Magyar Sakkélet, 1951 (1. évfolyam 1-12. szám)

1951. augusztus / 8. szám

178 de: 9. h4, If6 10. Hd5, Kd8 utáni 11. Kgl!) mint „remek támadás“ került az akkori elmélet anyagába. Erkel a Kieseritzky-cselben jelölte meg a védelem fontos útját az 1. e4, e5 2. f4. ef, 3. Hf3, g5 4. h4, g4 5. He5 után sötét számára ajánlott 5..., Hf6i 6. Fc4, d5 7. ed., Fd6 8. dl, Hh5 lé­péssorozattal. Ugyancsak magyar változat néven került az elméletbe az 1. e4, e5 2. f4, ef: 3. Hf3, g5 4. h4, g4 5. He5 utáni d6 majd 6. Hg4­, Fe7 védelem. • Ez a változat azért volt jelentős, mert addig 6..., h5 lé­pés szerepelt „remek“ védelemként, de arra valamennyi komoly játsz­mában világos ellenállhatatlan tá­madáshoz jutott s igy a „remek“ védelmet kiszorította a magyar vál­tozat. Amig e tudományos kutatások vi­lágszerte ismertté és elismertté tet­ték a pesti iskolát, addig hazai vi­szonylatban, a sakkjáték irodalmi népszerűsítésben egy nagytehetségű fiatalember, Cseresznyés István szerzett múlhatatlan érdemeket. Cseresznyés Csanád­ megye tiszti főügyészének volt a fia, húsz éves korában, 1857-ben került Pestre s mint újságíró, ő indította meg az első magyar sakkrovatot 1860-ban, a Vasárnapi Újságban. Úttörő mun­kájában elsősorban a bábok magyar elnevezését kellett megteremtenie és egységesen meggyökereztetnie. A dolog nehezen ment, mert az ország több vidékén helyi jellegű elnevezé­sek voltak divatban és sokan azok egyikét-másikát akarták országossá tenni, így a zempléniek amellett kardoskodtak, hogy a vezér legyen „Nádor“, a futó „Íjjász“, a huszár „Lovag“, a bástya pedig „Vértes“. A gyalog elnevezése körül még szen­vedélyesebb volt a teliharc, maga Cseresznyés is egy ideig „talpas“­­nak nevezgette, mígnem a Don Mi­guel gyalogezred tisztjei tiltakozó iratban fordultak hozzá, követelvén, hogy a talpas szót irtsa ki, mert az megszégyeníti a magyar bakát. A Vasárnapi Újság hetenként meg­jelenő rovata országos érdeklődést keltett és komoly előkészítője volt a hetvenes években bekövetkező fejlődésnek. A lap ugyan kevés he­lyet engedélyezett a sakknak, így néhány játszma mellett Cseresznyés főként feladványokat közölt, ezek azonban olyan termékenyítőleg ha­tottak, hogy rövidesen kialakult a magyar feladvány­szerző iskola. (Per­sze nem az „önmattos“, mert azokat Cseresznyés kiküszöbölte rovatából, az ilyesmi „nem felelvén meg a sakk­ küzdelem becsületes jellegé­nek“.) Cseresznyés igen kiváló gyakor­lati játékos is volt, szervezett sakk­élet hiányában azonban nem jut­hatott nemzetközi versenyalkalom­hoz. A pesti sakkozók körében vi­szont hamarosan a legelsők közé emelkedett. Bemutatjuk két kiváló kortársával váltott játszmáját: OLASZ MEGNYITÁS Pest, 1861 Cseresznyés István Zaáry Zsigmond 1. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. Fc4, Fc5 4. 0-0, Hf6 5. d4, ed: 6. e5, d5 7. ef:. de: 8. Belf, Kf8 (Fe6-ot akkor még nem merték játszani 9. Hg5, Vf6:? 10. He6: tisztvesztés miatt. 9..., Vd5!­­öt csak később fedezte fel az elmé­let.) 9. Fg5, gf: 10. Fh61, Kg8 11. Hd4:!, Fd4: 12. c3, Ff2:+ 13. Kf2:, Ff5 14. Vf3, Fg6 15. Kg1, He5 16. Vb7:, Bb8 17. Va7:, Bb2: 18. Ha3, Vd5 19. Be2!, Vb7 20. Vd4! — és­ világos nyert. A következő játszmát mindkét fél a tábla megtekintése nélkül játszotta. Ez volt az első magyarországi vak­játszma. EVANS-CSEL Pest, 1863 Cseresznyés István dr. Engel Imre 1. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. Fc4, Fc5 4. b4, Fb4: 5. c3, Fa5 6. 0-0, Hf6 7. d4, ed: 8. Fa3, d6 9. e5, He4 10. Be1, Hc3:? 11. ed:1, Kd7 12. Hc3­, Fc3: 13. Be7f­, He7:14. He5f, Ke8 15. Ff7:f, iff8 16. de:f — sötét feladta. A versenyszerű sakkozás Magyar­­országon csak 1864 után kezdődhe­tett meg, amikor a helytartótanács végre engedélyezte a Pesti Sakkor újjászervezését és működését. Az újjáalakulás alkalmával 14—14 játé­kos között nagyarányú tanácskozási játszmát rendeztek. A világos cso­portot Erkel, a sötétet Cseresznyés vezette. A játszmát kétszer szakítot­ták meg, végül a harmadik ülésszak­ban győzött a sötét tábor. Az első magyarországi sakkver­senyre 1865-ben került sor. A kör­mérkőzésből Cseresznyés, Zaáry és Engel holtversenyben kerültek ki győztesen, közöttük párosmérkőzé­sek alapján alakult ki ugyanaz a sorrend. A következő évben 17 ver­senyző között Cseresznyés száz szá­zalékos eredménnyel lett első. Cseresznyés István versenyzői pá­lyafutását azonban tragikus hirte­lenséggel szakította meg alig 29 éves korában, 1866 novemberében bekö­vetkezett halála. A magyar sakko­zást ezzel igen fájdalmas veszteség érte, mert — mint Erkel is kiemelte búcsúztató beszédében — „ez a fia­talember kezdhette volna meg a magyar sakkozók diadalmas nem­zetközi szereplését“. Szén és Erkel kortársai közül, a fiatalabb gárdából a már említett Engel Imre és Zaáry Zsigmond, to­vábbá Capdebo István, Vész János Ármin, dr. Lustig (később Vidor) Zsigmond és Spitzer Lipót tartozott a nevesebb játékosok közé. Capdebo külföldön jártában Anderssennel is „vitézül“ mérkőzött, Dufresne-t pe­dig legyőzte. Vész­jeles matematikus és mérnök volt, számos akadémiai díjat nyert és nemzetközi elismerést szerzett matematikai munkáival. Sakktörténeti jelentőségét mint fel­adványszerző alapozta meg; az an­dersseni iskola nyomdokán ő terem­tette meg a magyar feladvány-isko­lát. A Vasárnapi Újság eredeti fel­adványainak túlnyomó részét ő al­kotta. A párizsi „La Regence“ sakk­lap nemzetközi versenyén valameny­­nyi beküldött műve dicséretet nyert. Ez időben indult fejlődésnek a ma­gyar sakkirodalom is. A szabadszál­lási Rozsnyay Mátyás 1860-ban adta ki a Max Lange tankönyve alapján készült kis művét, mely kezdők szá­mára adott vezérfonalat és hamaro­san utolsó példányig elfogyott. A ki­egyezés után, 1872-ben, Gyulán je­lent meg Márki István korszakos műve: „A sakkjáték tankönyve“, mely további fél évszázad sakk­nem­zedékét nevelte fel. A kiegyezés évétől nagyobb len­dületnek induló versenysakkozás már sakktörténelmünk újabb kor­szakának kiindulópontja. Dr. Vécsey Zoltán Levelezési témaverseny A Magyar Sakkélet témaverse­nyén 1951 augusztus 1.-i kezdettel indultak az alábbi csoportok : Spanyol I. 7. csoport 1. Skolik István Bp. II. Felső-Zöld­­máli-út 45, 2. ifj. Pogáts Ferenc Bp. VII., Bethlen Gábor-u. 29, 3. Szikra Rezső Bp. XX., (Pesterzsébet) Ne­­felejts-u. 17, 4. id. Posch Sándor Sas­halom, Petőfi-u. 33, 5. Némedy Gyula Bp. II., Krisztina-krt 8—10, 6. Grosz Kornél Aszód, Petőfi-u. 15. Szicíliai II. 8. csoport 1. Mayer Antal Bp. IX., Mátyás­ u. 13, 2. Aczél László Hild, Kőbánya­­ipari V., 3. Szabó Lajos Enying, 4. ifj. Posch Sándor Sashalom, Petőfi­­utca 33 . Kaltenecker József Mo­­nor, Kölcsey-utca 12, 6. ifj. Tompa Kálmán Szenci (Komárom m.) Antimeráni IV. 4. csoport 1. Strecker Imre Bp. II., Lublói-u. 5, 2. Elek Károly Bp. V., Szt. István­­krt. 3, 3. Skolik István Bp. II., Fel­­ső-Zöldmáli-út 45, 4. Nagy László, Füle (Fejér m.) Széchenyi-u. 42-b, 5. Göth­e Frigyes Bp. III., Folyamőr-u. 22, 6. Tusch András Bp. XIV., Pé­­tervárad-u. 4. Antimeráni IV. 5. csoport 1. Bencsik Gergely Bp., XIV., Er­zsébet kir.-né-út 30-b, 2. Volka Ist­ván Bp., XIII., Ambrus-u. 5, 3. Bor­fős Béla Bp., XIV., Vorosilov-út 19, 4. Angyal Lajos, Kaposvár, Közkór­ház, 5. Klamár Csaba Bp. VI., Pau­­lay Ede-u. 5, 6. Szmisek Pál Tata­bánya, II., Madách-u. 88. , Vezércsel V. 4. csoport 1. Dobsa Sándor Szeged, Pozsonyi Ignác-u. 12-a, 2. Tihanyi Mihály Bp. VII., Dózsa György-út 72, 3. Elek Károly Bp., V., Szt. István-krt 3, 4. Tusch András Bp., XIV., Pétervárad­­utca 4, 5. Szerepi András, Tököl, Herminatelep, 6. Nagy László, Füle (Fejér m.), Széchenyi­ u. 42­ b.­ ­Thuster SAKKÉLET

Next