Magyar Sakkélet, 1957 (7. évfolyam 1-12. szám)
1957. március / 1-2. szám
G ------------------------------------magyar SAKKÉLEt Sötétnek a két erős szabadgyaloggal — bezárt bástyája mellett is — nyernie kellene. Világos azonban ötletesen védekezik és élénk fordulatok után megment egy fél pontot. A befejezés: 42.—, e3 43. Bal, e2f 44. Kel, Fb4t 45. Kf2, Kg6 46. Bbl, elf? (Fd2!) 47. Bel:, Fel: 48. Kel:, Kh5 49. Kd2, Kh4 50. Kd3:, Kh3: 51. Kd4, Kg4 52. Kc5, Kf4: 53. Kb6, Ba6: 54. Ka6:, Ke3 55. Kb5, f4 56. Kc5, h5 57. Kd5, f3 58. Ke5, h4 59. Fc8, f2 60. Fh3, Kf3 61. Kd4, Ke2 (Kg3-ra 62. Ke3) 62. Ke4 Tremis. Kilenc forduló után (X. 23) a verseny félbeszakadt. A félbeszakításkor a sok függőjátszma miatt a győztest még nem lehetett megjósolni. Vesztett játszmákat alapul véve Kertészné, Hönsch Irén, Láng Edit voltak a legesélyesebbek, utóbbi függőjátszmái azonban legalább egy vereséget ígértek. December 27-én az Élsakkozók Tanulmányi Körében a függőjátszmák lebonyolításával folytatódott a verseny. Hönsch vereséget szenvedett Honfinétól, Láng pedig Hönischtől. Így az utolsó két forduló előtt az élcsoport így alakult: Kertészné 7L, Hönsch 7, Láng, Lángos 6 pont. A tizedik forduló Lángost közelebb hozta az élhez: Kertészné vereséget szenvedett (Honfinétól), Hönsch remizett (Finta ellen), Láng is vesztett (Balázsné ellen). Az utolsó forduló előtt tehát három esélyese volt a bajnoki címnek: Kertészné, Hönsch és a fél ponttal mögöttük álló Lángos. Az utolsó fordulóban Lángos könnyen nyert, Kertészné és Hönsch sok izgalom és váltakozó esélyek melmellett szintén győzelmet arattak s így a verseny Hönsch és Kertészné közös elsőségével ért véget. Hönsch Iréntől régóta várjuk a legelső vonalba való betörést. Most is megbízható és lelkiismeretes versenyzőnek bizonyult, amellett játéka színesebb és bátrabb volt. Kertészné játszmáiban ezúttal kevesebb volt a bonyodalom, viszont nem is bajlódott annyit időzavarral. Lángos Józsa sokoldalú klasszis, csak pillanatnyi megtorpanása ütötte el a legmagasabb helyezéstől. Sinka Brigitta rosszul indult, s bonyodalmaktól idegenkedő, biztonsági játékával már nem tudott beleszólni az elsőség kérdésébe. Láng Edit a félbeszakítás után nem talált magára, Honfiné viszont épp akkor bizonyult ütőképesnek. Külön kell szólni Finta Erzsébet 11. helyéről. Az előző évi bajnoknő szemmel láthatóan nem készült fel a versenyre. Tehetsége és eredményei komolyabb munkára kötelezik. A PÁROSMÉRKŐZÉS A bajnoki cím eldöntésére a két első helyezett a szövetség intéző bizottságának döntése értelmében hatjátszmás párosmérkőzést vívott. A hónapok óta húzódó női bajnokság e végső szakaszára február 9-től kezdődően került sor a Maróczy Klubban. Az első és a harmadik játszma »igazságos« döntetlen lett, miután egyikben Hönsch, másikban Kertészné hagyott ki egy tisztnyerést. Közben a második játszmát Kertészné — sötéttel — megnyerte, így a »félidőben« 2:1-re vezetett. Hönsch nem adta fel a reményt és a negyedik napon — mattal végződő 30 lépéses támadójátszmával — egyenlített. Utána újabb remis következett, a döntés tehát az utolsó mérkőzésre maradt. Ebben végre diadalmaskodott a papírforma: Kertészné jól kezelt megnyitás után a Lángos—Boryné hadállás mintájára alkalmazott »vezéráldozattal« előnybe került és 3.5:2.5 arányban a maga javára döntötte el a mérkőzést. Katona Lajos — a tisztét mindvégig óraműszerű pontossággal ellátó versenyvezető — így foglalta össze tömör véleményét a párharcról: »Drámai küzdelem volt, sok hibával, kevés függővel, nagy időzavarokkal és a végén egy jól sikerült játszmával.« Szavak helyett dicsérje hát az új bajnoknőt ez a jól sikerült játszma. 7. SZICÍLIAI VÉDELEM Kertész Béláné Hönsch Irén 1. e4, c5 2. Hf3, Hc6 3. d4, cd: 4. Hf4, Hf6 5. Hc3, d6 6. Fc4, e6 7. Fb3, a6 8. 0—0, Vc7 9. Fe3, Fe7 10. f4, 0—0 11. Vf3, Ha5 12. g4, Hb3: 13. eb:, b5 14. e5!, Fb7 (14.—, de: 15. fe:, Ve5:-re 16. Hc6, Vc7 17. He7:1, Ve7: 18. Va8:-at tervezte világos.) 15. ef:!!, Ff3: 16. fe:, Ve7: 17. Bf3:, Bac8 (17., Vh4 18. h3, h5-re 19. g5!, majd Ff2 nyerné a vezért.) 18. a3, Vb7 19. Bf2, Bfd8 20. b4, e5? 21. Hf5, Kh8 22. Bd1, d5 23. fe:, Bc3: (A Hd6 fenyegetés miatt.) 24. be:, Vc8 25. Fd4, Ve6 26. Bdfl, h6 27. h3, Kh7 28. Kg2, h5 29. g5, f6 30. ef: (Gyorsabban végzett volna 30. Hg7:!, Kg7: 31. Bf6:, majd eS és Bh6.) 30. —, Ve4f 31. Kh2, gf: 32. Ff6: (32. Hg3, Vh4 33. Bf6:, Vg5: 34. Bf7f egyszerűbb.) 32. —, Bd7 33. Hg3, Vg6 34. h4, Bc7 35. Be1, Bd7 36. Bfe2, Vd3 37. Be8, Vd2f 38. Bbe2, Vf4 39. Bh8f, Kg6 40. Bh6f, Kf7 41. Bh7f — sötét feladta. Alföldy László Dalmy Barna gyémántjubileuma Az első magyar nemzeti sakkverseny (Győr, 1906) egyetlen életben lévő résztvevője, Debrecen sokszoros bajnoka 80 éves. Ha sakkpályájának kezdetét a régi sakklapokból, sakkrovatokból és a napilapok híreiből tüzetesen szemügyre vesszük, kiderül, hogy jubileuma nem is ötven, hanem hatvanéves sakkozói munkásság örömünnepe. A millenium évében már a nyilvánosság előtt szereplő sakkozó volt, városának egyik bajnokjelöltje. Ma már ő az egyedüli sakkozó hazánkban, aki még Makovetz lapjának előfizetője volt, s mint ilyen, a híres mestertől személyesen kért és kapott tanácsokat — 1892. őszén, Makovetz nagy drezdai sikere után — a mesterbudapesti lakásán, a Korona herceg utca 2. sz. házban, ahol a »Budapesti Sakkszemle« szerkesztősége is volt. .(A házat 1898—99-ben lebontották, most a Petőfi Sándor utca 2. sz. ház áll a helyén.) A sakktanulás éveit nem lehet a jubileumi időbe beszámítani, de a nyilvános szereplést már igen. A hatvanéves »szolgálati idő« azonban pontosan megvan. (A 70 éves vasjubileum egészen ritka. Csak a német J. Miesel, az osztrák J. Berger és az 1856—1952 között élt angol Blake érte meg.) Dalmy Barna Debrecenben született, 1877. május 12-én, az Arany János utca 3. sz. alatti házban, amelyet ősei építettek közel 200 évvel ezelőtt. Ma is ott lakik, Debrecent huzamos időre soha sem hagyta el. Még a múlt század végén, tanulmányainak befejezése után belépett az »Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat« (székhelye Debrecen) szolgálatába. Itt közel 50 évig volt tisztviselő, a végén ügyvezető főtitkár. E társulatot Széchenyi István alapította 1845-ben. A társulat munkájának nagy szerepe volt Bihar és Szabolcs megye földművelésének fellendítésében. Dalmy egész élete munkáságát áldozta ezért a nagy célért, szürkén, de hasznosan, önfeláldozóan és becsülettel.Csak a sakk volt még az, amire időt és munkát áldozott. Bár a gimnazista kezdeti lelkesedéséből futotta annyira, hogy Debrecen egyik nevezetes sakkozója lett 1896—97 körül, az élet gondja félretétette volna vele a sakktáblát, ha a véletlen — avagy a korszellem — bele nem avatkozik. Debrecenben már 1860—65. körül is voltak sakkozók: Molnár Ágoston, Sperber Ferenc, Zagyva Imre, akik a budapesti »Vasárnapi Újság« 1860- ban megindított sakkrovatában fej