Magyar Sakkélet, 1955 (5. évfolyam 1-12. szám)

1955. január / 1. szám

A X. magyar sakkbajnokság IQC­T december 18., este 8 óra 46 perc... A de­­­­monstrációs táblák díszletével övezett szín­pad közepén a mester kezet nyújt legyőzőjének, a nagy­mesternek és a kékes neonfényben úszó nagy terem közönsége telkes tapssal köszönti az új bajnokot... Történelmi pillanat? — Töröljük le a szó patetikus, álmagasztos árnyalatát s akkor egyszerű, őszinte igen­nel felelhetünk. A magyar sakkozás évszázados törté­netének valóban jelentős állomása volt ez a perc. Hi­szen amiről elődeink csak álmodoztak az 1840-es évek elejétől az 1940-es évek derekáig terjedő hosszú száz esztendő alatt, az megvalósult új, szabad életünk első évtizedében. Tíz év,­­ tíz bajnokság... Pedig milyen nehéz körülmények között kezdődött ez az évtized, milyen hatalmas erőre és lelkes összefo­gásra volt szükség ahhoz, hogy a háború­ ütötte sebek vérveszteséges, romos talaján új élet, új sportélet indul­hasson viruló fejlődésnek!... A Dunántúlról olykor-olykor még behallatszott a háború ágyúdörgése, de a fővárosban már lüktetett a a­ békés alkotómunka láza s az első tavaszi napsugár tapadt fényénél a munkás sakkozás régi, kipróbált har­cosai is újból kezdték a szervezkedést. Amikor Buda­pest dolgozó népe az első szabad május elsejét ünne­pelte, már működött a Magyar Dolgozók Országos Sakk­­szövetsége. S a nyár derekára már tető alá hozták az első mesterversenyt is. Bizony, az a tető, amelyik alatt az első sakkcsaták lezajlottak, imitt-amott még foghíjas volt. A terem mennyezetén be-becsorgott az asztalokra a langyos eső, az ablaktáblák vaksi-ü­vegtelenül vagy papírhályogos szemmel néztek le a Wesselényi utcára, a falakról pe­dig — noha éppen a Szobafestők Ipartestületének szék-A hogyan bővül évről-évre mi­­nőségi sakkozásunk tömeg­alapja, úgy válik egyre nehezebbé az országos bajnokság döntőjében való részvétel jogának kiharcolása. Selejtezők és elődöntők küzdelmei­ben megedződő harcos fiatalok se­rege ostromolja mind nagyobb szám­ban a régebben csak mestereknek fenntartott he­lye­ket. Különösen nehéz küzdelmek előz­ték meg a X. bajnokság döntőjét. Az előmérkőzések alól a nyár folya­mán kijelölt teljes olimpiai csapat: Szabó és Barcza nagymester, Szily, Kluger és Gereben nemzetközi mes­ter, továbbá Sándor mester, az előző évi bajnok felmentést kapott, így csupán tizenkét »szabad« hely ma­radt hatvan­­pályázó számára. E hat­van jelölt négy középdöntő-csoport­ban döntötte el július-augusztus fo­lyamán a továbbjutás kérdését. Két nemzetközi mester, Benkő és Flórián; hat mester: Bély, Bisek, Haj­­tun, Róbert, Navarovszky, Pogáts; két mesterjelölt: Dely és Tapasztó; végül két I. osztályú versenyző: Forintos és Ozsváth verekedte ki a döntőbejutáshoz szükséges első há­rom helyezés egyikét. A mesterjelöl­teik ezzel mesteri, az I. osztálynak pedig mesterjelölt! címet is szerez -háza volt — még málladozott a vakolat. Sötét múltra emlékeztető, szomorú jelek között virradt a derűs hajnal. A háború vihara sok kiváló sakkozót sodort el, meg­fogyatkoztak a mesterek. Balla Zoltán, Boros Sándor, Drucker István, Havasi Kornél, Steiner Endre már ek­kor nem volt közöttünk s a nélkülözések megásták a sírját Sterk Károlynak és Székely Jenőnek is. De már azon az első versenyen három új mester született he­lyükbe Benkő, Flórián és Szabadi személyében, majd pár hónapra rá hozzájuk csatlakozott az első főtorna két győztese: Bán és Eigler. És sorra jöttek a többiek... Bakonyi, Szilágyi, Monostori, Kardos, Macskásy, Grács, Sallay, Jeney, Róbert, Pogáts, Sándor, Honfi, Molnár, Bély, Kapu, Androvitzky, Hajtun, Lengyel, Bitek, Ber­ger, Navarovszky, Mészáros mind, mind ennek az év­tizednek mester­szülöttei és a két legifjabb, Dely és Tapasztó szintén már mesterként jutott a tizedik bajnoki döntő résztvevői közé. Hatalmas szervező munka magvetése nyomán, a nép államának éltető támogatása és érlelő gondosko­dása mellett szökkent kalászba a minőségi termésnek ez a dús csokra. Nagy küzdelmekre, versenyek sokasá­gára emlékeztetnek a nevek; egy-egy pillanatra elénk vetítik a múló évek gyarapodó sikereinek kisebb-na­­gyobb állomásait. Ott díszeleg ezek között minden egyes év legmagasabb színvonalú seregszemléje, az országos bajnokság is. Kilencet jegyeztünk már fel ezek közül megújhódott sakkozásunk történetének lapjaira. Most a tizediket emeljük le az óesztendő eseményeinek a mérlegéről, hogy tanulságainak tükrében új évtized új feladatainak megoldására nyerhessünk ösztönző len­dületet. Róbert Ferenc mester (Bp. Vörös Lobogó); 10. Benkő­­Pál nemzetközi mester (Bp. Vörös Lobogó); 11. Na­varovszky László mester (Bp. Szik­ra); 12. Kluger Gyula nemzetközi mester (Bp. Petőfi-Lendü­lat); 13. Bi­­ek István mester (Bp. Vasas); 14. Szabó László nemzetközi nagymester (Bp. Vörös Meteor); 15. Gereben Ernő nemzetközi mester (Bp. Spartacus); 16. Ozsváth András mesterjelölt (Bp. Vörös Lobogó); 17. Sándor Béla mester (Bp. Kinizsi); 18. Bély Miik­­­lós dr. mester (Bp. Lokomotív). * November 20-án délután 4 órára hirdették a döntő ünnepélyes megnyitóját az Élelmezési Dolgozók Szakszervezetének Gorkij fasor 44. sz. alatti székházában. Kevesen vol­tak kíváncsiak a verseny első moz­zanataira, a közönség nagyobb há­nyadát maguk a széksorokban he­lyet foglaló versenyzők tették ki. Pedig volt egy kis izgalom, már a kezdet kezdetén. A társadalmi sakk­­szövetségnek azok a vezetőségi tag­jai, akiktől a megnyitó ünnepség le­folytatását várták, nem a színpadon álló elnöki asztal mellett helyezked­tek el, hanem egy kis szobába vonul­tak félre, titokzatos tanácskozásra. Jó egy óra telt el feszült várako­zók. Elismerésre méltó összteljesít­mény ez a feltörő utánpótlás részé­ről, különösen ha hozzávesszük, hogy a fiatal Bárczay csak Berger-Sonne­­born értékeléssel szorult Bély mester mögé. A »vert mezőny«-nek Szilágyi­val, Tiparyval, Vajda dr.-ral kezdődő rangos névsora nem kevesebb, mint 26 olyan versenyzőt foglal magában, akik mind részesei voltak már az előző bajnoki döntők egyik-másiká­nak. A X. bajnokság döntőjére a jogo­sultak közül csupán a belgrádi nem­zetközi versenyen résztvevő Bareza nagymester nem nyújtotta be neve­zését. Az ily módon megüresedő helyre az OTSB Tipary mestert hív­ta meg. Ennek a változásnak figye­lembevételével tartották meg a sor­solást, amely a következő eredményt adta: 1. Dely Péter mester (Bp. Loko­motív); 2. Forintos Győző mester­­jelölt (Haladás Közg. Egyetem); 3. Flórián Tibor nemzetiközi mester (Petőfi Városi Tanács); 4. Pogáts Jó­zsef mester (Bp. Építők); 5. Tapasztó László mester (Bp. Vörös Meteor); 6. Hajtun József mester­­(Cs. Vasas); 7. Szily József dr. nemzetközi mes­ter (Ds. Vasas); 8. Tipary Lajos mes­ter (Vörös Meteor Vendéglátók): 6.

Next