Magyar Sakkélet, 1957 (7. évfolyam 1-12. szám)
1957. augusztus / 7. szám
muigtjar sZAKKELETI DR. ERDEY ALADÁR (1879—1957.) A századforduló híres sakkozó generációjának, a Charousek—Maróczy korszaknak utolsó képviselője, legidősebb sakkmesterünk, hosszas s egyre súlyosbodó betegség után június 15-én eltávozott az élők sorából. Hamvait a Farkasréti temető, emlékét a magyar sakkozás történetének hat évtizede őrzi. Dr. Erdey Aladár 1879. március hó 31-én született Budapesten s fiatal egyetemi hallgató korában kezdte látogatni a Pesti Sakkor helyiségét. 1897 őszén megismerkedett Charousek Rezsővel, aki több játszmát váltott a tehetségesnek mutatkozó kezdővel. Később Maróczy, Exner, Bródy is felfigyelt a talentumos fiatalra, Erdey azonban csak néha-néha, egykét barátságos játszma erejéig foglalkozott a sakkal. Fontosabbnak tartotta, hogy megszerezze gyógyszerészdiplomáját, majd vegyészeti doktorátusát. A győri tornakönyv, sakktörténetünk nagy adattára Erdeynek mindössze három szerepléséről ad számot a háború előtti évekből: 1902-ben Barász mögött második volt a Magyar Sakklub I. osztályú versenyén, 1906-ban a Budapesti Sakkor erős mezőnyű versenyén ötödik (1. Forgács 14, 2,3. Bálla, Gajdos 12, 4. Abonyi 10,5, 5. Erdey 9,5, mögötte végzett Barász, Merényi és még nyolc versenyző), végül 1912-ben kiugró siker: 9 győzelemmel, száz százalékos eredménnyel első a budapesti mester versenyen, amely azonban — sajnos — befejezetlen maradt. Két forduló és néhány függőjátszma volt még hátra, amikor ismeretlen okból bekövetkezett hatósági intézkedés a versenyt megszakította. Erdey már utolérhetetlen volt, a részvevő mestergárda tagjait (Asztalos, Bálla, Barász, Breyer, Havasi K., Sterk, Tyroler stb.) sorra legyőzte. Az első világháború évei alatt egy életre szóló, szoros barátságba került a nála 10 évvel fiatalabb dr. Asztalos Lajossal. Gyakori csatározásaik egyike jól szemlélteti Erdey mesteri erejét, stílusának könnyed eleganciáját. 152. MAGYAR VÉDELEM Budapest, 1917 Dr. Erdey A. Dr. Asztalos L. 1. e4, eü 2. Hf3, HoS 3. Fc4, Hf6 4. d3, Fe7 5. Hc3, d6 6. Fe3. 0—0 7. Vd2, Fe6 8. h3, Hd7 9. g4!, Be8 10. g5, Hf8 11. 0—0—0, Fc4: (Ha5-re Hd5!) 12. de:, He8 13. h4, Ff8 14. h5, Ha5? (Hcd4!) 15. b3, c6 16. Hh4. b6 17. Hf5, Hb7 18. f3!, (Utat nyit a világos vezérnek.) 18.—, a5 19. Bdgl, g6 20. hg:, fg: 21. Bh7:!, Kh7: (gf5:-re Bb7:) 22. Vh2t, Kg8 23. Bhl, Fg7 24. Vh7t, Kf7 25. Bh6!, gf: 26. ef:, Hf8 27. g6t, Kf6 28. He4t, Kf5: 29. Vg7:, Ve7 30. Vg8!, s— sötét (eladta, Az első világháború végén Erdey dr. Jugoszláviába került, s itt szerezte meg formailag is a mesteri minősítést. 1921. szeptemberében rendezték meg a szlovéniai Cilisben az első jugoszláv bajnokságot. Erdey dr. ezen elindult és 8 győzelem, 1 vereség, 3 döntetlen eredménnyel az első helyen végzett, König Imre, Vukovics Vladimir és több más ismert név előtt. Egy év múlva ismét Pestre költözött s az akkor megalakult Magyar Sakkszövetség természetesen elismerte mesteri oklevelét, amelyet a Jugoszláv Sakkszövetség dr. Milan Vidmar nagymester elnöki aláírásával adott ki a győztesnek. Erdey mester e kitüntető cím hivatalos birtokában is megmaradt a szó nemes értelmében vett »amatőrnek; a sakkban a szépet, szórakoztatót kereste, az elmélyült tanulmányokat igénylő, megerőltető versenyzés nem volt kedvére. Érdekes feladványok, csinos játszmák szemlélésében nagyobb örömét találta. Pedig, ha nagyritkán versenybe szállt, nem vallott szégyent. A Budai Sakkozó Társaság kétfordulós vegyes mesterversenyén, 1930 tavaszán II. díjas volt Sárközy mögött, Koródy, Jakab Árpád, Bursch, Elekes, Szabó Dezső, Székely mester előtt, fél évre rá a Szász Lajos-emlékversenyen ugyancsak második Sterk mester mögött, megelőzve számos mestert (Koródy, Havasi, Négyesy, Székely) és főtornajátékost, noha ekkor már túl volt az ötvenen. A BST, majd a BSE (Budai Sakkegylet) színeiben hosszú éveken át eredményes harcosa volt a csapatbajnokságoknak. Nagyobb sakkeseményekről még 75 éves korában sem hiányzott soha; rokonszenves megjelenésével, finom modorával, kedves érdeklődésével nemzedékeket tett barátjává és tisztelőjévé. Élete utolsó évtizedében a Gyógyáru SK-nak és a Bástya Gyógyszertár Sakkörnek volt oktatója, utóbbi csapatnak élversenyzője is. Különös szeretettel foglalkozott a fiatal sakkozókkal; az úttörők körében végzett oktatásának egy megkapóan kedves pillanatát a Magyar Sakkélet 1953. évi 7. sz. címoldala örökítette meg. Sakkozó társadalmunk a kedves, atyai jóbaráttól megrendülten búcsúzik és megőrzi emlékét. Bán Jenő MOLNÁR ÖDÖN (1871—1957.) Molnár Ödön június 26-án, 86 éves korában, Budapesten elhunyt. Veje legrégibb neves sakkozónk távozott el körünkből. Június 30-án, a rákoskeresztúri temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírjánál egykori elnöktársa, Vajda Árpád dr. búcsúztatta a sakktársadalom nevében. — Szolnokon született 1871-ben. 1890-ben tagja lett a Budapesti Sakkozó Társaságnak. A BST amatőr háziversenyén 1892. márciusában ő lett a győztes. Molnár az 1896. évi budapesti millenáris és az 1912. évi pöstyéni nemzetközi versenyeknek egyik tornavezetője volt (Havasi Artur oldalán). A »Magyar Sakkegyesület« társelnökeként jelentős szervezési munkát fejtett ki 1920—23 körül. A felszabadulás után hat évig a »Budapesti Sakk Kör« társelnöke volt. A vidék sakkélete sokat, köszönhet neki. Debrecenbe, Aradra, Nagyváradra, Temesvárra sokat utazott, barátságos mérkőzéseket játszott a helyi bajnokokkal, egyben tájékoztatta őket Pest, Bécs és más nagy sakkcentrumok sakkéletéről. Mesteri ereje nem volt, de azért jelentős gyakorlati játékerővel és korszerű elméleti ismeretekkel rendelkezett. Marco, Chalupetzky, Dalmy Barna, Abonyi István többször méltatta Molnár érdemeit szóban és írásban is. Maróczy és Lasker barátjai voltak. — Ő testesítette meg a »klaszszikus kibic« fogalmát. Nevelési célzat nélkül, beszéd nélkül, pusztán komoly és természetes méltóságteljességével nevelte azokat a sakkozókat, akik mellé gyakorta leült. Soha nem szólta le a vesztest, de a győztesnek is két évben egyszer ha gratulált. Sakkszeretete nem hagyta el soha. Még a halála napján is sakkozgatott, s az akkor elhúnyt Erdey mesterünkről beszélgetett hozzátartozóival. A vasjubileumos, állhatatos sakkozótól mély megilletődéssel búcsúzunk. Sok tisztelője meleg szeretettel ápolja emlékét, szervezési, versenyvezetői munkásságát pedig a hivatalos sakktörténet is feljegyzi és értékeli. Dr. Vajda Árpád Dr. Erdey Aladár hetven éves korában 101