Magyar Sakkélet, 1951 (1. évfolyam 1-12. szám)

1951. június / 6. szám

M-Scurcer SAK­K­É­LET--------------------------------------­EGY ÉVSZÁZAD SAKKÉLETE A magyar sakkozás történetét még nem dolgozták fel teljes egészében. Sakkozásunknak, olyan tartozása ez, melyet előbb-utóbb fel kell számolnunk. Révai elvtárs szavai a­ haladó ma­gyar hagyományok megbecsüléséről, számunkra, sakkirással foglalkozók számára is iránymu­tatóak. A magyar sakkozásnak pedig sok haladó hagyománya van. Már kezdettől olyan zászló­vivői voltak, akik nemcsak a sakkozás terén szereztek érdemeket, hanem részt vettek a nemzet szabadságáért, a tudomány és művészet haladásáért vívott harcban is. Elég, ha Erkel Ferenc és Grimm Vince nevét említjük. A győri tornakönyvben számos adatot találunk Galgóczytól sakkéletünk őstörténetéből, de csak arra a korszakra vonatkozóan, amikor a sakk még nem töltötte be igazi feladatát, amikor csak játék volt; az arisztokrata és nemesi osztály kiváltságos szórakozása. A versenysakkozás igazi története azonban száz éve kezdődött. 1851-ben rendezték meg az első nemzetközi sakkversenyt a londoni világ­kiállítás alkalmából. Ez az esemény bevezetője az egyetemes sakkozás új korszakának, egyben kiindulópontja a magyar sakksport történetének. E cikksorozatban a közben eltelt évszázad kimagasló sakcireményeire kívánunk visszapillantást nyújtani és a magyar sakkélet múltjának kiváló, mesteren mutatjuk be olvasóinknak. AZ ELSŐ MAGYAR NEMZETKÖZI MESTER A száz év előtti magyar sakko­zásról teljes és hű képet adni — sakklap, rovatok és hiteles feljegy­zések hiányában — nem könnyű feladat. A rendelkezésre álló ada­tokból azonban annyi kétségtelenül megállapítható, hogy az a szűkkörű, de lelkes és hozzáértő társaság, mely fővárosunkban az 1830-as évek vé­gétől kezdődően a sakkjáték rend­szeres művelésével foglalkozott, 1843 táján Pesti Sakkör­ré szerveződött és ennek a körnek vezéralakja Szén József, Pest város levéltárosa volt. Szén József 1801—1803 körül szü­letett. Bártfay Lászlónak a Nemzeti Múzeum kézirattárában található naplójegyzeteiből kiderül, hogy atyja a Martinovics-féle összeesküvésben elítélt bihari származású Szén József volt. A napló egyéb utalásai arra mutatnak, hogy a reform­eszmékért lelkesedő elszegényedett kisnemesi réteghez tartozott. Szén sakkozói egyéniségét és ké­pességeit főként külföldi lapokból ismerjük. Többször járt Párisban, Londonban, Berlinben, a sakkozás akkori metropolisaiban és a kor sok kiválóságával eredményesen mérte össze erejét. Különösen kitűnt, mint a végjátékok szakértője. Behatóan foglalkozott egy híres problémával, melyet „két évszázadon át hiába igyekeztek megoldani a sakk legna­gyobb kapacitásai“. Az addig dön­tetlennek tartott állás a következő: Szén kimutatta, hogy ezt az állást a lépésen lévő fél megnyeri. Elem­zéseit Walker, londoni mester teljes kötetben dolgozta fel. Fentebbi alap­állásból kiindulva később számos hasonló típusú állást elemzett ki tö­kéletesen és bizonyításával sok fo­gadást nyert. Philidorral szemben azt állította, hogy bástya és futó a bástya ellen csak kivételes esetekben nyer. A döntetlen elérését kimutató elemzése (iil.: Ke6, Bb6, Fe5, sőt.: Kd8, Bc2 helyzetből) fontos fejezete a végjá­téktudománynak s a legtöbb modern tankönyvnek Szén-féle hadállásként ismertetett típus-példája. Külföldi ismeretségei révén jött létre a híres Pest-Paris levelező-mér­kőzés is, mely 1842 novemberében indult és a pesti sakkozók 2:0 ará­nyú győzelmével végződött. Pest játszmáit Szénen kívül Grimm és Löwenthal irányították; a siker az ő nevüket is nemzetközileg ismertté tette, így történt, hogy amikor a londoni St. George kör vezetői — elsősor­ban az ünnepelt bajnok, H. Staun­ton — 1851-ben felvetették a nem­zetközi sakktorna eszméjét, mind­három magyar éljátékosnak meghí­vót küldtek. A tragikus végű sza­badságharc azonban időközben meg­bontotta a nagy triászt: egyedül Szén tarthatta meg hivatalát, Grimm emigrált és a török szolgálatába ál­lott, Löwenthal pedig Amerikába köl­tözött. A meghívó ugyan így is meg­találta őket,­­de Grimm kénytelen volt lemondani, Löwenthal pedig csak az utolsó pillanatban érkezett és az akkortájt nem túl kellemes tengeri utazás utáni balszerencsés indulással be is fejezte szereplését, s kiesett a további küzdelemből. A versenyt ugyanis, mely a maga nemében első és így kétségtelenül nagy jelentőségű volt, rendkívül sze­rencsétlen rendszerben bonyolították le. A meghívott 16 versenyzőt pá­ronként összesorsolták és kitűzött 8 díjért csak a győzteseket engedték tovább mérkőzni, azokat sem kör­mérkőzés, hanem további páros­meccs, „tenisz-rendszer“ formájában. Ez a körülmény nagyban csökken­tette a tényleges erősorrend kiala­kulásának lehetőségét, sőt több ki­váló , a második-harmadik díjra feltétlenül esélyes mestert eleve ki­zárt az első négy helyről. Ez a sors érte Szént is, aki a ver­seny második menetében kénytelen volt az akkori idők kétségtelenül legerősebb játékosának, Anderssen­­nek nagyobb tudása előtt megha­jolni. Szereplése mindamellett olyan sikeres volt, hogy a londoni ver­senyt a magyar sakktörténet szá­mára is fontos állomásnak kell te­kintenünk. A résztvevő 16 sakk­nagyság a kor legjobbjaiból tevődött össze, csak a sajnálatos módon távolma­radni kényszerülő két kiváló orosz mestert, Jenist és Sumovot helyet­tesítette két gyengébb angol. Az első menetben, melyben két nyert egy­séget kellett kivívni a továbbjutás­ért, a következő eredmények ala­kultak ki: Anderssen—Kieseritzky 2.5,0.5 Szén—Newham 2:0 Horwitz—Bird 2:1 Williams—Löwenthal 2 :1 Staunton—Brodie 2 : 0 Wywill—Lowe 2:0 Kennedy—Mayer 2:1 Mucklow—Kennedy 2:0 Szén a verseny beharangozásában „bevált játékosának jellemzett an­gol Newham-et különösebb megeről­tetés nélkül győzte le két játszmá­ban. Világossal szicíliai játszmában nyert, sötéttel az általa kedvelt fran­cia védelmet választotta. Utóbbi így folyt le: FRANCIA VÉDELEM London, 1851 Newham Szén 1. e4, e6 2. d4, d5 3. ed., ed­ 4. c4, Fb4+ 5. Hc3, Hf6 6. Fg5, Ve7f 7. Ve2?, Ve2,f 8. Fe2­, He4 9. Fd2, Hd2, 10. Kd2­, Fe6 11. Ff3, c6 12. c5, Hd7 13. a3, Fa5 14. b4, Fc7 15. N­ge2, 0-0 16. h3, Ff5 17. Fg4, Fe6 18. Bael, f5 19. Ff3, Hf­ 6 20. Bhf1, He4+ 21. Kc2, Bae8 22. g3, Hg5 23. Fg2, f4! 24. gf:, Hh3: 25. Fh3:, Fh3: 26. Bh1, Fg2 27. Bh4, Ff­ 3 28. Kd2, Fe2: 29. Be2:, Bc8! 30. Hd1, Bf4: 31. Bf4:, Ff4,f 32. Kd3, Kf7 33. a4, a6 34. b5, ab: 35. ab:, h5 36. f­3, Ba8 37. be:, be: 38. Bb2, Be8 39. Bb6, Be6 40. Hc3, h4 4, Bb7f, Kf­6 42. Hd5,+? (Világos megunta az életét — mondja rá a tornakönyvben Staunton.) 42..., cd. — világos feladta: 131

Next