Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1923. július-december (4. évfolyam, 134-164. szám)
1923-07-12 / 134. szám
4 oldal RUSZIMSZKÓI MAGYAR HÍRLAP 1923. július 12 A maflasarkon A sikkasztók köre. A napokban (éppen az eső szakadt, mint ahogy mindig szót kell) a maflasarkon két gyanússmeretlen beszélgetett. Diskurzusukat szemfüles riporterünk elleste és a következőkben örökítette meg: Tekintettel arra a körülményre, hogy a sikkasztótársadalom jelesei hiányát érzik egy meghitt körnek, hol egymással fesztelenül találkozhassanak, úgyszintén a tehetséges fiatal generációt is maguk köré gyűjtsék, elhatározták, miszerint megalakítják a Fürge Sikkasztók Körét. A hézagpótló klub alapszabálytervezete és tisztikarának névsora a legjobb belátásunk szerint a következő. Elnök: Kecskeméti Győző. Alelnök: Jelinek Márton. Ügyvezető-igazgató: Kopinics förőlevéllel rendelkező, pontos és szabályszerű személyleírással ellátott, de szabad lábon levő oly karakteres egyén, aki legalább egy milliót sikkasztott, ötvenmillión felüli sikkasztó Hripitó, százmillión felüli, dísztagságra formálhat igényt. Ez utóbbiak soraiból választják a tisztikart. (Jelenlegi elnöküknél kéretik az aranykorona értékemelkedésének körülménye figyelembe vétetni). A német és lengyel márkát, úgyszintén szovjet rubbelt sikkasztók minősítése deviza zsűri útján történik . Pénztáros: A kör a célul kitűzött eszme érdekében pénztárost nem tart. A tagdíjakat és egyéb illetményeket ki-ki maga sikkasztja el. A kari becsület: A kari becsület ellen vét, aki bármiféle illetményt befizet, aki sikkasztott pénzt visszafizet, ily célból egyezkedik, vagy éppenséggel jelentkezik a rendőrségen. A felsorolt esetek bármelyikéből kifolyólag a tagság megszűnik és a megtévedt embert megvetjük. Feloszlás: A kör feloszlik, ha tagjainak kétharmad részét a rendőrség elfogja. Ez a föltevés azonban éles ellentétben áll azon statisztikai kimutatással, melynek bizonysága szerint taglétszámunk rohamosan nő. Személyi hírként közlöm veled, hogy ügyvezető igazgatónk, Kopinics Jenő úr, nyári szabadságát megkezdve elutazott. Jenő: A kör sarkalatos elve: A pénz nem boldogít. A kör célja: Tagjaiban ápolni és öregbíteni a puritán becsületességet, előmozdítani az erre vezető gondolatok egymás közötti kicserélését, küzdeni a bankokrácia ellen, a kaszt rendszert, sőt sikkaszt rendszert kiépíteni, minél messzebb való kirándulások rendezése, társasjáték űtése, mint bújj bújj-zöldág, hunyócska, bujócska, komámasszony, hol a nyomom, erre futott a nyulacska, kuc, kuc . . .! stb. A kör pecsétje: Fekete körszegéllyel egy hűlt hely képe. A kör helyiségei: Hehe, ezt már nem mondjuk meg! Tagfelvétel: A Fürge Sikkasztók Körének tagja lehet minden épeszű, tizennyolc éven felüli, kö— Atyafi adjon kend vagy három hatost, (pénz volt az akkor) annak a segítő legénynek. — Azt már nem teszem — volt a rövid felelet. — Nincs pénze? — Van. — Hát akkor miért sajnálja ? Felcsattant: — Hát már csak az édes fiamnak nem adok napszámot ! Minden tagomon hideg futott át. Ez a fiú az édesanyja boncolásánál segédkezett. Ámbátor nem én hívtam, bántott a lelkemen mélyen szántó visszás dolog s miatta szinte engedelmet kérő tekintettel néztem legényünk felé, aki tuskójára telepedett újfent és éppen akkor gyújtott reá kénes gyufájával pipájára, melynek sárga bádog kupakja csaknem orrahegyét érte szárának kurta mivolta miatt s irtó büdös kapadohányából fújta a pazar füstöt, melyet az őszi szellő kanyargatott tova a szélrózsa minden irányában .. . Munkács, július 8. A Ruszinszkói Ellenzéki Magyar Pártok Szövetségében dolgozó keresztényszocialista párt, programmjának megfelelően, megkezdte Ruszinszkóban is a szakszervezetek felállítását. Június 29 én a munkácsi dohánygyári munkások szakszervezetét alakították meg, mégpedig Götz F. központi és Schuster János kér. szoc. szakszervezeti titkár, valamint Hilyovszky Anna, a kassai keresztény dohánygyári munkások szakszervezetének elnöknője segítségével, kik Kassáról erre az alkalomra Munkácsra utaztak. Az alakuló gyűlésen Götz ismertette a csehszlovák köztársaság területén működő keresztény dohánygyári munkásszövetség történetét, annak öt évi működését, majd rávilágított arra, miért van szükség keresztény dohánygyári szövetségre. Foglalkozott különösen azzal a rágalommal, amelyet a szoc. dem és kommunista agitátorok terjesztenek, hogy t. і. a dohánygyári munkásságnak azért vontak le a béréből, mert keresztény munkásszövetség is létezik a világon. Leszögezte, hogy a bérlevonások a törvény alapján történtek és történnek, a törvényeket a kormány készíti elő és a képviselőház szavazza meg. A szepesbélai, szomolnoki, kassai és munkácsi dohánygyári munkásság a nem keresztény szövetségbe szervezett munkásai magukat kommunistáknak nevezik és mint szakszervezet mégis a csehszlovák szociáldemokrata párt szakszervezetéhez tartoznak. Ez egy olyan fából vaskarikaféle szervezkedés. Ennek a kétféle, szervezetnek kommunistaszocdem szervezetnek az a bűne, hogy ennek módjában állott volna a dohánygyári munkásság bérleszállítását megakadályozni és mégsem tette, mert hiszen a csehszlovák szoc.dem pártnak három minisztere is van és ezek közül egyik sem akadályozta meg a dohánygyári munkásság bérleszállítását. Ez az igazság és aki mást állít és mond, az lehetetlenül hazudik, az agyongyötört munkásságot hiábavaló ostobaságokkal izgatja. Götz után Schuster János szakszervezeti titkár ismertette a keresztény munkásmozgalomnak történetét, jogosultságát, célját, programmját és szükségességét. A keresztény igazságoknak meggyőző erőivel felépített óriási hatású beszédét a jelen voltak végig a legnagyobb figyelemmel hallgatták és utána a dohánygyári kör szocialista munkások szakszervezetének megalakítását egyhangúan kimondták. Keresztényszocialista szakszervezkedés Munkácson A munkácsi dohánygyárban is megalakult a ker. szoc. párt helyi szervezete. Az ungvári hadirokkantak népünnepélye a Vadaskertben. A „Nadija“ Podkarpatska Russi hadirokkantak, özvegyek és árvák uzhorodi csoportja, dr. Ehrenfeld h. kormányzó, Castella tábornok, dr. Zseltvay Jánosné úrnő és Zseltvay János zsupán védnöksége alatt, nyomorban élő bajtársaik, továbbá az özvegyek és árvák felsegélyezésére, július hó 15-én a Vadaskertben nagyszabású népünnepélyt rendez, melyre ezennel felhívjuk a főváros és a vidék nemesszívü társadalmának figyelmét. Reméljük, hogy a világháborúban testi épségüktől megfosztott nyomorékok, illetve kenyérkeresőjüket vesztett özvegyek és árvák népünnepélyén, vallás és nemzetiségi különbség nélkül, minden emberbarát ott lesz. Az utódállamokból — Az RMH jelentései. — Románia. BUKAREST, jul 10. Bratinnu Vintilia pénzügyminiszter külföldi útja, melyen nagyobb mérvű kölcsönt akart szerezni, Románia súlyos gazdasági válságának szanálására, kudarcot vallott. BUKAREST, jul. 10. A román királyi pár meglátogatja a nagyantant fővárosait. Bratianu miniszterelnök a látogatásokat szeptemberre tervezi. SINAJA, jul. 10. A kisantant államférfiai még e hónapban Sinaiában konferenciára gyűlnek össze. E konferencián Görögországnak és Bulgáriának a kisantantba való belépéséről is szó lesz. MEDGYES, jul. 10. Abból a súlyos incidensből kifolyólag, hogy Lupascu ezredes, a medgyesi helyőrség parancsnoka már két ízben leparancsolta a nemzeti ünnepek alkalmából a városház s a magánházakra kitűzött szász lobogókat, a sajtóban élénk harci folyik. Most Pacatian Theodor kiváló román publicista is beleszól az „Adverul“ hasábjain a harcba s kíméletlen hangon oktatja ki a románokat, hatóságokat és egyeseket arra, hogy am a szászoknak az „elnyomó magyar“ világban szabad volt, annak a fölszabadított Romániában is szabadnak kell lenni. Cikkében emlékezteti arra, „hogy a szászoknak csatlakozásuk alkalmával ünnepélyesen megígérték, hogy szabadon gyakorolhatják mindazon jogaikat, melyeket a magyar államban élveztek, tehát a zászló használatának jogát is biztosították számukra. „Minthogy pedig mi erdélyiek — írja — sem görögök, sem törökök, sem bolgárok nem vagyunk, hanem tiszta daco-románok s nálunk még az adott szónak is van becse, nem az a kötelességünk, hogy a szászok jogai ellen tiltakozzunk, hanem, hogy ragaszkodjunk ahoz, hogy a nekik tett ígéretet megtartsák, jogaikat tiszteljék, ne pedig üldözzék, mert csak úgy maradhatunk azok, amik voltunk és lenni akarunk: tisztességes emberek!“ KOLOZSVÁR, júl. 10. Egy bukaresti közgazdasági napilap cikket közöl Avram Al. aláírással Románia fabőségéről. A cikkíró fájdalommal konstatálja, hogy Magyarország sokkal több mit és tűzifát importál Romániából, mint amennyire tényleg szüksége van. A román fatermelő állomásokon magyar vagonok várják a romániai fát s viszik ki az országból s ilyenformán Magyarország, amelynek tulajdonképpen fatermelése nincsen, faexport államná nőtte ki magát. De viszont meg kell