STRUKTÚRÁK SZERVEZETEK STARTÉGIÁK IPARGAZDASÁGI SZEMLE 1991
1991 / 1. szám
BEKÖSZÖNTŐ Az Ipargazdasági Szemlét, az MTA Ipar- és Vállalatgazdaságkutató Intézete folyóiratát is elérték a változások. A hazai szakközönség igényeinek és érdeklődésének megfelelően új formát választottunk. A szerkesztőség tartalmilag is korszerűsíti a lapot, idei első számunk reményeink szerint ezt a törekvést tükrözi. Úgy véljük, hogy a folyóirat különösen a vállalati, a pénzintézeti és az államigazgatási szférában dolgozó közgazdászoknak nyújt hasznos információkat és a jövőben e követelményeknek kívánunk megfelelni. Olvasóink nagy része elfoglalt szakember, aki számára létkérdés, hogy minél rövidebb idő alatt, minél több szakmai információhoz jusson. Ezért mostantól kezdve minden számunkat olyan főszerkesztői beköszöntővel indítjuk, amely a tartalomjegyzéknél oldottabb formában megkönnyíti az olvasó számára a tanulmányok és cikkek közötti eligazodást. Az 1991. évi 1. szám vezérfonala az, hogy egy hosszabb ideje restrikciós környezetben működő gazdaságban a struktúraváltás nem jelenthet elsősorban leépítést. Meg kell találni azokat a pontokat, ahol a szűkös fejlesztési erőforrások sem fékezik a korszerű és versenyképes termelés alapját jelentő termelési feltételek meghonosítását. E feltételeknek az élvonalbeli technológiák csak az egyik elemét jelentik. Frigyesi Veronika tanulmánya rámutat, hogy a korszerű technológia és a hazai átlagnál jobb finanszírozási háttér összekapcsolódása sem alakítja ki szükségszerűen a kívánt minőségű termelési feltételrendszert. Magyarország hosszabb ideje híján van a termelési feltételek javítását hatékonyan segítő K+F politikának, és e tényt sokan a túlzott állami K+F szerepvállalással is összefüggésbe hozzák. A Sacol-tanulmány egy olyan vezető ipari ország példáját mutatja be, ahol hagyományosan erős az állam K+F szerepe, a műszaki fejlesztés sikerei mégis számottevőek. Noha Magyarországon az ipar további decentralizálás