Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1920. augusztus-december (1. évfolyam, 1-118. szám)
1920-10-22 / 64. szám
2. oldal. RUSZINSZKOI MAGYAR HÍRLAP 1920. okber 22. A kisgazdák kivonulnak a magyar kormányból. Drozdy Győző képviselő nyilatkozik a „R. Magyar Hírlapinak. A R-мдаг н‘г1ар Budapest, okt. 19. eredeti tudósítása. r * A magyar kormányzó párt különböző frakcióinak szétválása befejezettnek tekinthető. Politikai körökben a mai kormányt a földbirtok reform végrehajtójának tekintik, amely a javaslat parlamenti letárgyalása után átadja helyét egy új alakulás kormányának. Különösen a kisgazda képviselők táborában elégedetlenek a kormány politikájával és ezt az elégedetlenségüket nem is titkolják Ma felkerestem ennek a kisgazda-csoportnak egyik legtekintélyesebb exponensét, Drozdy Győző nemzetgyűlési képviselőt, aki a következőkben tájékoztatott a csoport szándékairól: — Szó sincsen róla, nem lehet tagadni, hogy nemcsak a keresztényszocialisták, hanem a kisgazdák táborában is érezhetők bizonyos törekvések a mihamarabbi szelekció irányában. Húsz-huszonöten vagyunk olyanok, kik nem vagyunk hajlandók ezt a kurzust tovább fedezni. Csupán nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter személye, akit mi mindenek felett tisztelünk, köt bennünket a kormányzó párthoz. Épen ezért nem hiszem, hogy a földbirtokreform letárgyalása előtt kerüljön átcsoportulásra a sor. Azután azonban a rend, munka és megbékélés program vnjában összefogva fogunk együtt küzdeni azokkal, akik elfogulatlanok tudtak maradni. — Mit hibáztat a kisgazda csoport a kormány politikájában ? — vetettem közbe. — Mi, akik a kisgazdapárt szélső balszárnyát alkotjuk, különösen a kormányzat közélelmezési, belügyi és külügyi politikáját helytelenítjük. Nemcsak a termelők, hanem a fogyasztók is követelik ma már a gabonaneműek szabad forgalmát. A készülő vármegyei törvényjavaslat, mely még a virilizmusnál is antidemokratikusabb, szintén harcra szólít bennünket. Külpolitikailag pedig a Franciaország felé való orientálódást nem tartjuk célravezezetőnek és elegendőnek, mert mi az egyik szomszéd államhoz is közeledni kívánunk és ebből a szándékunkból tovább titkot csinálni nem fogunk. Drozdy képviselőcsoportjának ez irányú törekvései Romániára és Jugoszláviára vonatkoznak. A kisgazda képviselők ezzel azt akarják, hogy Magyarország a Balkánon és Közép-Európában ne maradjon izolálva. — A nép mellettünk van fejezte be nyilatkozatát Drozdy képviselő. — Két hét előtt kerületemben, Pacsán, központi naggyűlést tartottam. Jellemző, hogy ennek a dunántúli szinmagyar és szinkeresztény kisgazda kerületnek egész lakossága határozatikig követelte a magyar konszolidációt a zsidósággal és munkássággal való megbékülés és együttműködés alapján. A magyar nép megundorodott a jelszó és strucpolitikától. Építő parlamentet és dolgozó kormányt akar. — Holnap ismét kerületembe utazom, öt napig maradok ott. Gyere velem és győződj meg róla személyesen, hogyan vélekedik a magyar nép a mostani kormány politikájáról, — mondotta búcsúzóul Drozdy képviselő, a komáromi Istenfélő katholikus, néhai Istóczy Győző kereszt fia, akit minden bizonnyal csakhamar Új-Magyarország élén fogunk látni. Erre predesztinálta őt erős judiciuma, irtózata úgy a bal mint a jobboldali szélsőségektől, valamint munkabíró és szilárd akaratú fiatalsága. Szemere Pál: Bécs, okt. 20 A budapesten megjelenő „Magyar Külpolitika” című hétfői újság a következő cikket közli a bécsi sajtóról. Érdekesnek tartjuk reprodukálni, mert élénken mutatja a mai osztrák és a mai magyar mentalitás közötti lényeges különbséget. Abból, hogyan ítéli meg egy magyar újságíró a bécsi napilapokat kitűnik, hogy áthidalhatatlan véleménykülönbségek vannak a két nép gondolatvilága között. A monarkia összeomlása az osztrák sajtóban kettős krízist teremtett. A területvesztés következtében az osztrák metropolis lapjai hozzávetőleg ugyanannyi olvasót veszítettek, mint a budapestiek. A forradalmi mentalitás pedig mind anyagi, mind pedig szellemi téren alapvető átorientálást tett szükségessé. Érdekes, hogy eme rázkódtatások ellenére is alig támadt új lap. Nagyban és egészben a régiek nyergettek át. Az az egy-két lap, amely a forradalom alatt indulni próbált, régen belebukott, tanúságául annak, hogy lapvállalatnál a szellemieknél is fontosabb a jól megalapozott gazdasági alépítmény. Ausztria első lapja még ma is a „Neue Freie Presse,“ a volt monarkia hajdani világlapja. Előfizetőinek száma nyolcvanezerről a felére csökkent, szellemileg azonban alig veszített. Ma is harminckét-hatvannégy oldal terjedelemben jelenik meg és a volt monarkia vezető politikusai nyilatkoznak hasábjain. Európa német nyelvű lapjai közt első helyet foglal el s különösen Franciaországban favorizálják a birodalmi lapokkal szemben. Politikailag a Neue Freie Presse a liberális dualista irány vezető orgánuma volt, ma is a liberális polgárság szócsöve, csak némiképp alkalmazkodott hangnemben a korszellemhez. A Magyarországgal való megegyezés gondolata a N. F. Pressének hagyoányos politikája és a magyar gazdasági огіепвй mellett ma is rendületlenül kitart. „■PB. A volt monarkia második vezető lapja, a félhivatalos „Fremdenblatt“ a forradalmi konjunktúra lázában előkelő konzervatizmusából „Der Neue Tag“ címmel szélső radikális orgánummá vedlett át. Másfél év múlva bele is bukott a kísérletbe. Az elvfeladás Ausztriában, úgy látszik nem mindig üzlet. A mai vezető pártok hivatalos pártlapjai következnek ezután jelentőségben, a keresztény szocialista „Reichspost“ és a szociáldemokrata „Arbeiter Zeitung“ A Reichspost főszerkesztője Funder dr. Estilapja a „Wiener Stimmen.“ Valamikor Ferenc Ferdinánd centralista Grossösterreich álmait hirdette a már nevében is antidualista Reichspost, ma azonban a keresztény Magyarország legmelegebb politikai támogatója és korrektségében annyira megy, hogy még a nyugatmagyarországi kérdésben is síkra mer szállni — Magyarország érdekében. Tempora mutiatur! A keresztényszocialisták másik nagy napilapja a „Deutsches Volksblatt.“ Főszerkesztője gróf Karl Gottfried Hugalmann dr. egyetemi tanár a híres osztrák jogász. Esti kiadása „Der Telegraf“ címen jelenik meg. Általában magyarbarát, de a nyugatmagyarországi kérdésben intranzigens álláspontot képvisel. Az utóbbi időben Szemere Pál tollából közöl magyar vonatkozású vezércikkeket. Az Arbeiter Zeitung 120 000 példányszámban jelenik meg, előfizetőinek száma 30.000 Renner és Adler jobb idejéből még emlékezetes komolyabb fejtegetéseit újabban leszorította a pártérdek követelte durva demagógia hangja. A magyar emigránsok teljesen befészkelték magukat az Arbeiter Zeitung szerkesztőségébe s valóban nehezen magyarázható meg, hogy osztrák embert és osztrák munkást mi érdekelhet annyira Magyarországon, hogy mindennap három-négy oldalon tisztán magyarországi belügyekkel foglalkozik. A lap ma vezető orgánuma a Magyarország ellen indított nemzetközi sajtóhadjáratnak. Főszerkesztője Auszterlitz Frigyes, esti kiadása Abendblatt Arbeiter Zeitung címen jelenik meg. A német nemzeti (Alldeutsch) párt hivatalos lapja aDeutsche Tageszeitung.“ Tarthatatlanul sovén programmja következtében a legellenségesebb álláspontot foglalja el Magyarországgal szemben a bécsi polgári lapok közül. A kapitalizmus érdekeinek képviseletére két nagy papírgyár, az Elbenmühl és Steyrermühl tart egész csomó lapot a kezében. ■ A Steyrermühl konzern lapjai: A „Neues Tagblatt“ és esti kiadása, a „Neues Wiener Abendblatt“ liberális, demokrata, a Presse után legnagyobb terjedelemben és legtöbb hirdetéssel megjelenő zsidó polgári lap. Főszerkesztője: Löb udvari tanácsos. A „Neues 8 Uhr Blatt“ radikális, a „Volkszeitung“ és népies kiadása a „Kleine Volkszeitung“ pedig kispolgári értelemben harcolnak a Steyrermühl érdekeltség irányítása szerint. Az Elbenühl a „Wiener Allgemeine Zeitung“-ot, a „Wiener Mittagszeitung“-ot és az „Illustrierter Wiener Extrablatt“-ot adja ki. Az első kettő tömegnívóra beállított bulevard lap. Utóbbi illusztrációival képes napilap szerepét tölti be. Újabban a „Wiener Sonn- und Montagszeitung“ is az Elbernühr tulajdonába ment át. Ilyenek még a „Kronenzeitung,“ a „Neue Zeitung“ és a „Neuigkeitsweltblatt“ is. Az előbbi konzervatív, az utóbbi klerikális színezetű néplap. A „Neues Winer Journal“ és déli kiadása, a „Mittagsblatt“ riportlap — nyárspolgári stílusban. A társadalmi baloldal lapjai: a „Der Morgen“ a szabadkőművesek lapja, a forradalom után indult, anyagi nehézségekkel küzd és cseh érdekeket is képvisel. Április óta csak hétfőnként jelenik meg. Radikális demokrata irányú. A „Wiener Morgenzeitung“ cionista lap, a jüdische Zeitungsverlaggeselschaft tulajdona. Az „Abend“ a bécsi szellemi bolsevikok fölforgató, destruktív, bulevard lapja, radikalizmusban túltesz a kommunistákon, akiknek a Rothe Fahne a hivatalos orgánumuk. Szenzációra és botrányra éhező lap. Örök uszítása a közönség előtt kezd unalmassá válni, olvasóinak köre alig terjed túl Bécsen. Délben jelenik meg a német nemzeti „Wiener Mittag“ és a Steinhardt lapja „Wiener Mittagspost.“ Ez utóbbi kétségkívül ma Ausztria legelevenebb és legjobban értesült lapja. Végül a „Morgenen“ és a „Sonn- und Montagszeitungon“ kívül még három hétfői lap is megjelenik Bécsben:a „Neues Montagblatt,“ amely a Reichspost hétfői kiadása, a konzervatív „Der Montag,“ valamint Saikind lapja, a polgári demokrata „Wiener Montagspresse. A bécsi sajtó — pesti szemmel. і ! Követeljétek mindenütt „GRÁNIT” KO és ÉPÍTŐIPAR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG MAGYAR Csiszolt fekete gránit sire»alék®k®t, SZÁLLÍT: al ksaaaas f&skéveÁ, kftvieeet, f*iy&3£kft'Yï«e«t «tu». VALLAL: Miadé»m«m& épiik«*©* T©rr«eÁ«t, MAseAtet