Magyar Sakkélet, 1951 (1. évfolyam 1-12. szám)

1951. február / 2. szám

A kongresszus­i sportolóink ünnepe Hatalmas esemény mozgósítja egész dolgozó népünket ezekben a napokban : a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresz­­szusán összeülnek Budapesten a Párt, a dolgozók legjobb képviselői, hogy meghallgassák és megvitassák Rákosi Mátyás elvtárs és Gerő Ernő elvtárs beszámolóját a legutóbbi kongresz­­szus óta végzett munka eredményeiről, a kül- és belpolitikai helyzetről, a béke védelméről, ötéves tervünk fontos kérdé­seiről, a falu szocialista átalakulásáról. A minden eddigit felülmúló kongresszusi termelési verseny, a társadalmi munka és a pártmunka megjavítását célzó számtalan javaslat és vállalás, mind azt bizonyítja, hogy párttagok és pártonkívüliek egyaránt megértették a kongresz­­szus rendkívüli jelentőségét és méltó módon készülnek a nagy ünnepnapra. Dolgozóink tudatában vannak annak, hogy népi demokráciánk nagy győzelmei egyszersmind Pártunk helyes politikáját tükrözik vissza. A felszabadító Szovjet Hadsereg, a nagy Sztálin segítségével győzött a Párt, é­s uralomra jutott a nép, a munkásosztály. Megvalósult a régi vágy : politikai­lag és gazdaságilag szabad lett az ország. A bányák, a gyá­rak, a bankok köztulajdonba kerültek, a föld azé, aki meg­műveli és egyre nagyobb ütemben erősödnek a mezőgazda­­sági termelőszövetkezetek. Új alkotmányunk kimondja, hogy Népköztársaságunkban minden hatalom a dolgozó népé, meg­alakultak a tanácsok és hazánkban a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály van hatalmon. Az MDP vezetésével sikeresen haladunk előre a szocializmus építésének útján. Mindezek az eredmények a Párt helyes célkitűzéseinek egyenes következményei. A Párt útmutatásai nyomán újabb és újabb győzelmek születnek : az újjáépítés, a földosztás, a stabilizáció, az államosítás, a hároméves terv és az ötéves terv első évének túlteljesítése, az összeesküvők és a jobbol­dali szociáldemokraták leleplezése jelzik ezeket a mérföldkö­veket. Így lett a Párt az ország vezetője, így vívta ki egyre inkább az egész dolgozó nép szeretetét és bizalmát, igy lett az MDP , a magyar nép pártja. Nincs az életnek olyan területe, amelyen ne a kommunisták járnának az élen, ne a kommunisták lennének azok, akik városban, falun fáradhatat­lanul küzdenek boldog jövőnkért, hazánk felvirágoztatásáért. Így van ez a sportban is, amelyet a felszabadulás óta szintén a magyar kommunista sportemberek emeltek fel olyan magasságba, hogy ma már testnevelési és sportmozgalmunk értékesen hozzájárulhat a dolgozók szocialista neveléséhez, dolgozó népünknek a szocializmus megvalósításáért vívott nagy harcához. Milyen volt a magyar sport a régi rendszerben ? Üzlet, profithajhászás, kis körök szórakozása. A vívás, a tenisz és még számos más sportág elzárt területet jelentett a nép számára, a munkásgyerekek legfeljebb labdaszedők lehettek. A sportpályák, sportlétesítmények , a margitszigeti teniszpályák, a lovaspóló-pálya, a svábhegyi golfpálya, a városligeti mű­jégpálya — elsősorban az uraknak épült. Csak a felszaba­dulás mutatta meg számunkra is a testnevelés és a sport igazi célját és ezen a területen is a szovjet példa, a Párt, Rákosi elvtárs állandó segítsége és gondoskodása adott hatalmas lendületet a dolgozóknak a sportmozgalomba való bekapcso­lódásához. Rákosi Mátyás elvtárs mondotta már 1945-ben: „A testnevelésnek a nemzet életében rendkívüli fontosságot tulajdonít a Magyar Kommunista Párt és ennek a fontosság­nak minden alkalommal igyekeztünk is kifejezést adni a múlt­ban és rajta leszünk, hogy a jövőben ez még inkább meg­történjék."­ A kongresszusra való felkészülés egyben számvetés a sportolók számára is. Megállapíthatják sportolóink, hogy a magyar sport még soha nem ért el olyan sikereket, mint az utóbbi években és soha nem álltak előtte olyan lehetőségek, mint most. Csak az elmúlt évben több, mint 300.000-en tették le a próbákat a Munkára Harcra kész testnevelési rendszer­ben és rendkívüli sikerük volt az egyes sportágakban meg­indított alapfokú bajnokságoknak is, így a sakkozásban csaknem­ 40.000-en vettek részt az alapfokú versenyen és ez friss vérkeringést hozott a magyar sakksportba is. Rövid idő alatt húszszor annyi lett az igazolt versenyzők száma, mint a felszabadulás előtt és egy-egy csa­patbajnoki versenynapon ma már 7—8.000-en ülnek a sakk­táblák mellé, ugyanakkor egymásután bukkannak fel a fiatal tehetséges játékosok. Ilyen nagyarányú fejődésről sakkozóink néhány évvel ezelőtt álmodni sem mertek. Népgazdasági tervünkben épp­úgy nagy gondot for­dítanak a sport fejlesztésére, a pályák építésére, az úszóme­dencék számának növelésére, a sportszerellátásra, a vidéki sport színvonalának emelésére, mint iparunk fejlesztésére, a mező­gazdaság korszerűsítésére. Az elmúlt hat évben nem kevesebb, mint 2000 új labdarúgópálya, uszoda, tenisztelep, kosárlabda­pálya és egyéb sportlétesítmény épült és­­ épül már a régi rendszerben évtizedeken át csak ígérgetett Népstadion is. Az új győzelmek, rekordok is mind azt mutatják, hogy a Párt sportpolitikája meghozta gyümölcsét: 1­750-ben négy világ­rekordot, négy Európa-rekordot, 288 magyar csúcseredményt értek el a magyar sportolók. Jelentékeny eredmények voltak mindezek, de még ezek­nek a túlszárnyalását is biztosítja az a nagy változás, amely az elmúlt napokban következett be Pártunk útmutatása alap­ján testnevelési és sportmozgalmunkban. Az Elnöki Tanács rendelete, amely az Országos Testnevelési és Sport Bizottság életrehívásával kapcsolatban kimondja, hogy „a szocializmust építő Magyar Népköztársaságban a testnevelési és sportmoz­galom fejlesztése és központi vezetése állami feladat" — le­hetővé teszi, hogy a sport a szó legszorosabb értelmében tö­megmozgalommá váljék, az ifjúság tömegei sportoljanak és ezzel széles alapot teremthessünk az élsportolók kiválasztására is. Mindazok a nagyobb jelentőségű intézkedések, amelyek a Munkára Harcra kész testnevelési rendszer átszervezése, a szakszervezeti sportegyesületek életrehívása­, az egységes sport­osztályozás bevezetése terén jutnak kifejezésre — mind a tömegsport újabb fejlődését és a magyar sport színvonalának további emelését jelentik. Mivel fejezhetnék ki tehát sportolóink szeretetüket, ra­gaszkodásukat a Párt iránt ezért a nagyfokú gondoskodásért? Elsősorban azzal, hogy ha minden egyes sportoló, sportvezető, a testnevelés és a sport szervezésében résztvevő, társadalmi aktíva nemcsak a munkahelyén állja meg a helyét, hanem a sport területén is fáradhatatlanul küzd azért, hogy minél hamarabb egyre több és több legyen az MHK-próbázók száma, emelkedjék az osztályozott sportolók száma és új és új sportlétesítmények nyíljanak meg a sport iránt érdeklődők előtt, így válik majd Pártunk vezetésével sportmozgalmunk is újabb sikerek forrásává.

Next