Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1924. január-június (5. évfolyam, 1-34. szám)

1924-01-03 / 1. szám

1924. január 3. RUSZINSZKÓI MAGYAR HÍRLAP Munkács magyarsága a Csokonai-estén Impozáns ünnepség a munkácsi Kaszinóban Csokonai Vitéz Mihály költőnk 150.-ik évfordulója alkalmából. bejön­ne hogy a Gaal-féle sütemény és kenyér a legjobb Üzlet, Koriatovics­ (Széchenyi) tér 5. Munkács, jan. 1. Szilveszter estéjén impozánsan nyilatkozott meg Munkács ma­gyarságának nemzeti öntudata és kultúrájához való ragaszkodása. Ezen az estén ugyanis a mun­kácsi Kaszinó Csokonai emlékét ünnepelte meg és gondosan össze­válogatott nívós programmal ál­dozott a nagy magyar költő hír­nevének. A Kaszinó szépen fel­díszített nagyterme zsúfolásig meg­telt közönséggel. Úgy az intelli­gencia, mint az iparos polgárság a legnagyobb érdeklődést tanúsí­totta az ünnepség iránt, mely este félkilenckor kezdődött a Berták Béla ref. püspök választékos meg­nyitó beszédével. Nagy sikert ért el egy Csokonai nyitány, melyet Füzesséry Katinka és Komka Ibolya adtak elő zon­gorán. Bájos jelenség volt a gyer­mekek hódolata az emelvényen elhelyezett Csokonai mellszobor előtt, melyet Ádám Gyula szob­rász készített. A férfikar Ritli János vezetése mellett Csokonai dalt adott elő igen nagy sikerrel. Zsurky József nagy rátermettséggel sza­valta el Ady „Csokonai ébresz­tése“ című költeményét. „Lavotta szerelme“ szépen érvényesült a Hausmann Erzsi zongorajátékában a Steier Emil művészi hegedű­­kísérete mellett. Tárczy Károly dr. általános figyelem közepette lépett a pó­diumra és Csokonai életét valamint költészetét ismertette. A szabad előadás mély hatást tett a közön­ségre és hosszú tapssal ünnepelték a szónokot. Margittay Ilonka Csokonainak »Tüdőgyulladásomkor“ c. versét szavalta el kiváló érzékkel, vala­mint Ady Endrének „Csokonai“ című költeményét. Schifferer Mária Petőfinek „Csokonai“ című versét szavalta el nagy tetszés mellett. Nagyon tetszett a közönségnek Petrovay Jenőné éneke, aki gyö­nyörű iskolázott szoprán hangján magyar dalokat adott elő Béressy Ilonka zongorakísérete mellett. A „Búcsúvétel“ c. Csokonai költe­ményt páros jelenet alakjában elevenítették meg Tárczy Irénke és Szántó László. A közönség hosszas tapssal honorálta az elő­adókat. Biró István, a közkedvelt „Biró bácsi“, Csokonai „Dorottyá“ jából olvasott fel részleteket, ami­ket táncokkal illusztráltak: Tárczy Irén, Füzesséry Katinka, Limbach Jolán és Stecz Berta, akik egy kedves menüettet adtak elő, vala­mint Kubinyi Olga, Besenszky Klára, Kondracsin Jolán és Király Margit, akik a magyar szólót táncolták el. A közönség tomboló tapssal újráztatta meg a szép táncokat. A munkácsi vegyeskar a „Tihanyi echohoz“ címü örök szép dalt adta elő, páratlan si­kerrel. A záróbeszédet szédületes lendülettel és szívhez szóló sza­vakkal Szabó Lajos róm. kath. esperes plébános tartotta. A sokáig emlékezetes ünnepély után az ifjúsági zenekar lépett az emelvényre (vezetője: Szen­­kovszky Lajos prímás, karmester; tagjai pedig Rácz István, Veréb János, Braxatórisz Dávid, Pano­­lics Sándor, Kiss László, Veréb József, Fazekas József és ifj. Ve­réb Ferenc.) amely talp alá való csárdással és szép hallgató nó­tákkal szórakoztatta a szilveszteri vacsoráját fogyasztó vidám közön­séget. Az ünnepség és mulatság rendezője R. Vozáry Aladár lap­­szerkesztő és titkár volt, aki fá­radságot nem ismerve hozta össze ezt az impozáns ünnepélyt, mely örök dicséretére válik Munkács magyarságának. Jólesőleg állapítjuk meg, hogy Munkács minden átfestés ellenére, még ma is jó magyar város, ahol a magyarság egészséges társa­dalmi életét semmi széthúzás és versengés meg nem bontotta és reméljük, hogy ezután sem fogja megbontani. É rp.­ö­zönség ünnepelte a szereplőket. A színtársulat kabaréján, mely sajnos nagyon későn kezdődött, s melynek hangulatát nagyon lenyomta a magas belépti dij s a korszerű árak, Horváth Kálmán konferált. Nagy hatást ért el Sti­­kutz János erőteljes hanganyaga. Bártfai Lenke, Kőmives Rezső, Kubányi György, Várnay, Rá­­kosy Zöldi Vilma és Barna Sári számai mind a szép siker jegyé­ben folytak le, de leginkább ki­emelkedett s a legmélyebb érzést váltotta ki Bodán Margit két ének­száma. A kávéházak, vendéglők telve voltak, de a hangulat még hajnal felé is vontatott volt. Hi­ába pénztelen a világ, hangulat­talan még a szilveszteri éj is. * Hodzsa és a földbirtok­­reform. Hodzsa földmivelésügyi miniszter a földmivelésügyi mi­niszter a földreformot a Duna és Tisza melléke meghódításának tartja. Ruszinszkóban a Tisza mel­lékét fogják meghódítani és pedig a tervezet szerint egész Ruszinszkó területéből 387.358 katasztrális hold földet, melyből a Tisza vi­dékére 35 128 katasztrális hold esik. Ebbe ülteti be Hodzsa a „hódító“ telepeseket a magyar földmíves nép kárára. A modern hódítás e módja a Hodzsa szemé­ben nagy politikai sikert jelent, mert a földmivelésügyi miniszter azt hiszi, hogy a földnélküli ma­gyarság majd lassan kivándorol e vidékről és akkor teljes lesz az a „szláv gyűrű*, amellyel a ru­szin­szkói magyarságot végleg be­kerítik. * A Podkarpatska Muszi Földmives Szövetség (volt Kaminszky féle párt) kiváltván az új ruszin pártból jan. 3 án Ung­váron újból megalakult. * Leégett a beregszászi megyeháza. Újév hajnalán ha­talmas tűzvész pusztított Bereg­szászban, melynek áldozatául esett Beregszász egyik legszebb épü­lete , a vármegyeháza. A tűzvész éjjel három óra tájban tört ki az épület padlásán s csendes terjesz­kedés után oly elemi erőre lob­bant, hogy minden mentési kísér­let hiábavalónak bizonyult. Az épület teljesen leégett s­­benne pusztult meg­ az irattár is A tűz oka az volt, hogy a padláson a vízvezetéki csövet forrasztották, miközben az ottlevő fű­­részpor tüzet fogott, mely senyvedve ad­dig égett, mig az épület föld­szintjén elhelyezve levő interná­­tusból a padlásra hurcolt szalma­zsákok lángra nem lobbantak, melytől viszont a tető gyulladt meg. A vármegye gyönyörű nagy­terme a benne levő értékes ké­pekkel együtt teljesen elpusztult. Közgazdaság Mint a lapok már közölték, e napokban kapott működési kon­­cessiót a „Domov” (Hazai) Álta­lános Biztosító r. t., 1924. január 1-én kezdi meg működését. Az új biztosító a Szlovák Általános Hitelbank és a Hazai Általános Biztosító r. t. alapítása s első­rangú megszervezettségével ezen a téren kiváló szerepet van hi­vatva betölteni.­­ A társaság, amelynek alaptőkéje 4.000.000 Re átvette a Hazai Biztosító r. t. egész üzletállományát. Ennélfogva mint annak jogutódja az ott meg­kötött összes életbiztosításokat, amelyeknek ősi koronában való liquidálása — a magyar biztosító társaságok közismert nehézségei folytán — mindezideig függőben maradtak, cseh­szlovák koronában azonnal folyósítja. A társaság székhelye Bratislava. Irodái jelenleg a Szinkievicz­ utca 2 szám alatt ideiglenesen vannak elhelyezve s értesüléseink szerint véglegesen a Szlovák Általános Hitelbank most épülő hatalmas új székházában nyernek elhelye­zést.­­ Az alapító intézetek nevei garantálják a „Domov” anyagi teljesítőképességét és feltétlen meg­bízhatóságát. Az új biztosító tár­saságnak a Szlovák Általános Hitelbank hatalmas üzletköréhez való szoros kapcsolata a „Domov“­­nak nagy jövőt jósol és valószínű, hog­y rövidesen a köztársaság legjelentősebb biztosítóintézetei közzé fog emelkedni. A társaság részletes munka­­programmját a hirdetési részben ismertetjük. HÍREK. ■ а ш * Eljegyzés. Rákosi Boross Dundit, néhai Boross Soma ung­vári adótárnok leányát karácsony első napján Ungváron eljegyezte dr. Czigler László magyar királyi honvédszázados Budapestről. * Halálozás. Monori Miksa városi tisztviselő neje súlyos ope­ráció következtében Budapesten december 31-én elhunyt. F­érjén kívül négy árvája siratja, kik iránt városszerte általános a részvét. * Szylveszter éjszakáján csöndes, szinte melancholia számba menő hangulattal fordult át Ung­­vár főváros közönsége az új esz­tendőbe. A különböző helyeken megtartott összejövetelekből hiány­zott az a bizonyos szilveszteri lélek, mely máskor magasra emelte ez éjszaka temperamentumát. Pe­dig a külső hangulat igazán meg­volt. Pompás fehér takaró fedte a házakat, az utcákat s a csikorgó fehér lepel tetején milliószámra csillogtak az apró hóbrilliánsok a tovasietők s a tovarobogó csilin­gelő szánok alatt. Még a legjobban sikerült a Kereskedelmi Csarnok mulatsága, hol dr. Reisman Hen­rik verses prologóját olvasta fel s Kreisler Géza szellemesen konfe­rált. Pompásak voltak a „Lorum társaság“ különböző számai is. Az Ungvári Társaskörben kevés, de meleg hangulatú közönség gyűlt össze, melynek egyes aszta­lai kedves Szilveszterhez jutottak. A Proletkult kabaréján hálás kö­ 3. oldal SZÍNHÁZI esték „mintha álom volna.* Kedves, naiv, semmi­ nagyobb emóciót ki nem váltó operett az a „Mintha álom volna”. Zenéjében a keleti álmosító hangulat ural­kodik. A szereplők tudásuk, tehet­ségük és ambíciójuk minden kész­letét belevitték a darabba, hogy sikert csiholjanak ki belőle. Nem is mondható siker nélkülinek. Néha jó a limonádé is. Várnai egészséges humora mindig ele­venséget ad a librettóknak. Ku­bányi is otthon van az ilyen sze­repekben. A Bodán Margit rutinja a szövegkönyv fogyatékosságait nagyban pótolta. Barna Sári ismét táncolt és táncolt. Gyönyörűen, kecsesen, szédítően... Rákosi a herceg szerepében kifogástalanul „keleti” volt. Kőmives Rezső is említést érdemel, öreg szerepei mindig jók. A közönség nem volt kiváncsi a darabra, így hát üres ház előtt ment.

Next