Kárpáti Magyar Hírlap, 1936. július-december (17. évfolyam, 79-153. szám)

1936-07-01 / 79. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatellszhopod-l­ng­­vár. Munkácsi M. u. 67. Budapesti kiadóhivatalunk csekszámlájai :27 900. triapbélyeg engi R. t 71010-IV. 30. — ■ 1 -1 hely: Mukarsve. sz EÜKESÍTIK RÁCZ PÁL és KOVÁTS MIKLÓS X ? XVM. шш» Megjelenik: sz­ára : 1­4 évi iíT ии2#£?ъ2ИЬ»*Я й» /гь^тікт ardán, pántokon, vasárnap 1­2 évi­gФВ. ©13Y*5 szám 1­0. « porté különbözette­ több? Kováts Miklós: IlTüEsísz штмт A békeszerződések által megteremtett kisebbségi sors és a XX- század civili­zációja fokának bemutatására kell fel­jegyeznie a historikusnak az alábbi történetet: A „béke“szerződések életre hívták háború után Nagyromániát, mert a Középeurópát remekül ( ! ) ismerő szerződéseket csináló nagyok, bölcsek azt találták szükségesnek, ha Közép­­európában komoly, nagy szerepet ad­nak Romániának. A szerződéseket fabrikáló világböl­cseket ( ! ) megszédíthette a kultúrá­nak az a magas foka, amely román földről sugárzott szerte a világba. Ні ezen román nemzeti nagyságok: tudó­sok, művészek, írók elárasztották a földtekét, ugyebár!? A nagy, mély ál­mot alvó bölcsek, lelki szemeik előtt látták felvonulni a román tudósokat, művészeket, írókat, zenei nagyságokat és álom-extázisukban: jutalmaztak, jutal­maztak... büntettek. Pedig, hogy mi volt az ébrenlét va­lósága? — mindenki tudta ezt. Lehe­­tett-e az átlagból kiemelkedő csak egyetlen román nagyságot is felmutatni Európa porondján: írót, zeneszerzőt, művészt vagy tudóst, aki elérte volna az európai szintnek csak a legszélsőbb kereteit is? Nem! Hogy egy-egy nemzetnek mily régi­ókban tart a kulturfoka, azt maguk az országok határai között lejátszódó ese­mények igazolják leginkább és leta­gadhatatlanul. Tessék összegezni például Romániának eseményeit az utóbbi más­fél évtized alatt s akkor előkerül Ro­mánia kulturszivonala a maga mezte­lenségében. Eseményeinek egyike másika (Magyarfalva, Sinfalva, stb.) egyenesen Edgar Wallacei tollra érde­mes rémregényei a világtörténelemnek. „A magyarokat ki kellene pusztítani, mert megrontják a puritán román erkölcsöket“ — mondotta nem­régiben az egyik tanonciskolában egy román „tanár“. Az inasiskola négy magyar tanonca visszautasította a nemzeti gyűlölségtől izzó sértegetést, mire a „puritán román erkölcsű“ tanár rendőrért kiabált és azonnal hivatta az igazgató is. De ámulj el­vén Európa! a kihall­gatás során még a félművest román inasok is magyar inastársaik pártjára álltak, kijelentvén, hogy a helyükben ők sem jártak volna el máskép! És, ha közbe nem lép az igazgató, helyben is hagyták volna „román erkölcs“ szerint a tanár urat. Értsük meg tehát: olyan a kisebb­ségi sors a „béke“szerződésekkel naggyá tett Romániában, amelyen felháborod­nak még a román inasgyerekek is. Ezt a szellemet, ezt a kultúrfo­­kot, a civilizációnak ezt a sötét szellemét polgárjogosította a „béke“­­szerződések tudós társasága. Ilyesmiket hozott Európának az a kierőszakolt „béke“szerződés, amelyről csak a mi­napában állapította meg az egyik gon­dolkozó francia diplomata, hogy, „a földkerék legostobább okirata“, amely embermilliók számára szégyent, meg­aláztatást, nyomort hozott. Mind többen állítják, hogy a „béke“ szerződések e terror­szelleme fogja ki­provokálni az új világháborút, — melynek állandóan a küszöbét súroljuk — ha idejében meg nem teremti a józanabb ész az általános nagy európai­t Június 30-án, kedden délelőtt fél­tizenegy órakor kezdődött a kárpát­aljai országos képviselőtestület (tar­­­­tománygyűlés) évnegyedes ülése, el­­sőszben az új országos­­székház ülés­termében. A programmon mint mindig, — az 19354. évi orsz. zárszámadást kivé­­ve — jelentéktelen ügyek szerepeltek. Az ülés teljesen a kánikulai hangu­lat hatása alá került volna, ha R. Vo­­záry Aladár tartománygyűlési kép­viselő nem vitt volna élénkséget bele, aki valósággal gombostűre tűzdelte a cseh­agrár többség ös­szes bűneit, be­bizonyítván vele a cseh­agrár párt két­színű politikáját.A tárgysorozat pontjaival nem is érdemes foglalkozni, annál érdeke­sebb azonban R. Vozáry felszólalása, melyben először az 19354. évi orsz. zárszámadást kritizálta. — Tíz nappal ezelőtt kaptam meg­­ én is Kárpátalja 1935 évi országos zárszámadásának 167 oldalas köny­vét. Két napon át magam tanulmá­nyoztam. És noha eddigi közéleti tevékenységemben m­ár sokszor fog­lalkoztam köztestületi költségvetéssel és zárszámadással, de ezt még­sem tudtam megérteni. Azt hittem, a nyel­vi nehézségek az okai a nemértésnek. Oda­adtam egy olyan magasabb isko­lát végzett intelligens egyénnek, ki tökéletesen tudja a cseh nyelvet, az­zal kaptam tőle vissza a zárszáma­dást, hogy átnézte, érti is ugyan min­den szavát s látja is minden­­számát, de világos és áttekinthető képét nem tudja kivenni a zárszámadás lé­nyegének. Majd egy bankigazgatót kértem fel, hogy tanulmányozza a zár­számadást, a következő megjegyzés­sel kaptam vissza a könyvet: — Ebben a zárszámadásban minden benne van, de olyan mesterien va­n megcsinálva, hogy nem lehet tudni, tulajdonképpen mi is van benne, hogy végeredményben milyen a mér­leg s hogy ténylegesen s részlegesen mire használtattak fel a benne levő egyes tételek­­és összegek.­­ Ezek után nem szégyenlem be­vallani, sőt kötelességemnek tar­tom annak kinyilatkoztatását, hogy nem vagyok tisztában ezzel a zár­számadással s így érdemileg és szak­­szerüleg ahhoz hozzászólani nem tu­dok. Biztos vagyok abban, hogy 17 képviselőtestületi tagtársam ugyan­így van,­ s így lelkiismeretesen hozzá béke-revíziót! Ha nem emeli a kultúrát vissza a kulturátlanság fölébe! Ma még véletlenül azon a fokon állunk, amikor a fiatal tanoncok jobb szelleme föléje tud kerekedni egyes országokban a professzorok rövidlátó­­ságának, — de ki tudja, hogy mit rej­tegetnek a holnapok?! Mi magyar kisebbségiek, innen távolból szorítjuk meg meleg szeretettel azokat a becsületes román inaskezeket, sem tud szólni annak felülbírálásá­hoz. Kijelentem azonban, hogy jövőre megtanulom ezt a zárszámadást is, és ..! tisztában leszek­ azokkal a fo­gásokkal, melyekkel olyan mes­terien állították össze, hogy senki se érthesse meg és akko­r majd annál alaposabb és szakszerűbb­­leszek a kritikában. Addig a zárszámadással kapcsolat­­ban csak annyit jegyzek meg, n­em l­átom benne a bevé­teliek és kiadások áttekinthető mérlegei­nek az összeállítását, — nem tu­dom megérteni, hogy miből ered­ az öt és fél millió koronás pénz­tár maradvány, — miért van a bevétel és kiadás pénz­tár már a dí­ványa között mintegy 500.000 кон róna különbség, — nem találom sehol mellékleti kimutatását an­nak, hogy például a zárszámadás földművelésügyi, iskolai, népjó­­létügyi fejezetei tételeinek kifize­tése milyen célokra történt, hogy kik kapták, milyen testületek és mely szem­élyek a százezres szub­venciókat, — nincsen sehol sem igazolva, sem indokolva az, hogy az egyes tételek költségvetésibe felvett összegeinél miért állott elő megtakarítás, vagy túllépés nem egyszer tízezer, több­­ százezer koronás öszegben.­­ Egyrészt tehát a már elmondot­tak miatt, másrészt amiatt, hogy nem tudom megállapítani a zárszá­madásból, miért annak nyoma sehol sincs, hogy a szubvenciókból s ha­sonló kiutalásokból mennyiben részesült a magyarság, a zsidóság és azok kultur, vala­mint szociális és népjóléti testüle­te, a zárszámadást a magam részéről nem fogadom el.­­ A zárszámadással kapcsolatban javaslom és indítványozom, hogy a tartománygyűlés utasítsa a zárszámadást összeállító hiva­talt­­és annak a vezetőjét, hogy a jövőre a zárszámadást mellékle­tekkel készítse el és adja ki azok­kal a mellékletekkel, am­elyek azt tartalmazzák és mutatják, hogy az egyes költségvetési és zárszá­madási tételek mire használtattak fel, s kiknek utaltattak ki.­­ A programmpontok letárgyalása­­-i amelyek vétóra emelkedtek a XX. szá­­­­zad civilizációjának megcsúfolója, em-­­­bertestvéreik becsületének támadója і ellen, emberi sorsot kívánó kisebbsé­­­­gi társaik megvédése mellett! Vajha ilyen szellemű tanoncok­­ vihetnék Európa sorsát, az olyan і professzorok helyett, akik képtelenek а і önmagukhoz felemelkedni. Hol lenne már a világ?­, milyen elől., milyen messze a maitól. tán R. Vozáry Aladár ismét szólásra jelentkezett: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Or­­­­szágos Képviselőtestület! ! — A legutóbbi ülésen, a programoi­m letárgyalása után több olyan javas­­l latot terjesztettem elő, melynek el­fogadása és meg­valósítása nemzeti, vallásfelekezeti s társadalmi osztály különbség nélkül javára vált volna Kárpátalja őslakosságának. Stefan dr. képviselőtestületi tag úr javaslataim előterjesztése után azt a kijelentést tette, hogy azok nem a képviselőtes­tület, hanem az országos választmány elé tartoznak­. Azonnal átadtam írás­ban is foglalt javaslataimat Rozsy Pál orsz. elnök úrnak a választmányhoz való előterjesztés s az azáltal való megvitatás és elfogadás céljából. Szo­morú meglepetésül szolgál számomra a mai gyűlés meghívója, melyen is­mét csak jelentéktelen, s inkább csak bürokratikus jellegű kisebb dolgok voltak s egy sincs javaslataimból.­­ Pedig annak, hogy javaslataim mennyire jogosak­, szükségszűrnek s mennyire közérdekűek voltak, leg­jobb bizonyítéka az, hogy javaslataimból többet a magáévá tett, állítólagos «követelései» so­rába iktatott a köztársasági föld­műves párt beregszászi járási szervezetének május 29--i köz­­gyűlése, továbbá az, hogy a dr. Cerny belügyminiszter úrnak Be­regszászban átadott agrár memo­randum ugyancsak nyolcat vett át s kábított fel követelésként az­­én javaslataimból. — Örülök annak, hogy az agrár párt a mi javaslatainkat magáévá te­szi s ezzel maga az agrár párt is iga­zolja a mi ellenzéki politikánk jogosságát, szükségességét, he­lyességét, okosságát. De ugyanakkor különösnek s egyben kirívónak kell megállapítanom azt, hogy ugyancsak az agrár­pártnak az országos hi­vatalban és az orsz. választmány­ban ülő fővezetői semmit sem tesznek annak érdekében, hogy ezeket az agrárok által is elfoga­dott javaslataimat tárgyalásra, határozat­hozatalra és megvaló­sításra legalább az orsz. választ­mány elé terjesszék s azután az orsz. képviselőtestület tárgyisoro­zatára tűzzék. Ez olyan kirívó, hogy nem lehet mást mondanom, mint azt, hogy csak ámítják a népet az előttük­­ki­abál­t és határozatilag kimondott, va­lamint memorandumban foglalt «kö­vetelésekkel», de eszük ágában sincs azok megvalósítása, tehát a nép ér­dekében valóban tenni valamit. Ilyen körülmények között,­ nekem s ellenzéki társaimnak csak az elsősor­ban a kötelességem,,hogy rám mossak ezekre a dolgokba, pellengére állít­sam azokat s ostorozzam a kétszinü­­séget­­és a kétszinűeket,, Ne csodálják — R. Vozáry Aladár tartománygyű­lési képviselő ostorozta a cseh agrár­párt kétszínű politikáját — OrszággyűlésT Tonyvlaru igazg.------­BUD­APES­ 1

Next