja teljes szolgálatait az antant ellen és a németek mellett lándzsát tört. Ezt a beszédet, nekem akkor megmutatta a francia követ. Meg is kért, hogy ezt, amiket elmondott, adjam tudtára a nemzeti tanácsnak. Bevitt a dolgozószobájába és egy deklarációt diktált, amelyben Károlyi ellen a legerősebb kifejezések voltak, és amelynek az volt summája, hogy Károlyit az antant soha el nem ismeri és vele tárgyalásokba nem bocsátkozik. Ezért felszólítja a nemzeti tanácsot, hogy más kormányt alakítson és akkor az antant tárgyalásokba bocsátkozik vele. -- Ezt a deklarációt a francia katonai postával elküldtem Hocknak, hogy Károlyival tudassa és válasszanak más kormányt. Írtam, hogy a választ Prágában megvárom és azután hajlandó vagyok kimenni Parisba és ott összehozni az uj magyar kormányt az antanttal. Ezt , a levelet Vyx alez-zredes utján kézbesítették Hocknak. Tizenkét napig vártam Prágában, de semmiféle választ nem kaptam. Végre kénytelen voltam hazajönni. Kérdeztem Hocktól, hogy mi van. Mondta, hogy megkapta a levelet, fel is ment Károlyihoz, szó- szerint felolvasta neki, de Károlyi azt a választ adta, hogy, „ha Paksból engem kiutasítanak, bosszút fog állni“. Ebből kiviláglik, hogy Károlyi szándékosan tette tönkre ezt az országot. — Ez alkalomma, hogy a francia követtel tárgyaltak, szóbahozta azt, hogy miért kötöttünk mi új fegyverszüneti szerződést, hiszen arra nem volt semmi szükség, itt van a Diaz-féle szerződés, amelyben Magyarország határai meg vannak jóva. Miért nem maradtunk annál, mikor nem lett volna semmi alkalmuk a nemzetiségi államoknak , hogy területüket növeljék ? Valaki itt a tanúk közt azt állította, hogy ez a szerződés Magyarországra nem vonatkozott. Ez nem igaz, mert ezt a szerződést a szövet-kezeti hatalmak nevében Diaz tábornok kötötte , egyik pontjában meg vannak határozva azok azok a határok, amelyek a fegyverszünetből át fognak adatni. Magyarország határai teljesen megvannak benne óva. Mikor Prágából visszajöttem, elmentem a volt Károlyi-miniszterekhez, Batthyány Tivadarhoz, Lovászy Mártonhoz, akik akkor már nem voltak tagjai a kormánynak és Búza Barnához, aki még tagja volt. Előadtam, hogy lehetett az, hogy új szerződést kötöttek, amikor erre semmi szükség nem volt. Azt mondták, hogy most hallanak először erről. Elmentünk Bartha Albert volt miniszterhez és őt is meg- kérdeztük, hogy nem volt-e róla tudomása, mint hadügyminiszternek. Azt mondta, hogy indirekte volt tudomása, ugyanis mikor átvette tárcáját. Linder asztalán talált egy táviratot Nyéghegyi alezredestől, aki Weler tábornokkal ki volt küldve Páduába a fegyverszünet megkötésére. Ebben a táviratban tudatta, hogy a fegyverszünetet másnap alá fogják írni és „a fegyverszünet kedvező Magyarországra nézve, mert határait teljesen megvédi.“ Bartha elmondta, hogy mikor ezt a táviratot megtalálta Linder asztalán, összehívta a főtiszteket, hogy ki tud a páduai szerződésről. Egyik sem tudott semmit sem. Akkor Bartha kinyitotte Linder íróasztalát és az egyik fiókban megtalálta ezt a páduai szerződést, amlyet neki a bécsi főkommandó leküldött. Mikor ezt elolvasta, felrohant Károlyihoz és előadta neki, hogy lehetett ezt a szerződést félretenni és roszszabbat kötni. A szerződésre Linder plajbásszal rá írta: Bemutattatok ekkor és ekkor a minisztertanácsban. Károlyi mégis azt mondta, hogy nyomára fog jönni a dolognak, miért nem terjesztették a minisztertanács elé, de soha többé nem adta vissza azt Barthának, tehát Károlyi ezt az okmányt elsikkasztotta. Mikor ezt mi konstatáltuk a függetlenségi pártban, mind azon voltunk, hogy ezt a szerződést közzé kell tenni. A budapesti lapok azonban nem merték közzé tenni. Ballagi Aladár útján Milotay István, akinek heti folyóirata volt, az „Új nemzedék“, elhatározta, hogy közzéteszi. De megjelent a lapnál egy matrózkülönítmény, amely a szerkesztőséget összetörte, de a szerződést én azután átadtam Ballaginak megőrzés végett. Ebből méltóztatik látni, hogy Károlyi ezt a szerződést mindenáron megakarta keríteni és mindent elkövetett, hogy turpissága ki ne süljön. A Diaz-féle szerződés szövegének Magyarországra vonatkozó része a következő: - Kiürítendő minden terület, amely az osztrákmagyar monarkia a háború kezdetétől fogva elfoglalt. Visszavonulása az osztrák-magyar haderőknek egy oly vonalig, melyet meg fognak állapítania különböző frontok parancsnokló tábornokai és ez a vonal a következőképen van előre leszögezve (következik a frontok elhatárolása Tirolban, Krajnában, Karintiában, Isztriában, a tengerpartokon és Dalmáciában, beleértve a szigeteket Tehát Magyarország nem szerepel a kiürítendő területek között. Mindazon területek, amelyek ilykér kiüríítenek, el fognak foglaltatni a szövetséges államoknak és az Egyesült Államoknak hadiereje által. Minden katonai anyag és vasúti anyag, amely a kiürítendő helyen található, a maga helyén fenntartandó.“ — Párisban sokat jártam, mert engem a szegedi kormány 1919. tavaszán oda küldött és én ott félhivatalos minőségben sokat érintkeztem. Károlyit a francia kormány perhorreszkálta, mint olyan embert, akiről azt mondták : „Fripon, qui nous a trompé“ (szélhámos, aki bennünket becsapott) Károlyi Csehországból hozzánk küldte francia nevelőjét, azzal a kérdéssel, hogy nem mehetne-e Franciaországba. Én megüzentem neki, hogy az antant semilyen államába nem teheti be a lábát. A francia külügyminiszter a parlamentben Károlyit szintén stigmatizálta, azt mondta róla, hogy megbízhatatlan ember, akivel a francia kormány semmiféle nexusba nem léphet. Pázmándy végül előadja, hogy amikor Károlyi Csehországba menekült, ott a cseh rendőrség letartóztatta és kofferjeiben hétmilló koronát találtak. Károlyi Magyaroszágot? — RUSZINSZKOJ MAGYAR HÍRLAP 1920. szeptember 21. Magyar-jugoszláv közeledés. A „Neue Freie Presse jelenti: Rakovszky István a magyar képviselőház elnöke kérdést intézett a Jugoszláv kormányhoz és a képviselőházhoz, hogy egy vezetése alatt induló 13 tagú képviselői küldöttséget — mely a két állam között barátságos megosztást volna hivatva előmozdítani — szívesen látnák-e. A jugoszláv kormány ezt az indítványt barátságosan fogadta, azonban csak a békeszerződés ratifikálása utáni időben tartják perfektiálhatónak ezt a látogatást. Magyar részről a Bácskára vonatkozólag magyar—jugoszláv kondominium terét is felvetetteték. Balla képviselő e napokban e célból Belgrádba utazik. Franciaország akciója Oroszország ellen. A ,,Temps" közli: Még áprilisban megállapodás jött létre Szovjetoroszország és Franciaország között a foglyok kölcsönös hazaszállítására vonatkozólag. Franciaország a nála levő 22 ezer oroszt mind hazaszállította és pedig a legelső küldeménnyel a polgári túszokat. Ezzel szemben Oroszország a nála levő 900 fogolyból alig 200-at küldött haza, sőt a polgári túszokat még mindig koncentrációs táborokban tartja. Franciaország most ultimátumszerű jegyzékben közölte, hogy amennyiben október 1-ig az összes franciák nem lesznek otthon, akciót indít Oroszország ellen. Ezen akció alighanem a Fekete tenger menti partvidékek ellen fog irányulni.