Magyar Sakkélet, 1951 (1. évfolyam 1-12. szám)

1951. január / 1. szám

2 Az 1950. évi csapatbajnokságot mérlege A sakk növekvő népszerűsödése és a dolgozók legszélesebb rétegeinek az aktív sportéletbe való bekapcso­lódása néhány év alatt komoly mé­­retű tömegversenyekké alakította át a szövetségi csapatbajnokságokat. A felszabadu­lás utáni első bajnoki idénnyel szemben, melyben mind­össze 48 csapat mérkőzött. 1950 őszén a Nemzeti Bajnokság két és a Buda­pesti Alszövetség öt osztályában 492 csapat mérte össze erejét. A folya­matos fejlődésnek különös lendületet adott az országszerte megrendezett Alapfokú Bajnokság, mely 1948-ban új tízezrek ügyelmét irányította a verseny sakkozás felé. Ennek hatá­sára már 1949-ben megtízszereződött a nevező csapatok száma. Az elmúlt két év versenyeire visz­­szapillantva meg kell állapítanunk, hogy az ugrásszerű emelkedés 19­9- ben még nem találta kellőképpen felkészülve a szövetség kádereit. A jelentékenyen megszaporodott munka elvégzésére bevont új egyesbírók még nem rendelkeztek elegendő ta­pasztalattal, sőt néhányan közülük az egyesületi sovinizmuson sem tud­tak felülemelkedni s így ítélkezései­ket nem kisérhette teljes bizalom. De kerékkötője volt a jó munkának számos túlbuzgó intéző is, akik csa­patuk érdekeit mindenek fölé he­lyezve, nem egyszer szándékos zavar­­keltéssel teremtettek óvásra ürügyet és sportszerű mérkőzés helyett koholt sérelmek ferde beállításával, az egyesbírók megtévesztésével próbál­tam pontokhoz jutni. E hiányosságok ismeretében külö­nösen örvendetesnek kell tartanunk azt a fejlődést, mely az 1950. évi őszi bajnokságok során bekövetkezett. Sportszerűtlenség, óvás, visszalépés az előző évekhez viszonyítva ele­nyésző kis számban fordult elő,­­ sokat javult versenyzőink fegyelme­zettsége és erősbödött az egyesületi intézők szocialista öntudata. A „ta­nulóéven“ túljutott és új tagokkal kibővített birói testület is derekasan végezte türelmét, nyugodtságot és jó igazságérzetet igénylő munkáját és a zökkenő nélküli mérkőzéseket követő napon csaknem minden eset­ben befejezte az eredmények felül­vizsgálását. Az egyes csapatok teljesítményei­ről az eredmények beszélnek. A Nemzeti Bajnokság I. osztályában kemény küzdelmek után ismét több­szörös bajnokcsapatunk, a Vörös Meteor ragadta magához a pálmát, de figyelmet érdemel az Építők együttesének komoly teljesítménye is: veretlenül küzdöttük végig a bajnokságot. Az „A“ és „B“ csoport győzteseinek döntő mérkőzésében utóbbi csak a harmadik helyért ver­senyezhetett , ezt el is érte a Chinoin erős ellenállást kifejtő csapatának legyőzésével, míg a második helyet a Vörös Meteorral szemben alulma­radó Vasas foglalta el. Az NB II. osztálya a dunántúli csoportban a fiatalság, a tiszántúli­ban pedig a vidék diadalmaskodását eredményezte. Nagyvárosaink szépen fejlődő sakkéletének bizonyságaként — tavalyi NB I.-es csapatok meg­előzésével — Szeged, Debrecen, Miskolc csapatai foglalták el a tiszán­túli csoport első három helyét, a másikban viszont Tatabánya maga elé volt kénytelen engedni a fiata­lokból álló Vörös Meteor II. és az újonc Főiskolai DISz együttesét. A fiatalság örvendetes előretörése az utánpótlás izmosodásának és a minőségi színvonal emelkedésének záloga. Közülük az NB I.-ben (7 játsz­mából) Jancsek Antal (Kistext), Ta­pasztó László­­ (Vörös Meteor) és Orendi Emil (Építők) u­ll, Felméri János (Vörös Meteor) és Forintos Győző (Kistext) 5—5 pontot szerez­tek, Ozsváth András (Építők) pedig 5 játszmából 100 °r6-os eredményt ért el. Az NB 11.-ben 9 játszmából Dobsa Sánd­ór­ (Szeged) 7, Schönfeld László (Főiskolai DISz) és Bartók György (Vörös Meteor) 6 5, Somogyi István (Vörös Meteor) pedig játsz­mából 5 pontot szerzett. Valameny­­nyiüket túlszárnyalja azonban a Szegedi Munkás Lakaör diák­játé­kosa , Rédei Lajos, aki 9 játszmából 8­5 pontot ért el s így — Balogh Imrével (Vörös Meteor) holtverseny­ben — a teljes NB-mezőny legjobb pontszerzője lett. Ki kell még emelnünk az NB I.-ből Mészáros Gyula (Vörös Meteor) és Vastag Károly (Építők) 05 pontos eredményét, az NB II.-ből pedig Nagy Ferenc (Tatabánya) 8 játszmából elért 7­5 pontos és Bárány Gyula (Kaposvár) 7 játszmából elért 190 °,6-os teljesítményét. A Budapesti Alszövetség 76 új csapattal bővült bajnokságában erős harc folyt a helyezésekért. Veret­lenül, nagy pontfölénnyel foglal­ák el csoportjuk első helyét a Mélyépí­tők, Állami Biztosítók, Közalk., Stan­dard, Közgazdász DISz, Jogászszö­vetség I., Műegyetem, KIOSz Bőripar I. és a FÉKOSz csapatai. Összefoglalva a bajnokság tapasz­talatait, a mennyiségi és minőségi fejlődés újabb lépcsőfokáról sporto­lóink, egyesületi vezetőink lelkiis­meretes, jó munkájára tekinthetünk vissza. A sakkozás fegyelmező, gon­dolkozni tanító hatása egyre széle­sebb körben segíti elő a tisztulta­bb erkölcsi alapon álló, új típusú sport­ember kialakítását. Ez a tény meg­határozza jövendő feladatainkat is. El kell érnünk, hogy ne legyen üzem vagy vállalat, ahol a sakkot még mindig nem tartják a többi sport­ággal egyenrangúnak, hogy ne le­gyen csapat, mely támogatás hiányá­ban kényszerül visszalépésre. Ko­moly és megbízható új káderek szervezésével biztosítanunk kell a mennyiségben továbbnövekvő ver­senyei­ akadálytalan, pontos lebo­nyolítását és a felbukkanó fiatal te­hetségek felkarolásával, továbbkép­zésével érvényt kell szereznünk Pártunk helyes sportpolitikájának, h­a mindezek szem előtt­ tartásával indulunk az 1951-es új rendszerű csa­patbajnokságnak, valóban arra az útra lépünk, mely a sportban is a szocializmushoz vezet. Kossik József a MADOS­Z. főtitkára A Vörös Meteor országos bajnokságot nyert sakkcsapata Álló sor: Felméri, Cuibus, Bosnyák, Mészáros, Grób, Tapasztó, Sándor mester, Elek intéző. Ülő sor: Rózsa, Zilahi, Dr. Asztalos mester, Szabó nagymester, Sebestyén mester, Dr. Farkas. MAGYAR SAKKÉLET

Next