Magyar Sakkélet, 1956 (6. évfolyam 1-12. szám)

1956. november-december / 11-12. szám

Sakkéletünk az átszervezés időszakában Hosszú hallgatás után, de megújult munkakedvvel, megbolygatott életünk békés rendezésének töretlen akaratával jelentkezünk olvasóink előtt. Úgy terveztük december második felében, amikor folyóiratunk e kettős számát összeállítottuk, hogy az Újév beköszöntésekor már szerteküldhetjük jókívánságainkat e hasábokon a sakkozók nagy táborának. Ámde éppen az 1956-os év utolsó napjai indították el egész sportéletünk át­szervezésének bonyolult folyamatát s az ezzel járó tennivalók egy ideig háttérbe szorították a sportfolyó­iratok megjelentetésének kérdését. Most, amikor megkésetten napvilágot lát újból a Sakkélet, szinte halljuk a felénk áradó türelmetlen kérdések özönét s igyekszünk tömör összefoglalásban a leglényegesebbekre választ adni. Hogyan áll a sport állami irányításának kérdése? Az Országos Testnevelési és Sportbizottság műkö­dését a kormány 1956. december 31-ével megszüntette. Egyidejűleg feloszlottak az OTSB területi szervei és a mellettük működött társadalmi sportszövetségek is. A magyar testnevelési és sportmozgalom vezetésével és átszervezésével azóta héttagú kormánybizottság foglal­kozik. A­ bizottság elnöke Hegyi Gyula, tagjai: Bács­almási Péter dr., Csernus Kálmán dr., Gyenes András, Hepp Ferenc dr., Kolozsvári Endre és Moldoványi István. A bizottság tevékenyen munkálkodik a sportmozgalom egységes elvi irányítását végző magyar testnevelési és sporttanács létrehozásán. Az eddigi tervek szerint az állami sporthatóság e tanács határozatainak szellemében vezeti és ellenőrzi majd a sportszervezetek munkáját, a gyakorlati tennivalókat ugyanakkor az egyes sport­ágak szakszövetségei teljes önállósággal végzik. Mi a helyzet a sakkszövetséggel? A legtöbb sportág hívei és szakemberei már 1956. novemberében kezdeményező lépéseket tettek saját sportszövetségük megalakítása irányában. A fővárosi sakkozóknak egy sajtó útján egybehívott nagyobb cso­portja megválasztotta a MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG Intézőbizottságát az ügyek ideiglenes vitelére és a vég­leges szövetség megalakításának előkészítésére. Az Országos Intézőbizottság elnöke Vajda Árpád dr., elnökhelyettesei: Dalmadi Jenő és Kemény Imre; tagjai: Bán Jenő dr., Cigor Gyula, Ejury Jenő, Gelenczei Emil dr., Mohácsi László, Poros György dr., Sallay Roland dr. és Zákonyi Antal; póttagjai: Kertész Béláné, Lind­ner László dr., Losonczy Sándor és Navarovszky László. A bizottság a volt OTSB épületében (Budapest, V., Hold utca 1., II. 204.) működik. A szövetségi iroda vezetésére (hétköznap 8.30-tól 16.30-ig) Ejury Jenő kapott meg­bízást. Vannak-e területi szervei a Sakkszövetségnek? A Magyar Sakkszövetség Intézőbizottsága körlevél­ben felhívással fordult az ország sakk-köreihez, sak­kozóihoz. A felhívásban a helyi sakkélet irányításának kézbevételét, ideiglenes intézőbizottságok megalakítását javasolja minden megye területén, egyben kéri a vidé­kieket, küldjék meg javaslataikat, elgondolásaikat a vidéki alszövetségek megszervezésére vonatkozóan. Budapest kerületeiben a sakk-szakosztályok kép­viselői már mindenütt megválasztották a kerületi intézőbizottságokat, azok küldöttei pedig a budapesti csapatbajnokságok intéző szervét is. Vidékről még kevés jelentés érkezett. Végleges alszövetségek tehát ez idő szerint még nincsenek, de megszervezésük és működési szabály­zatuk kidolgozása folyamatban van. Mi van az 1956. végén lejárt minősítésekkel? Az Intézőbizottság úgy határozott, hogy valamennyi 1956. december 31-ig szóló versenyzői minősítés érvé­nyét egyelőre 1957. június 30-ig meghosszabbítja. Új minősítési kérelmek elbírálásával viszont 1957. március 31-ig nem foglalkozik. Az 1956. évre érvényesített edzői, illetőleg versenybírói igazolványok további intézkedésig érvényben lévőnek tekintendők. Működik-e az Élsakkozók Köre? Az Aulich utcai klubhelyiséget sikerült továbbra is biztosítani a minőségi sakkozás fejlesztésének céljaira. A tervek szerint ez az intézmény a jövőben »Maróczy Klub« néven, a Magyar Sakkszövetség központi klubja­ként működik. Ennek előkészítésére a budapesti meste­rek december 16-án megtartott értekezletén bizottságot jelöltek ki. Milyen sakkesemények zajlottak le december— január folyamán? Ezt a kérdést itt csak távirati stílusban érinthetjük, bővebben mindegyikre visszatérünk lapunk következő számában. Az október 13-án megkezdett, de az események miatt félbeszakadt országos női sakkbajnokságot decem­ber végén sikerült folytatni. Mivel az első helyre Hönsch Irén és Kertész Béláné 8.5—8.5 ponttal holt­versenyben futott be, a végleges befejezésre csak kettő­jük párosmérkőzésének eldől­tével kerül sor. Az elmaradt férfi bajnoki döntő­­helyett élverseny­zőink foglalkoztatására gyakorló mesterversenyeket rendezett a sakkszövetség, két csoportban, 12—12 részt­vevővel. Az első csoportban Portisch és Szilágyi 8, Bilek 7.5, Pogáts 6.5, Forintos és Tipary 5.5, Benkő, Földi és ifj. Honfi 5, Haág és Négyesy dr. 4, Balogh dr. 2 pontot ért el, a második csoport eredménye: Szö­llősi 8, Flórián és Lengyel 7.5, Gasztonyi és Navarovszky 6.5, Sebestyén 6, Molnár 5.5, Flesch 4.5, Bérczy és Csiszár 4, Sallay dr. 3.5, Kettner 2.5 pont. Karácsonykor bajnokságnak beillő villámverseny színhelye volt a központi klub. Győzött Forintos, Benkő és Lengyel előtt. Az óév utolsó napján az OTSB »Kiváló sportoló« címmel tüntette ki Páros György dr. feladványszerző mestert. Szabó nagymester Jugoszláviában, Barcza nagy­mester Svájcban bonyolít le sikeres szimultán­ körutat. Kluger nemzetközi mester első lett a hastingsi verseny B-csoportjában. Milyen sakkesemények várhatók a legközelebbi jövőben? Országunk nehéz gazdasági helyzete türelmet pa­rancsol a nagyobb kiadásokkal járó versenyprogram megtervezésében. Az 1957-es év első negyedében az egyes intézőbizottságok csak helyileg lebonyolítható és helyi anyagi forrásokból fedezhető versenyek terveivel foglalkozzanak. A budapesti csapatbajnokságok előre­láthatóan február végén megindulnak, az országos csa­patbajnokság április előtt aligha folytatható. Addig sakk-köri háziversenyek, városbajnokságok, gyakorló versenyek rendezése kívánatos. Mi lesz a Magyar Sakkélettel? Folyóiratunk 1957. január—februári kettős száma a lehető legrövidebb időn belül megjelenik s bízunk abban, hogy a márciusi számmal már késés nélkül, a szokásos időben jelentkezhetünk. Lapunk utcai árusí­tására azonban csak egész korlátozott mértékben, vagy egyáltalán nem kerül sor, ezért arra kérjük olvasóinkat, hogy a saját személyük, valamint sakk­körük számára szükséges példányszámot előfizetéssel biztosítsák.

Next