Kárpáti Magyar Hírlap, 1938. július-december (19. évfolyam, 74-166. szám)
1938-07-01 / 74. szám
Kováts Miklós: A PRÁGAI ZÖLDASZTAL Amikor ezeket a sorokat rórjuk, vezéreink: dr. Szüllő, dr. Korláth-Eszterházy- Holtky-Jaross Prágában tárgyalnak Hodía kormányelnökkel a zöld asztalnál. A magyar nemzetiségi statútum pontozatainak a megvitatása az eszmecsere egyetlen tárgya. Nagy, fontos lépés lehet, ha ez a kormány részéről őszinte dolog és ha a tárgyalásokat az okosság, a megértés és a jóindulat vezérli. A magyar ember világéletében bizakodó természetű volt. Becsületes, jó szíve mindig is hivebb volt a kívántnál, sokszor a szükségesnél is. És éppen, mert — mint százszázalékosan becsületes náció, — oly könnyen hivő volt, rengeteg csalódás részege lett a történelem folyamán. Megtörni azonban soha nem tudták még a vérébe, a húsába maró csalódások sem ! Vallotta, hogy az Men mindig vele van... A bizalmat, — a 1e pergett húsz esztendő rengeteg mellékzöreje dacára is — most is előlegezzük. Hinni azonban aeár csak a tettek a cselekedetek nyomában fogunk tudni. Mára már lejártak azok a kezdeti idők, amikor az ígérgetések is jelenthettek valamit, ha többet nem is, hát pillanatnyi belenyugvásokat. Minden magyar polgártársunk szeme, füle Prága felé figyel... Prágában rólunk, velünk tárgyalnak, a magyar nemzetiségi holnapokról... Már nem írhatunk „kisebbségi“ holnapokról, mert állítólag, „kisebbség“ már nincsen is, már csak egyenlősogú, rend- és rangfokozatú nemzetiségek vannak... Mi, ezt egyelőre fenntartással írjuk ide..Meg fogjuk látni, hogy valóban így lesz-e, mert ma még nincsen így. Csak így mondjuk... mondják... A prágai tárgyalások magukban véve még mit sem jelentenek... Ennyit eredményezhetett a nemzetiségek belső összefogása, a nagyhatalmak határozottabb állásfoglalása és sok minden más egyébb is... Vezéreink ott Prágában csak arról tárgyalnak, amit lapjainkban mi is kértünk, követeltünk már ezer és ezerszer. Csak ők most ott ezeknek a követeléseknek a megtartását, a betartását kívánják biztosíttatni, az emberi jogok alapján. Követelik az ígéreteknek a gyakorlati életbe való bevezetését. Higgadtan, nyugodtan, ezerszer meggondolt és megfontolt tételek kerülnek Prágában a viták mérlegébe. Nem kívánnak vezéreink most sem semmi mást Hodhánál, mint az állampolgári és emberi jogegyenlőséget, amely a különböző nemzetiségek jogegyenlőségi elve alapján kell, hogy kijárjon a XX század minden polgárának. Ha úrrá tudott lenni annál a tárgyalóasztalnál az igazságérzés és az egyenlőség elve, akkor vezéreink sokat végeznek ott Prágában, egymillió magyar nevében. De az ellenkezője igen sajnálatos volna... ha újra csak csalódnia kellene egymillió magyarnak, három és félmillió németnek, sokmillió lengyelnek, ruszinnak, szlováknak. Igen nagy volna a visszahatás, ha még ezek után a Statutum tárgyalások után is meg kellene állanunk a tetté válni soha nem tudó ígéreteknél... Ha még most sem jön el az a kiegyezés, ami meghozhatja a megnyugvást, a holnapok békességét, akkor láthatja majd a most felénk figyelő egész világ, amely ma már csaknem osztatlanul mögöttünk áll, hiszen a kisebbségi kérdés nyugvópontra helyezésében látja a béke egyik alappillérét, ahogy nem bennünk volt a hiba egyetlen pillanatig sem. De nekünk még ebben az esetben sem szabad elcsüggednünk és kiengedni kezünkből az előrelendülés vitorláját, különösképpen nem most, amikor a magunkratalálás ragyogó napjait, heteit éljük.. Amikor a legutóbbi részleges községi választásokon is csaknem kerek 100.000 magyar szavazattal szaporodott meg a káderünk azok soraiból, akiket különböző A kongresszus egyhangú lelkese-ítéssel fogadta el a határozati javaslatot, melyet dr. Korláth az alábbi nagyszabású beszédben indokolt meg a kongresszus színe előtt: „ Magyarok ! A kormányhatalom meg ,akadályozta, hogy április 3-án Beregszászon és Nagyszöllősön nagygyűléseken, e hó 19-én pedig egy demonstrációs felvonuláson adjunk számot törvényhozó társaimmal együtt Kárpátalja magyarságának s erőnket megmutassuk úgy a prágai kormánynak, mint az itt élő nemzeteknek, lengyeleknek, szlovákoknak, ruszinoknak, szóval barátnak és ellenfélnek egyaránt. Kénytelenek voltunk azért helyi szervezeteink delegátusait a mai kongresszusra kérni, hogy megtudjuk a kongresszusi tagoktól, — helyesük e választott képviselőiknek magatartását, rájuk bízzák-e a magyarság sorsának további intézését. Egyébként is időszerű volt a kongresszus összehívása, mert — sajnos — 10 éve telt el annak, hogy Beregszászban 1928 október 14-én kongresszuson vitattuk meg sorsunkat. Kártérítést Visszaemlékezve az uj államalakulatban eltöltött első 10 év után megtartott 1928. évi kongresszusnak megállapításaira, —amikor is a kárpátaljai magyarság rovására történt megrövidítések, megkárosítások öszszegét megközelítőleg egy milliárd koronára értékelte a kongresszus) mélységes keserűséggel állapíthatjuk meg, hogy a prágai kormányzat szándéka velünk szemben sem politikai, sem gazdasági, sem kulturális vonatkozásban nem változott. Az azóta elmúlt 10 év gazdasági megrövidítésünket, a földmíves, ipar, kereskedelem, valamint munkapiac terén csak teljesebbé tette. Kulturális téren az elnemzetlenítés csak tökéletesebbé lett. Politikai téren autonómia-követelésünk csak követelés maradt. A prágai kormányzat olyan úgynevezett „autonómia bevezetést produkált, amely ellentéte a mi követelésünknek, hiszen a kormányzótanács többségét s magát a kormányzót is a prágai kormány nevezi ki teljesen hatáskör nélkül és a hatáskör nélküli kormányzótanácsban a kinevezett tagok többségben vannak. És hogy mégis e lényeges eltérés dacára emelt fővel jelenünk meg Kárpátalja magyarságnak kiküldöttei előtt, abban találja magyarázatát, mert Kárpátalja magyarsága tisztában van azzal, hogy e lényeges eltérés egyedüli oka a sovinizmus, amellyel ügyeinket egyesek irányítják. És azzal is, hogy mi soha sem mulasztottunk el egyetlen alkalmat sem a magyarság érdekének megvédelmezésében, sőt elmentünk odáig a prágai kormányzat jobb belátásra bírásában, hogy az elnökválasztásnál pozitívan lojálisan viselkedtünk a magyarság javára tett ígéretek ellenében és nem rajtunk múlott, hogy ezek az ígéretek is csak szaporították a beváltatlan ígéretek, és békeszerződésbeli kötelezettségek stb. stb. sorozatát. Az egység felére tisztában van a magyarság azzal is, hogy az a második 10 év, — bár gazdasági és kulturális vonatkozásaiban az első 10 évnél is sorvasztóbb volt — politikai vonatkozásokban minket teljes mértékben igazolt. Az itteni magyarság fájdalma rajtunk keresztül nem maradt néma, hanem 20 év óta mindig szélesebb utat vert a világ lelkiismeretéhez és március 29-én a prágai parlamentben igazán felejthetetlen élménnyé fejlődött. Ekkor ugyanis a többi itt élő nemzetek fájdalmával öszedobbant, amikor klubelnökünk, megbízásunkból a többi nemzetek klubelnökeivel, némettel, szlovákkal, lengyellel, rushénnal együtt állt fel, hogy követeljék nemzeteik önállóságát. Ezt a napot határozott politikai eredménynek kell az itt élő magyarság részére elkönyvelni. Igaz, hogy sokat szenvedtünk gazdaságilag, kulturális téren és mindenképpen; a földön fekszünk anyagilag majdnem kivétel nélkül, — és itt az anyagi nehézségekben is mi politikai vezetők elől jártunk — de mind e szenvedést elfelejtettük, és el kell felejtenünk, ha tudjuk, hogy panaszunkat jogosnak ítélte a világ s attól visszhangzik ma Nyugat, Kelet, Észak és Dél. El kell felejtenünk szenvedéseinket, mert a remény olyan eleven erővel fészkelte be magát lelkünkbe és igazságunk olyan lendülettel indult útjára, hogy reményünket kiirtani, igazságunkat megfojtani többé nem lehet. Kemény lesz a harc , kijelentésemmel semmiképen nem akarom a forró fejűek biztatását. Tudom, hogy még kemény lesz a harc, amit politikailag végig kell küzdenünk és sok gáncsot fog vetni utunkba némely prágai forró fejű akarata. A húzás-halasztás, az elodázás fegyvereivel még sokszor fogunk találkozni, de a legkishitűbb is érezheti, láthatja, hogy az autonómikus törekvésünket nemcsak a Népszövetség kétes értékű garanciája biztosítja már csupán, hanem a szomszédos államok, testvérnemzetek nyílt és határozott érdeklődése, amely sokkal hatalmasabb eleven erő, minthogy azt továbbra is figyelmen kívül lehetne hagyni. Ezt már tisztán látják a prágai világos fejek is. De még nincs lelkierejük arra, hogy a prágai sötét és forró fejeket megvilágítani és lehűteni merjék. Ezért húzódott, halasztódott a prágai kormányzat részéről a Nagyhatalmak által követelt és sürgetett érdemleges tárgyalás az itt élő nemzetekkel. A prágai kormánykörök elfelejtették a pásztorfiú történetét a farkasokkal. Veszélyt kiabálnak, de ha az pillanatnyilag elmúlik, mindent folytatnak a régi módon. Még a kormányelnök is előveszi az ócska életlen fegyvereket, még a magyar aktivistákkal is tárgyal. Mindez a játék még időt vesztegethet, de sohá nem tarthat, mert nemcsak a nyugati Nagyhatalmak idegeskednek emiatt, de természetszerűleg még inkább az itteni nemzetek. A türelem teljesen kifogyott. Nyugalom. Ebben a lelkiállapotban, a megfeszített hurok rezgését figyelve, két irányú kötelesség hárul reánk törvényhozókra. Egyfelől megnyugtatni a feszült kedélyeket saját népünkben. Másfelől: népünk hangulatát, elkeseredését, fájdalmát, nagygyűlést és kongresszusi nyilatkozatokban odavinni, ahol sorsunkat intézik s ott kikövetelni a gyors, gyorsabb és leggyorsabb elintézést a középeurópai, vagy talán a világbéke érdekében ! Mindnyájunknak kötelességünk a békét szolgálni. Ezt kívánja a józanságunk és becsületünk A kardcsörtetés lelkiismeretlen dolog. És komoly, elszánt, elkeseredett népekkel szemben soha sem fog eredményre vezetni! A jogcsorbítás ellen Határozati javaslatokat terjesztettünk a kongresszus elé. Ezekben benne van népünk fájdalma, de egyúttal szilárd elhatározás a kitartásra. Nem akarjuk senkinek a jogát csorbítani, de a magunk jogainak csorbítását sem tűrjük tovább. Semmi isteni és emberi törvényt nem találunk arra, hogy egyesek Prágában uralkodni akarnak felettünk. Nem is tudjuk megérteni, mily jogcímet éreznek ezek arra, hogy a hasonló magaskulturista németek, lengyelek, magyarok felett uralkodni akarjanak, holott azok nem beszivárgott kisebbségek, hanem több mint 1000 éves itt élő dicsőséges múlttal átitatott intelligens népek. Ezt kellett nekünk március 29-én megmondanunk Ezt kellett Prágának megértenie, ha a maga békéjét komolyan kívánja munkálni. Dr. Korláth Endre képviselőnk nagy beszéde az Egyesült Párt munkácsi kongresszusán fenyegetésekkel vagy a szájszögletben meghuzogott mézesmadzagokkal sikerült magyar testvéreink gyengébbjei közül az egyesült Magyar Pártok zászlaja alól elvinni valamikor.. Magyar Testvéreink! Figyeljetek Prága felé türelemmel... hallgassátok meg majd referáló vezéreinket bízó szeretettel és — a szükséghez képest cselekedjetek tovább, az eddigieknél is gerincesebben, erősebb akarattal... Millió magyar alak küldi üdvözlő hozsánnáját Prágában tárgyaló vezéreinek! Magyar testvérek! tegyünk szent fogadalmat, hogy ezeket a meg nem alkuvó vezéreket soha, soha el nem hagyjuk! A becsületes, a gerinces, a nyílt népeket még az ellenfele is megbecsüli, míg abban a magyarban, akiben mi magyarok sem bizhatunk, állítjuk, nem bízhatik meg egyetlen cseh ember sem! A mi nevünkben csak a mi vezéreinknek van joguk beszélni, Hodda tegnap és ma csak a mi vezéreinkkel tárgyalt... Várjuk az eredményt, vezéreink beszámolóit. A világhatalmak Nem kívánok a külpolitikával apró részletekben foglalkozni. Több mint két éve megindult az ádáz küzdelem a világon a nemzetek és a valláserkölcsi alapon álló, Istent, hazát tisztelő és szerető jobboldali és a felfordulást, a felforgatást szolgáló, egymást is gyilkoló baloldali világfelfogás között. E küzdelemben a világhatalmak nyíltan a porondon vannak. A többi világhatalom pedig egyiknek, vagy másiknak drukkol, vagy mindkettő részére üzletet közvetít, hogy megcsinálja a maga kereskedelmi hasznát. Ma e küzdelem színhelye Spanyolország. Hogy átcsap-e a küzdelem lángja és mikor más vidékekre, azt mindenki a saját világfelfogása szerint szereti elbírálni. Annyi tény, hogy Spanyolország négyötöd része a nemzeti Spanyolország kezében van. És egyötöd része a bolseviki Spanyolország kezében. Minél jobban szorul vissza Spanyolországban a szovjet, annál inkább érezhető befolyása Középeurópa egyes részein. És — véleményem szerint — ez akadályozza a prágai világosfejű emberek egyezkedését az itt élő többi nemzetekkel. Prága veszélyes szerepet vállalt akkor, amikor a szovjet szövetségese lett. De hiába figyelmeztettük erre a parlamentben a kormányzatot. Jogunk van hozzá, mert csehszlovák állampolgárok vagyunk, hogy követeljük, hogy a prágai kormány ne akarja a területünket, ősi földünket a jobb éa baloldal gyilkos harsának színbe.