Dr. Dékány István: A sajtó szerepe természetes és mesterséges közvélemény alakításában (A Sajtó könyvtára 16. szám, 1938)
melyik a sajtó tudománynak szolgálatot tehet, a társadalom lélektana és a szociológia. A kutatásnak itt igen sikamlós tere van, hiszen jobbra-balra szétoszló, ú. n. amorf társadalmi jelenségek körében járunk, s éppen mert maguk a jelenségek igen szétfolynak, a kutatók vagy húzódoztak egyáltalán kézbevenni e kérdéseket, vagy pedig, mintha jégpályán éreznék magukat, lépten-nyomon bukdácsoltak, féligazságot kaptak fel, az igazság másik felét pedig kiengedték csúszni a kezükből. Nekünk is óvatosnak kell lennünk formulázásainkban és lehetőleg jól kell disztingválnunk, a jelenségeket nem összemarkolva, hanem nyugodtan elemezve, lépésről-lépésre kell ellenőrizni magunkat. 1. MI A KÖZVÉLEMÉNY? a) Mindenekelőtt lássuk meg tisztán azt, hogy mi a közvélemény, b) mi ennek funkciója, szerepe, valóságos működése? c) mi a köre? a) A közvéleményre legcsattanósabban Hornyánszkyval meg kell állapítanunk, hogy az értékítélet (az „értéken" a hangsúly). Tehát nem pusztán „ítéletről" van szó, mint ez: „Budapesten május hóban 40 mm. csapadék esett". Egy csak egy konstatáló ítélet, azonban mégsem eleme a közvéleménynek, csak kiinduló pontja lehet, mert egy tényt csak konstatál. Ellenben ha hozzátesszük: az a 40 mm, „roppant kevés és szörnyű a kilátásunk, katasztrofális lesz a termés, jó lesz takarékoskodnunk, hiszen rendes években nem 40, hanem 120 mm. a májusi csapadék", ekkor már ez értékelő ítélet; már itt valamit mérlegeltünk (azt, hogy „kevés" az a 40 mm.), de valamire következtetve állást is foglaltunk, t. i. katasztrofálisnak „néztük" (értékeltük) a helyzetet, sőt még valami előbukkan: leszámítoljuk a helyzetet, már előre — gondolatban — beállítjuk magunkat arra, hogy „nekünk immár okos dolog lesz takarékoskodnunk". Szinte azt mondhatnók, 1. megfogtunk egy tényállást, a csapadék mennyiségét és íme egy egész láncsorozat húzódik utána, 2. mérlegeltünk, 3. következtettünk is a „kilátásra", 4. levontuk jövő magatartásunk egy szabályát (takarékoskodás). b) Mi a közvélemény szerepe? Láttuk az előzőből: 1. a közvélemény nem puszta tény-ítélet: t. i. „ez így van". Sokkal több van benne: belőle kiderül az, hogy mikép kell felfogni a dolgokat; hogy miképp kell állást foglalni — azaz előkészülni a 2 E téren e sorok írója már több ízben kifejtette egynémely nézetét. Bevezetés a társadalom lélektanába. 1923. A sajtókérdésről. Társadalomtudomány, 1921. évf. A közvélemény hanyatlásának okai a modern társadalomban. Bpesti Szemle, 1926. és legutóbb Une forme élémentaire de la vie sociale. Le public. Revue internationale de sociologie. 1936. évf. A közvélemény elmélete. Athenaeum, 1923. évf. 88. 1.