Magyar Sakkélet, 1957 (7. évfolyam 1-12. szám)

1957. március / 1-2. szám

llUigtiarSAKKÉLET A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA VII. ÉVFOLYAM­­—2. SZÁM 1957. MÁRCIUS ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ KIK MENNEK !­Á ZÓNAVERSENYEKRE ?­­ Az egyéni sakkvilágbajnokság há­rom évenként ismétlődő versenyso­rozatának befejező szakasza — a most folyó Botvinnik—Szmiszlov mér­kőzés — még el sem kezdődött, ami­kor a Nemzetközi Sakkszövetég már bekérte a nevezéseket a májusban kezdődő idei zónaversenyekre. A magyar színeket — a FIDE múlt évi, moszkvai kongresszusának ha­tározata értelmében — négy verseny­ző képviselheti a három európai zónacsoportban. A nevezési rangsor első helyezettje Amszterdamban, szeptember folyamán, a második és negyedik helyezettje Szófiában, má­jus 2—31. között, a harmadik pedig az Írországi Dublinben, május 12— június 2. között mérkőzhet. Több hónapos versenyzési szünet után, a januári gyakorlóversenyek mérvadónak aligha tekinthető tapasz­talatai alapján nem volt könnyű an­nak a kérdésnek eldöntése, kiket és milyen sorrendben nevezzen a Ma­gyar Sakkszövetség. Különösen a ne­gyedik hely kérdése okozott gondot Alapos mérlegelés után végül is az intéző bizottság a következő sorrend mellett döntött: 1. Szabó László, 2. Barcza Gedeon, 3. Benkő Pál, 4. Poe­tisch Lajos, 5. Szilágyi György, 6. Bély Miklós dr., 7. Bilek István.­­ (Utóbbi három — a nevezési feltéte­lek értelmében — tartalék arra az esetre, ha az előttük lévők valame­lyike akadályozva volna a részvétel­ben.) Ez ellen a döntés ellen Szilágyi György és Bély Miklós dr. nemzet­közi mester panaszt nyújtott be a sportfőhatósághoz. Egyidejűleg Szi­lágyi — majd utána Kluger Gyula nemzetközi mester — nyílt levélben is kifogásolta a döntést. Időközben megteremtődtek a XII. magyar bajnoki döntő megrendezé­sének a feltételei, így a sportfőható­ság leirata szerint „lehetőséget kell adni, hogy az érdekeltek a bajnok­ságban döntsék el egymás közt a sorrendet“. Amikor e sorokat írjuk, az „érde­keltek“ már megkezdték a viadalt s mire lapunk az olvasóhoz jut, a baj­nokság már be is fejeződik. Reméljük (szeretnénk remélni), hogy az eredmény nem komplikálja, hanem leegyszerűsíti a nevezés és kiküldetés sok port felkavart kérdé­sét. A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG MESTERVERSENYEI A Magyar Sakkszövetség 1956. de­cember 27 és 1957. január 12 között két mesterversenyt rendezett. Ezek a versenyeik most sokkal többet je­lentettek, mint más időben. A tra­gikus események óta első, még­pe­dig olyan színvonalú életmegnyil­vánulásai voltak a magyar gyakor­lati sakkozásnak, amelyekhez hasonló színvonalon állókat más sportágak­ban addig nem láthattunk. A versenyek megrendezésére a szo­kás szerint decemberben­ sorra kerülő egyéni bajnoki döntő elhalasztása adott alkalmat. A döntő megrende­zése nem látszott időszerűnek rész­ben a közlekedési nehézségek, rész­ben a részvételre jogosultak jelenté­keny részének akadályoztatása miatt. Helyette ez a két verseny volt hi­vatva arra, hogy élsakkozóinknak al­kalmat adjon a gyakorlásra és ezál­tal segítsen fenntartani és fejleszteni minőségi sakkozásunk színvonalát. A két versenyre 24 nevezés érke­zett. A nevezőket két csoportba osz­totta be a verseny rendezősége. Az A) csoport 9—14 óra között, a B) cso­port 15—19 óra közt játszott. A cso­portokba való beosztás nem erősor­rend szerint történt, hanem aszerint, hogy­­kinek volt módjában délelőtt játszani. Ez megfelelt a versenyzők kívánságának is és senki sem kifo­gásolta, hogy a papírformát véve alapul, az A) csoport lett erősebb. A) CSOPORT Ebben a csoportban játszott az 1956. évi olimpiai keret tagjai közül Benikő, Bilek, Portisch és Szilágyi. Közülük hárman igazolták a papír­formát, míg Benkő a verseny legna­gyobb meglepetését okozta lemara­dásával. Már az első forduló alábbi érde­kes lefolyású játszmája sejttette a későbbi fejleményeket: 1. ANGOL MEGNYITÁS Bilek Benkő 1. c4, e5 2. g3, Hf6 3. Fg2, d5 4. cd­, Hd5, 5. Hc3, Hb6 6. Hh3 (A szi­cíliai megnyitás Szimagin változatá­hoz hasonló elgondolás.) 6. —, Hc6 7. 0—0, h5 (A Botvinnik —Gligorics — XII. sakkolimpia, 1956 — játszma hatása!) 8. d3, h4 9. Hg5, Fe7 10. Hf3, g5 (Az al—h8 átló gyengítése és a sán­­colási lehetőség megteremtésének halogatása aggályos. Viszont Fe6-ra kellemetlen 11. He4, majd Hg5. Szá­mításba jött a kétélű hg., majd Fh3.) 11. d4! (Többszörös gyalogáldozat bevezetése. Cél: a sötét király bi­zonytalan állásának kihasználása vo­nal- és átlónyitásokkal.) 11. —, ed: 12. Hb5, Ff6 13. e3!, d3 (de:-re akár 13. Ve2, akár 13. Fe3, után többet ér a gyalognál világos fejlődési előnye. Most csinos fordu­latok következnek.) 14. Hbd4, Hd4: 15. ed:, g4 16. Hh4:!, Vd4: (Fh4: 17. gh:, Vh4: 18. Ff4 után erős a futópár.) 17. Belf, Kf8 18. Be3!, d2 19. Fd2:, Hc4 20. Bd3!, Vb2: (Vd3:?? 21. Fb4!) 21. Bb1, Va2: 22. Fc3!, Fc3: 23. Bc3:, Fe6 (Egy gyalogot már vissza kell adni.) 24. Bb7:, Va5 25. Ve1, Hd6 26. Bbc7:, Bb8 27. Vf4, Bblf 28. Bel? (Sötét óriási időzavara láttán vilá­gos kissé könnyelmű lesz. 28. Ffl! után sötét aligha védhette volna a fenyegetéseket.) 28. —, Vc7:! 29. Bbl:, Bh5 30. Bel, Kg8?? (Ezen a versenyen Benkő so­kat hibázott időzavarban. 30. —, He8!-cal sötét állása tarthatónak lát­szik.) fj 31. Be6:, Bh4: 32. Bd6: — Ebben a vesztett állásban sötét túllépte az időt. 1: A kezdet Szilágyinak sikerült leg­jobban. Az első napon jó játékkal nyert a megnyitást passzívan kezelő Földi ellen, a második fordulóban Tipary súlyos hibája folytán külön­ben döntetlen állást fordított a maga javára. ______

Next