Magyar Sakkélet, 1957 (7. évfolyam 1-12. szám)

1957. augusztus / 7. szám

muigtjar sZAKKELETI DR. ERDEY ALADÁR (1879—1957.) A századforduló híres sakkozó generációjának, a Charousek—Maró­­czy korszaknak utolsó képviselője, legidősebb sakkmesterünk, hosszas s egyre súlyosbodó betegség után jú­nius 15-én eltávozott az élők sorából. Hamvait a Farkasréti temető, emlé­két a magyar sakkozás történetének hat évtizede őrzi.­ Dr. Erdey Aladár 1879. március hó 31-én született Budapesten s fiatal egyetemi hallgató korában kezdte látogatni a Pesti Sakkor helyiségét. 1897 őszén megismerkedett Charou­sek Rezsővel, aki több játszmát vál­tott a tehetségesnek mutatkozó kez­dővel. Később Maróczy, Exner, Bródy is felfigyelt a talentumos fiatalra, Erdey azonban csak néha-néha, egy­két barátságos játszma erejéig fog­lalkozott a sakkal. Fontosabbnak tar­totta, hogy megszerezze gyógyszerész­diplomáját, majd vegyészeti dokto­rátusát. A győri tornakönyv, sakktörténe­tünk nagy adattára Erdeynek mind­össze három szerepléséről ad számot a háború előtti évekből: 1902-ben Barász mögött második volt a Ma­gyar Sakklub I. osztályú versenyén, 1906-ban a Budapesti Sakkor erős mezőnyű versenyén ötödik (1. For­gács 14, 2,3. Bálla, Gajdos 12, 4. Abonyi 10,5, 5. Erdey 9,5, mögötte végzett Barász, Merényi és még nyolc versenyző), végül 1912-ben ki­ugró siker: 9 győzelemmel, száz szá­zalékos eredménnyel első a budapesti mester versenyen, amely azonban — sajnos — befejezetlen maradt. Két forduló és néhány függőjátszma volt még hátra, amikor ismeretlen okból bekövetkezett hatósági intézkedés a versenyt megszakította. Erdey már utolérhetetlen volt, a részvevő mes­tergárda tagjait (Asztalos, Bálla, Ba­rász, Breyer, Havasi K., Sterk, Tyro­­ler stb.) sorra legyőzte. Az első világháború évei alatt egy életre szóló, szoros barátságba került a nála 10 évvel fiatalabb dr. Asztalos Lajossal. Gyakori csatározásaik egyi­ke jól szemlélteti Erdey mesteri ere­jét, stílusának könnyed eleganciáját. 152. MAGYAR VÉDELEM Budapest, 1917 Dr. Erdey A. Dr. Asztalos L. 1. e4, eü 2. Hf3, HoS 3. Fc4, Hf6 4. d3, Fe7 5. Hc3, d6 6. Fe3. 0—0 7. Vd2, Fe6 8. h3, Hd7 9. g4!, Be8 10. g5, Hf8 11. 0—0—0, Fc4: (Ha5-re Hd5!) 12. de:, He8 13. h4, Ff8 14. h5, Ha5? (Hcd4!) 15. b3, c6 16. Hh4. b6 17. Hf5, Hb7 18. f3!, (Utat nyit a világos ve­zérnek.) 18.—, a5 19. Bdgl, g6 20. hg:, fg: 21. Bh7:!, Kh7: (gf5:-re Bb7:) 22. Vh2t, Kg8 23. Bhl, Fg7 24. Vh7t, Kf7 25. Bh6!, gf: 26. ef:, Hf8 27. g6t, Kf6 28. He4t, Kf5: 29. Vg7:, Ve7 30. Vg8!, s— sötét (eladta, Az első világháború végén Erdey dr. Jugoszláviába került, s itt sze­rezte meg formailag is a mesteri mi­nősítést. 1921. szeptemberében ren­dezték meg a szlovéniai Cilisben az első jugoszláv bajnokságot. Erdey dr. ezen elindult és 8 győzelem, 1 vere­ség, 3 döntetlen eredménnyel az első helyen végzett, König Imre, Vuko­­vics Vladimir és több más ismert név előtt. Egy év múlva ismét Pestre költö­zött s az akkor megalakult Magyar Sakkszövetség természetesen elis­merte mesteri oklevelét, amelyet a Jugoszláv Sakkszövetség dr. Milan Vidmar nagymester elnöki aláírásá­val adott ki a győztesnek. Erdey mester e kitüntető cím hi­vatalos birtokában is megmaradt a szó nemes értelmében vett »amatőr­nek; a sakkban a szépet, szórakozta­tót kereste, az elmélyült tanulmányo­kat igénylő, megerőltető versenyzés nem volt kedvére. Érdekes feladvá­nyok, csinos játszmák szemlélésében nagyobb örömét találta. Pedig, ha nagyritkán versenybe szállt, nem val­lott szégyent. A Budai Sakkozó Tár­saság kétfordulós vegyes mesterver­senyén, 1930 tavaszán II. díjas volt Sárközy mögött, Koródy, Jakab Ár­pád, Bursch, Elekes, Szabó Dezső, Székely mester előtt, fél évre rá a Szász Lajos-emlékversenyen ugyan­csak második Sterk mester mögött, megelőzve számos mestert (Koródy, Havasi, Négyesy, Székely) és főtorna­­játékost, noha ekkor már túl volt az ötvenen. A BST, majd a BSE (Budai Sakk­egylet) színeiben hosszú éveken át eredményes harcosa volt a csapatbaj­nokságoknak. Nagyobb sakkesemé­nyekről még 75 éves korában sem­ hiányzott soha; rokonszenves megje­lenésével, finom modorával, kedves érdeklődésével nemzedékeket tett barátjává és tisztelőjévé. Élete utolsó évtizedében a Gyógy­áru SK-nak és a Bástya Gyógyszer­­tár Sakkörnek volt oktatója, utóbbi csapatnak élversenyzője is. Különös szeretettel foglalkozott a fiatal sak­kozókkal; az úttörők körében végzett oktatásának egy megkapóan kedves pillanatát a Magyar Sakkélet 1953. évi 7. sz. címoldala örökítette meg. Sakkozó társadalmunk a kedves, atyai jóbaráttól megrendülten búcsú­zik és megőrzi emlékét. Bán Jenő MOLNÁR ÖDÖN (1871—1957.) Molnár Ödön június 26-án, 86 éves korában, Budapesten elhunyt. Veje legrégibb neves sakkozónk távozott el körünkből. Június 30-án, a rákos­­keresztúri temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírjánál egykori elnök­társa, Vajda Árpád dr. búcsúztatta a sakktársadalom nevében. — Szolno­kon született 1871-ben. 1890-ben tagja lett a Budapesti Sakkozó Társaság­nak. A BST amatőr háziversenyén 1892. márciusában ő lett a győztes. Molnár az 1896. évi budapesti mil­lenáris és az 1912. évi pöstyéni nem­zetközi versenyeknek egyik torna­vezetője volt (Havasi Artur oldalán). A »Magyar Sakkegyesület« társelnö­keként jelentős szervezési munkát fejtett ki 1920—23 körül. A felsza­badulás után hat évig a »Budapesti Sakk Kör« társelnöke volt. A vidék sakkélete sokat, köszönhet neki. Debrecenbe, Aradra, Nagyvá­radra, Temesvárra sokat utazott, ba­rátságos mérkőzéseket játszott a helyi bajnokokkal, egyben tájékoztatta őket Pest, Bécs és más nagy sakk­centrumok sakkéletéről. Mesteri ereje nem volt, de azért jelentős gya­korlati játékerővel és korszerű elmé­leti ismeretekkel rendelkezett. Marco, Chalupetzky, Dalmy Barna, Abonyi István többször méltatta Molnár érdemeit szóban és írásban is. Maróczy és Lasker barátjai vol­tak. — Ő testesítette meg a »klasz­­szikus kibic« fogalmát. Nevelési cél­zat nélkül, beszéd nélkül, pusztán komoly és természetes méltóságtel­jességével nevelte azokat a sakkozó­kat, akik mellé gyakorta leült.­­ Soha nem szólta le a vesztest, de a győztesnek is két évben egyszer ha gratulált. Sakkszeretete nem hagyta el soha. Még a halála napján is sakkozgatott, s az akkor elhúnyt Erdey mesterünk­ről beszélgetett hozzátartozóival. A vasjubileumos, állhatatos sakko­zótól mély megilletődéssel búcsú­zunk. Sok tisztelője meleg szeretettel ápolja emlékét, szervezési, verseny­vezetői munkásságát pedig a hivata­los sakktörténet is feljegyzi és érté­keli. Dr. Vajda Árpád Dr. Erdey Aladár hetven éves korában 101

Next