Magyar Sakkélet, 1954 (4. évfolyam 1-12. szám)

1954. január / 1. szám

2 ..jóvoltából“ — az ötödik forduló­ban meg­ is duplázódott... A bajnokság döntőjének ezek­­ben a napjaiban szinte fizikai­lag érzékelhetően elevenedett meg Vajda mesternek az a meg­állapítása, amit a középdöntők kapcsán a fiatalok teljesítmé­nyéről írt: „...nem egy véletlenszerű ki­ugrásról van szó, hanem arról, hogy a fiatalok már felfejlőd­tek az öregek mellé és most „húznak elő’ mellettük.“ Már-már úgy tűnt, hogy ez az ,,elhúzás“ egész fergeteges ira­mot fog ölteni, hiszen senki nem akadt, aki a 34 éves Flóriánt a „fiatalok’­, a 38 éves Mészárost pedig az ,,öregek“ közé számítot­ta volna, hanem éppen a fordí­tottja volt magától értetődő. A Mészáros—Berger—Navarovszky trió pedig az első hat fordulóban csaknem kétszer annyi pontot szerzett, mint pl. a Barcza — Flórián—Gereben hármául . Az „öregek­’ becsületét—­ Szily mellett — Kluger igyekezett men­teni. Androvitzky elleni veresé­gén nagy­ akaraterővel hamar túltette magát s szívós játékkal, nagy elmélyedéssel harcolva gyűjtögette pontjait. A hetedik­nyolcadik fordulóban át is vette a vezetést a közben szabadnapos Szilytől. Kluger mögött a biztos és egyenletes játékot mutató Sán­dor és Tipary állt még elég szi­lárd tartalékként az „öregek“ frontjának védelmében. A sza­badnappal lefékezett Bergert és Mészárost maguk mögé is tud­ták szorítani, de Navarovszky közben — Réthy és László felett aratott győzelmével — eléjük ke­rült. A nyolcadik forduló után — a verseny félidejében — ez volt a sorrend: Kluger (8-ból) 5.5, Szily (7-ből) 5, Navarovszky (8-ból) 5, Sán­­dor és Tipary (7-ből) 4.5, Berger (6-ból) 4, Androvitzky és Mészá­ros (7-ből) 4, Barcza és Flórián (7-ből) 3.5, Szilágyi (8ból) 3, Ge­reben (7-ből) 2.5, Gasztonyi­­és Réthy (6-ból) 2, László (6-ból) 1.5, Dely (8-ból) 1.5 pont. A következő fordulóban a két vezető szabad volt, Navarovszky döntetlenül végzett Gasztonyival. A további hat helyezett három játszmában egymás közt viasko­dott. Sándor elérte az élcsopor­tot Berger legyőzésével, Mészá­ros Androvitzkyt kényszerítette megadásra. Barcza­i átlépett­­ a két vesztesen és befogta a saját­­kezűleg elintézett harmadikat, Tiparyt. A három 5.5 pontos közül Klu­­gerre és Sándorra másnap újabb szabadnap várt, így a tizedik forduló döntő mérkőzésének az 5.5 pontos Navarovszky és az 5 pontos Szily összecsapása ígér­kezett. Nemcsak a pillanatnyi el­sőségért folyt itt a harc: bárme­lyikük a bajnokság megnyerésé­re is komoly esélyekhez jutott győzelem esetén. A játszma a fiatalos lendület fölényét és­­ az edzett rutin diadalát eredményezte. Nava­rovszky sötéttel ügyesen átvette a kezdeményezést, támadáshoz jutott, gyengítéseket kény­szerí­­tett ki, de időzavarban elvétette az előnyös folyatást. Erre azután Szily néhány erélyes lépéssel a maga javára döntötte el a küz­delmet és 6 pontjával 8 játszmá­ból ismét magához ragadta a ve­zetést. Ugyanekkor kettővel szaporo­dott a vezető nyomában tüleke­dők száma: Mészáros is és a Gerebent legyőző Barcza is elérte az 5.5 pontot. A verseny legizgalmasabb sza­kasza kezdődött. A már esélyte­lennek tartott Barcza fellépése a „trónkövetelők“ között új színt adott a mindvégig hullámzó küz­delemnek. Igaz, hogy Klugernek és Sándornak eggyel kevesebb játszmából volt ugyanannyi pont­ja, mégis sokan hajlottak arra a véleményre, hogy a végén mégis csak „kijön a papír­forma!’!...• Barcza vagy Szily?... A reális esélyek latolgatásának ez az első fordulókban sokat feltett kérdése a verseny tizenegyedik forduló­jának kezdetén újra előtérbe ke­rült. Legfeljebb a sorrend cseré­lődött fel s most inkább így formálódott szavakba a bajnoki címet illető kérdés: Szily vagy Barcza?... A válasz, amit a tizenegyedik és tizenkettedik forduló eredmé­nye adott, tragikus volt. Tra­gikus abból a szempontból, hogy olimpiai csapatunk két biztos pillére a döntő pillanatokban egyáltalán nem állt feladata ma­gaslatán. Szily is, Barcza is, két­­két játszmát vesztett egymás­után. Ennek a négyes vereségnek okát nem a szembenálló felek já­tékerejében, nem is pillanatnyi indiszpozícióban,­­ mélyebben kell keresnünk. Szily túl közel érezte magához a bajnoki címet a Navarovszky­­tól megmentett pont birtokában és úgy vélte, Szilágyi és Dely személy­ében aránylag könnyű ellenfelei jönnek sorra a megnö­vekedett esélyek teljes biztosítá­sához. Nem arról van szó, hogy lebecsülte volna őket. De­­bízott erejében s valóban előnybe is került mindkettőjük ellen. Ekkor azonban úrrá lett rajta a meg­elégedettség s magabiztossága — gesztusokból nem látható, de a könnyedén „odavetett 11 egy-két lépésből jól kiolvasható — fölé 7)1000/T SAKKÉLET nyeskedésbe csapot­­t. Nem küz­dött, csak játszott. A pontatlan­ságok nyomán mind Szilágyi­­mind Dely taktikai esélyekhez jutott s azokat ötletesen érvénye­sítették. A már tarsolyban érzett másfél-két pont helyett csak két keserű tapasztalat maradt Szily számára. Barcza nagymester esetében más a helyzet. Előtte a remény éppen, hogy csak megcsillant, maga is tisztában volt azonban azzal, hogy az élre töréshez a to­vábbiakban a régi Barcza kivé­telesen magas teljesítményeihez hasonló bravúrra volna szükség. A­ feladat már a részletek ,,be­­ü­temezésében’­ is komoly pro­blémákat vetett fel. A kitűnően játszó Mészáros és Berger volt a két soron lévő ellenfél. Érde­messé ellenük mindent egy lapra feltenni és esetleg kockáztatni a nem kimagasló, de elfogadható helyezést is, vagy biztonságra törekedve tartani az egyensúlyt és ezzel — reális számítás sze­rint — lemondani arról, hogy az első hely elérésére kilátás marad­jon? E kérdés két véglete között nem is lett volna nehéz a helyes utat megtalálni — másnak! Mert más egyszerűen követte volna, a Barcza-receptet: játsszál nyerés­re úgy, mintha csak remire ját­szanál! Ezen a versenyen azon­ban éppen Barcza nagymester számára nem vált be saját re­ceptje. Ingadozás, határozatlan­ság, tépelődés volt a biztosnak vélt talaj láb alóli elvesztésének a következménye. Nemcsak az előkészületben, a játszmákban is. Mészáros is, Berger is elfogu­latlanul, egészséges erővel élezte ki a küzdelmet és­­ áttörte a frontot. Ez volt az­­a pillanat, amikor nyilvánvalóvá vált a jég megtö­rése. Annyi biztosnak látszott, hogy új bajnok kerül ki a kilen­cedik döntő küzdelmeiből. Annyi is, hogy az új bajnok nem a nemzetközi mesterek sorából fog kikerülni. De azt eldönteni, hogy a születőben lévő új mesterek vagy a legjobb formát mutató r­­­égiek valamelyike kerül-e az él­re, még teljességgel lehetetlen volt. A tizenharmadik forduló előtt így sorakozott a bajnoki me­zőny: Kluger­les Sándor (10 ből) 7, Berger (10-ből) 6.5, Mészáros és Tipary (11-ből) 6.5, Szily (10-ből) 6, Navarovszky (11-ből) 6, Barcza és Flórián (11-ből) 5.5, Réthy (10­ből) 5, Gereben (11-ből) 4.5, Szilágyi (12-ből) 4.5, And­rovitzky és Gasztonyi (10-ből) 4, Dely (12-ből) 4, László (10-ből) 2.5 pont. Az élcsoport tehát megközelí­tette a mesteri normát jelentő 7.5 pontot. A mesterjelöltek számá­ra ennek elérése volt a közvetlen

Next