Magyar Sakkélet, 1951 (1. évfolyam 1-12. szám)
1951. augusztus / 8. szám
178 'Thuftor SAKKÉLET de: 9. h4, I16 10. Hd5, Kd8 utáni 11. Kgl!) mint „remek támadás“ került az akkori elmélet anyagába. Erkel a Kieseritzky-cselben jelölte meg a védelem fontos útját az 1. e4, e5 2. Í4, ef: 3. Hf3, g5 4. h4, g4 5. He5 után sötét számára ajánlott 5..., Hf6i 6. Fc4, d5 7. ed:, Fd6 8. dl, Hh5 lépéssorozattal. Ugyancsak magyar változat néven került az elméletbe az 1. e4, e5 2. Í4, ef: 3. Hí3, g5 4. h4, g4 5. He5 utáni d6 majd 6. Hg4:, Fe7 védelem. • Ez a változat azért volt jelentős, mert addig 6..., h5 lépés szerepelt „remek“ védelemként, de arra valamennyi komoly játszmában világos ellenállhatatlan támadáshoz jutott s igy a „remek“ védelmet kiszorította a magyar változat. Amig e tudományos kutatások világszerte ismertté és elismertté tették a pesti iskolát, addig hazai viszonylatban, a sakkjáték irodalmi népszerűsítésben egy nagytehetségű fiatalember, Cseresznyés István szerzett múlhatatlan érdemeket. Cseresznyés Csanád-megye tiszti főügyészének volt a fia, húsz éves korában, 1857-ben került Pestre s mint újságíró, ő indította meg az első magyar sakkrovatot 1860-ban, a Vasárnapi Újságban. Űttörő munkájában elsősorban a bábok magyar elnevezését kellett megteremtenie és egységesen meggyökereztetnie. A dolog nehezen ment, mert az ország több vidékén helyi jellegű elnevezések voltak divatban és sokan azok egyikét-másikát akarták országossá tenni. így a zempléniek amellett kardoskodtak, hogy a vezér legyen „Nádor“, a futó „íjjász“, a huszár „Lovag“, a bástya pedig „Vértes“. A gyalog elnevezése Körül még szenvedélyesebb volt a toliharc, maga Cseresznyés is egy ideig „talpas“- nak nevezgette, mignem a Don Miguel gyalogezred tisztjei tiltakozó iratban fordultak hozzá, követelvén, hogy a talpas szót irtsa ki, mert az megszégyeníti a magyar bakát. A Vasárnapi Újság hetenként megjelenő rovata országos érdeklődést keltett és komoly előkészítője volt a hetvenes években bekövetkező fejlődésnek. A lap ugyan kevés helyet engedélyezett a sakknak, igy néhány játszma mellett Cseresznyés főként feladványokat közölt, ezek azonban olyan termékenyitőleg hatottak, hogy rövidesen kialakult a magyar feladvány szerző iskola. (Persze nem az „önmattos“, mert azokat Cseresznyés kiküszöbölte rovatából, az ilyesmi „nem felelvén meg a sakk-küzdelem becsületes jellegének“.) Cseresznyés igen kiváló gyakorlati játékos is volt, szervezett sakkélet hiányában azonban nem juthatott nemzetközi versenyalkalomhoz. A pesti sakkozók körében viszont hamarosan a legelsők közé emelkedett. Bemutatjuk két kiváló kortársával váltott játszmáját: OLASZ MEGNYITÁS Pest, 1861 Cseresznyés István Zaáry Zsigmond 1. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. Fc4, Fc5 4. 0-0, Hf6 5. d4, ed: 6. e5, d5 7. ef:. de: 8. Belf, Kf8 (Fe6-ot akkor még nem merték játszani 9. Hg5, Vf6:? 10. He6: tisztvesztés miatt. 9..., Vd5!- öt csak később fedezte fel az elmélet.) 9. Fg5, gf: 10. Fh 6t, Kg8 11. Hd4:!, Fd4: 12. c3, Ff2:+ 13. Kf2:, Ff5 14. Vf3, Fg6 15. Kgl, He5 16. Vb7:, Bb8 17. Va7:, Bb2: 18. Ha3, Vd5 19. Be2!, Vb7 20. Vd4! — és. világos nyert. A következő játszmát mindkét fél a tábla megtekintése nélkül játszotta. Ez volt az első magyarországi vakjátszma. EVANS-CSEL Pest, 1863 Cseresznyés István dr. Engel Imre 1. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. Fc4, Fc5 4. b4, Fb4: 5. c3, Fa5 6. 0-0, Hf6 7. d4, ed: 8. Fa3, d6 9. e5, He4 10. Bel, Hc3:? 11. ed:f, Kd7 12. Hc3:, Fc3: 13. Be7f!, He7:14. He5f, Ke8 15. Ff7:f, iíf8 16. de:f — sötét feladta. A versenyszerű sakkozás Magyar- országon csak 1864 után kezdődhetett meg, amikor a helytartótanács végre engedélyezte a Pesti Sakkor újjászervezését és működését. Az újjáalakulás alkalmával 14—14 játékos között nagyarányú tanácskozási játszmát rendeztek. A világos csoportot Erkel, a sötétet Cseresznyés vezette. A játszmát kétszer szakították meg, végül a harmadik ülésszakban győzött a sötét tábor. Az első magyarországi sakkversenyre 1865-ben került sor. A körmérkőzésből Cseresznyés, Zaáry és Engel holtversenyben kerültek ki győztesen; közöttük párosmérkőzések alapján alakult ki ugyanaz a sorrend. A következő évben 17 versenyző között Cseresznyés száz százalékos eredménnyel lett első. Cseresznyés István versenyzői pályafutását azonban tragikus hirtelenséggel szakította meg alig 29 éves korában, 1866 novemberében bekövetkezett halála. A magyar sakkozást ezzel igen fájdalmas veszteség érte, mert — mint Erkel is kiemelte búcsúztató beszédében — „ez a fiatalember kezdhette volna meg a magyar sakkozók diadalmas nemzetközi szereplését“. Szén és Erkel kortársai közül, a fiatalabb gárdából a már említett Engel Imre és Zaáry Zsigmond, továbbá Capdebo István, Vész János Ármin, dr. Lustig (később Vidor) Zsigmond és Spitzer Lipót tartozott a nevesebb játékosok közé. Capdebo külföldön jártában Anderssennel is „vitézül“ mérkőzött, Dufresne-t pedig legyőzte. Vész jeles matematikus és mérnök volt, számos akadémiai dijat nyert és nemzetközi elismerést szerzett matematikai munkáival. Sakktörténeti jelentőségét mint feladványszerző alapozta meg; az andersseni iskola nyomdokán ő teremtette meg a magyar feladvány-iskolát. A Vasárnapi Újság eredeti feladványainak túlnyomó részét ő alkotta. A párizsi „La Regence“ sakklap nemzetközi versenyén valameny- nyi beküldött műve dicséretet nyert. Ez időben indult fejlődésnek a magyar sakkirodalom is. A szabadszállási Rozsnyay Mátyás 1860-ban adta ki a Max Lange tankönyve alapján készült Kis művét, mely kezdők számára adott vezérfonalat és hamarosan utolsó példányig elfogyott. A kiegyezés után, 1872-ben, Gyulán jelont meg Márki István korszakos műve: „A sakkjáték tankönyve“, mely további fél évszázad sakk-nemzedékét nevelte fel. A kiegyezés évétől nagyobb lendületnek induló versenysakkozás már sakktörténelmünk újabb korszakának kiindulópontja. Dr. Vécsey Zoltán Levelezési témaverseny A Magyar Sakkélet témaversenyén 195Í augusztus l.-i kezdettel indultak az alábbi csoportok : Spanyol I. 7. csoport 1. Skolik István Bp. II. Felső-Zöld- máli-út 45, 2. ifj. Pogáts Ferenc Bp. VII., Bethlen Gábor-u. 29, 3. Szikra Rezső Bp. XX., (Pesterzsébet) Ne- felejts-u. 17, 4. id. Posch Sándor Sashalom, Petőfi-u. 33, 5. Némedy Gyula Bp. II., Krisztina-krt 8—10, 6. Grosz Kornél Aszód, Petőfi-u. 15. Szicíliai II. 8. csoport 1. Mayer Antal Bp. IX., Mátyás-u. 13, 2. Aczél László Hird, Kőbánya- ipari V., 3. Szabó Lajos Enying, 4. ifj. Posch Sándor Sashalom, Petőfi- utca 33 5 Kaltenecker József Mo- nor, Kölcsey-utca 12, 6. ifj. Tompa Kálmán Szend (Komárom m.) Antimeráni IV. 4. csoport 1. Ströcker Imre Bp. II., Lublói-u. 5, 2. Elek Károly Bp. V., Szt. István- krt. 3, 3. Skolik István Bp. II., Fel- ső-Zöldmáli-út 45, 4. Nagy László, Füle (Fejér m.) Széchenyi-u. 42-b, 5. Götche Frigyes Bp. III., Folyamőr-u. 22, 6. Tusch András Bp. XIV., Pé- tervárad-u. 4. Antimeráni IV. 5. csoport 1. Bencsik Gergely Bp., XIV., Erzsébet kir.-né-út 30-b, 2. Volka István Bp., XIII., Ambrus-u. 5, 3. Borfői Béla Bp., XIV., Vorosilov-út 19, 4. Angyal Lajos, Kaposvár, Közkórház, 5, Klamár Csaba Bp. VI., Pau- lay Ede-u. 5, 6. Szmisek Pál Tatabánya, II., Madách-u. 88. . Vezércsel V. 4. csoport 1. Dobsa Sándor Szeged, Pozsonyi Ignác-u. 12-a, 2. Tihanyi Mihály Bp. VII., Dózsa György-út 72, 3. Elek Károly Bp., V., Szt. István-krt 3, 4. Tusch András Bp., XIV., Pétervárad- utca 4, 5. Szerepi András, Tököl, Herminatelep, 6. Nagy László, Füle (Fejér m.), Széchenyi-u. 42-b.