Magyar Sakkélet, 1951 (1. évfolyam 1-12. szám)
1951. február / 2. szám
A kongresszusi sportolóink ünnepe Hatalmas esemény mozgósítja egész dolgozó népünket ezekben a napokban : a Magyar Dolgozók Pártja II. kongreszszusán összeülnek Budapesten a Párt, a dolgozók legjobb képviselői, hogy meghallgassák és megvitassák Rákosi Mátyás elvtárs és Gerő Ernő elvtárs beszámolóját a legutóbbi kongreszszus óta végzett munka eredményeiről, a kül- és belpolitikai helyzetről, a béke védelméről, ötéves tervünk fontos kérdéseiről, a falu szocialista átalakulásáról. A minden eddigit felülmúló kongresszusi termelési verseny, a társadalmi munka és a pártmunka megjavítását célzó számtalan javaslat és vállalás, mind azt bizonyítja, hogy párttagok és pártonkívüliek egyaránt megértették a kongreszszus rendkívüli jelentőségét és méltó módon készülnek a nagy ünnepnapra. Dolgozóink tudatában vannak annak, hogy népi demokráciánk nagy győzelmei egyszersmind Pártunk helyes politikáját tükrözik vissza. A felszabadító Szovjet Hadsereg, a nagy Sztálin segítségével győzött a Párt, és uralomra jutott a nép, a munkásosztály. Megvalósult a régi vágy : politikailag és gazdaságilag szabad lett az ország. A bányák, a gyárak, a bankok köztulajdonba kerültek, a föld azé, aki megműveli és egyre nagyobb ütemben erősödnek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. Új alkotmányunk kimondja, hogy Népköztársaságunkban minden hatalom a dolgozó népé, megalakultak a tanácsok és hazánkban a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály van hatalmon. Az MDP vezetésével sikeresen haladunk előre a szocializmus építésének útján. Mindezek az eredmények a Párt helyes célkitűzéseinek egyenes következményei. A Párt útmutatásai nyomán újabb és újabb győzelmek születnek : az újjáépítés, a földosztás, a stabilizáció, az államosítás, a hároméves terv és az ötéves terv első évének túlteljesítése, az összeesküvők és a jobboldali szociáldemokraták leleplezése jelzik ezeket a mérföldköveket. Így lett a Párt az ország vezetője, így vívta ki egyre inkább az egész dolgozó nép szeretetét és bizalmát, igy lett az MDP , a magyar nép pártja. Nincs az életnek olyan területe, amelyen ne a kommunisták járnának az élen, ne a kommunisták lennének azok, akik városban, falun fáradhatatlanul küzdenek boldog jövőnkért, hazánk felvirágoztatásáért. Így van ez a sportban is, amelyet a felszabadulás óta szintén a magyar kommunista sportemberek emeltek fel olyan magasságba, hogy ma már testnevelési és sportmozgalmunk értékesen hozzájárulhat a dolgozók szocialista neveléséhez, dolgozó népünknek a szocializmus megvalósításáért vívott nagy harcához. Milyen volt a magyar sport a régi rendszerben ? Üzlet, profithajhászás, kis körök szórakozása. A vívás, a tenisz és még számos más sportág elzárt területet jelentett a nép számára, a munkásgyerekek legfeljebb labdaszedők lehettek. A sportpályák, sportlétesítmények , a margitszigeti teniszpályák, a lovaspóló-pálya, a svábhegyi golfpálya, a városligeti műjégpálya — elsősorban az uraknak épült. Csak a felszabadulás mutatta meg számunkra is a testnevelés és a sport igazi célját és ezen a területen is a szovjet példa, a Párt, Rákosi elvtárs állandó segítsége és gondoskodása adott hatalmas lendületet a dolgozóknak a sportmozgalomba való bekapcsolódásához. Rákosi Mátyás elvtárs mondotta már 1945-ben: „A testnevelésnek a nemzet életében rendkívüli fontosságot tulajdonít a Magyar Kommunista Párt és ennek a fontosságnak minden alkalommal igyekeztünk is kifejezést adni a múltban és rajta leszünk, hogy a jövőben ez még inkább megtörténjék." A kongresszusra való felkészülés egyben számvetés a sportolók számára is. Megállapíthatják sportolóink, hogy a magyar sport még soha nem ért el olyan sikereket, mint az utóbbi években és soha nem álltak előtte olyan lehetőségek, mint most. Csak az elmúlt évben több, mint 300.000-en tették le a próbákat a Munkára Harcra kész testnevelési rendszerben és rendkívüli sikerük volt az egyes sportágakban megindított alapfokú bajnokságoknak is, így a sakkozásban csaknem 40.000-en vettek részt az alapfokú versenyen és ez friss vérkeringést hozott a magyar sakksportba is. Rövid idő alatt húszszor annyi lett az igazolt versenyzők száma, mint a felszabadulás előtt és egy-egy csapatbajnoki versenynapon ma már 7—8.000-en ülnek a sakktáblák mellé, ugyanakkor egymásután bukkannak fel a fiatal tehetséges játékosok. Ilyen nagyarányú fejődésről sakkozóink néhány évvel ezelőtt álmodni sem mertek. Népgazdasági tervünkben éppúgy nagy gondot fordítanak a sport fejlesztésére, a pályák építésére, az úszómedencék számának növelésére, a sportszerellátásra, a vidéki sport színvonalának emelésére, mint iparunk fejlesztésére, a mezőgazdaság korszerűsítésére. Az elmúlt hat évben nem kevesebb, mint 2000 új labdarúgópálya, uszoda, tenisztelep, kosárlabdapálya és egyéb sportlétesítmény épült és épül már a régi rendszerben évtizedeken át csak ígérgetett Népstadion is. Az új győzelmek, rekordok is mind azt mutatják, hogy a Párt sportpolitikája meghozta gyümölcsét: 1750-ben négy világrekordot, négy Európa-rekordot, 288 magyar csúcseredményt értek el a magyar sportolók. Jelentékeny eredmények voltak mindezek, de még ezeknek a túlszárnyalását is biztosítja az a nagy változás, amely az elmúlt napokban következett be Pártunk útmutatása alapján testnevelési és sportmozgalmunkban. Az Elnöki Tanács rendelete, amely az Országos Testnevelési és Sport Bizottság életrehívásával kapcsolatban kimondja, hogy „a szocializmust építő Magyar Népköztársaságban a testnevelési és sportmozgalom fejlesztése és központi vezetése állami feladat" — lehetővé teszi, hogy a sport a szó legszorosabb értelmében tömegmozgalommá váljék, az ifjúság tömegei sportoljanak és ezzel széles alapot teremthessünk az élsportolók kiválasztására is. Mindazok a nagyobb jelentőségű intézkedések, amelyek a Munkára Harcra kész testnevelési rendszer átszervezése, a szakszervezeti sportegyesületek életrehívása, az egységes sportosztályozás bevezetése terén jutnak kifejezésre — mind a tömegsport újabb fejlődését és a magyar sport színvonalának további emelését jelentik. Mivel fejezhetnék ki tehát sportolóink szeretetüket, ragaszkodásukat a Párt iránt ezért a nagyfokú gondoskodásért? Elsősorban azzal, hogy ha minden egyes sportoló, sportvezető, a testnevelés és a sport szervezésében résztvevő, társadalmi aktíva nemcsak a munkahelyén állja meg a helyét, hanem a sport területén is fáradhatatlanul küzd azért, hogy minél hamarabb egyre több és több legyen az MHK-próbázók száma, emelkedjék az osztályozott sportolók száma és új és új sportlétesítmények nyíljanak meg a sport iránt érdeklődők előtt, így válik majd Pártunk vezetésével sportmozgalmunk is újabb sikerek forrásává.