Magyar Sakkélet, 1956 (6. évfolyam 1-12. szám)

1956. január / 1. szám

KYiaqijou £6l£C L­ QL K­V játszma végződött világos győzelmé­vel. Persze mindjárt nem oly meg­lepő ez a statisztika, ha azt is hoz­zátesszük, hogy ezen a napon Bar­­cza, Benkő, Szabó és Szilágyi egya­ránt világossal játszott. A »favoritgyőzelmek« közül érde­kes és tanulságos Barcza »mérték után készült a négy huszáros vég­játé­ka, valamint Szabó nagymester kom­binációs győzelme. 42. 1, Ha4 (A borítékolt lépés.) 43. Ke3, Hc5 44. Hfe4, Hb7 45 Bf3! Hb3 46. Hh4, H3a5 (Kf7-re f5!) 47. Kd3, Kf7 48. Kc3!, Kg7 49. Kb4, K£7 50. f5, g5 51. Hg5­!, Kf6 52. Hgf3!, Kf7 53. Hd4, Kf6 54. Hhf3!, Kf7 55. Hc6, Hc4­ 56. Kc4­, Kf6 57. Hcd4, Hc5 58. Kb5, Ke7 59. Kc6, He4 60. Hb5, sötét feladta. 1. FÉL INDIAI VÉDELEM Szabó L. Portisch L. 4 1. d4, Hf6 2. c4, e6 3. Hf3, Fb4: 4. Hbd2, 0­ 0 5. e3, d6 6. Vc2, Ve7 7. a3, Fd2:18. Fd2­, e5 9.de:, de: 10. Fb4, c5 11. Fc3, e4? 12. Hd2, Ff5 13. Fe2, Hbd7 14. g4!, Fg4: 15. Fg4:, Hg4: 16. Ve4:, Ve4: 17. He4:, f5 18. Hd6, b6 19. h3, Hh6 20. Bg1, Hf6 21. 0—0—0, Bad8 22. Bd2!, (Csapda!) 22. —, Bd7 23. Ff6:!, Bf6: 24. He8, (A 22. lépéssel végrehajtott előkészí­tés tehát azért kellett, hogy most a világos bástyát ne üthesse sakkal sötét) 24. —, Bd2: 25. Hf6:­, Kf7 26. Kd2:, Kf6: 27. b4, Hf7 28. Ke:, be: 29. Bb1, Hd6 30. Kd3, g5 31. Bb8, h5 32. Ba8, h4 33. Ba7:, g4 34. Ba6­, Ke7 35. Bd6:, Kd6: 36. Ke2, Ke5 37. a4, gh: 38 Kfl, Kd6 30. f3, Kc6 40. e4, f4 41. a5, — sötét feladta. A minőségelőny érvényesítése (vo­nalnyitás, bástya aktiválása), majd a visszaáldozással végrehajtott lebo­nyolítás is tanulságos. »KORREKT ELNÉZÉS«-RŐL ugye nemigen hallottunk eddig? Hát ilyen is volt a bajnokok viaskodásának ki­lencedik menetében... Flórián T— Barcza G. Ebben az állásban Barcza a kissé gyanús 12.—, Hat?! lépéssel folytat­ta. Flórián azonnal rátapintott a lé­pés árnyoldalára és 13. Bc8:f!, Bc8: 14. b4!, Vc7 15. Va4:! formájában két kistisztet szerzett egy bástya el­lenében. — Barcza súlyos elnézést követett el — suttogták ekkor a nézőtéren. Azután lepergett még néhány lé­pés: 15. —, Ke7 16. Fe2, a6 17. Fdl, Vc3 18. Vb3, Val! 19. a4, Be1! 20. Ke2, Bhc8 —, ami után a sötét ne­héz tisztek behatolása kezdett fe­nyegető méreteket ölteni. — Úgy látszik, Barcza áldozata mégis korrekt volt — hangzott ek­kor innen is, onnan is a szakvéle­mény. Végül is, amikor a játszma döntet­len állásban függőben maradt, töb­ben nekiszögezték a kérdést Barcza nagymesternek: mi volt hát az a Hat lépés? Elnézés vagy áldozat? — Korrekt elnézés! — Ez volt a tömör és találó válasz! E derűs epizód mellett volt a for­dulónak jelentősebb eseménye is: — Bilek legyőzte Szilágyit. Az adott pillanatban ez ugyan nem volt nagy szenzáció,­­dehát ki is gondolhatta volna, hogy a nagy ambícióval küz­dő Szilágyi újabb »baleset« nélkül verekszi magát végig az egész ver­senyen ... SZABÓ NAGYMESTER NAGY­­IRAMÚ ELŐRETÖRÉSE jellemezte a verseny második harmadát. Há­rom-három győzelem között egyetlen fél pontot adott csak le a 6—12. for­dulókban! Kitűnő játszmában győzte le Tapasztót, majd szépségdíjas ve­zéráldozattal Flóriánt fosztotta meg veretlenségétől. De mindez még egyáltalán nem volt megnyugtató Szabó nagymester számára. A­­nagyobbik félidő« után még nyomában haladt a két nagy vetélytárs: Barcza és Benkő. Külö­nösen az volt feltűnő, hogy Barcza nagymesteren nyoma sem látható a zágrábi verseny fizikai vagy pszichi­kai utóhatásainak: frissen és szokott stílusánál könnyedébben vette az akadályokat. Tetszetős támadással győzött például Grács ellen, a 11. fordulóban. Végre a 12. forduló — mindenki­nek ez volt a véleménye — tiszta ké­pet teremtett az elsőségre való esé­lyek kérdésében. — A vitatkozók akkor hallgattak el, amikor Szabó nagymester győzelemre vezette Földi elleni érdekes huszárvégjátékát: Szabó L.—Földi L. — MÉLYHŰTÖTT KIRÁLY! — Tabi László, a Ludas Matyi szerkesz­tője (a bajnokság egyik leglelkesebb »törzsvendége«) adta ezt a szellemes »becenevet« a sötét tábor szembetű­nő gyengeségének. Valóban a túlon­túl hidegre tett sötét király miatt vi­lágos komoly nyerési esélyekkel ve­heti fel a harcot a távoli szabadgya­loggal szemben. A befejezés így alakult: 43. —, Hc41 44. Kd3, Ha5 (Jobb 44. —, Hb6!, de előbb-utóbb sötét akkor is lépéskényszerbe kerül és a most következő áttörés dönt.) 45. d5!, ed: 46. Kd4, Hb7 47. Hd5­, a5 48. Kc4, Hd8 49. Kb5, Kg8 50. Hf6f, Kh8 51. Ka5­, g5! 52. f5!, Hc6f 53. Kb6, He5­ 54. Kc7 — és világos nyert, mert az f7 gyalog nem véd­hető, a »patt-trükkök« pedig köny­­nyen elháríthatók. E győzelem teljes pont előnyt biz­tosított Szabó nagymesternek. Kerek 10 ponttal állott az élen a 9 pontos Barcza és Benkő, a 8 pontos Flórián, valamint a 7.5 pontos Bély és Szilá­gyi előtt, ráadásul — utóbbi kivéte­lével — túl volt már mind a négy vetélytársán. Lehet-e még vitás a bajnokság sorsa? .. . Az erősen lankadó érdeklődés arra vallott, hogy kevesen hisznek már nálunk csodákban. És mégis — ba­bonások örömére — az ominózus 13. forduló felborított minden »elköny­velést« ... A NAGY MEGLEPETÉST a baj­noki döntő legszerényebb magatar­­tása s emiatt szinte észrevétlen részt­vevője, Grács mester szolgáltatta. — Íme a bizonyság: 2. SZICÍLIAI VÉDELEM Grács P. Szabó L. 1. e4, c5 2. Hf3, d6 3. d4, cd­ 4. Hd4­, Hf6 5. Hc3, a6 6. Fg5, e6 7. Vd2, Fe7 8. 0—0—0, Hbd7 9. f3, Vc7 Barcza G.—Tapasztó L. Sötét lép Sötét lép 3

Next