Magyar Sakkélet, 1956 (6. évfolyam 1-12. szám)

1956. június / 6. szám

(YicuyjOA SffitSUIlflLOI/ 1. Va7! (Ezzel vagy a d-vonalat, vagy a nyolcadik sort szerzi meg. Sötét a kisebbik bajt választja.) 1. —, Vc7 2. b4, Hc8 3. Vd4, Kf8 4. Ff3, Ke8 5. Fe4, Fe4­ 6. He4­, Vd7 7. Hd6t!, Hd6: 8. cd. (Máris a táblára varázsolódott Maróczy specialitása: a vezérvégjáték!) 8. —, f6 9. 14. b5 10. c5, Kd8 11. g4, Vf7 12. Ve4, Kd7 13. Ve2! (Fenyeget a4!) 13.—, Vg8 14. Va2!, g6? (Hiba, de sötét már másként is veszve van, mert az a4 és f5 kettős fenyegetés védhetetlen.) 15. hg:!, Ve8 (15.—, Vg6:-ra ugyan­is 16. Ve6:!!, Ke6: 17. f5! a válasz.) 16. f5 — Sötét feladta. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az OTSB elnökének előter­jesztésére Vajda Árpád nemzetközi mestert a sport-érdemérem arany fo­kozatával tüntette ki hatvanadik szü­letésnapja alkalmából, harmincötéves sakkmestersége és negyvenöt éves sakkpályájának elismerése és értéke­lése jeléül. A kitüntetést április 28-án adta át Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke.* Vajda Árpád dr. 1896. május 2-án született Rimaszombatban. A sakk alapismereteire anyai nagyanyja ta­nította meg Zalaegerszegen. Még ele­mista volt, amikor Maróczy Géza 1905. évi őszitendei fényes győzelme megra­gadta és a sakk­­iránti vonzalmát el­mélyítette. Addig a síkfutást gyakorol­ta szorgalmasan. Maróczy nagyszerű teljesítményeinek hatására buzgón ta­nulmányozta az Egyetértés, az Újság és a Zászlónk sakkrovatait. Mint festő kapta meg biztatásul a Maróczy—Sze­mere könyvecskét. középiskolai tanulmányait Nyitrán végezte, ahova 1909 decemberében került. Nyitra fejlett sakk-központ volt, a gimnázium legjobb sakkozói Zobel Leó, a csehszlovák szövetség ké­sőbbi mestere és Vajda Árpád, a főis­kolások között Henne­ Emil tűnt ki. Olykor hazalátogatott Kolozsvárról Bródy Miklós dr., Nyitrán Erős Vil­mos volt leggyakoribb ellenfele. Vajda Árpád az osztálytársaival ví­vott naponkénti sakkcsaták során erő­södött, majd felvette a kapcsolatot Chalupetzky Ferenccel és Szávay Zol­tánnal. Utóbbi ellen négy játszmás levelezési mérkőzést nyert. 1911 júliusában rokonai látogatásá­ra Nyitrára érkezett Réti Richárd mester. Vajdának alkalma nyílott né­hány játszmát váltani a mesterrel, akit meglepett a diák tehetsége és fel­­készültsége. Réti ekkor egyetértésben Sztránszky jeles ügyvéddel rávette Vajda szüleit, hogy engedjék meg részvételét az 1911 augusztusában megalakult Magyar Sakkszövetség egyik melléktornáján. Azóta lepergett 45 esztendő. Kitün-Bizonyos rendszerben néhány Ma­­róczy-végjátékot mutattunk be. Hisz­­szük, hogy tanulságul szolgáltak fia­tal versenyzőinknek. Megmutatták, hogy milyen türelemre van szükség parányi előnyök érvényesítéséhez, mekkora kitartás szükséges hátrányo­sabb állások tartásához, ha azokban még van lehetőség a döntetlenre. »Maróczy tanít« — ez volt nagy­mesterünk egyik kisebb írásának a címe. Igen, Maróczy most is tanít, játszmáinak belső értékével, írásai­nak tartalmasságával, elveinek kris­tálytiszta megfogalmazásával. És ta­nít elsősorban versenyzői és emberi magatartásával. Rajtunk áll, hogy tanuljunk is tőle­­tetett mesterünk érdemes sakkpályát futott be, a maga számára is élmé­nyekben gazdagot, szépet és mozgal­masat, a közösségnek is jelentősét és hasznosat. A nyitrai diák 1913 júniusában Pesterzsébetre került s azóta is ott él. Érettségi után tagja lett a Budapesti Sakkörnek, tanítványa Abonyi Ist­ván mesternek. Tevékenységét a kör­ér­etében mint segédkönyvtáros kez­dettel meg, majd szinte minden tiszt­ségben munkálkodott, az 1941—51. esztendőkben elnöke volt a nagy­ múltú sakkegyesületnek. Első nagy eredményét 1919 január­jában érte el Vajda Árpád, 45 részt­vevő között első lett Budapest amat­őr­baj­noksága­ban. A következő évben el­ső lett a Schlechter-emlékversenyen, majd 1921 elején ismét győzött a bu­dapesti amatőrbajnokságban. Eredmé­nyeinek megérdemelt elismeréseként őt küldték a magyar színek képvisele­tében az 1921. évi bécsi nemzetközi mesterversenyre. Itt IV—VII. helye­zett lett Tartakower, Grünfeld és Vu­­kovics­­társaságában és megkapta a mesteri címet. Feltűnést keltett Breyer elleni győzelme és Tartakower elleni 12 órás döntetlene. Miután Breyer 1919 végén csehszlovák állampolgár lett, itthon felvetődött a kérdés: ki a második magyar játékos Maróczy után. A rangsort volt hivatott eldön­teni a Balla—Vajda páros mérkőzés, amely 3,3:4 arányban döntetlenül végződött. Vajda jobb stratégának, Balla jobb taktikusnak bizonyult. Az 1923. évtől kezdődően Steiner Endre, majd az 1924. győri versenyen aratott győzelmével Nagy Géza dr. kért he­lyet a második helyért való küzde­lemben. Feljavult erősen­ Havasi Kor­nél és beérkezett Steiner Lajos is. Vajda Árpád az 1924—1937 között rendezett mindegyik sakkolimpián részt vett, az 1935. évi varsói olimpián csapatkapitány és delegátus volt. Az olimpiákon összesen 101 játszmát vál­tott s ezekből 61 egységet ért el. Tes­­sítményeinek értékét növeli az a kö­rülmény, hogy általában őt játszat­ták legtöbbször sötéttel. A magyar csapat ragyogó diadalainak kivívásá­ban Vajda mesternek igen jelentős része volt. Szép sikerekre mutat az egyéni versenyeken elért kiemelkedő ered­ményeinek alábbi összefoglalása: 1922, London, nemzetközi főtorna I., 1923, Portsmouth, nemzetközi fő­verseny: Aljechin után II., 1924, Bu­dapest, I., 1924, Győr, IV—V., 1927, Kecskemét, V—VII., 1928, Bp. Sies­ta-verseny, V—VI., 1929, Szén-emlék­verseny, IV—V., 1928, szövetségi mes­terverseny, I., 1929, Ramsgate, I—II., 1932, Szolnok, L, 1934, Sopron, V— VII., 1936, Bárász emlékverseny, V., az 1950. évi bajnokságban 12., az 1952. évi bajnokságban 13—14., Sal­gótarján, II., az Építők 1953. évi ve­gyes mesterversenyén II—III. Szere­pelt: a válogatott csapatban 1947-ben Ausztria ellen, 1947-ben a balkáni sakkolimpi­án, 1949-ben Moszkva csapata ellen. Ez utóbbi küzdelemben nyert Flohr ellen, Szmiszlov nagy­mester elleni játszmája döntetlenül végződött. Belső értékben legjelentősebb ered­ménye az 1926. évi semmeringi ver­senyen elért XII. helyezése. Itt tíz nagymesterrel került szembe és elle­nük 4.5 egységet szerzett. E teljesít­ményéért különdíjat kapott. A ver­seny győztese, Spielmann nagymester a Magyar Sakkvilág hasábjain őszin­te elismeréssel nyilatkozott Vajda Ár­pád eredményéről és játékerejéről. Levensis a Sahmati-ban emlékezett meg játszmáinak magas színvonaláról. Semmeringi jó szereplésének vissz­hangjaként a következő években számos meghívást kapott nagy ver­senyekre (a Szovjetunióból is!), de mert külön szabadságot nem kapott, állását pedig fel nem áldozhatta a bizonytalan hivatásos safekmesterség kedvéért, a meghívásokra lemondá­sokkal felelt s így azok előbb gyérül­tek, majd elmaradtak. Dr. Vajda Árpád kitüntetése 131

Next