Magyar Sakkélet, 1954 (4. évfolyam 1-12. szám)
1954. január / 1. szám
2 ..jóvoltából“ — az ötödik fordulóban meg is duplázódott... A bajnokság döntőjének ezekben a napjaiban szinte fizikailag érzékelhetően elevenedett meg Vajda mesternek az a megállapítása, amit a középdöntők kapcsán a fiatalok teljesítményéről írt: „...nem egy véletlenszerű kiugrásról van szó, hanem arról, hogy a fiatalok már felfejlődtek az öregek mellé és most „húznak elő’ mellettük.“ Már-már úgy tűnt, hogy ez az ,,elhúzás“ egész fergeteges iramot fog ölteni, hiszen senki nem akadt, aki a 34 éves Flóriánt a „fiatalok’, a 38 éves Mészárost pedig az ,,öregek“ közé számította volna, hanem éppen a fordítottja volt magától értetődő. A Mészáros—Berger—Navarovszky trió pedig az első hat fordulóban csaknem kétszer annyi pontot szerzett, mint pl. a Barcza — Flórián—Gereben hármául . Az „öregek’ becsületét— Szily mellett — Kluger igyekezett menteni. Androvitzky elleni vereségén nagy akaraterővel hamar túltette magát s szívós játékkal, nagy elmélyedéssel harcolva gyűjtögette pontjait. A hetediknyolcadik fordulóban át is vette a vezetést a közben szabadnapos Szilytől. Kluger mögött a biztos és egyenletes játékot mutató Sándor és Tipary állt még elég szilárd tartalékként az „öregek“ frontjának védelmében. A szabadnappal lefékezett Bergert és Mészárost maguk mögé is tudták szorítani, de Navarovszky közben — Réthy és László felett aratott győzelmével — eléjük került. A nyolcadik forduló után — a verseny félidejében — ez volt a sorrend: Kluger (8-ból) 5.5, Szily (7-ből) 5, Navarovszky (8-ból) 5, Sándor és Tipary (7-ből) 4.5, Berger (6-ból) 4, Androvitzky és Mészáros (7-ből) 4, Barcza és Flórián (7-ből) 3.5, Szilágyi (8ból) 3, Gereben (7-ből) 2.5, Gasztonyiés Réthy (6-ból) 2, László (6-ból) 1.5, Dely (8-ból) 1.5 pont. A következő fordulóban a két vezető szabad volt, Navarovszky döntetlenül végzett Gasztonyival. A további hat helyezett három játszmában egymás közt viaskodott. Sándor elérte az élcsoportot Berger legyőzésével, Mészáros Androvitzkyt kényszerítette megadásra. Barczai átlépett a két vesztesen és befogta a sajátkezűleg elintézett harmadikat, Tiparyt. A három 5.5 pontos közül Klugerre és Sándorra másnap újabb szabadnap várt, így a tizedik forduló döntő mérkőzésének az 5.5 pontos Navarovszky és az 5 pontos Szily összecsapása ígérkezett. Nemcsak a pillanatnyi elsőségért folyt itt a harc: bármelyikük a bajnokság megnyerésére is komoly esélyekhez jutott győzelem esetén. A játszma a fiatalos lendület fölényét és az edzett rutin diadalát eredményezte. Navarovszky sötéttel ügyesen átvette a kezdeményezést, támadáshoz jutott, gyengítéseket kényszerített ki, de időzavarban elvétette az előnyös folyatást. Erre azután Szily néhány erélyes lépéssel a maga javára döntötte el a küzdelmet és 6 pontjával 8 játszmából ismét magához ragadta a vezetést. Ugyanekkor kettővel szaporodott a vezető nyomában tülekedők száma: Mészáros is és a Gerebent legyőző Barcza is elérte az 5.5 pontot. A verseny legizgalmasabb szakasza kezdődött. A már esélytelennek tartott Barcza fellépése a „trónkövetelők“ között új színt adott a mindvégig hullámzó küzdelemnek. Igaz, hogy Klugernek és Sándornak eggyel kevesebb játszmából volt ugyanannyi pontja, mégis sokan hajlottak arra a véleményre, hogy a végén mégis csak „kijön a papírforma!’!...• Barcza vagy Szily?... A reális esélyek latolgatásának ez az első fordulókban sokat feltett kérdése a verseny tizenegyedik fordulójának kezdetén újra előtérbe került. Legfeljebb a sorrend cserélődött fel s most inkább így formálódott szavakba a bajnoki címet illető kérdés: Szily vagy Barcza?... A válasz, amit a tizenegyedik és tizenkettedik forduló eredménye adott, tragikus volt. Tragikus abból a szempontból, hogy olimpiai csapatunk két biztos pillére a döntő pillanatokban egyáltalán nem állt feladata magaslatán. Szily is, Barcza is, kétkét játszmát vesztett egymásután. Ennek a négyes vereségnek okát nem a szembenálló felek játékerejében, nem is pillanatnyi indiszpozícióban, mélyebben kell keresnünk. Szily túl közel érezte magához a bajnoki címet a Navarovszkytól megmentett pont birtokában és úgy vélte, Szilágyi és Dely személyében aránylag könnyű ellenfelei jönnek sorra a megnövekedett esélyek teljes biztosításához. Nem arról van szó, hogy lebecsülte volna őket. Debízott erejében s valóban előnybe is került mindkettőjük ellen. Ekkor azonban úrrá lett rajta a megelégedettség s magabiztossága — gesztusokból nem látható, de a könnyedén „odavetett 11 egy-két lépésből jól kiolvasható — fölé 7)1000/T SAKKÉLET nyeskedésbe csapott. Nem küzdött, csak játszott. A pontatlanságok nyomán mind Szilágyimind Dely taktikai esélyekhez jutott s azokat ötletesen érvényesítették. A már tarsolyban érzett másfél-két pont helyett csak két keserű tapasztalat maradt Szily számára. Barcza nagymester esetében más a helyzet. Előtte a remény éppen, hogy csak megcsillant, maga is tisztában volt azonban azzal, hogy az élre töréshez a továbbiakban a régi Barcza kivételesen magas teljesítményeihez hasonló bravúrra volna szükség. A feladat már a részletek ,,beütemezésében’ is komoly problémákat vetett fel. A kitűnően játszó Mészáros és Berger volt a két soron lévő ellenfél. Érdemessé ellenük mindent egy lapra feltenni és esetleg kockáztatni a nem kimagasló, de elfogadható helyezést is, vagy biztonságra törekedve tartani az egyensúlyt és ezzel — reális számítás szerint — lemondani arról, hogy az első hely elérésére kilátás maradjon? E kérdés két véglete között nem is lett volna nehéz a helyes utat megtalálni — másnak! Mert más egyszerűen követte volna, a Barcza-receptet: játsszál nyerésre úgy, mintha csak remire játszanál! Ezen a versenyen azonban éppen Barcza nagymester számára nem vált be saját receptje. Ingadozás, határozatlanság, tépelődés volt a biztosnak vélt talaj láb alóli elvesztésének a következménye. Nemcsak az előkészületben, a játszmákban is. Mészáros is, Berger is elfogulatlanul, egészséges erővel élezte ki a küzdelmet és áttörte a frontot. Ez volt aza pillanat, amikor nyilvánvalóvá vált a jég megtörése. Annyi biztosnak látszott, hogy új bajnok kerül ki a kilencedik döntő küzdelmeiből. Annyi is, hogy az új bajnok nem a nemzetközi mesterek sorából fog kikerülni. De azt eldönteni, hogy a születőben lévő új mesterek vagy a legjobb formát mutató régiek valamelyike kerül-e az élre, még teljességgel lehetetlen volt. A tizenharmadik forduló előtt így sorakozott a bajnoki mezőny: Klugerles Sándor (10 ből) 7, Berger (10-ből) 6.5, Mészáros és Tipary (11-ből) 6.5, Szily (10-ből) 6, Navarovszky (11-ből) 6, Barcza és Flórián (11-ből) 5.5, Réthy (10ből) 5, Gereben (11-ből) 4.5, Szilágyi (12-ből) 4.5, Androvitzky és Gasztonyi (10-ből) 4, Dely (12-ből) 4, László (10-ből) 2.5 pont. Az élcsoport tehát megközelítette a mesteri normát jelentő 7.5 pontot. A mesterjelöltek számára ennek elérése volt a közvetlen