Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1920. augusztus-december (1. évfolyam, 1-118. szám)
1920-09-26 / 42. szám
2. © Ida!. RUSZINSZKOI MAGYAR HÍRLAP 1920. szeptember 26. A brüsszeli konferencia. (A) A világ tekintete a ma Brüsszelben összeülő világkonferencia elé tekint. Harminchat állam képviselői gyűltek össze, hogy a mai világ siralmas pénzügyi helyzetéről tanácskozzanak és a valuta, pénzértéktelenedések tömkellegéből valami kiutat találjanak. Két kisebb állam kivételével valamennyi elküldte a maga képviselőjét. A háború kitörése óta most először Németország és a legyőzött központi hatalmak képviselői is helyet foglalnak a zöld asztalnál, hogy a számok erejének rettenetes súlyával, az ezrek hathatós felsorakoztatásával igyekezzenek enyhíteni azt a központi hatalmat pénzügyi katasztrófába kergetni akaró végzetet, melyet a győztes államok némelyikének határt nem ismerő gyűlölete zúdított reájuk. A népek szövetségében még mindig vitatkoznak afelett, helyett adjanak-e Németországnak, a gondolkodók, a tudósok, felfedezők eme 60 milliós népének. Brüsszelben azonban megjelent Németország és igyekezni fog a még mindig gyűlölet által vezetett Franciaországgal szemben csakugyan a világ ítélőszékével igazoltatni, hogy a versaillesi békeszerződés anyagi feltételeinek teljesítése végromlásba viszi a német népet és a világháború előtt Törökországnak, amely a folytonos európai gyámság alatt állott népének sorsára juttassa őt. Németország tulajdonképpen még ma sem ismeri teljesen az általa teljesítendő megtérítések összegét. Mert a versaillesi békeszerződés csak a kár megtérítési elvet állapította meg. A megtérítendő összeg nagyságát ellenben csak 1921. májusában fogják megállapítani. Az eddig kiszivárgott hírek szerint a győztes antant kártalanítás címén 37 éven keresztül 3 milliárd arany sarcot akar Németországgal fizetettni, ami papírvattában körülbelül 880 milliárdnak felelne meg. Oly óriási összeg az, mely Németországnak mai teljes nemzeti vagyonát felülmúlja. Hogy fogja a szén, vasbányáinak, vasiparnak túlnyomó részétől, gyarmataitól megfosztott Németország ezeket a terheket viselni, az a kérdések kérdése, mely a világ pénzügyi szanálására törő konferenciát bizonyára foglalkoztatni fogja. Ha ugyan lesz idejük erre, mert hisz a programm szerint minden délamerikai kis államnak pénzügyi ügye épp úgy fogja foglalkoztatni a konferenciát, mint Németország ügye. Amit Brüsselben végezni fognak, mindazonáltal nem egyéb akadémiai vitatkozásnál, mert irányelv, hogy a békeszerződést érintő kérdések felett dönteni nem szabad, mert az a legfőbb haditanács hatáskörébe tartozónak mondatott ki. Ilyen körülmények között azt a megváltást, amit a világ ettől a konferenciától vár, megvalósítani nem fogja. Hogy azonban a régi ellenségek összejöttek a zöld asztalnál és egymással közös bajaikról, a pénz és a valuta kérdésről eszmecserét folytattak, kiemeli ezt a konferenciát a szokott keretekből és mint a kiengesztelődés felé vezető első lépést, a konferenciát világtörténeti fontosságú jelentőséggel ruházza fel. Millerand az elnökjelöltség elfogadásáról. Paris, szept. 21. Millerand miniszterelnök nyilatkozatot tett közzé, amely a többi között igy szól: — Ha a két kamara többsége azt tartja, hogy az Elyséeben hasznosabb szolgálatokat tehetek a nemzeti politika érdekében és ha a többség, úgy mint én azt vallja, hogy a köztársaság elnöke sohasem lehet egy pártnak a képviselője, de lehet, sőt kell, hogy egy politika képviselője legyen, a népképviselet hívásának eleget fogok tenni. ír A R. Magyar Hírlap eredeti tudósítása. Bukarest, szept. 23. A román kamara ülésén a magyar béke ratifikálásával kapcsolatban Mádl Gáspár képviselő a svábok nevében kérte a kormányt, hogy a kisebbségekkel szemben vállalt kötelezettségeinek tegyen eleget. Maniu Gyula válaszolt a felszólalásra és kijelentette, hogy teljességgel megengedhetetlen, hogy a kisebbségek állami jogokat akarjanak gyakorolni. A román állam engedékeny a nemzetiségekkel szemben, de ennek határa az a körülmény, hogy Románia nemzeti állam! Take Ionescu külügyminiszter zárta be a vitát, aki a kormány nevében nyilatkozatot tett, hogy a kisebbség jogai megfelelő védelemben fognak részesülni, azonban nemzeti autonómiát nem kaphatnak, sőt minden ilyen törekvés ellen a legerősebb eszközökkel fognak küzdeni. Maniu Gyula felszólalásához igazán csak egyetlen kommentárt lehet fűzni. Azt a politikát, amelyet a magyarországi románok évtizedeken át követtek a magyar parlamentben, s amely a lojális magyar nemzetiségi törvény elveivel szemben nemzetiségi államokat akart teremteni az államban, most az ideiglenes hatalomra kapaszkodótok szokása szerint meghazudtolják. Annyi bizonyos, hogy a románok még a magyar nemzetiségi törvény elveit sem hajtják végre a leigázott kisebségekkel szemben. ГГ\ ® A • < i ГГ 4 Г ■* Г • Tisztviselő kalvaria. Az elcsapott, de visszafogadott magyar tisztviselőket újból elbocsátották. — Jan fj Chmelo a háttérben. Megírtuk annak idején, hogy a nagykaposi járás fogadalmat nem tett közigazgatási tisztviselőit elbocsátották. Az elbocsátott tisztviselők arra hivatkoztak ugyanis, hogy a múlt példáin okulva csak abban az esetben hajlandók fogadalmat tenni, ha véglegesítésük biztosítva lesz. Ami természetes követelmény azok után, amiket a fogadalmat tett magyar tisztviselőkkel való bánásmódnál tapasztaltunk. Akinek nem volt elég lágy a háta. És kimondjuk azt is, hogy a még hivatalban levők jövő sorsa felől is a legnagyobb aggodalommal vagyunk eltelve. Ez aggodalom annál indokoltabb, mert a fentemlített tisztviselők is az elbocsátásba nem nyugodtak bele s helyzetüket nyíltan feltárták Jan Chmelo főszolgabíró helyettes előtt, aki garantálta, hogy fogadalomtevés esetén az állam (ha véglegesíteni fogja őket, mire a fogadóimat természetesen letették és most mégis mi történt? — egyszerűen kidobták őket. „Zsupáni rendelet folytán körjegyző ur az eddigi állásból el van bocsátva s a hivatal vezetésével a zsupán ur 12581—1920. sz. rendelete értelmében X. Y. okf. jegyző bízatott meg, miért is ezennel felhívom, hogy hivatalát az összes helyiségekkel, iratokkal jegyzőkönyv felvétele mellett adja át s annak egy példánya ide azonnal beküldendő. 1920. szept. 21. Ugyanazon iktató szám alatt egy másik iratot is kaptak. „Ezennel értesítem, hogy Zsupán ur fogadalom letevését nem vette tudomásul és 1920. szept. 10-én kelt 16005—1920. sz. a. állásából felmentette. Zsupáni rendelet szerint miniszteri döntésig eddigi fizetésének csak egyharmad részét veheti fel. Ezen rendelet folytán ezennel felmentem az előttem letett fogadalom alól.“ Mai napig ezek az emberek a régi magyar fizetésért dolgoztak, szemben az idetelepítettek óriási jövedelmével. Most egyszerűen elcsapják őket s a miniszter döntéséig egyharmadát kapják annak a nyomorult 240 koronának, ami az a „javadalmukat“ képezte. De a lakásból is takarodjanak ki. Jön a tél s akinek nincs hová mennie mi lesz abból? És mi lesz a családjukkal?. Kálvária. Kálvária . . . És hozzá Jan Chmelo a háttérben. Nem küldte ki az iratot egyenesen postán, hanem bevárta az okleveles megérkezését s hogy kellemesebb legyen a meglepetés, a mit sem sejtő jegyzőkre ajtóstól rontott be. Miniszter úr! Igazságos és sürgős döntést e pusztulásra ítélt derék tisztviselőknek! Elég volt nekik a kálváriából ! Ady Endre hagyatéka és Goga Octávián. A B. Magyar Hírlap eredeti jelentése Bécsen át. Budapest, szept. 23. Ady Endre egykori hajléka, a csucsai kastély és a kisbirtok, ami körülötte van, Csáky szalmájának sorsára került. A költő özvegye egymásután kapta a szomorú tudósításokat a megszállott Erdélyből : a kastély elpusztult, a föld parlagon hever. A boltivt szobák üresen, kirabolva hallgatnak, a bútorokat elhordták, a kastély hónapokig volt harcvonalban, katonák is tanyáztak benne, nincs egy ép ablak rajta. Ady Endréné — aki azóta férjhez ment Márffy Ödön festőművészhez — megbízást adott Márffy Károly felvidéki színigazgatónak, férje bátyjának, a kastély és a birtok értékesítésére, de levelet is írt a román Petőfinek, Goga Oktaviannak, a volt román kultuszminiszternek az Ady emlékek megvédelmezéséért. A levélben megírta, hogy készpénze ráment Ady gyógykezelésére és most egyedüli vagyona a csucsai birtok, amelyet értékesíteni szeretne s egyben ha még megmenthető, Pestre szeretné hozni az Ady-relikviákat. Goga Oktavian azonnal válaszolt Adyné levelére. A levélből megtudjuk, hogy Goga a román megszállás alatt megkoszorúzta Ady pesti sírját és most igyekszik rendelkezésre állani. Elutazott Csúcsára és tudatta : a kastély árva, még a függönyöket, fehérneműket és a bútorokat is elhordták, az épületben azonban kevés a kár. A gyümölcstermésből befolyt jövedelmet a bánfihunyadi szolgabíró útján elküldette Adynénak és a fenyőövezte birtokot, ha lehet, szanatóriummá fogja átalakítani. Az Ady-relikviák — köztük a költő kedvenc zongorája — megmentéséről pedig maga fog gondoskodni. Eddig a levél. Szomorú hir, az elárvult Erdélyből. Bús Fekete László „GRÁNIT SZÁLLÍT: KŐ és építőipar részvénytársaság dagyár і ! Csiszolt fekete gránit síremlékeket, Építéshez alkalmas falkövet, Zúzott kavicsot, Betonirozáshoz folyamkavicsot stb. •2®2 S "a ̋2® '•2® VALLAL: Mindennemű építkezést. Tervezést, Mérnöki munkát.