STRUKTÚRÁK SZERVEZETEK STARTÉGIÁK IPARGAZDASÁGI SZEMLE 1991

1991 / 1. szám

BEKÖSZÖNTŐ Az Ipargazdasági Szemlét, az MTA Ipar- és Vállalatgazdaságkutató Intézete folyóiratát is elérték a változások. A hazai szakközönség igényeinek és ér­deklődésének megfelelően új formát választottunk. A szerkesztőség tartal­milag is korszerűsíti a lapot, idei első számunk reményeink szerint ezt a törekvést tükrözi. Úgy véljük, hogy a folyóirat különösen a vállalati, a pénz­intézeti és az államigazgatási szférában dolgozó közgazdászoknak nyújt hasznos információkat és a jövőben e követelményeknek kívánunk meg­felelni. Olvasóink nagy része elfoglalt szakember, aki számára létkérdés, hogy minél rövidebb idő alatt, minél több szakmai információhoz jusson. Ezért mostantól kezdve minden számunkat olyan főszerkesztői beköszöntővel in­dítjuk, amely a tartalomjegyzéknél oldottabb formában megkönnyíti az ol­vasó számára a tanulmányok és cikkek közötti eligazodást. Az 1991. évi 1. szám vezérfonala az, hogy egy hosszabb ideje restrikciós környezetben működő gazdaságban a struktúraváltás nem jelenthet elsősor­ban leépítést. Meg kell találni azokat a pontokat, ahol a szűkös fejlesztési erőforrások sem fékezik a korszerű és versenyképes termelés alapját jelentő termelési feltételek meghonosítását. E feltételeknek az élvonalbeli technoló­giák csak az egyik elemét jelentik. Frigyesi Veronika tanulmánya rámutat, hogy a korszerű technológia és a hazai átlagnál jobb finanszírozási háttér összekapcsolódása sem alakítja ki szükségszerűen a kívánt minőségű terme­lési feltételrendszert. Magyarország hosszabb ideje híján van a termelési feltételek javítását hatékonyan segítő K+F politikának, és e tényt sokan a túlzott állami K+F szerepvállalással is összefüggésbe hozzák. A Sacol-tanulmány egy olyan vezető ipari ország példáját mutatja be, ahol hagyományosan erős az állam K+F szerepe, a műszaki fejlesztés sikerei mégis számottevőek. Noha Magyarországon az ipar további decentralizálás

Next