Magyar Sakkélet, 1951 (1. évfolyam 1-12. szám)
1951. június / 6. szám
MARÓCZY GÉZA (1870 — 1951) Maróczy Géza, a magyar sakkozás örök értéke, a századforduló első évtizedében az akkori világbajnok legméltóbb ellenfelének tartott nemzetközi nagymester, itthon fél évszázadon át vezető játékosunk és tanítónk, életének 82. évében, 1951 május 29-én elhunyt. A múlt század kilencvenes éveiben kezdett foglalkozni a versenysakkozással, a nemzetközi mesteri elismerést 1895-ben szerezte meg, a hastingsi mesterképző főtornán elért győzelmével. Már a következő esztendőben a világ legkiválóbb nagymestereit megelőzte s az akkori világbajnok dr. Lasker Emánuel mögött második lett a nürnbergi nemzetközi mesterversenyen. Első díjakat szerző útjának a Bécs 1899, München 1990, Monte Carlo 1992 és 1904, Ostende 1905, Barmen 1905, Bécs 1908 és Karlsbad 1923 versenyek a legdíszesebb állomásai. Pályafutásában 14 nagy nemzetközi versenyen került az 1—3. helyezettek közé. Élete nem csupán mint versenysakkozóé, hanem mint tanítómesteré is rendkívül termékeny volt. Az olympia-bajnok magyar csapatot 1927 és 1936-ban ő vezette csapatkapitányként diadalra... Amikor 1936-ban viszszavonult a versenysakkozástól, teljes erejével a sakkirodalmi tevékenység felé fordult, önéletrajzának első két kötete, valamint tankönyvei és játszmagyűjteménye kerültek ekkor közkézre. Tanítótevékenységét szinte utolsó órájáig gyakorolta: tankönyvének átdolgozott, bővített kiadását nemrég rendezte sajtó alá. . Halálát az egész magyar sakkozás, sőt öt világrész sakkozói gyászolják, s kegyelettel adóznak emlékének.