Magyar Sakkélet, 1957 (7. évfolyam 1-12. szám)

1957. augusztus / 7. szám

mtikmmh MAX WEISS (1857-1957.) Születéséneik századik évfordulója al­kalmából meg kell emlékeznünk róla, mert a nemzetközi sakkélet egyik kiváló­sága volt, 1883—96. között az osztrák- magyar birodalom elismerten legjobb sakkozója. A Pozsony megyei Szered köz­ségben született, 1857. július 21-én. A sak­kozás családi öröksége. Atyja — Zsig- mond — még szeredi kiskereskedő ko­rában ismert alakja volt a bécsi sakk- kávéházatenak. ahogy azt Berger 1899. évi Schachjahrbuchjából olvashatjuk. A Weiss-család Bécsbe költözésének éve nem ismeretes, csak az, hogy Miksa a gimnázium felső osztályait már ott vé­gezte. A bécsi egyetemen a matematikát tanulta pár féléven át, de nem fejezte be tanulmányait. A RotschiM-banikház tiszt­viselője lett, s az is maradt közel 40 évig, 1927. márc. 14-én hunyt el Becsben. A magyar anyanyelvű Miksa már diák­korában Max és teljesen bécsi lett. Az 1910—13. közt Becsben élt Sterk Károly mesterünkkel és a ma is élő, 75 éves, nyárfaegyenes, mindig elegáns műkedve­lőnkkel, Sehwarcz Bertalannal sokat sak­kozott (az utóbbival még 1922—23. körül is), de még velük sem beszélt soha ma­gyarul, annyira elfelejtette nyelvünket. Weiss sakk-pályája rövid. 1880-ban, a II. osztrák nemzeti versenyen, Grazban 3. díjas. Ezzel mutatkozott be a nagy nyil­vánosság előtt. Az 1882. évi bécsi nagy tornán találkozott először a nemzetközi élvonallal s 10. lett. Pár év múlva meg­erősödik, elmélyül, ebben része van az Englisch Bertholddal való gyakori, nem versenyszerű játékának. — Az 1805. évi hamburgi versenyen 2—6. díjas, Black- bume, Tar rasch, Mason és Englisch tár­saságában. A győztes Gunsberg mögött csak fél ponttal maradtak le. Az 1887. évi majna—frankfurti versenyen az angol— amerikai Mackenzie mögött második. — Blackbume-nel holtversenyben. A vert mezőnyben ott volt az akkori sakkvilág minden nagysága, Steinitz és Csigorin ki­vételével. Az 1888. évi bradfordi verse­nyen 6—7., ismét Blackburne-nel együtt. Weiss az 1889. március 25—május 25. közt lefolyt, 20-résztvevős, kétfordulós New York-i versenyen érte el legnagyobb eredményét. Csigorinnal együtt, holtver­senyben lett első. Az első díjért 4 játsz- más páros mérkőzést vívtak, mind a négy döntetlenül végződött. Érdekes és ma is értékes küzdelmet láthatunk e páros mérkőzés első darabjában: 148. SPANYOL MEGNYITÁS New York, 1889 M. Weiss M. I. Csigorin 1. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. Fb5, a6 4. Fa4, HT6. 5. Hc3, Fb4 6. Hd5, Fe7 7. d3, d€ 8. He7:, Ve7: 9. c3, h6 10. h3, 0-0 11. g4!?, Hh7 12. Bgl, Hd8 13. Fe3, (g5-re h5) 13. —, tejekre! j He€ 14. h4, g5! 15. hg:, hg: 16. Ve2, (Vfl, majd Vh3 fenyegetésével.) 16. —, Vf6 17. 0—0—0, Hf4 18. Ff4:, Vf4:+ 19. Hd2, Kg7 20. f3, Fe6 21. Fb3, Bh8 22. Bhl, Hf6 23. Kbl, Fd7 (Hg4:-re Fe6:) 28. Bh8: 29. ab:, Bh3 30. Fdl, Fb5 31. He3, Kf8 (He4 :-gyel fenyeget) 32. Hc4, Bh2 (d5!) 313. Bg2, Bhl 34. Kc2, d5! 35. Ha3!, (ed: ?-re Hd5: után Fc4: fenyeget.) 35. —, Fc6 36. b5, Fb7 37. Bf2, Bgl 38. Vd2, Vg3 39. Bh2, de: 40. de:, 40. —, Bdl:! 41. Bh8f, (Csak ez a biztos védelem! 41. Kdl:-re Vf3:t 42. Kel, Vflt 43. Vdil, Vdl:t 44. Kdl:, Fe4: után a g4 gyalog sem tartható, így sötét előnybe kerül.) 41. —, Kg7 42. Vg5:f, Kh8: 43. Vf6:t, Kg8 44. Kdl:, Vf2 45. Hc2, Vflf 46. Kd2, Vb5: 47. b4, Fa6 48. Vd8t, Kh7 49. Vc7:, Vd3f 50. Kel, Vf3: 51. Ve5:, Vg4: 52. Vf5f, Vf$ 53. ef:, Kg7 54. Kd2, Kf6 55. Hd4, Ke5 56. Kc3, f6 — döntetlen. Weiss kisebb eredményeit, bécsi házi­versenyeken elért győzelmeit nem sorol­juk fel. Utolsó versenye 1896-ban, Bécs­ben volt. Még első tudott lenni a feltörő fiatalság képviselői, Marco és Schlechter, valamint régi riválisa, Englisch előtt. — 1896. augusztusában aztán megtörtént Ma- róczy 2. helyezése Lasker mögött a nürn­bergi tornán: vége a birodalmi sakkel­sőségnek! A versenyzést ezután már ab­bahagyta, hiszen már 1892 után is alig- alig játszott. Azt látta, hogy Steinitzzel és Laskerral nem bir, elérte azt, amit elér­hetett. Nem Maróczy szegte a kedvét. Weiss játékát — egykorú hites ítészek véleménye szerint — ,,rendíthetetlen nyu­galom és nyugodt megfontoltság“ jelle­mezte. így nyilatkozott róla Marco és Mieses is. Lasker dr. többször írt Weiss „vaslogikájáról“. Tartakover pedig azzal dicsérte egyszer az ifjú Flohrt, hogy já­téka a híres — Weiss-féle — hasznos és pontos játékra emlékeztet. Weiss nemcsak sakkozott, szervezett is. 1886—99. közt a Wiener Schachgesell­schaft titkára volt, majd az 1897-ben ke­letkezett Wiener Schachklub igazgatóta­nácsi tagja lett. Weássnak a magyar sakkélethez csak annyi köze volt, hogy 1882. után pár évre a Budapesti Sakk-Körnek is tagja lett. 1894-ben választmányi taggá választották. Ténylegesen azonban nem működött, csak néhány budapesti látogatása alkal­mával nézett be a BSK-ba. (Gajdos Já­nos és Diener Hugó adatai.) Egyénisége — mint hallottam — már fiatal korában is tiszteletet keltő volt. Ez nem oszolt el a sakktól való visszavonu­lása után, öregségében sem, amint azt a 20-as évek elején még miagam is láttam. Csendes, alacsony, sovány ember volt, okos, de feltűnően aggodalmas arckifej e- zéssei. Fiatalkori barátai szerették, má­sok azonban általában számembernek, hi­deg-rideg és túlszórakozott, vagy gőgös személynek tartották. A magyar sakkozók —, ha meg is fa­kult már az emlékezete, s ha korán tá­vozott is hazánkból — ne felejtsék el a nemzetközi sakkvilág nagy sakkozóját, becsüljék meg tisztelt alakját és sakk­munkáját, eredményeit. Ezzel osztoznék az egyetemes sakktársadalom ítéletében. Dr. vajda Árpád A MUSSET-CENTENÁRIUM A. francia romantikus líra egyik legna­gyobb költője és a dráma jeles művelője 1857'. május 2-án hunyt el Parisban. Ha­lálának 100. évfordulóját ünnepük most szerte ■ a világban, elsősorban Párisban, ahol még áll szülőháza, s ahol sírja dom­borodik. Alfred de Musset 1810. november 10-én született, húsz éves korában már elis­mert irodalmi nagyság. A párisi nép kü­lönösen azért zárta szívébe, mert a kis grisettek érzelgős szerelmének hív tolmá­csa, a „zokogás“ költője volt. Kevesen tudják azonban „Paris költő­jéről“, hogy jó sakkozó is volt. A „Café de la Régence“ sakk körébe gyakran be­járt, kibioelt és sakkozott, különösen 1345. táján. Több régi rajzón, festményen, fényképen együtt látjuk Harrwitz, Kie- seritzky és más sakkmesterekkel, vala­mint a nagy orosz regényíróval, a sakko­zást szintén kedvelő Turgenyevvel. Musset sakkfeladványok fejtésével is foglalkozott, tsőt maga is szerkesztett fel­adványokat. Tolosa y Carreras 1892-ben, Párisban megjelent feladvány-gyűjtemé­nyében szerepel néhány ezek közül. A következő Musset-feladványt A. Chéron „Les Échecs Artistiques“ zöljük: c. művéből kö­A megoldás: 1. Rd7! (Hf6 mattal fenye­get, tehát ütni kell.) 1. —, Hd7: 2. Hc6*, (Lépéskényszer!) 2. —, H bárhová 3. Hl6 matt. Musset sakk felé fordulását lehet és próbálták is többfélekép megmagyarázni. A lényeg a sakk nagy erkölcsi hatására vall. A konkrét tény pedig Páris egykori sakkéletének vonzereje, érdekessége, a sakktörténet számára szép és büszke em­lék. V. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék