Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1920. augusztus-december (1. évfolyam, 1-118. szám)

1920-08-03 / 1. szám

1920. augusztus 3. RUBINSZKÓI MAGYAR HÍRLAP 3. oldal. orvoslásának kieszközlésére. E végből tehát min­den magyar bizalommal fordulhat a szaktanács­hoz, benne bizonyára erős pártfogót és szószólót talál. Gondja lesz ezenkívül a gazdasági szak­tanácsnak arra is, hogy az idegen tőke ellensú­lyozására, a magyar pénzintézetek és szövetke­zetek anyagi erősítését, érdekkörének kiszélesíté­sét elősegítse, valamint új magyar hitel- és fo­gyasztási szövetkezeteknek felállítását kezdemé­nyezze és támogassa. Mélyen érzi ugyanis a párt azt a tendenciát, mely az itt rekedt magyarság gazdasági tönkretételét tűzte ki célul, hogy előbb elszegényítse s azután annál könnyebben elma­­gyartalanithassa. 4. A közművelődési szervezet a párt azon tagjaiból alakul, akik a magyar kultúrának (iro­dalomnak, a különféle művészeteknek, óvó- és tanügynek) eddig is lelkes művelői voltak A szer­vezet célja az összes meglevő magyar kulturális egyesületeknek szövetségbe vonása a párt vé­delme alatt. Azok ismételt felvirágoztatása és istá­­polása , valamint új kulturális egyesületek, társu­latok és intézetek létesítése és azok anyagi és erkölcsi fölsegítése. Mindezek elérhetésére a Ruszinszkói Magyar Jogpárt felszólítja a területünkön élő magyarságot a legteljesebb tömörülésre és nemcsak erkölcsi, de anyagi támogatására is. Nagy feladatot kell ugyanis magunkra vállalni akkor, amikor az államhatalom segítségét nem remélhetjük. A magyar ügy árvaságát meg kell értenünk és ez árvának atyai segítőjéül kell oda­­állanunk, mert ez az ügy a magyarság sorsdöntő napjaiban valóságos életkérdés. A párt e szervezetek felállításával messze előre tekint a jövőbe és már eleve látja, hogy Pod­­karpatska Russban ez a párt lesz az a hatalmi tényező, amelynek erejével számolni kell majd mindenkinek, aki a magyarság politikai, társa­dalmi, gazdasági és kulturális jogainak megnyir­bálását csak meg is próbálná, mint ahogy eddig meg is tette. E szervezeteket minden kerületi csoport fel fogja állítani és reméljük, hogy működése sike­res és a magyarságra nézve áldást hozó lesz­ a valuta­sikertől, aki órák alatt milliókat szerzett. Mert itt is megtörtént az, ami mindig meg­szokott történni akkor, ha vagyonfelbecslésről van szó, hogy éppen a valuta és egyéb sikerek, láncosok és csempészek bújtak ki az adózás alól, míg a becsületes keresetből élő kisgazdák, ke­reskedők és iparosok koldusbotra jutnak. Természetes dolog, hogy az államnak adóra van szüksége, hogy az államháztartás költségeit fedezni tudja stb. de ilyen adókat az állam nem róhat ki polgáraira ma, ha azt akarja, hogy az adózó alany holnap is adóképes legyen. Az adó­kivetésnek ez a formája nemcsak Munkácson, de nálunk is, a jellegét viseli, mely egyszer s mindenkorra szól, tekintet nélkül arra, hogy ennek következtében hányan mennek tönkre. Vagy talán az államnak holnap már nincs szüksége ránk? Alig hisszük, de ezek után jogos reményt táplálhatunk! Vasárnap, augusztus hó 1-én délelőtt 70 tagú küldöttség járt itt a munkácsiak nevében. Előbb Zsatkovics kormányzóhoz mentek, majd Kugler pénzügyi referenst keresték fel. Mindkét helyen megnyugtató választ kaptak jogos panaszaikra. Kugler megígérte, hogy az adótárgyalások elhalasztása ügyében intézkedni fog, úgyszintén intézkedést ígért egy új, szak­értőkből álló, bizottság kinevezésére vonatkozó­lag is s egyben az egész ügyet hajlandónak mutatkozott elhalasztani addig, amig Podkar­­patska Rusban a pénzbecserélés megtörténik. A küldöttség a pénzügyi referens megnyugtató válasza után, a délutáni vonattal elutazott. * Ebből az esetből kifolyólag sem mulasztjuk el, hogy rá ne mutassunk, milyen nagy szükség van éppen most a szervezkedésre. Az egymásra való utaltság érzése napról-napra jobban erősödik. Pártunk, a Ruszinszkói Magyar Jogpárt egyik programrpo­rtja, az igazságos adórendszer csak akkor valósulhat meg, ha egy, hatalmas pártba tömörülve, tekintélyünk súlyával azt minél előbb kierőszakoljuk. Mert, utoljára is, az állam fenntartói nem a fe­lettünk uralkodó hivatalnok urak, hanem igenis mi vagyunk, akiknek bőrére és zsebére megy itt­­ minden, ami csak közöttünk a „berendezkedés“ jelszava alatt történik. Kétszáznyolcvan millió. Ennyi a munkácsiakra kivetett adó. 70 tagú köldöttség a kormányzónál. A munkácsi pénzügyigazgatóság, amilyen di­cséretes buzgalommal, éppen olyan égbekiáltó tájékozatlansággal készítette elő a különféle adó­javaslatokat, melyekre Starm munkácsi pénzügy­igazgató ugyancsak büszke lehet. Ezen adójavaslatok szerint Munkácson minden legutolsó földhöz ragadt gazdálkodó, kiskeres­­zeskedő, kisiparos valósággal grófi vagyonok birtokosaként van feltüntetve. A három-, négymilliós adóterhek olyan közön­ségesekké váltak, hogy az emberek előbb bosz­­szankodtak, utóbb azonban mosolyogni kezdtek rajta. Kétségkívül tréfának hitték az egész dolgot, amíg most az augusztus 2-ára kitűzött adótár­gyalás napja el nem érkezett és ki nem sült, hogy ennek az adóügynek a fele sem tréfa. Az agyonterhelt polgárok megdöbbentek. Meg­tudták ugyanis, hogy az adókivető bizottság csupa olyan emberekből áll, akik részint a helyi viszonyokkal nincsenek tisztában, részint pedig nem értenek az adóügyhöz. A bizottság elnöke, Kessey Elek g. kath. plé­bános például jó lehet papnak, talán még poli­tikusnak is, de nem lehet jó oda, ahol azt kell megállapítani, ha az adózók teherbíró képessége milyen, ha ot... Horribilis összegekről van szó, mint amilyet az adójavaslat feltüntet. A bizottság tagjai a visz®nyokat nem ismerők soraiból ke­rülnek ki, kik nem tudják megkülönböztetni azt a polgárt, aki a háború alatt csak nélkülözések árán tudta megtartani kis vagyonkáját attól HÍREK. Előfizetési felhívás. A Ruszinszkói magyarság mai nappal megindult napilapjára. A „Ruszinszkói Magyar Hírlap“-ra i. é. augusztus hó 1-vel előfizetést nyitunk. Előfizetési árak: egész évre ................ 240 fél évre ................. . . 120 negyed évre . . . .... 60 egy hóra ................... 20 Lapunk egyes száma 80 fillér. Az árakat cseh -szlovák értékben számítjuk. Ahol magyar pénz van még forgalom­ban, ott úgy az előfizetést, mint a lap­példányok árát napi árfolyamra kérjük át­számítani és nekünk az előfizetést Cseh­szlovák pénzben beküldeni. Kedves olvasó ! Mert nekünk minden olvasó kedves. Már azért is kedves, mert olvas. Nekünk pedig olvasókra van szükségünk. Olvasókra, akik oly kedvesek, hogy idejükből nekünk is szentelnek egy röpke félórácskát. Meg­nézik, hogy mit akarunk és tovább adják a családban. Nem azért, mert újdonság vagyunk, hanem abból kifolyólag, hogy mondunk valamit. Mert valamit mondani ma igen nehéz és felette hálátlan fela­dat. De hogy mégis vállalkoztunk rá, az a mi elpusztíthatatlan újságíró természe­tünkben rejlik, amely kipányváz bennün­ket a nyilvánosság utcasarkára, hogy ab­ból a közismert, de azért mégis szokásos „jólértesültség“ boszorkánykonyhájából hí­reket lopkodjunk, amelyek jók, de föl­tétlenül mindig jók legyenek. Na hát ez lehetetlenség! De azért mégsem csügge­dünk el! Bármennyire nehéz a feladatunk célunk mégis csak az, hogy ne csak nekünk legyen kedves az olvasó, de mi is kedve­sek legyünk az olvasónak! * Lapunk első számát pártunk érdekében tevékenykedő elvbarátainknak azzal a ké­réssel küldjük meg, hogy azt elolvassák, minél szélesebb körben terjesszék és ol­vasás végett adják át olyanoknak, akik kü­lönben hozzá nem juthattak volna. * Lapunk mai száma az áttörés még kezdet­leges nyomait viseli magán. Egy lap belső élete is olyan ma, mint a minő ma minden. Hiába van meg az akarat, az anyagi erő, a mai nehéz ter­melési és közlekedési viszonyok minden tervet keresztül tudnak húzni. Napilap vagyunk, arra van szükségünk, s mert megfelelő papírkészlet be nem szerezhető, kénytelenek vagyunk egy ideig hetenként csak háromszor megjelenni. A sajtó­szolgálatot Pod-Karpatska Russban is első­sorban ellátó CTK­ hírszolgálatát egy-két szá­munk még nélkülözni kénytelen, mert ez irányú tevékenységünk még nem vezetett eredményre. A közlekedési nehézségek folytán így vagyunk ma még a külföldi és belföldi tudósítóinkkal is, sőt a világlapokkal, melynek megszerzése is idővel jár. De a kezdet után jön folytatás s hisszük, hogy olvasóinkkal közös örömmel fogjuk nap nap mel­lett látni, hogy tevékenységünknek egy-egy új akadályát sikerült elhárítani, s lapunkat újra meg újra tartalmasabbá és élvezetesebbé tenni. * Eljegyzés: dr. Nagy József vármegyénk el­bocsátott tb. főjegyzője a budapestvidéki rendőr­­főkapitányság rendőrkapitánya Budapesten, el­jegyezte Gulovics Helén kispesti polgári leány­iskolás tanítónőt. * Házasság: Benda Kálmán árm­entesítő tár­sulati igazgató főmérnök házasságot kötött Stumpf Bözsivel, Stumpf Gyula volt beregszászi törvény­­széki elnök leányával Beregszászon. * Halálozás. Engländer Mór az ungmegyei Takarékpénztár főpénztárosa 76 éves korában Ungváron elhunyt. A rokonszenves talpig becsü­letes, közismert öreg ur halála mély részvétet kel­tett. Temetése e hó 1-én ment végbe. — Rothe Lajos asztélyi ref. lelkész 48 éves korában elhunyt. Szorgalommal, becsülettel, tiszta, világos értelem­mel szolgálta 23 éven keresztül a református egyházat s munkája nyomán nyugalom és meg­elégedés fakadt. Hám Dénes árvaszéki ülnök, Ungvármegyének évtizedeken át volt árvaszéki nyilvántartója, mun­kás életének 52 évében hosszas szenvedés után Ungváron elhunyt. A Beregi Napló címen politikai hetilap indult meg a múst hó 28-án Beregszászon. A lap a beregszászi keresztényszocialista és a beregi kis­gazda, földműves és kisiparos párt hivatalos közlönye. Az előfizetési felhívást a pártok sajtó­­bizottsága nevében: dr. Bakó Gábor dr. Polchy István, Kiss János, dr. Nusbeck Sándor, Fábry Tivadar és Tvaroska Mihály írták alá A lap fele­lős szerkesztője: Fábry Tivadar a kiadója, a keresztény szocialista párt. Megjelenik minden vasárnap.

Next