Magyar Sakkélet, 1957 (7. évfolyam 1-12. szám)

1957. március / 1-2. szám

G ------------------------------------­magyar SAKKÉLEt Sötétnek a két erős szabadgyalog­gal — bezárt bástyája mellett is — nyernie kellene. Világos azonban öt­letesen védekezik és élénk fordulatok után megment egy fél pontot. A be­fejezés: 42.—, e3 43. Bal, e2f 44. Kel, Fb4t 45. Kf2, Kg6 46. Bbl, el­f? (Fd2!) 47. Bel:, Fel:­ 48. Kel:, Kh5 49. Kd2, Kh4 50. Kd3:, Kh3: 51. Kd4, Kg4 52. Kc5­, Kf4: 53. Kb6, Ba6:­ 54. Ka6:, Ke3 55. Kb5, f4 56. Kc5, h5 57. Kd5, f3 58. Ke5, h4 59. Fc8, f2 60. Fh3, Kf3 61. Kd4, Ke2 (Kg3-ra 62. Ke3) 62. Ke4 T­remis. Kilenc forduló után (X. 23) a ver­seny félbeszakadt. A félbeszakítás­kor a sok függőjátszma miatt a győz­test még nem lehetett megjósolni. Vesztett játszmákat alapul véve Ker­­tészné, Hönsch Irén, Láng Edit vol­tak a legesélyesebbek, utóbbi függő­játszmái azonban legalább egy vere­séget ígértek. December 27-én az Élsakkozók Ta­nulmányi Körében a függőjátszmák lebonyolításával folytatódott a ver­seny. Hönsch vereséget szenvedett Honfinétól, Láng pedig Hönischtől. Így az utolsó két forduló előtt az él­csoport így alakult: Kertészné 7­­L, Hönsch 7, Láng, Lángos 6 pont. A tizedik forduló Lángost közelebb hozta az élhez: Kertészné vereséget szenvedett (Honfinétól), Hönsch re­mizett (Finta ellen), Láng is vesztett (Balázsné ellen). Az utolsó forduló előtt tehát három esélyese volt a bajnoki címnek: Kertészné, Hönsch és a fél ponttal mögöttük álló Lán­gos. Az utolsó fordulóban Lángos könnyen nyert, Kertészné és Hönsch sok izgalom és váltakozó esélyek mel­­mellett szintén győzelmet arattak s így a verseny Hönsch és Kertészné közös elsőségével ért véget. Hönsch Iréntől régóta várjuk a legelső vonalba való betörést. Most is megbízható és lelkiismeretes ver­senyzőnek bizonyult, amellett játéka színesebb és bátrabb volt. Kertészné játszmáiban ezúttal ke­vesebb volt a bonyodalom, viszont nem is bajlódott annyit időzavarral. Lángos Józsa sokoldalú klasszis, csak pillanatnyi megtorpanása ütötte el a legmagasabb helyezéstől. Sinka Brigitta rosszul indult, s bonyodal­maktól idegenkedő, biztonsági játé­kával már nem tudott beleszólni az elsőség kérdésébe. Láng Edit a félbe­szakítás után nem talált magára, Honfiné viszont épp akkor bizonyult ütőképesnek. Külön kell szólni Finta Erzsébet 11. helyéről. Az előző évi bajnoknő szemmel láthatóan nem készült fel a versenyre. Tehetsége és eredményei komolyabb munkára kötelezik. A PÁROSMÉRKŐZÉS A bajnoki cím eldöntésére a két első helyezett a szövetség intéző bi­zottságának döntése értelmében hat­­játszmás párosmérkőzést vívott. A hónapok óta húzódó női bajnokság e végső szakaszára február 9-től kez­dődően került sor a Maróczy Klub­ban. Az első és a harmadik játszma »igazságos« döntetlen lett, miután egyikben Hönsch, másikban Kertész­né hagyott ki egy tisztnyerést. Köz­ben a második játszmát Kertészné — sötéttel — megnyerte, így a »félidő­ben« 2:1-re vezetett. Hönsch nem adta fel a reményt és a negyedik napon — mattal végződő 30 lépéses támadójátszmával — egyenlített. Utána újabb remis kö­vetkezett, a döntés tehát az utolsó mérkőzésre maradt. Ebben végre dia­dalmaskodott a papírforma: Kertész­né jól kezelt megnyitás után a Lán­gos—Boryné hadállás mintájára al­kalmazott »vezéráldozattal« előnybe került és 3.5:2.5 arányban a maga javára döntötte el a mérkőzést. Katona Lajos — a tisztét mindvé­gig óraműszerű pontossággal ellátó versenyvezető — így foglalta össze tömör véleményét a párharcról: »Drámai küzdelem volt, sok hibával, kevés függővel, nagy időzavarokkal és a végén egy jól sikerült játszmá­val.« Szavak helyett dicsérje hát az új bajnoknőt ez a jól sikerült játszma. 7. SZICÍLIAI VÉDELEM Kertész Béláné Hönsch Irén 1. e4, c5 2. Hf3, Hc6 3. d4, cd: 4. Hf4­, Hf6 5. Hc3, d6 6. Fc4, e6 7. Fb3, a6 8. 0—0, Vc7 9. Fe3, Fe7 10. f4, 0—0 11. Vf3, Ha5 12. g4, Hb3: 13. eb:, b5 14. e5!, Fb7 (14.—, de: 15. fe:, Ve5:-re 16. Hc6, Vc7 17. He7:1, Ve7: 18. Va8:-at tervezte világos.) 15. ef:!!, Ff3: 16. fe:, Ve7: 17. Bf3:, Bac8 (17.­, Vh4 18. h3, h5-re 19. g5!, majd Ff2 nyerné a vezért.) 18. a3, Vb7 19. Bf2, Bfd8 20. b4, e5? 21. Hf5, Kh8 22. Bd1, d5 23. fe:, Bc3: (A Hd6 fenyegetés miatt.) 24. be:, Vc8 25. Fd4, Ve6 26. Bdfl, h6 27. h3, Kh7 28. Kg2, h5 29. g5, f6 30. ef: (Gyorsabban végzett volna 30. Hg7:!, Kg7: 31. Bf­6:, majd eS és Bh6.) 30. —, Ve4f 31. Kh2, gf: 32. Ff6: (32. Hg3, Vh4 33. Bf6:, Vg5: 34. Bf7f egyszerűbb.) 32. —, Bd7 33. Hg3, Vg6 34. h4, Bc7 35. Be1, Bd7 36. Bfe2, Vd3 37. Be8, Vd2f 38. Bbe2, Vf4 39. Bh8f, Kg6 40. Bh6f, Kf7 41. Bh7f — sötét fel­adta. Alföldy László Dalmy Barna gyémántjubileuma Az első magyar nemzeti sakk­verseny (Győr, 1906) egyetlen életben lévő résztvevője, Debrecen sokszo­ros bajnoka 80 éves. Ha sakkpályá­jának kezdetét a régi sakklapokból, sakkrovatokból és a napilapok hírei­ből tüzetesen szemügyre vesszük, kiderül, hogy jubileuma nem is ötven, hanem hatvanéves sakkozói munkásság örömünnepe. A mille­­nium évében már a nyilvánosság előtt szereplő sakkozó volt, városá­nak egyik bajnok­jelöl­tje. Ma már ő az egyedüli sakkozó hazánkban, aki még Makovetz lapjának előfize­tője volt, s mint ilyen, a híres mes­tertől személyesen kért és kapott tanácsokat — 1892. őszén, Makovetz nagy drezdai sikere után — a mester­­budapesti lakásán, a Korona herceg utca 2. sz. házban, ahol a »Buda­pesti Sakkszemle« szerkesztősége is volt. .(A házat 1898—99-ben lebontot­ták, most a Petőfi Sándor utca 2. sz. ház áll a helyén.) A sakktanulás éveit nem lehet a jubileumi időbe beszámítani, de a nyilvános szerep­lést már igen. A hatvanéves »szol­gálati idő« azonban pontosan meg­van. (A 70 éves vasjubileum egészen ritka. Csak a német J. Miesel, az osztrák J. Berger és az 1856—1952 között élt angol Blake érte meg.) Dalmy Barna Debrecenben szüle­tett, 1877. május 12-én, az Arany János utca 3. sz. alatti házban, ame­lyet ősei építettek közel 200 évvel ezelőtt. Ma is ott lakik, Debrecent huzamos időre soha sem hagyta el. Még a múlt század végén, tanulmá­nyainak befejezése után belépett az »Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat« (székhelye Debrecen) szol­gálatába. Itt közel 50 évig volt tiszt­viselő, a végén ügyvezető főtitkár. E társulatot Széchenyi István alapí­totta 1845-ben. A társulat munkájá­nak nagy szerepe volt Bihar és Sza­bolcs megye földművelésének fel­lendítésében. Dalmy egész élete mun­káságát áldozta ezért a nagy célért, szürkén, de hasznosan, önfeláldozóan és becsülettel.­Csak a sakk volt még az, amire időt és munkát áldozott. Bár a gim­nazista kezdeti lelkesedéséből futotta annyira, hogy Debrecen egyik neve­zetes sakkozója lett 1896—97 körül, az élet gondja félretétette volna vele a sakktáblát, ha a véletlen — avagy a korszellem — bele nem avatkozik. Debrecenben már 1860—65. körül is voltak sakkozók: Molnár Ágoston, Sperber Ferenc, Zagyva Imre, akik a budapesti »Vasárnapi Újság« 1860- ban megindított sakkrovatában fej­

Next