Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1921. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)

1921-04-22 / 92. szám

Кб. 1851—921 Helyreigazítás. „Ruszinszkói Magyar Hírlap t. Szerkesztőségének Uzhorod. Az 1914: XIV. tc. 20 §-ában biztosított jo­gomnál fogva követelem e § második bekezdé­sében foglalt rendelkezések betartása mellett ezen helyreigazító nyilatkozatom közlését. Isaák Imre aláírásával a „R. Magyar Hírlap“ 1921. ápr. 2-iki számában megjelent „Szlávik Mihály, zempléni zsupán ideges“ című cikkének eme szavai: „Tudomásomra jutott, hogy Zemplén vármegyének egy részét követelik Podkarpatska Rusz számára. Ha ez bekövetkezik, úgy a zempléni szlovákok nagy megrázkódtatásnak lesznek kitéve. Fölhívom az összes hivatalokat, hogy az ellen tiltakozzanak az idézett 1851/921. elnöki szám­ú rendel­etembe közbeszúrt koholmány, aminek bizonyítékául ide mellékelem a Zeplíni hivatalos lapnak idevonatkozó 8./1921. számát. Ugyanazon cikknek a romániai gabonára vo­natkozó részére ez a válaszom: Ha esetleg va­laki romániai gabona néven 650 K, avagy ehez közel járó áron el is adott volna hazai vagy külföldi gabonát, az tudjom s beleegyezésem nél­kül történhetett esik. Az ilyen eset: feljelentendő­­ Mihalovce, 1921. ápr. 16. Dr. Szlávik zempléni zsupán. * A helyreigazító nyilatkozatban megemlített zsupáni rendelet szövege a következő: 1851-1921. Zemplénmegy­e összes főszolgabírói hivatalainak ! Állandóan szaporodnak a hírek, hogy Zemplén­­megyének egy része Podkarpatska Rushoz lesz csatolva, mely hírek felizgatják és egyidejűleg rémületbe kergetik a megyei szlovák lakosság többségét, ennek folytán közhírré teszem a ki­vonatban Szlovenszkó teljhatalmú miniszterének 1921. január 19-én 1727|21. sz. a. kiadott ren­deletét, melyben világosan ki van mondva, hogy a békeszerződés szerint, amelyik véglegesen és határozottan megállapította a határt Szlovenszkó és Podkarpatska Rus között, a már átvetteken kívül is Szlovenszkóhoz tartoznak az alábbi községek: 1. a nagybereznai járásból: Kuchina, Csontos, Domarma, Strecsava, Hajasd, Záhorb, Határszög, Lubnya, Kisberezna, Mércse, Nagy­­berezna, Ótuzsica, Ujtuzsica, Sol, Uzsok ; 2. a perecsenyi járásból: Bercsényi falva, Perecseny és Kovoselica; 3. az ungvári járásból Botfalva, Felsődomonya, Homok, Ketergény, Koncháza, Lakárd, Minaj, Nevicke, Kemence, Őrdarma, Sislóc, Unghuta és Ungtarnóc. Felhívom, hogy ebben az értelemben oktassa ki a járása lakosságát egyidejűleg azzal, hogy az ellenkező hírek koholtak és minden alapot nélkülöznek. Nagymihály, 1921. febr 22. Dr. Szlávik, zempléni zsupán * Munkatársunk ebben a rendeletben foglalt rémhír jellegű kitételnél sokkal kevesebbet mon­dott s igy készséggel igazítjuk helyre, hogy min­denki lássa és olvashassa! ... * Románia uj megyei és kerületi beosz­tása. A román kormány kinevezett egy bizott­ságot, mely Románia uj megyei beosztására vonatkozólag törvényjavaslatot dolgozott ki. Ezen a tervezeten egyes helyiségek kérelmére, vala­mint újabb vizsgálódások alapján módosítások történtek. Így például Máramaros megye úgy marad, ahogy ma van, vagyis nem egyesítik Naszóddal. Közérdekből nem történhetik meg Szatmárral való egyesítése sem. Habár kisebb, mégis külön megyét alkot, melynek jelenleg 4 járásában 150 ezer lakosa van. A „Besztercze“ nevet a moldvai „Neamtu“ megye kapta. Szol­­nokdoboka megyét „Szabolcs megyének“ fogják nevezni. Brassót Fogaras-Barca megyének fogják nevezni. Kolozs megyéből „Culujuli“ megye lett­ ­ 2. Oldal: ______________________________RUSZINSZKOI MAGYAR HÍRLAP і§21. árprilis 22 . " ’ A gör. kath. egyház formális üldözésének újabb és brutális megnyilatko­zása Nagylucskán. — Jajszó a müveit nyugathoz. Munkács, április 20. Munkácsi tudósítónk telefonon jelenti: Kabáczy Rezső Nagylucskára kinevezett gör. kath. lel­késznek Nagylucskára 19-én történt beköltözé­sekor, Ilicskó ottani schizmatikus pópa izgatására és tűzvészre félrevert harangozással összehívott mintegy 2000 főnyi megvadult schizmatikus tö­meg a községházánál útját állotta. A papot majdnem megölték. Felesége a hatalmas kőzápor alatt ájultan rogyott össze, több kődobás érte. A papné testvérének betörték a kövek a fejét. A papot költöztető fuvaros kocsiját és a pap szolgálóját kegyetlenül megverték s ez utóbbit a vízzel és sárral telt árokba dobták be. A lelkész bútorainak egy részét összetörték. Kabáczy lel­készt a pápának, a püspöknek, a gör. kath. egyház papjai és híveinek itt nem reprodukál­ható éktelen átkozása és szidalmazása mellett, megöléssel való fenyegetéssel a faluból formá­lisan kiverték. Hiába hivatkozott arra, hogy ő csak a gör. katholikusok papjává lett kinevezve s azok lelki üdvét akarja munkálni. Aztán meg­jelent a tömeg Hladonik segédlelkész lakásán s a családjának kiirtásával és felgyujtással való fe­nyegetéssel kényszeritették, hogy Nagylucskát 8 óra alatt hagyja el. A csendőrség tehetetlen. A gör. kath. egyház és vallás nyílt üldözése tovább tart. Máramarosban újabban is sortüzeket adnak le a gör. kath. lelkészek­ lakásának ablakai alatt s a gör. kath. hitük mellett kitartó hívek és papok élet és vagyonbiztonsága nap-nap mellett foko­zott mértékben veszélyben van. Máramarosban és Beregben egyaránt büntetlenül rabolják el a gör. kath. egyház egyedül jogos tulajdonát ké­pező templomokat, iskolákat, paplakokat, ingó - és ingatlanokat már két év óta. A pusztába hangzik minden jogvédelmet kérő, követelő szó. A mai napig is hiába várják. Sőt, hogy teljes legyen megalázásuk és vallásuk gyalázása, üldözése, a schizmatikus érzelmüek még a gör. kath. papot is kiverték Nagylucskáról. Gagatkóékon kivül Pesek „kultusz“ referens örül ennek bizonyára a legjobban. Hogy ugyanis Nagylucskán idáig fejlődhettek a dolgok, annak elsősorban Pesek az oka. Ő adott szarvakat és bátorságot, mondhatnék példát a nagylucskaiak­­nak. Ez az eset ugyanis csak logikus folyománya annak, hogy Nagylucskára karácsonykor „rendet csinálni“ kiszállott Pesek referens, a hitbuzgó, derék becsületes gör. kath. egyházgondnokot Fedákot, aki Pesekkel szemben is védelmezni merészkedett a gör. kath. egyház jogait és a jogrendet. Pesek az egész falu népe előtt nyíl­tan Judásnak nevezte. Ugyanakkor a bujtogató és lázító schizmatikus pópát megdicsérte. Ugyanekkor még állami templomot is ígért a nagylucskaiaknak. Ebből és még legalább hasonló 100 esetből, amelyeket lapunk hasábjain ismételten is feltár­tunk, ahhoz a logikus következtetéshez jutunk, hogy a gör. kath. vallás Podkarpatska Rusban üldözésnek van kitéve, mert az államha­talom közegei nemcsak nem védik a gör. kath. egyház és vallás törvénybiztositotta jogát, hanem az üldözésnek, sőt egyes közegeik, mint pl. Pesek referens is nyíl­tan a gör. kath. egyház és vallás ellen dolgoz­nak. Ha ez soká tart még így, Dioklecián és Néró uralma alatt rendezett keresztényüldözés borzalmai előtt állunk. Alkormányzó Ur I­án Pesek referenssel együtt Kiáltványt adott ki idegenből államunkba menekült és az itt 1000 év óta lakó ruszin nép vérének kiszívására Pod­karpatska Rusba küldött bolsevista és kommu­nista szellemű muskofil schizmatikus politikai agitátorok által nap-nap mellett fokozottan, bün­tetlenül üldözött gör. kath. egyház és vallás látszólagos védelmére. Beláthatja azonban alkor­mányzó úr, hogy önök a gör. kath. egyház tör­vénybiztosította védelmére a mai napig semmi komolyabb lépést nem tettek. Mi­­nt alkormányzó úr eddig, még belátó, tör­vénytisztelő és igaz embernek ismertük és ebből kifolyólag bizalommal kérdezzük: a lelkiismereti szabadságot biztosító állami törvényeknek mikor fognak már érvényt szerezni, vagy egyáltalában hajlandók-e ezt megtenni? і Quousque tandem abutere patientia nostra?! Alkormányzó Ur! Már a tizenkettedik óránál tartunk. És mert önnel szemben még eddig bi­zalommal vagyunk, kérjük és követeljük: kezdje meg a gör. kath. egyház és vallás törvény bizto­sitotta komoly és erélyes védelmét azonnal. ъ Erélyes és jogos intézkedéseinek egyike legyen az is, hogy Pesek referenst sürgősen hivassa vissza Prágába, mert az ő aknamunkájának, bá­mulatos tudatlanságának, járatlanságának és hozzá még bebizonyosodott rosszakaratának tulajdonít­juk elsősorban a Podkarpatska Rusban szomo­rúan tapasztalható, folyton fokozódó s már európai scandalummá fejlődött vallásüldözést. * * A Deutschpolitische Arbeitstelle évi je­lentése. A szunéta­ németségnek ez az erőteljes intézménye most tette közzé 1920. évi jelentését, amelyből egy pár ránk nézve is tanulságos rész­letet kiemelünk. Az Arbeitsstelle egy bizalmi fér­­fia készítette el a „német képviselők és szená­torok emlékirata a népszövetséghez“ c. munká­latot, hogy a „Csehszlovák államtudományi in­tézet“ útján elleniratot készíttetett. Most szer­kesztik a „kék könyvet" egy a német sérelmeket összefoglaló írásművet. Nagy figyelmet fordítot­tak a külföldi propagandára, ami annál szüksé­gesebb, mert a cseh propaganda milliókkal dol­gozik és mivel a külügyi szolgálatban csupán 5 német tisztviselő van alkalmazva. A németek en­nek folytán követelik, hogy a külügyi szolgálat­ban megfelelő számú németet is alkalmazzanak és különösen, hogy a népszövetségnél működő csehszlovák irodában legalább egy németet is helyezzenek el Mivel a népszövetség egyik al­­elnöke Benes, a cseh politika számára a nép­­szövetség valóságos arany­híd, miért is a nép­szövetséghez tartozó államok felvilágosítása sür­gősen szükséges. Azon intézmények, melyek az Arbeitsstelle égisze alá tartoznak, a szudéta­­német diákiroda, országos gazdasági központ, csehszlovák nem aktív katonai személyek és hozzátartozóik országos szövetsége, német biz­tosító társulat, kislakásépítési­ tanács iroda. *

Next