Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1920. augusztus-december (1. évfolyam, 1-118. szám)
1920-08-07 / 3. szám
2. oldal. RUSZINSZKOI MAGYAR HÍRLAP 1920. augusztus 7. Prágai élet. Magyarok a cseh fővárosban. — Három irányzat éles ellentéte. Prága, 1920. aug. 7 A prágai élet még mindig magán viseli a kialakulás kezdetleges vonásait. A régi Ausztria eme második mteropolisa, ősrégi, középkori jellegével fölemelőleg hat a szemlélőre, de a ma igazi Prágáját csak annak van alkalma megismerni, aki hónapokat tölt el a politikában világrekordot elért csehek becézett gyöngyében. A város társadalmi és politikai életében élesen elkülönülő három árnyalat keresi maga számára a népszerűséget és — tekintettel a város nagyságára és lakosainak szaporodására — mind a három árnyalatnak, jobban és helyesebben mondva irányzatnak meg van a maga közönsége, nem csekély számban. Az egyik és legerősebb irányzat a cseh-soviniszták táborában csoportosul. Ez az irányzat hadat üzen minden nemzetközi törekvésnek, úgy hogy a legradikálisabb eszközöktől sem triad vissza, ha arról van szó, hogy a maga sovinizmusát másokra is ráoktrojálja. Történt például, hogy egy cseh fiatalember egy német leánnyal sétált a város környékén és természetesen németül beszélgettek. A hátuk mögött egy cseh katona követte őket, aki megszólította a csevegő párt és érdeklődött, hogy németek-e, hogy németül beszélnek. A cseh tiltakozott és csehnek vallotta magát. Erre a katonából kitört az elfojtott sovinizmus és rárontott a civil fiatalemberre: — Ha cseh vagy, hát beszélj csehül! Dulakodás támadt köztük, melynek vége az lett, hogy a katona leszúrta a civilt. A tettest elfogták. A második irányzat a kommunisztikus, amely csak olyan erős, mint a soviniszta. A kommunisták és a szociáldemokraták egy táborba tartoznak, társadalmi érintkezésük a legintenzívebb, egy kávéházba járnak és minden tekintetben összetartanak. A harmadik árnyalat a cseh nemzeti szocialistáké. Ezeket nevezhetjük talán a legmérsékeltebb cseh hazafiaknak. A magyarok, akik igen nagy számmal laknak Prágában a Central kávéházban találkoznak. Ez az egyedül, nagyobb magyar sziget a cseh fővárosban. Volt rá eset, hogy Károlyi Mihály is megfordult ebben a kávéházban. Megjelenése vegyes hatást váltott ki a jelenvolt ifjúságból. Egy részük megéljenezte de éppen annyian voltak akik megabcugolták. Ez az a kávéház különben, ahol a magyar kultúra menedéket talál s ahol minden pesti lap megkapható, hasonlóképpen minden Cseh-szlovákországi magyar lap, köztük Podkarpatska Rus legújabb magyar lapja, a Ruszinszkói Magyar Hírlap is. — Szemelvények a „Nauka“, „Ruszkaja Zemlya“, „Pravda“ hasábjairól. — Ruszinszkó fővárosának orosznyelvű sajtója immár 5 újságot tart fenn. Ezek a „Nauka“, melynek felelős szerkesztője Volsovi Ágoston a Volosin féle politikát szolgálja, a „Ruszkaja Zemlya“, mely a nagyoroszok lapja s melynek felelős szerkesztője Nicsáj, Vladimir, a „Pravda“ a Podkarpatska Rus nemzetközi szocialista pártjának orosz nyelvű központi orgánuma s melynek szerkesztője Mondok János, a „Ruszka Niva“, mely a ruszin földmivespárt hivatalos lapja s melynek szerkesztője Dr. Brascsajkó Mihály, végül a „Národ“, mely a helyi ukrainisták ukrán nyelven megjelenő közlönye. A lapok nevei hangzanak az utcán, példányai ott feküsznek az elárusító helyek polcain, de bár azokban igen gyakran rólunk is szó van, tartalmukat nem ismeri a közönség, mert írásmódja és nyelve a magyarság számára idegen. Ez okból állandó rovatot indítunk lapunkban, mely figyelemmel fogja kisérni e lapok minden számát s közleményeink szószerinti fordításban fogják ismertetni a helyi orosz sajtó fontosabb közleményeit. Ezúttal 3 újságról számolunk be: „Nauka“ 29-ik szám. Első cikkében támadja az úgynevezett brejchistákat és kalapokat, amiatt, hogy ezek a legélesebben léptek fel „a mi intelligenciánk ellen, különösen a papság és tanítóság ellen. Magyaronoknak, árulóknak neveztek bennünket és lázítottak ellenünk a ruszinokat, cseheket, magyarokat és zsidókat. Különösen sokat szenvedett a papság ebben a vad kulturharcban. Beszüntették a fizetését, kihirdették, hogy a párbér el van törölve, de helyére semmit sem adtak, egyszóval a noi intelligenciánknak első és legérdekesebb részét az istentelenek éhhalálra kárhoztatták. Azonkívül ránk zúdították a gonosz sizmatikus agitátorokat, hogy még jobban szétbontsák a mi népünket. De a ruszinnak természetes józan esze, hamar észrevette a ravaszok gonosz célját. Nem egy kérdezte tőlünk, vájjon nem azért agitálnak-e ellenünk a brejchistáktól megfizetett kacapok, hogy pártokra szakasszanak minket, hogy így könnyebben uralkodhassanak rajtunk és minket új vassáromba fogjanak? Nem egy ruszin kérdezte a gyűléseken hogy miért nem avatkoznak a brejchisták és kacapok a rabbik, kálvinista lelkészek és plébánosok dolgába, csak a mi ruszin papságunkat gyalázzák. Most már látja a nép, ki az ő barátja és ki az ő ellensége, most már nem hisz olyan könnyen az idegen talpnyalóknak, így is kell, legyen eszed, ne higyj az idegennek különösen a kalapnak.“ „Pravda“ 13-ik szám. Első helyen közli a szerkesztőség üdvözletét a III-ik kommunista internacionál 11-ik kongreszusához: „Most van Moszkvában — írja a lap — a III-ik kommunista internacionál 1I-ik kongresszusa. Az egész világ összes komunista és forradalmi szocialista munkájának szeme minden figyelmével és egész lelkével Moszkva felé néz. Őszinte szívvel üdvözöljük a kongresszust s a világ forradalmi proletariátusának összes résztvevő képviselőit. A legnagyobb sikert kívánjuk a munkához és az összes dolgozó népeknek a burzsoázia elnyomása és a kapitalisták kizsákmányolásától való felszabadításához. Pusztuljanak el az osztályok. Éljen az osztály nélküli kommunista társadalom ! Pusztuljanak a kapitalista és imperialista államok! Éljen az egyetemes tanácsköztársaság! Éljen a nemzetközi szociál forradalom ! Éljen a III-ik kommunista internacionál! Éljen a tanács Oroszország! Éljen a világforradalmi proletariátus vezére Lenin elvtárs!“ „Elmerülünk az adóságban“ című cikkében a következőket írja: „Olyan emberről, akinek már nagyon sok az adóssága és nem tud attól szabadulni, azt mondja a közmondás, hogy az adóságba fül. Ugyanazt mondhatjuk magunkról t. i. a mi kicsiny operettszerű autonóm Podkárpátska Ruszunkról. Kedves olvasó, te szegény földművelő vagy munkás elvtárs, ha tovább akarod ezt olvasni, tégy először a homlokodra hideg vízbe mártott törülközőt és úgy olvas. A mi autonóm Podkárpátska Ruszunk július elsejéig 38 millió koronát kölcsönzött vagyisennyivel adósa a cseh-szlovák pénzügyminisztériumnak. Most pedig kérdezzük a magasan ülő urakat hová és mire ment ez a pénz ? Kinek volt és van belőle haszna ? Mostanáig semmi olyan jót nem tettek a nép javára, ami egy millióba is került volna. Állíttattak-e iskolákat? építtettek-e a szegények javára házakat? Segítették-e nyomorukban a rokkantakat vagy hadi özvegyeket ? Építtettek-e új vasutakat ? Hát mit csináltak, nem tudjuk és nem látjuk, talán nem is fogjuk tudni és látni. De hát mire ment ez a nagy pénzösszeg? Láttuk, hogy a munkásokra nem. Maradnak tehát a tisztviselők, de a volt tisztviselőkre nem költöttek, mert ezek még most is oly kis fizetést kapnak, hogy alig tudnak belőle megélni. Ám de nem így vannak az egyéb kirendelt tisztviselők, akik Csehországból jöttek hozzánk, hogy minket e nagy munkában segítsenek s akik rendes fizetésükön felül 20—60 korona napidíj pótlékot kapnak. Gondoljátok meg, hogy ha csak Uzhorodon 3000 ilyen kirendelt ember van, mennyi pénzt jelent az. De ha Uzhorodon van 3000, vannak egyéb városokban és községekben s a tisztviselőknek ez a száma nem hogy csökkenne, de naprólnapra növekedik és igy magától értetődik, hogy Podkárpátska Rus adósága (38 millió korona) nemhogy keresbednék, hanem napról-napra szaporodik addig, amig mindnyájunkat munkás proletárokat és földművelőket el nem borit s akkor mindnyájan megfutunk, mint az, aki nem tud a vízben úszni. Nagyon drága a mi autonómiánk, de hát mindig úgy van, volt és lesz, hogy amiért az mindig drága.“ A cikk többi részében azt fejtegeti, hogy mindaddig drága lesz az autonómia, míg idején fel nem támad a munkás nép és nem rázza le nyakáról az úri autonómiát és nem állítja helyére a munkás nép önkormányzatát, ami azonban csak egy utón és módon lehetséges: az orosz,ukrán és más elvtársak példája nyomán. „Ruszkaja Zemlya“ 29-ik szám. A hírek között a következőket találjuk : „Amiről nekünk nem szabd írni, erről ír maga a cseh kormánypárti újság a „Css. Respublika“, melyben Podkarpatska Rus siralmas helyzetéről találunk egy cikket. Ez az újság élesen fellép a mi tisztviselőink ellen, akikről ezt írja: Jobb lesz, ha a mostani tisztviselők nagyobb része elhagyja Podkarpatska Rust s a helyükre olyan tisztviselőket küldenek, akiknek van igazságérzetük, a felelősség iránti öntudatuk és jó szándékuk, hogy a helybeli viszonyokat megjavítsák. Különben Podkarpatska Rus a mi Boszniánkká és Hercegovinánkká válik, melyre a köztársaság csak rá fog fizetni. A magunk részéről hozzátesszük — írja tovább a Ruszkaja Zemlja — hogy ezen változást nemcsak a köztársaság pénzügyi érdekei követelik, hanem az igazságosság és a demokrata köztársaság méltósága is“. Montenegróért. A kisded Montenegró, mely a világháború előtt az európai diplomatákat oly sokat foglalkoztatta, újból az aktuális külügyi problémák előterébe került. A montenegróiak, akik legelső hadüzenetükkel a Balkán háborúval, megkezdődött nagy európai világégésnek első gyúanyagát szolgáltatták, sehogy sem tudnak belenyugodni abba, hogy az antantnak lett annyi szolgálataikat önállóságuk megszüntetésével fizessék meg. A hatalmas békekonferencia, amely annyi sok új államot létesített, ezt a hősi kis nemzetet Európa térképéről eltüntette. A montenegrói nyelvileg egy ugyan a szerbbel, azonban szokások és életmódja terén egy egész világ választja el a szerbtől. Egy, az ő körükből származott fejedelem, aki minden életnyilvánulásában részese volt, akinek minden panaszát kisírhatta, minden örömét elmesélhette, neki életszükség. Ezért a szerb megszállás ellen állandóan izgat, agitál, forradalmat visel. Verekedések, fegyveres összetűzések napirenden vannak. Parisban egy állandó montenegrói szabadságiroda működik. A montenegróiak érdekében most Olaszországban egy nagy mozgalom indult meg. Scaista, ami annak idején Magyarország érdekében síkra szállt, most Montenegró szabadsága ügyében interpellációt intézett a kormányhoz. Jugoszlávia gyengítése és az Adriától való távoltartása érdekében mindent elkövet Montenegró ügyének hivatalos szószólója lesz annál is inkább, mert újabban az albánok önállóságának elismerésével a népek önrendelkezési jogának helyes gyakorlásáról tett ékes tanúbizonyságot