IPARGAZDASÁGI SZEMLE 1977
1977 / 3. szám - Szakirodalom - Két könyv a gazdasági prognózisok készítéséről
berendezések értéke stb. közötti szocarisztikus összefüggés alapján ad létszámbecslést. A módszer pontossága többnyire megfelel az alkalmazások által igényelt megbízhatóságnak. Kiemelhető továbbá a munkaerőforrások feltárására kidolgozott metodika is. E vizsgálatnál a szerzők tételesen feltárták a vállalat "vonzáskörzetében" (a dolgozóik által lakott területen) várható mindazon változásokat, amelyek itt a munkaerő kínálatát befolyásolhatják. A gazdaságunkban kialakult munkaerőhelyzet miatt a vállalatok többsége valóban csak hasonló módszerekkel határozhatja meg a létszámszükséglete fedezetét biztosító tennivalókat. Vitatjuk viszont, hogy a szerzők által a termelő létszámigény középtávú előrebecslésére ajánlott - gyártás programozási - eljárás valóban megfelel erre a célra. Ezen eljárás számára ugyanis olyan információbázis lenne szükséges, amely az elkövetkező ötéves időszakra, éves, negyedéves bontásban tartalmazza a megrendelőt, a típust, a cikkszámot, a darabszámot stb (139. oldal). A hivatalos statisztikai adatok szerint azonban vállalataink megrendelés állománya általában messze nem éri el az ezen igények kielégítéséhez szükséges szintet. A bérek prognosztizálásával kapcsolatos anyagrészből mindenekelőtt a szerzőknek arra a tapasztalatára érdemes utalni, amely szerint az átlagbérek növekedésének a gyorsulását exponenciális trend felhasználásával lehet előrebecsülni az általuk vizsgált vállalatnál. Az időben egyre gyorsuló átlagbérnövekedés megállapítása nyilván önmagában is fontos gazdaságelemzési információ a vállalatvezetés számára. A könyv regressziós elemzéssel igazolja, hogy a vázolt bérnövekedés részben a termelékenység emelkedésével részben a termelési volumen növekedésével magyarázható. Rámutat arra, hogy a bérnövekedés az önköltség jelenetős emelkedését eredményezte. Úgy véljük, hogy a hasonló vizsgálatok szintén hasznosak lennének számos vállalatnál. Csak korlátozott keretek között ítéljük alkalmazhatónak viszont a termelékenység előrebecslési módszereként bemutatott statisztikai mutatókból kiinduló számításokat. Úgy véljük, e célra az esetek többségében értékelemzés és egyéb konkrét vizsgálatok is szükségesek. A két mű összevetése is tükrözi, hogy a szocialista közgazdaságtan a makroszintű előrejelzések módszertana terén előbbre tart, mint a vállalati prognózisokkal kapcsolatosan A. J. Ancsiskin könyve már széles körű alkalmazások tapasztalatairól adhatott számot, Borsi Károly és Sipos Béla műve viszont csak most kialakuló módszertant tárgyal. Mindkét mű hasznosan segítheti azonban, hogy a korszerű prognózis módszerek elterjedjenek gazdaságunkban, erre a népgazdasági és a vállalati tervezésben egyaránt nagy szükség van. dr. Papanek Gábor 91