Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1920. augusztus-december (1. évfolyam, 1-118. szám)

1920-09-26 / 42. szám

2. © Ida!. RUSZINSZKOI MAGYAR HÍRLAP 1920. szeptember 26. A brüsszeli konferencia. (A) A világ tekintete a ma Brüsszelben össze­ülő világkonferencia elé tekint. Harminchat állam képviselői gyűltek össze, hogy a mai világ siral­mas pénzügyi helyzetéről tanácskozzanak és a valuta, pénzértéktelenedések tömkellegéből valami kiutat találjanak. Két kisebb állam kivételével valamennyi el­küldte a maga képviselőjét. A háború kitörése óta most először Németország és a legyőzött központi hatalmak képviselői is helyet foglalnak a zöld asztalnál, hogy a számok erejének rette­netes súlyával, az ezrek hathatós felsorakoztatá­sával igyekezzenek enyhíteni azt a központi ha­talmat pénzügyi katasztrófába kergetni akaró végzetet, melyet a győztes államok némelyikének határt nem ismerő gyűlölete zúdított reájuk. A népek szövetségében még mindig vitatkoz­nak afelett, helyett adjanak-e Németországnak, a gondolkodók, a tudósok, felfedezők eme 60 milliós népének. Brüsszelben azonban megjelent Németország és igyekezni fog a még mindig gyűlölet által vezetett Franciaországgal szemben csakugyan a világ ítélőszékével igazoltatni, hogy a versaillesi békeszerződés anyagi feltételeinek telje­sítése végromlásba viszi a német népet és a világháború előtt Törökországnak, amely a foly­tonos európai gyámság alatt állott népének sor­sára juttassa őt. Németország tulajdonképpen még ma sem is­meri teljesen az általa teljesítendő megtérítések összegét. Mert a versaillesi békeszerződés csak a kár megtérítési elvet állapította meg. A megté­rítendő összeg nagyságát ellenben csak 1921. májusában fogják megállapítani. Az eddig kiszi­várgott hírek szerint a győztes antant kártalanítás címén 37 éven keresztül 3 milliárd arany sarcot akar Németországgal fizetettni, ami papírvattá­ban körülbelül 880 milliárdnak felelne meg. Oly óriási összeg az, mely Németországnak mai tel­jes nemzeti vagyonát felülmúlja. Hogy fogja a szén, vasbányáinak, vasiparnak túlnyomó részétől, gyarmataitól megfosztott Né­metország ezeket a terheket viselni, az a kérdé­sek kérdése, mely a világ pénzügyi szanálására törő konferenciát bizonyára foglalkoztatni fogja. Ha ugyan lesz idejük erre, mert hisz a programm szerint minden délamerikai kis államnak pénz­ügyi ügye épp úgy fogja foglalkoztatni a konfe­renciát, mint Németország ügye. Amit Brüsselben végezni fognak, mindazon­által nem egyéb akadémiai vitatkozásnál, mert irányelv, hogy a békeszerződést érintő kérdések felett dönteni nem szabad, mert az a legfőbb haditanács hatáskörébe tartozónak mondatott ki. Ilyen körülmények között azt a megváltást, amit a világ ettől a konferenciától vár, megvalósítani nem fogja. Hogy azonban a régi ellenségek összejöttek a zöld asztalnál és egymással közös bajaikról, a pénz és a valuta kérdésről eszme­cserét folytattak, kiemeli ezt a konferenciát a szokott keretekből és mint a kiengesztelődés felé vezető első lépést, a konferenciát világtörté­neti fontosságú jelentőséggel ruházza fel. Millerand az elnök­jelöltség elfogadásáról. Paris, szept. 21. Millerand miniszterelnök nyi­latkozatot tett közzé, amely a többi között igy szól: — Ha a két kamara többsége azt tartja, hogy az Elyséeben hasznosabb szolgálatokat tehetek a nemzeti politika érdekében és ha a többség, úgy mint én azt vallja, hogy a köztársaság elnöke sohasem lehet egy pártnak a képviselője, de lehet, sőt kell, hogy egy politika képviselője le­gyen, a népképviselet hívásának eleget fogok tenni. ír A R. Magyar Hírlap eredeti tudósítása. Bukarest, szept. 23. A román kamara ülésén a magyar béke rati­fikálásával kapcsolatban Mád­l Gáspár képviselő a svábok nevében kérte a kormányt, hogy a kisebbségekkel szemben vállalt kötelezettségeinek tegyen eleget. Maniu Gyula válaszolt a felszó­lalásra és kijelentette, hogy teljességgel megen­gedhetetlen, hogy a kisebbségek állami jogokat akarjanak gyakorolni. A román állam engedékeny a nemzetiségekkel szemben, de ennek határa az a­ körülmény, hogy Románia nemzeti állam! Take Ionescu külügyminiszter zárta be a vitát, aki a kormány nevében nyilatkozatot tett, hogy a kisebbség jogai megfelelő védelemben fognak­ ­ részesülni, azonban nemzeti autonómiát nem kap­hatnak, sőt minden ilyen törekvés ellen a leg­erősebb eszközökkel fognak küzdeni. Maniu Gyula felszólalásához igazán csak egyet­len kommentárt lehet fűzni. Azt a politikát, amelyet a magyarországi románok évtizedeken át követtek a magyar parlamentben, s amely a lojális magyar nemzetiségi törvény elveivel szem­ben nemzetiségi államokat akart teremteni az államban, most az ideiglenes hatalomra kapasz­kodótok szokása szerint meghazudtolják. Annyi bizonyos, hogy a románok még a magyar nem­zetiségi törvény elveit sem hajtják végre a lei­­gázott kisebségekkel szemben. ГГ\ ® A • < i ГГ 4 Г ■* Г • Tisztviselő kalvaria. Az elcsapott, de visszafogadott magyar tisztviselőket újból elbocsátották. — Jan fj Chmelo a háttérben. Megírtuk annak idején, hogy a nagykaposi járás fogadalmat nem tett közigazgatási tisztvi­selőit elbocsátották. Az elbocsátott tisztviselők arra hivatkoztak ugyanis, hogy a múlt példáin okulva csak abban az esetben hajlandók foga­dalmat tenni, ha véglegesítésük biztosítva lesz. Ami természetes követelmény azok után, amiket a fogadalmat tett magyar tisztviselőkkel való bá­násmódnál tapasztaltunk. Akinek nem volt elég lágy a háta. És kimondjuk azt is, hogy a még hivatalban le­vők jövő sorsa felől is a legnagyobb aggodalommal vagyunk eltelve. Ez aggodalom annál indokoltabb, mert a fent­­említett tisztviselők is az elbocsátásba nem nyu­godtak bele s helyzetüket nyíltan feltárták Jan Chmelo főszolgabíró helyettes előtt, aki garan­tálta, hogy fogadalom­tevés esetén az állam (ha véglegesíteni fogja őket, mire a fogadóimat természetesen letették és most mégis mi történt? — egyszerűen kidobták őket. „Zsupáni rendelet folytán körjegyző ur az eddigi állásból el van bocsátva s a hivatal vezetésével a zsupán ur 12581—1920. sz. rendelete értelmé­ben X. Y. okf. jegyző bízatott meg, miért is ezennel felhívom, hogy hivatalát az összes helyi­ségekkel, iratokkal jegyzőkönyv felvétele mellett adja át s annak egy példánya ide azonnal be­küldendő. 1920. szept. 21. Ugyanazon iktató szám alatt egy másik iratot is kaptak. „Ezennel értesítem, hogy Zsupán ur fogadalom letevését nem vette tudomásul és 1920. szept. 10-én kelt 16005—1920. sz. a. állásából felmentette. Zsupáni rendelet szerint miniszteri döntésig eddigi fizetésének csak egyharmad ré­szét veheti fel. Ezen rendelet folytán ezennel felmentem az előttem letett fogadalom alól.“ Mai napig ezek az emberek a régi magyar fi­zetésért dolgoztak, szemben az idetelepítettek óriási jövedelmével. Most egyszerűen elcsapják őket s a miniszter döntéséig egyharmadát kapják annak a nyomorult 240 koronának, ami az a „javadalmukat“ képezte. De a lakásból is takarod­janak ki. Jön a tél s akinek nincs hová mennie mi lesz abból? És mi lesz a családjukkal?. Kálvária. Kálvária . . . És hozzá­ Jan Chmelo a háttérben. Nem küldte ki az iratot egyenesen postán, hanem bevárta az okleveles megérkezését s hogy kellemesebb legyen a meglepetés, a mit sem sejtő jegyzőkre ajtóstól rontott be. Miniszter úr! Igazságos és sürgős döntést e pusztulásra ítélt derék tisztviselőknek! Elég volt nekik a kálváriából !­ Ady Endre hagyatéka és Goga Octávián. A B. Magyar Hírlap eredeti jelentése Bécsen át. Budapest, szept. 23. Ady Endre egykori hajléka, a csucsai kastély és a kisbirtok, ami körülötte van, Csáky­ szalmájának sorsára került. A költő özvegye egymásután kapta a szomorú tudósításokat a megszállott Erdélyből : a kastély elpusztult, a föld parlagon hever. A boltivt szobák üresen, kirabolva hallgatnak, a bútorokat elhordták, a kastély hónapokig volt harcvonalban, katonák is tanyáztak benne, nincs egy ép ablak rajta. Ady Endréné — aki azóta férjhez ment Márffy Ödön festőművészhez — megbízást adott Márffy Károly felvidéki színigazgatónak, férje bátyjának, a kastély és a birtok értékesítésére, de levelet is írt a román Petőfinek, Goga Oktaviannak, a volt román kultuszminiszternek az Ady emlékek megvédelmezéséért. A levélben megírta, hogy készpénze ráment Ady gyógykezelésére és most egyedüli vagyona a csucsai birtok, amelyet érté­kesíteni szeretne s egyben ha még megmenthető, Pestre szeretné hozni az Ady-relikviákat. Goga Oktavian azonnal válaszolt Adyné leve­lére. A levélből megtudjuk, hogy Goga a román megszállás alatt megkoszorúzta Ady pesti sírját és most igyekszik rendelkezésre állani. Elutazott Csúcsára és tudatta : a kastély árva, még a füg­gönyöket, fehérneműket és a bútorokat is el­hordták, az épületben azonban kevés a kár. A gyümölcstermésből befolyt jövedelmet a bánfi­­hunyadi szolgabíró útján elküldette Adynénak és a fenyőövezte birtokot, ha lehet, szanatóriummá fogja átalakítani. Az Ady-relikviák — köztük a költő kedvenc zongorája — megmentéséről pedig maga fog gondoskodni. Eddig a levél. Szomorú hir, az elárvult Er­délyből. Bús Fekete Lászl­ó „GRÁNIT SZÁLLÍT: KŐ és építőipar részvénytársaság dagyár і ! Csiszolt fekete gránit síremlékeket, Építéshez alkalmas falkövet, Zúzott kavicsot, Betonirozáshoz folyamkavicsot stb. •2®2 S "a ̋2® '•2® VALLAL: Mindennemű építkezést. Tervezést, Mérnöki munkát.

Next