Magyar Sakkélet, 1955 (5. évfolyam 1-12. szám)
1955. január / 1. szám
A X. magyar sakkbajnokság IQCT december 18., este 8 óra 46 perc... A demonstrációs táblák díszletével övezett színpad közepén a mester kezet nyújt legyőzőjének, a nagymesternek és a kékes neonfényben úszó nagy terem közönsége telkes tapssal köszönti az új bajnokot... Történelmi pillanat? — Töröljük le a szó patetikus, álmagasztos árnyalatát s akkor egyszerű, őszinte igennel felelhetünk. A magyar sakkozás évszázados történetének valóban jelentős állomása volt ez a perc. Hiszen amiről elődeink csak álmodoztak az 1840-es évek elejétől az 1940-es évek derekáig terjedő hosszú száz esztendő alatt, az megvalósult új, szabad életünk első évtizedében. Tíz év, tíz bajnokság... Pedig milyen nehéz körülmények között kezdődött ez az évtized, milyen hatalmas erőre és lelkes összefogásra volt szükség ahhoz, hogy a háború ütötte sebek vérveszteséges, romos talaján új élet, új sportélet indulhasson viruló fejlődésnek!... A Dunántúlról olykor-olykor még behallatszott a háború ágyúdörgése, de a fővárosban már lüktetett a a békés alkotómunka láza s az első tavaszi napsugár tapadt fényénél a munkás sakkozás régi, kipróbált harcosai is újból kezdték a szervezkedést. Amikor Budapest dolgozó népe az első szabad május elsejét ünnepelte, már működött a Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége. S a nyár derekára már tető alá hozták az első mesterversenyt is. Bizony, az a tető, amelyik alatt az első sakkcsaták lezajlottak, imitt-amott még foghíjas volt. A terem mennyezetén be-becsorgott az asztalokra a langyos eső, az ablaktáblák vaksi-üvegtelenül vagy papírhályogos szemmel néztek le a Wesselényi utcára, a falakról pedig — noha éppen a Szobafestők Ipartestületének szék-A hogyan bővül évről-évre minőségi sakkozásunk tömegalapja, úgy válik egyre nehezebbé az országos bajnokság döntőjében való részvétel jogának kiharcolása. Selejtezők és elődöntők küzdelmeiben megedződő harcos fiatalok serege ostromolja mind nagyobb számban a régebben csak mestereknek fenntartott helyeket. Különösen nehéz küzdelmek előzték meg a X. bajnokság döntőjét. Az előmérkőzések alól a nyár folyamán kijelölt teljes olimpiai csapat: Szabó és Barcza nagymester, Szily, Kluger és Gereben nemzetközi mester, továbbá Sándor mester, az előző évi bajnok felmentést kapott, így csupán tizenkét »szabad« hely maradt hatvanpályázó számára. E hatvan jelölt négy középdöntő-csoportban döntötte el július-augusztus folyamán a továbbjutás kérdését. Két nemzetközi mester, Benkő és Flórián; hat mester: Bély, Bisek, Hajtun, Róbert, Navarovszky, Pogáts; két mesterjelölt: Dely és Tapasztó; végül két I. osztályú versenyző: Forintos és Ozsváth verekedte ki a döntőbejutáshoz szükséges első három helyezés egyikét. A mesterjelölteik ezzel mesteri, az I. osztálynak pedig mesterjelölt! címet is szerez -háza volt — még málladozott a vakolat. Sötét múltra emlékeztető, szomorú jelek között virradt a derűs hajnal. A háború vihara sok kiváló sakkozót sodort el, megfogyatkoztak a mesterek. Balla Zoltán, Boros Sándor, Drucker István, Havasi Kornél, Steiner Endre már ekkor nem volt közöttünk s a nélkülözések megásták a sírját Sterk Károlynak és Székely Jenőnek is. De már azon az első versenyen három új mester született helyükbe Benkő, Flórián és Szabadi személyében, majd pár hónapra rá hozzájuk csatlakozott az első főtorna két győztese: Bán és Eigler. És sorra jöttek a többiek... Bakonyi, Szilágyi, Monostori, Kardos, Macskásy, Grács, Sallay, Jeney, Róbert, Pogáts, Sándor, Honfi, Molnár, Bély, Kapu, Androvitzky, Hajtun, Lengyel, Bitek, Berger, Navarovszky, Mészáros mind, mind ennek az évtizednek mesterszülöttei és a két legifjabb, Dely és Tapasztó szintén már mesterként jutott a tizedik bajnoki döntő résztvevői közé. Hatalmas szervező munka magvetése nyomán, a nép államának éltető támogatása és érlelő gondoskodása mellett szökkent kalászba a minőségi termésnek ez a dús csokra. Nagy küzdelmekre, versenyek sokaságára emlékeztetnek a nevek; egy-egy pillanatra elénk vetítik a múló évek gyarapodó sikereinek kisebb-nagyobb állomásait. Ott díszeleg ezek között minden egyes év legmagasabb színvonalú seregszemléje, az országos bajnokság is. Kilencet jegyeztünk már fel ezek közül megújhódott sakkozásunk történetének lapjaira. Most a tizediket emeljük le az óesztendő eseményeinek a mérlegéről, hogy tanulságainak tükrében új évtized új feladatainak megoldására nyerhessünk ösztönző lendületet. Róbert Ferenc mester (Bp. Vörös Lobogó); 10. BenkőPál nemzetközi mester (Bp. Vörös Lobogó); 11. Navarovszky László mester (Bp. Szikra); 12. Kluger Gyula nemzetközi mester (Bp. Petőfi-Lendülat); 13. Biek István mester (Bp. Vasas); 14. Szabó László nemzetközi nagymester (Bp. Vörös Meteor); 15. Gereben Ernő nemzetközi mester (Bp. Spartacus); 16. Ozsváth András mesterjelölt (Bp. Vörös Lobogó); 17. Sándor Béla mester (Bp. Kinizsi); 18. Bély Miiklós dr. mester (Bp. Lokomotív). * November 20-án délután 4 órára hirdették a döntő ünnepélyes megnyitóját az Élelmezési Dolgozók Szakszervezetének Gorkij fasor 44. sz. alatti székházában. Kevesen voltak kíváncsiak a verseny első mozzanataira, a közönség nagyobb hányadát maguk a széksorokban helyet foglaló versenyzők tették ki. Pedig volt egy kis izgalom, már a kezdet kezdetén. A társadalmi sakkszövetségnek azok a vezetőségi tagjai, akiktől a megnyitó ünnepség lefolytatását várták, nem a színpadon álló elnöki asztal mellett helyezkedtek el, hanem egy kis szobába vonultak félre, titokzatos tanácskozásra. Jó egy óra telt el feszült várakozók. Elismerésre méltó összteljesítmény ez a feltörő utánpótlás részéről, különösen ha hozzávesszük, hogy a fiatal Bárczay csak Berger-Sonneborn értékeléssel szorult Bély mester mögé. A »vert mezőny«-nek Szilágyival, Tiparyval, Vajda dr.-ral kezdődő rangos névsora nem kevesebb, mint 26 olyan versenyzőt foglal magában, akik mind részesei voltak már az előző bajnoki döntők egyik-másikának. A X. bajnokság döntőjére a jogosultak közül csupán a belgrádi nemzetközi versenyen résztvevő Bareza nagymester nem nyújtotta be nevezését. Az ily módon megüresedő helyre az OTSB Tipary mestert hívta meg. Ennek a változásnak figyelembevételével tartották meg a sorsolást, amely a következő eredményt adta: 1. Dely Péter mester (Bp. Lokomotív); 2. Forintos Győző mesterjelölt (Haladás Közg. Egyetem); 3. Flórián Tibor nemzetiközi mester (Petőfi Városi Tanács); 4. Pogáts József mester (Bp. Építők); 5. Tapasztó László mester (Bp. Vörös Meteor); 6. Hajtun József mester(Cs. Vasas); 7. Szily József dr. nemzetközi mester (Ds. Vasas); 8. Tipary Lajos mester (Vörös Meteor Vendéglátók): 6.