Magyar Sakkélet, 1957 (7. évfolyam 1-12. szám)

1957. szeptember / 8-9. szám

114 látszik kevésbé igyekeztek az ellen­felek, mint az ismert nevű, tehetsé­ges Lombardy és Mednis ellen. Ro­mánia ugyancsak nagy nevekkel vo­nult fel, de az első táblán Mititelu csődöt mondott, Drimer és Ghitescu csak közepesen szerepelt. Az NDK jó képességű gárdáját az hátráltatta jobb eredmény elérésében, hogy nem volt tartalékjuk. A hazai csapat némi csalódást oko­zott a lelkes szurkolótábornak: Izland büszkesége, a Pitnik-verő Olafsson is csak 7 pontot szerzett 13 játszmá­ból. Dánia ifjú nagymestere, Larsen még gyengébben szerepelt (5 pont 13- ból). A kevésbé ismert nevek között több olyan akadt, akikkel a jövőben még fogunk találkozni. A magyar csapat eredményével a közvélemény nyilván nem elégedett. Tavaly Uppsalában a második helyen végeztünk, noha ott az erős jugoszláv csapat is a versenytársak között te­repelt. Most a gyengébb mezőnyben és papíron talán valamivel erősebb csapattal — meg kellett elégednünk a negyedik hellyel. Mi a visszaesés oka? Valójában visszaesésről aligha be­szélhetünk, inkább csak megtorpa­násról van szó döntő helyzetek előtt. A csapat egésze elég jól felkészült és a mérkőzések nagy többségében megfelelő, eredményes játékot muta­tott. Bizonyos fogyatékosság éppen ott jelentkezett, ahol legkevésbé vár­tuk. Elárulja ezt az egyéni teljesít­mények táblázata: Feltűnő volt Portisch önbizalmá­nak csökkenése, a legtöbb »komoly« ellenféllel szemben túlságosan meg­­illetődve játszott. Benkő két hibát követett el. Egyrészt saját eredmé­nyét rontotta remis-állások indoko­latlan erőszakolásával, másrészt — mint megbízott csapatkapitány —­­ellene volt a jó formában levő tar­talékok gyakoribb szerepeltetésének és Portisch játékához ragaszkodott olyankor is, amikor a »rámenősebb« versenyzők »bevetése« eleve több si­kert ígért. Körültekintőbb — és a pillanatnyi diszpozíciót jobban figye­lembe vevő — összeállítással a csapat valószínűleg hozzátehette volna össz­­eredményéhez azt a kevés többletet, ami a második hely eléréséhez hiány­zott. Annyi kétségtelen, hogy bolgár és csehszlovák barátaink főiskolás sak­kozásának fejlődése az utóbbi időben erőteljesebb ütemű volt és ez ben­nünket is fokozottabb munkára köte­lez.♦ A verseny válogatott játszmáit a győztesek elemzésével a játszmarész­ben, illetőleg a »Játszmák önálló elemzésre« című rovatunkban közöl­jük. A Nemzetközi Sakkszövetség (FI­DE) ez évi, 28. kongresszusa Bécs­­ben tartotta meg tanácskozásait au­gusztus 10—22 között. A közgyűlé­sen huszonhárom ország küldöttei vettek részt. A Magyar Sakkszövet­séget Flórián Tibor nemzetközi mes­ter képviselte, Neukomm Gyula és Lindner László dr., a Sakkszerzemé­nyek Nemzetközi Bizottsága elnöke, illetőleg titkáraként kapott meghí­vást az osztrák fővárosba. A kongresszus munkájának közép­pontjában — miként az előző évek­ben is — a minősítő bizottság tevé­kenysége állt. Folke Rogard elnök megnyitó beszédében meleg szavak­kal emlékezett meg a tavaly elhúnyt dr. Asztalos Lajosról, aki éveken át értékes tevékenységet fejtett ki a FIDE minősítő bizottságának irá­nyításában. Munkakörének ellátásá­val a jövő évi választásokig Flórián Tibort bízták meg. A minősítő bizottsághoz nagyszámú kérelem futott be nemzetközi címek adományozása iránt. Hosszabb vita után a kongresszus három verseny­zőnek adta meg a legmagasabb ki­tüntetést: Mihail Tál szovjet bajnok, valamint az amerikai Artur Bisguier és Larry Evans neve került a FIDE aranykönyvébe, a nemzetközi nagy­mesterek sorába. Nemzetközi mesteri címet 18 ver­senyző kapott: Bertok, Gyurasevics és Udovcsics (Jugoszlávia), Cardoso (Fülöp szigetek), Ciocaltea (Románia), Cuellar (Columbia), Darga, Pfeif­fer és Teschner (Német Szövetségi Köztár­saság), Dückstein és Robatsch (Auszt­ria), Kolarov, Neukirch és Padevszki (Bulgária), Kozma (Csehszlovákia), Lombardy (USA), Porreca és Scafa­­relli (Olaszország). Az angol Pritchard és a nyugat­német Rindl női nemzetközi mester lett. A nemzetközi feladvány-verseny­bírói minősítésekre benyújtott javas­latokat — amelyeket a SNB magyar vezetősége dolgozott ki — a kon­gresszus megerősítette. A soron következő FIDE-verse­­nyek színhelyének és időpontjának meghatározásában sikerült néhány függő kérdést konkretizálni. A jövő évi Nemzetek Versenyét (a XIII. sakkolimpiát) az amerikai szövetség lemondása folytán Münchenben ren­dezik meg, a város alapításának év­fordulójával kapcsolatos ünnepségek alkalmával, október—november hó­napokban. A következő ifjúsági egyéni világbajnokság megrendezé­sére Svájc vállalkozott, a főiskolások csapatvilágbajnokságát 1958-ban Vár­nában (Bulgária), 1959-ben Angliában rendezik. Sokat foglalkozott a kongresszus az ifjúsági sakkozás problémáival. A Német Demokratikus Köztársaság képviselője részletes javaslatot ter­jesztett elő a FIDE mellett működő állandó ifjúsági bizottság alakítására és feladatkörére vonatkozóan. Ennek előkészítéseként felhívtak minden tagszövetséget, terjesszenek be kime­rítő jelentést arról, hogy országuk­ban milyen intézkedések történtek a sakkozásnak az ifjúság körében való propagálására és a fakultatív iskolai sakkoktatás bevezetésére. E jelenté­sek összegezése után az ifjúsági bi­zottság kérdésében a jövő évi, dub­­rovniki kongresszus határoz. A szovjet küldöttség bejelentette, hogy Botvinnik ex-világbajnok visz­­szavágó mérkőzésre hívta ki Szmisz­­lov világbajnokot. A mérkőzés való­színűleg Leningrádban, 1958 március elején kerül megrendezésre. Új tagszövetségként Malájföld lé­pett be a FIDE-be. Több bizottság előzetes vitája után a közgyűlés új rendszert fogadott el a nemzetközi nagymesteri és mesteri címek jövőbeni odaítélésének alap­jául. E rendszer szerint minden nemzetközi versenyt osztályoznak a részvevők száma és minősítése sze­rint és előre meghatározzák a cím eléréséhez szükséges követelményt. A közgyűlés tanácskozásai barát­ságos szellemben zajlottak le és a legtöbb határozat egyhangúan szüle­tett meg. A küldötteknek a hivatalos tárgyalásokon kívül is alkalmuk nyílt versenytervek megbeszélésére és a nemzetközi sportbaráti kapcso­latok elmélyítésére. A baráti megbeszélések során si­került áthidalni egy nehézséget, mely válogatott csapatunk őszi programm­­jában mutatkozott. A Szovjetunió sakkszekciójától ugyanis — a kon­gresszus ideje alatt — meghívás ér­kezett a Magyar Sakkszövetséghez három — Minszkben, Rigában és Le­ningrádban lejátszandó — barátságos csapatmérkőzésre, október 1—17. kö­zött. Viszont — mint ismeretes — a magyar csapat műsorán október 5— 10. között a Budapesten rendezendő magyar—jugoszláv találkozó szere­pel. Amikor a szovjet delegátusok — Rogozin nagymester és Abramov mester — erről értesültek, nyomban a legnagyobb előzékenységgel kész­nek mutatkoztak a szovjet Programm számunkra kedvező megváltoztatá­sára. Ajánlatuk, hogy a találkozó ok­tóber 13—30 között jöjjön létre. Re­méljük, ennek nem lesz akadálya. Az osztrák sakkszövetség vezetői — Dorazil elnök és Ciejka alelnök — a kongresszus gondos előkészítésével és kifogástalan megrendezésével a nemzetközi sakkélet irányítóinak elis­merését és köszönetét érdemelték ki. Flórián Tibor A Nemzetközi Sakkszövetség 28. kongresszusa J. Gy. D. V. P.­ Benkő 126 3 3 7.5 62.5 Portisch 115 2 4 6 54.5 Forintos 116 4 1 8 72.7 Navarovszky7 3 3 1 4.5 64.3 Haág5 3 1 1 3.5 70.0 Molnár6 5 0 1 5 82.2 033MB------------------------------- d­ragyar

Next