Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1920. augusztus-december (1. évfolyam, 1-118. szám)

1920-08-07 / 3. szám

2. oldal. RUSZINSZKOI MAGYAR HÍRLAP 1920. augusztus 7. Prágai élet. Magyarok a cseh fővárosban. — Három irányzat éles ellentéte. Prága, 1920. aug. 7 A prágai élet még mindig magán viseli a ki­alakulás kezdetleges vonásait. A régi Ausztria eme második mteropolisa, ősrégi, középkori jellegével fölemelőleg hat a szemlélőre, de a ma igazi Prá­gáját csak annak van alkalma megismerni, aki hónapokat tölt el a politikában világ­rekordot elért csehek becézett gyöngyében. A város tár­sadalmi és politikai életében élesen elkülönülő három árnyalat keresi maga számára a népszerű­séget és — tekintettel a város nagyságára és lakosainak szaporodására — mind a három árnya­latnak, jobban és helyesebben mondva irányzat­nak meg van a maga közönsége, nem csekély számban. Az egyik és legerősebb irányzat a cseh-sovi­­niszták táborában csoportosul. Ez az irányzat hadat üzen minden nemzetközi törekvésnek, úgy hogy a legradikálisabb eszközöktől sem triad vissza, ha arról van szó, hogy a maga soviniz­musát másokra is ráoktrojálja. Történt például, hogy egy cseh fiatalember egy német leánnyal sétált a város környékén és természetesen németül beszélgettek. A hátuk mö­gött egy cseh katona követte őket, aki megszólí­totta a csevegő párt és érdeklődött, hogy néme­tek-e, hogy németül beszélnek. A cseh tiltakozott és csehnek vallotta magát. Erre a katonából ki­tört az elfojtott sovinizmus és rárontott a civil fiatalemberre: — Ha cseh vagy, hát beszélj csehül! Dulakodás támadt köztük, melynek vége az lett, hogy a katona leszúrta a civilt. A tettest elfogták. A második irányzat a kommunisztikus, amely csak olyan erős, mint a soviniszta. A kommu­nisták és a szociáldemokraták egy táborba tar­toznak, társadalmi érintkezésük a legintenzívebb, egy kávéházba járnak és minden tekintetben összetartanak. A harmadik árnyalat a cseh nemzeti szocialistáké. Ezeket nevezhetjük talán a legmérsékeltebb cseh hazafiaknak. A magyarok, akik igen nagy számmal laknak Prágában a Central kávéházban találkoznak. Ez az egyedül, nagyobb magyar sziget a cseh fővá­rosban. Volt rá eset, hogy Károlyi Mihály is meg­fordult ebben a kávéházban. Megjelenése vegyes hatást váltott ki a jelenvolt ifjúságból. Egy részük megéljenezte de éppen annyian voltak akik meg­­abcugolták. Ez az a kávéház különben, ahol a magyar kultúra menedéket talál s ahol minden pesti lap megkapható, hasonlóképpen minden Cseh-szlovák­országi magyar lap, köztük Pod­­karpatska Rus legújabb magyar lapja, a Ruszin­­szkói Magyar Hírlap is. — Szemelvények a „Nauka“, „Ruszkaja Zemlya“, „Pravda“ hasábjairól. — Ruszinszkó fővárosának orosznyelvű sajtója im­már 5 újságot tart fenn. Ezek a „Nauka“, mely­nek felelős szerkesztője Volsovi Ágoston a Volo­­sin féle politikát szolgálja, a „Ruszkaja Zemlya“, mely a nagyoroszok lapja s melynek felelős szerkesztője Nicsáj, Vladimir, a „Pravda“ a Pod­­karpatska Rus nemzetközi szocialista pártjának orosz nyelvű központi orgánuma s melynek szer­kesztője Mondok János, a „Ruszka Niva“, mely a ruszin földmivespárt hivatalos lapja s melynek szerkesztője Dr. Brascsajkó Mihály, végül a „Národ“, mely a helyi ukrainisták ukrán nyelven megjelenő közlönye. A lapok nevei hangzanak az utcán, példányai ott feküsznek az elárusító helyek polcain, de bár azokban igen gyakran rólunk is szó van, tartal­mukat nem ismeri a közönség, mert írásmódja és nyelve a magyarság számára idegen. Ez okból állandó rovatot indítunk lapunkban, mely figyelemmel fogja kisérni e lapok minden számát s közleményeink szószerinti fordításban­­ fogják ismertetni a helyi orosz sajtó fontosabb közleményeit. Ezúttal 3 újságról számolunk be: „Nauka“ 29-ik szám. Első cikkében támadja az úgynevezett brejchis­­tákat és kalapokat, amiatt, hogy ezek a legéle­sebben léptek fel „a mi intelligenciánk ellen, különösen a papság és tanítóság ellen. Magya­­ronoknak, árulóknak neveztek bennünket és lází­­tottak ellenünk a ruszinokat, cseheket, magyarokat és zsidókat. Különösen sokat szenvedett a papság ebben a vad kultur­harcban. Beszüntették a fize­tését, kihirdették, hogy a párbér el van törölve, de helyére semmit sem adtak, egyszóval a noi intelligenciánknak első és legérdekesebb részét az istentelenek éhhalálra kárhoztatták. Azonkívül ránk zúdították a gonosz sizmatikus agitátorokat, hogy még jobban szétbontsák a mi népünket. De a ruszinnak természetes józan esze, hamar észre­vette a ravaszok gonosz célját. Nem egy kérdezte tőlünk, vájjon nem azért agitálnak-e ellenünk a brejchistáktól megfizetett kacapok, hogy pár­tokra szakasszanak minket, hogy így könnyebben uralkodhassanak rajtunk és minket új vassáromba fogjanak? Nem egy ruszin kérdezte a gyűléseken hogy miért nem avatkoznak a brejchisták és ka­capok a rabbik, kálvinista lelkészek és plébáno­sok dolgába, csak a mi ruszin papságunkat gya­­lázzák. Most már látja a nép, ki az ő barátja és ki az ő ellensége, most már nem hisz olyan könnyen az idegen talpnyalóknak, így is kell, legyen eszed, ne higyj az idegennek különösen a kalapnak.“ „Pravda“ 13-ik szám. Első helyen közli a szerkesztőség üdvözletét a III-ik kommunista internacionál 11-ik kongreszusá­­hoz: „Most van Moszkvában — írja a lap — a III-ik kommunista internacionál 1I-ik kongresszusa. Az egész világ összes komunista és forradalmi szocialista munkájának szeme minden figyelmé­vel és egész lelkével Moszkva felé néz. Őszinte szívvel üdvözöljük a kongresszust s a világ for­radalmi proletariátusának összes résztvevő kép­viselőit. A legnagyobb sikert kívánjuk a munká­hoz és az összes dolgozó népeknek a burzsoázia elnyomása és a kapitalisták kizsákmányolásától való felszabadításához. Pusztuljanak el az osz­tályok. Éljen az osztály nélküli kommunista társa­dalom ! Pusztuljanak a kapitalista és imperialista államok! Éljen az egyetemes tanács­köztársaság! Éljen a nemzetközi szociál forradalom ! Éljen a III-ik kommunista internacionál! Éljen a tanács Oroszország! Éljen a világforradalmi proletari­átus vezére Lenin elvtárs!“ „Elmerülünk az adóságban“ cím­ű cikkében a következőket írja: „Olyan emberről, akinek már nagyon sok az adóssága és nem tud attól sza­badulni, azt mondja a közmondás, hogy az adó­ságba fül. Ugyanazt mondhatjuk magunkról t. i. a mi kicsiny operettszerű autonóm Podkárpátska Ruszunkról. Kedves olvasó, te szegény földmű­velő vagy munkás elvtárs, ha tovább akarod ezt olvasni, tégy először a homlokodra hideg vízbe mártott törülközőt és úgy olvas. A mi autonóm Podkárpátska Ruszunk július elsejéig 38 millió koronát kölcsönzött vagyis­­ennyivel adósa a cseh-szlovák pénzügyminisztériumnak. Most pedig kérdezzük a magasan ülő urakat hová és mire ment ez a pénz ? Kinek volt és van belőle haszna ? Mostanáig semmi olyan jót nem tettek a nép javára, ami egy millióba is került volna. Állíttattak-e iskolákat? építtettek-e a szegények javára házakat? Segítették-e nyomorukban a rok­kantakat vagy hadi özvegyeket ? Építtettek-e új vasutakat ? Hát mit csináltak, nem tudjuk és nem látjuk, talán nem is fogjuk tudni és látni. De hát mire ment ez a nagy pénzösszeg? Láttuk, hogy a munkásokra nem. Maradnak tehát a tisztvise­lők, de a volt tisztviselőkre nem költöttek, mert ezek még most is oly kis fizetést kapnak, hogy alig tudnak belőle megélni. Ám de nem így van­nak az egyéb kirendelt tisztviselők, akik Cseh­országból jöttek hozzánk, hogy minket e nagy munkában segítsenek s akik rendes fizetésükön felül 20—60 korona napidíj pótlékot kapnak. Gondoljátok meg, hogy ha csak Uzhorodon 3000 ilyen kirendelt ember van, mennyi pénzt jelent az. De ha Uzhorodon van 3000, vannak egyéb városokban és községekben s a tisztviselőknek ez a száma nem hogy csökkenne, de napról­­napra növekedik és igy magától értetődik, hogy Podkárpátska Rus adósága (38 millió korona) nemhogy keresbednék, hanem napról-napra sza­porodik addig, amig mindnyájunkat munkás pro­letárokat és földművelőket el nem borit s akkor mindnyájan megfutunk, mint az, aki nem tud a vízben úszni. Nagyon drága a mi autonómiánk, de hát mindig úgy van, volt és lesz, hogy ami­ért az mindig drága.“ A cikk többi részében azt fejtegeti, hogy mind­addig drága lesz az autonómia, míg idején fel nem támad a munkás nép és nem rázza le nya­káról az úri autonómiát és nem állítja helyére a munkás nép önkormányzatát, ami azonban csak egy utón és módon lehetséges: az orosz,­­ukrán és más elvtársak példája nyomán. „Ruszkaja Zemlya“ 29-ik szám. A hírek között a következőket találjuk : „Ami­ről nekünk nem szab­d írni, erről ír maga a cseh kormánypárti újság a „Css. Respublika“, mely­ben Podkarpatska Rus siralmas helyzetéről ta­lálunk egy cikket. Ez az újság élesen fellép a mi tisztviselőink ellen, a­kikről ezt írja: Jobb lesz, ha a mostani tisztviselők nagyobb része elhagyja Podkarpatska Rust s a helyükre olyan tisztvise­lőket küldenek, akiknek van igazságérzetük, a felelősség iránti öntudatuk és jó szándékuk, hogy a helybeli viszonyokat megjavítsák. Különben Podkarpatska Rus a mi Boszniánkká és Herce­govinánkká válik, melyre a köztársaság csak rá fog fizetni. A magunk részéről hozzá­tesszük — írja tovább a Ruszkaja Zemlja — hogy ezen változást nemcsak a köztársaság pénzügyi érde­kei követelik, hanem az igazságosság és a de­mokrata köztársaság méltósága is“. Montenegróért. A kisded Montenegró, mely a világháború előtt az európai diplomatákat oly sokat foglalkoztatta, újból az aktuális külügyi problémák előterébe került. A montenegróiak, akik legelső hadüzenetükkel a Balkán háborúval, megkezdődött nagy európai világégésnek első gyúanyagát szolgáltatták, sehogy sem tudnak belenyugodni abba, hogy az antant­nak lett annyi szolgálataikat önállóságuk meg­szüntetésével fizessék meg. A hatalmas béke­­konferencia, amely annyi sok új államot létesí­tett, ezt a hősi kis nemzetet Európa térképéről eltüntette. A montenegrói nyelvileg egy ugyan a szerbbel, azonban szokások és életmódja terén egy egész világ választja el a szerbtől. Egy, az ő körükből származott fejedelem, aki minden életnyilvánulásában részese volt, akinek minden panaszát kisírhatta, minden örömét elmesélhette, neki életszükség. Ezért a szerb megszállás ellen állandóan izgat, agitál, forradalmat visel. Vere­kedések, fegyveres összetűzések napirenden van­nak. Parisban egy állandó montenegrói szabad­ságiroda működik. A montenegróiak érdekében most Olaszországban egy nagy mozgalom indult meg. Scaista, ami annak idején Magyarország érdekében síkra szállt, most Montenegró szabad­sága ügyében interpellációt intézett a kormányhoz. Jugoszlávia gyengítése és az Adriától való tá­voltartása érdekében mindent elkövet Monte­negró ügyének hivatalos szószólója lesz annál is inkább, mert újabban az albánok önállóságá­nak elismerésével a népek önrendelkezési jogá­nak helyes gyakorlásáról tett ékes tanúbizonyságot

Next