Kárpáti Magyar Hírlap, 1936. július-december (17. évfolyam, 79-153. szám)
1936-07-01 / 79. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatellszhopod-lngvár. Munkácsi M. u. 67. Budapesti kiadóhivatalunk csekszámlájai :27 900. triapbélyeg engi R. t 71010-IV. 30. — ■ 1 -1 hely: Mukarsve. sz EÜKESÍTIK RÁCZ PÁL és KOVÁTS MIKLÓS X ? XVM. шш» Megjelenik: szára : 14 évi iíT ии2#£?ъ2ИЬ»*Я й» /гь^тікт ardán, pántokon, vasárnap 12 évigФВ. ©13Y*5 szám 10. « porté különbözette több? Kováts Miklós: IlTüEsísz штмт A békeszerződések által megteremtett kisebbségi sors és a XX- század civilizációja fokának bemutatására kell feljegyeznie a historikusnak az alábbi történetet: A „béke“szerződések életre hívták háború után Nagyromániát, mert a Középeurópát remekül ( ! ) ismerő szerződéseket csináló nagyok, bölcsek azt találták szükségesnek, ha Középeurópában komoly, nagy szerepet adnak Romániának. A szerződéseket fabrikáló világbölcseket ( ! ) megszédíthette a kultúrának az a magas foka, amely román földről sugárzott szerte a világba. Ні ezen román nemzeti nagyságok: tudósok, művészek, írók elárasztották a földtekét, ugyebár!? A nagy, mély álmot alvó bölcsek, lelki szemeik előtt látták felvonulni a román tudósokat, művészeket, írókat, zenei nagyságokat és álom-extázisukban: jutalmaztak, jutalmaztak... büntettek. Pedig, hogy mi volt az ébrenlét valósága? — mindenki tudta ezt. Lehetett-e az átlagból kiemelkedő csak egyetlen román nagyságot is felmutatni Európa porondján: írót, zeneszerzőt, művészt vagy tudóst, aki elérte volna az európai szintnek csak a legszélsőbb kereteit is? Nem! Hogy egy-egy nemzetnek mily régiókban tart a kulturfoka, azt maguk az országok határai között lejátszódó események igazolják leginkább és letagadhatatlanul. Tessék összegezni például Romániának eseményeit az utóbbi másfél évtized alatt s akkor előkerül Románia kulturszivonala a maga meztelenségében. Eseményeinek egyike másika (Magyarfalva, Sinfalva, stb.) egyenesen Edgar Wallacei tollra érdemes rémregényei a világtörténelemnek. „A magyarokat ki kellene pusztítani, mert megrontják a puritán román erkölcsöket“ — mondotta nemrégiben az egyik tanonciskolában egy román „tanár“. Az inasiskola négy magyar tanonca visszautasította a nemzeti gyűlölségtől izzó sértegetést, mire a „puritán román erkölcsű“ tanár rendőrért kiabált és azonnal hivatta az igazgató is. De ámulj elvén Európa! a kihallgatás során még a félművest román inasok is magyar inastársaik pártjára álltak, kijelentvén, hogy a helyükben ők sem jártak volna el máskép! És, ha közbe nem lép az igazgató, helyben is hagyták volna „román erkölcs“ szerint a tanár urat. Értsük meg tehát: olyan a kisebbségi sors a „béke“szerződésekkel naggyá tett Romániában, amelyen felháborodnak még a román inasgyerekek is. Ezt a szellemet, ezt a kultúrfokot, a civilizációnak ezt a sötét szellemét polgárjogosította a „béke“szerződések tudós társasága. Ilyesmiket hozott Európának az a kierőszakolt „béke“szerződés, amelyről csak a minapában állapította meg az egyik gondolkozó francia diplomata, hogy, „a földkerék legostobább okirata“, amely embermilliók számára szégyent, megaláztatást, nyomort hozott. Mind többen állítják, hogy a „béke“ szerződések e terrorszelleme fogja kiprovokálni az új világháborút, — melynek állandóan a küszöbét súroljuk — ha idejében meg nem teremti a józanabb ész az általános nagy európait Június 30-án, kedden délelőtt féltizenegy órakor kezdődött a kárpátaljai országos képviselőtestület (tartománygyűlés) évnegyedes ülése, elsőszben az új országosszékház üléstermében. A programmon mint mindig, — az 19354. évi orsz. zárszámadást kivéve — jelentéktelen ügyek szerepeltek. Az ülés teljesen a kánikulai hangulat hatása alá került volna, ha R. Vozáry Aladár tartománygyűlési képviselő nem vitt volna élénkséget bele, aki valósággal gombostűre tűzdelte a csehagrár többség összes bűneit, bebizonyítván vele a csehagrár párt kétszínű politikáját.A tárgysorozat pontjaival nem is érdemes foglalkozni, annál érdekesebb azonban R. Vozáry felszólalása, melyben először az 19354. évi orsz. zárszámadást kritizálta. — Tíz nappal ezelőtt kaptam meg én is Kárpátalja 1935 évi országos zárszámadásának 167 oldalas könyvét. Két napon át magam tanulmányoztam. És noha eddigi közéleti tevékenységemben már sokszor foglalkoztam köztestületi költségvetéssel és zárszámadással, de ezt mégsem tudtam megérteni. Azt hittem, a nyelvi nehézségek az okai a nemértésnek. Odaadtam egy olyan magasabb iskolát végzett intelligens egyénnek, ki tökéletesen tudja a cseh nyelvet, azzal kaptam tőle vissza a zárszámadást, hogy átnézte, érti is ugyan minden szavát s látja is mindenszámát, de világos és áttekinthető képét nem tudja kivenni a zárszámadás lényegének. Majd egy bankigazgatót kértem fel, hogy tanulmányozza a zárszámadást, a következő megjegyzéssel kaptam vissza a könyvet: — Ebben a zárszámadásban minden benne van, de olyan mesterien van megcsinálva, hogy nem lehet tudni, tulajdonképpen mi is van benne, hogy végeredményben milyen a mérleg s hogy ténylegesen s részlegesen mire használtattak fel a benne levő egyes tételekés összegek. Ezek után nem szégyenlem bevallani, sőt kötelességemnek tartom annak kinyilatkoztatását, hogy nem vagyok tisztában ezzel a zárszámadással s így érdemileg és szakszerüleg ahhoz hozzászólani nem tudok. Biztos vagyok abban, hogy 17 képviselőtestületi tagtársam ugyanígy van, s így lelkiismeretesen hozzá béke-revíziót! Ha nem emeli a kultúrát vissza a kulturátlanság fölébe! Ma még véletlenül azon a fokon állunk, amikor a fiatal tanoncok jobb szelleme föléje tud kerekedni egyes országokban a professzorok rövidlátóságának, — de ki tudja, hogy mit rejtegetnek a holnapok?! Mi magyar kisebbségiek, innen távolból szorítjuk meg meleg szeretettel azokat a becsületes román inaskezeket, sem tud szólni annak felülbírálásához. Kijelentem azonban, hogy jövőre megtanulom ezt a zárszámadást is, és ..! tisztában leszek azokkal a fogásokkal, melyekkel olyan mesterien állították össze, hogy senki se érthesse meg és akkor majd annál alaposabb és szakszerűbbleszek a kritikában. Addig a zárszámadással kapcsolatban csak annyit jegyzek meg, nem látom benne a bevételiek és kiadások áttekinthető mérlegeinek az összeállítását, — nem tudom megérteni, hogy miből ered az öt és fél millió koronás pénztár maradvány, — miért van a bevétel és kiadás pénztár már a díványa között mintegy 500.000 кон róna különbség, — nem találom sehol mellékleti kimutatását annak, hogy például a zárszámadás földművelésügyi, iskolai, népjólétügyi fejezetei tételeinek kifizetése milyen célokra történt, hogy kik kapták, milyen testületek és mely személyek a százezres szubvenciókat, — nincsen sehol sem igazolva, sem indokolva az, hogy az egyes tételek költségvetésibe felvett összegeinél miért állott elő megtakarítás, vagy túllépés nem egyszer tízezer, több százezer koronás öszegben. Egyrészt tehát a már elmondottak miatt, másrészt amiatt, hogy nem tudom megállapítani a zárszámadásból, miért annak nyoma sehol sincs, hogy a szubvenciókból s hasonló kiutalásokból mennyiben részesült a magyarság, a zsidóság és azok kultur, valamint szociális és népjóléti testülete, a zárszámadást a magam részéről nem fogadom el. A zárszámadással kapcsolatban javaslom és indítványozom, hogy a tartománygyűlés utasítsa a zárszámadást összeállító hivataltés annak a vezetőjét, hogy a jövőre a zárszámadást mellékletekkel készítse el és adja ki azokkal a mellékletekkel, amelyek azt tartalmazzák és mutatják, hogy az egyes költségvetési és zárszámadási tételek mire használtattak fel, s kiknek utaltattak ki. A programmpontok letárgyalása-i amelyek vétóra emelkedtek a XX. század civilizációjának megcsúfolója, em-bertestvéreik becsületének támadója і ellen, emberi sorsot kívánó kisebbségi társaik megvédése mellett! Vajha ilyen szellemű tanoncok vihetnék Európa sorsát, az olyan і professzorok helyett, akik képtelenek а і önmagukhoz felemelkedni. Hol lenne már a világ?, milyen elől., milyen messze a maitól. tán R. Vozáry Aladár ismét szólásra jelentkezett: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országos Képviselőtestület! ! — A legutóbbi ülésen, a programoim letárgyalása után több olyan javasl latot terjesztettem elő, melynek elfogadása és megvalósítása nemzeti, vallásfelekezeti s társadalmi osztály különbség nélkül javára vált volna Kárpátalja őslakosságának. Stefan dr. képviselőtestületi tag úr javaslataim előterjesztése után azt a kijelentést tette, hogy azok nem a képviselőtestület, hanem az országos választmány elé tartoznak. Azonnal átadtam írásban is foglalt javaslataimat Rozsy Pál orsz. elnök úrnak a választmányhoz való előterjesztés s az azáltal való megvitatás és elfogadás céljából. Szomorú meglepetésül szolgál számomra a mai gyűlés meghívója, melyen ismét csak jelentéktelen, s inkább csak bürokratikus jellegű kisebb dolgok voltak s egy sincs javaslataimból. Pedig annak, hogy javaslataim mennyire jogosak, szükségszűrnek s mennyire közérdekűek voltak, legjobb bizonyítéka az, hogy javaslataimból többet a magáévá tett, állítólagos «követelései» sorába iktatott a köztársasági földműves párt beregszászi járási szervezetének május 29--i közgyűlése, továbbá az, hogy a dr. Cerny belügyminiszter úrnak Beregszászban átadott agrár memorandum ugyancsak nyolcat vett át s kábított fel követelésként azén javaslataimból. — Örülök annak, hogy az agrár párt a mi javaslatainkat magáévá teszi s ezzel maga az agrár párt is igazolja a mi ellenzéki politikánk jogosságát, szükségességét, helyességét, okosságát. De ugyanakkor különösnek s egyben kirívónak kell megállapítanom azt, hogy ugyancsak az agrárpártnak az országos hivatalban és az orsz. választmányban ülő fővezetői semmit sem tesznek annak érdekében, hogy ezeket az agrárok által is elfogadott javaslataimat tárgyalásra, határozathozatalra és megvalósításra legalább az orsz. választmány elé terjesszék s azután az orsz. képviselőtestület tárgyisorozatára tűzzék. Ez olyan kirívó, hogy nem lehet mást mondanom, mint azt, hogy csak ámítják a népet az előttükkiabált és határozatilag kimondott, valamint memorandumban foglalt «követelésekkel», de eszük ágában sincs azok megvalósítása, tehát a nép érdekében valóban tenni valamit. Ilyen körülmények között, nekem s ellenzéki társaimnak csak az elsősorban a kötelességem,,hogy rám mossak ezekre a dolgokba, pellengére állítsam azokat s ostorozzam a kétszinüségetés a kétszinűeket,, Ne csodálják — R. Vozáry Aladár tartománygyűlési képviselő ostorozta a cseh agrárpárt kétszínű politikáját — OrszággyűlésT Tonyvlaru igazg.------BUDAPES 1