Kárpáti Magyar Hírlap, 1934. (15. évfolyam, 2-145. szám)

1934-07-01 / 73. szám

Vyadman, 1934- Jul. 1. XV. évf. 73. »■dm. MAGYAR HÍRLAP Szerkesztőség és kiadóhivatal:Uzhc­red­yne- vár. Munkácsi M. u. 67. Szerkesztő: órák. Kedd, csütörtök, szombet délelőtt 8-t óráig. SZERKESZTIK RÁCZ PÁL és KOVÁTS MIKLÓS Megjelenik: szerdán, pénteken, vasárnap. Ára : 1­4 évi 24, 1­ 2 évi 48, egyes szám 1 . Külföldre csak a portó különbözettel több Sajtóabadság, jóéjszakát! A prágai parlamentben meg­történt a nagy eset. Megszavazták azt a törvényt, melyről Dobrán­­szky János kér. szoc. képviselő, parlamenti beszédében másként nem tudott nyilatkozni, mint hogy azt „kényszerzubbony“-nak nevezte el. Jellemző a sajtójavaslatra, hogy egyetlen kormánypárti képviselő fel nem szólalt mellette, s így egyedül a szociáldemokrácia ve­zérének, Dérer igazságügyi mi­niszternek kellett azt igen gyengén­­ megvédelmeznie. Ezzel a védelemmel azonban még annyira sem lelkesítette fel a kormánykoalíció képviselőit, hogy azok az ülésen megjelenve, a törvényjavaslat megszavazásá­hoz szükséges többséget megal­kossák. Hosszas telefonálás és az összes miniszterek berendelése után sikerült csak a javaslatot megmenteni attól, hogy az ellen­zék le ne szavazza. Kell-e ennek ékesebb bizonyí­ték attól, hogy a sajtószabadság kényszerzubbonyba bújtatása nem­csak az újságíró-társadalom, de a törvényhozókon keresztül az e­­gész közönség ellenére történt? Nem kell! A sajtószabadság ek­kora megnyirbálása egy cseppet sem válik előnyére a konszolidá­ciónak. Azzal, hogy a sajtót így megrendszabályozzák és a kor­­mányférfiaknak valósággal ké­­nyökre-kedvekre szolgáltatják ki, egy cseppet sem igazolják azt, hogy nálunk a demokrácia elvei, mindenben érvényesülnek. Az sem tünteti föl valami jó színben a közállapotokat, ha a kormánypártoknak felségjogo­kat biztosítanak és a sérthetetlen­ség bástyáival övezik körül s vé­gül — miként Dobránszky kép­­viselő mondotta — nem illik a csehszlovák kormánynak igy el­bánni a sajtószabadsággal, nem tanácsos a sajtót gúzsba kötni, mert ezzel csak a szélsőséges ele­mek földalatti munkáját segítik elő. Kár volt azonban minden szó ott a parlamentben. A kormány­­többség parancsszóra cselekedett, amikor nagy kínnal megszavazta. Volt olyan képviselő, aki mint újságíró ellene foglalt állást, de a kormánytól függő helyzetben lévén, mégis megszavazta azt. Ha tehát idáig jutottunk már a szabadságjogok gyakorlásának le­hetőségeiben, nem szabad többé csodálkoznunk semmin. Csupán egy sóhaj marad még számunkra: Sajtószabadság! Jó éjszakát! r (Simon angol külügyminiszter), aki nagy műértő, elfoglaltsága elle­nére megjelent Kisfaludy-Strobl Zsig­­mond magyar szobrászművész lon­doni kiállításán és elragadtatással nyi­latkozott a magyar képzőművészet magas nívójáról. Kommunizmus elől a diktatúrába BECS, jan. 30. A francia kommunisták mozgalmai arra bírták a francia szenátust, hogy nagyjelentőségű állami reformot hajtson végre azzal, hogy a miniszterelnököt teljhatalommal ruházza fel. Jövőben a miniszterelnök nem lesz kénytelen a kormánnyal együtt lemondani, ha valamelyik minisztere a parlamentben kisebbségben marad. H­at­árki­igazítás BÉCS, jan. 30. A jugoszláv parlament elfogadta azt az egyez­­ményt, mely a jugoszláv—román határki­igazításról szól s amely azon a ponton hajtandó végre, ahol a két határ a magyar határral találkozik. A szigorított sajtónovellát a képviselőhöz négy szó­többséggel megszavazta PRÁGA, jan. 30. A szigorított sajtó­­törvény tárgyalásán dr Gazsik szlo­vák néppárti képviselő szólalt fel, aki rámutatott arra, hogy erre a törvényre azért van szükség, mert a kormány belpolitikája reménytelen és külpolitikája sem tud jó ered­ményt felmutatni. — Egyesien bará­tunk Franciaország, azt is önző okok­­ból és nem a mi kedvünkért — mondotta Garsik és azt kérdezte a kormánytól, hogy miért szaladt Benes külügymi­niszter Génfből egyenesen Kár­pátaljára és ígérte újból az auto­nómiát? Jezsek nemzeti demokrata lemon­dóan jelentette ki, hogy ha a világ összes parlamentjének szónokai is közbevetnék magukat a javaslat mó­dosítása érdekében,­­ hiábavaló len­ne. Megállapította, végül, hogy ezért a sajtónovelláért tulajdonképen sen­ki se akarja vállalni a felelősséget s mögötte senki se áll. A szónok csodálkozott azonban, hogy a szociáldemokrácia ilyen eszkö­­zök­kel akarja elkerülni osztrák és német elvtársainak sorsát. Dérer igazságügyi miniszter pró­bálta a javaslatot védelmezni és hi­vatkozott arra, hogy a sajtószabad­ságot a legdemokratikusabb és legré­gibb parlamentarizmussal bíró ál­lamok is reg­ulálják. Arra is hivatko­zott, hogy a novella nemcsak a kor­mánypártokat védi, de a demokrati­kus ellenzéket is (álellenzéket, szerk.) Végül megnyugtatta a parlamentet, hogy a kormánytényezők megnyilat­kozásának kötelező közlése kizárólag a közönség helyes (?) és kellő infor­málására irányul s mindössze 800 szóig mehet Megnyugtatta a közvé­leményt Dérer arra vonatkozólag is, hogy a kormány e felhatalmazási törvénnyel nem fog visszaélni.. Dobránszky kér, szoc, és Bródy Endre Kurtyák-párti képviselő mon­dott ezután kritikát a javaslat fölött, minekutána szavazásra került volna a sor, de a teremben mindössze hatvannyolc kormánypárti képviselő volt jelen s igy az ellenzék leszavaz­hatta volna. Teljes egy órai szünet kellett hozzá ,hogy az elnök össze tudja szedni a többséghez szükséges képviselőket, de így is csak 106 elle­nében 110 kormánypárti képviselőt és minisztert lehetett összecsengetni. A javaslatot tehát szánalmasan nagy erőlködés árán négy szótöbbséggel szavazta meg a képviselőház. —­­— Kánikulai hangulatú ka viselőt®­stellet­­ülés Az ungvári városi képviselőtestület csütörtökön délután 3 órai kezdettel rendkívüli ülést tartott, mely magán viselte a kánikulai hangulatot. Az ülésen alig jelent meg néhány városatya, úgyhogy azokat a fontos tárgysorozati pontokat, amelyekért az ülést összehívta a polgármester, nem lehetett letárgyalni s igy csupán je­­lentéktelen illetőségi és egyéb szemé­lyi ügyeket tárgyalt le az ülés, ex­­pressz-gyorsasággal. Az ülést Hrabár főpolgármester nyitotta meg. Miután megállapította, hogy a képviselőtestületi tagok kvali­fikált többségű számban nincsenek jelen, a tárgysorozat 13.-ik pontját a tizenhetedikig levette a napirendről, így elsőnek az illetőségi ügyek ke­rültek sorra. Kedvezően intézte el a képviselőtestület a következők ille­tőségi ügyét: Dobai-Dobri Pál, Hara­­gonics Gyula, ing. Steiner János, Ber­náth Boris, ing. Alexander Kubasev és ing. Alexander Frost, kiket díj­talanul vett fel a város kötelékébe. Ellenben Morgenstern Henát 200 k. és Chid Feder Salamont 300 k. lefi­zetése ellenében juttatja illetőséghez. Elismerte még a Jónás Sándor il­letőségi jogát és Krausz Bertalant díjtalanul vette fel a község kötelé­kébe. Nem ismerte el illetőségi jogát a képvisel­őttestület Sem­jén Zoltán, Schwarttzné Róth Regina és Füller Károly ungvári lakosoknak. Ezután az egyes tisztviselők és al­­kalmazottak szolgálati viszonyában beállott változásokról az országos hi­vataltól érkezett leiratokat vette tu­domásul a képviselőtestület, így tudomásul vette a Janácsek Jaroslav, Macek Frantisek, Josef I Rozmos és Docsekal Jaroslav elő­léptetésének ügyét, valamint a Serek Ottóét. Tudomásul vette a képviselőtestü­let a Meskó László, Surek Bozsidár és a Wiesner Karel előléptetésének ügyében hozott országos hivatali ked­vezőtlen határozatot. (Legionistáké az elsőség!!) Ezeken kívül a következők előlép­tetési ügyének kedvező elintézése szol­gált tudomásul: Wiezner Károly, Ja­­notti Géza, Papp András, Cziráné Mária, Babics Gyula, Kozár István, Bucsek Mihály, Komár Béla, Fucskó László, Otruba János és Kucsma Jó­zsef. Ezután dr Szává Péter közigazga­tási tanácsos bejelentette, hogy dr Fenczik István lemondott a könyv­tártanácsban viselt tagságáról, kinek helyébe a párt Fodor István gimná­­ziumi tanárt delegálta. A képviselő­­testület ezt tudomásul vette, minek­utána Hrabár elnök az ülést befeje­zettnek nyilvánította. Magyar érettségit tettek Szinte szokatlanul hangzik e cím­beli kifejezés. A magyarság k­eserű beletörődéssel vette tudomásul, hogy magyar gyermek már csak orosz vagy, cseh érettségit tehet. Számtalan példa igazolta azonban eddig is, hogy a cseh és német felsőiskolákon aránylagosan több magyar érettségit lett tanuló boldogult, mint más, szláv intézetből kikerült diák. Ez gondolkodóba is ejtette annak­idején a prágai iskolaügyi minisztéri­umot s ennek tulaj­donítható, hogy annyira megszigorították és megnehe­zítették a beregszászi orosz gimná­zium magyar párhuzamos osztályai­ba való felvételt. Reméljük azon­ban, hogy a magyar középiskolások ezután is vezetni fognak a prágai fő­iskolákon. Ez év végén összesen harminchá­rom magyar diák jelentkezett a be­regszászi főgimnáziumban magyar é­­rettségire s ebből harmincan sikere­sen, sőt kitüntetéssel tették le az é­­rettségit. A szerencsés magyar fiúk névsora a következő­ sikerrel vizsgázott: Dro­­hobeczky Gyula, Fisch Sándor, Gáthy, László, Goldberger Miklós, Glück Li­­pót, Hermel József, Horovitz Tiva­dar, Kesztenbaum Ernő, Langer Gyu­la, Legeza, József, Reiszmann Géza, Stenczinger Sándor, Sárkány Endre, Almássy Irén, Délczeg Irén, Jánossy, Erzsébet, János Sári, Kalocsay Mag­da, Kaszó Eszter, Stenczinger Etel­ka, Weichtenhein Irén. Kitüntetéssel vizsgáztak: Banykó Viktor, Grap Jó­­zsef, Lebovics Sándor, Zehn­anovics Béla, Léb Rózsi, Molnár Malvin, Nap Erzsébet, és Stark Ilona.­­ Az érett­ségit dr. Szulincsák László huszti gimnáziumi igazgató vezette le, akit úgy emlegetnek máris, mint az orosz gimnázium leendő igazga­tóját. A magyar érettségit tett ifjúságnak magyaros lelkesedéssel gratulálunk, mert példát nyújtottak ama gyávák­nak és félelemtől reszketőknek, akik azt hiszik, hogy a magyar közgépis­kola már nem alkalmas semmire és megtagadva anyanyelvüket, idegen nyelven magolják az idegen kultú­rát».« , , , , . . . . ..............

Next