Magyar Sakkélet, 1959 (9. évfolyam 1-12. szám)

1959. január / 1. szám

1 5T­D -­m­ékmmnkmjsétel ! SCHLECHTER KÁROLY­ ­ volt a bécsi Maróczy. A mai logika és ízlés szerint az osztrák Maróczynak kellene neveznünk, de ne felejtsük el, hogy a nemzeti elv akkor még nem ér­vényesült annyira, mint 1918 után. — Schlechter a sakkozók világában a „Wie­ner Schachclub“ versenyzője volt, s nem az osztrák államé vagy nemzeté.­­ Néha hangoztatták ugyan osztrák voltát, de ezek a kivételek az említett szemléletmód akkori érvényességét csak megerősítik. Schlechternek volt az idegen sakkmes­terek közül talán a legtöbb kapcsolata a magyarsággal. Magyar ember tanította sakkozni, Budapesten érte el első nagy eredményét, itt játszotta utolsó szimul­tánját és utolsó sakkjátszmáját, itt halt meg. A magyar vidéket is jól ismerte, szimultánozott Pozsonyban, Győrött, Szé­kesfehérvárott, utolsó komoly versenyét pedig Kassán vívta. Pestre magánember­ként is többször ellátogatott, rokonsága élt itt, Maróczyval és Havasi Artúrral baráti viszonyban volt. Holtteste is itt porlad a rákoskeresztúri temetőben. Schlechter Károly 1874. március 2-án, Bécsben született. Szülei kisiparosok vol­tak. A középiskolában osztálytársa volt Gold Zsigmond, dr. Gold Sámuelnek, a híres sakkfeladványszerzőnek a fia.­­Gold Sámuel a Balaton mellett. Kővágóőrsön született 1835-ben, s a huszas évek vé­gén halt meg New Yorkban. Az orvosi egyetemet Bécsben végezte el, s ott lett orvos is 1859-ben. Magát mindig magyar­nak és sakkozónak vallotta. Belső mun­katársa volt Gajdos és Abonyi sakklap­jának, s később is küldött haza híreket, cikkeket és problémákat. Bécsben ren­geteg sakkrovata volt.) — Schlechter gyakran eljárt barátjához, ahol az apa néha foglalkozott velük, s ami fő, a sok újság, sportrovat rendelkezésére állt a sakk és főleg a kerékpársport iránt ér­deklődő kisfiúnak. — Később teljesen a sakkhoz pártolt Schlechter. 1893-ban egy kis versenyen első lett, ez biztatta a hi­vatásos sakkozásra. Amikor pedig Gold — elköltözésekor — ráhagyta két nagy rovatát az Általános Sportújságban és a Háziasszonyok ifj­ságjában, Schlechter megélhetése is biztosítottnak látszott. Még Gold vetette fel őt a „Neue Wiener Schachclub“ és a „Wiener Schachgesell­schaft“ tagjai közé. (A két kör 1897-­ben „Wiener Schachclub“ néven egyesült.)­­ Megemlítjük, hogy a Magyar Sakkvilág 1919. évfolyamában közölt Schlechter nek­rológnak az az állítása, amely szerint Haffner librettista vezette volna be Schlechtert a bécsi sakk-klubba, téves. Haffner Károly, Johann Strauss híres ..Denevér“-jének egyik szövegírója ro­kona volt Schlechternek, de már 1876-ban, két évvel a „Denevér“ első előadása után, híres emberként, de teljes szegény­ségben elhunyt. Az azonban valószínű, hogy­­Gold a fiatalembert a híres Haffner rokonaként mutatta be a sakk-körben, s így jobban ráterelte Schlechterre a figyel­met. Gold Samu a gyakorlati játékban Falk­­beer Ernőnek, a problémákban dr. Bayer Conrádnak volt a tanítványa. Az 50—60-as évek e két nagy bécsi sakkozójának a hatását közvetítette Schlechter felé, ki­nek játszmáiban, problémáiban, értékíté­leteiben a régi bécsi sakkiskola, illetve a bécsi olmützi modern sakkfeladvány­­iskola hatása érezhető és feltalálható. Schlechter 1894-ben, a lipcsei nemzet­közi tornán mutatkozott be a nagy sakk­világ előtt. A 11. helyen végzett, tehát bevált, de még nem tűnt ki. Az 1895. évi hastingsi nagy versenyen javított, 9. lett, s óriási feltűnést keltett azzal, hogy egyetlen játszmát sem vesztett. A világ­hírű mezőnyben egyedül ő maradt veret­len. (A bécsiek már ismerték Schlechter biztonsági játékát: 1893-ban a nála akkor még erősebb Marco ellen 10 játszmás meccset hozott 10 döntetlenre!) Schlechter 1896-ban, Budapesten érte el első nagy eredményét 4—5. helyezésével. Ezután többek között Bécsben, 1898-ban és Londonban, 1899-ben egyaránt 5. lett, majd még magasabbra fejlődött. Legna­gyobb eredményei: 1900-ban Münchenben Maróczyval és Pillsburyvel 1—3., 1901-ben Monte Carloban 2. díjas Janowski mö­gött (kit 1902-ben páros mérkőzésen +6, —1,­­3 arányban győzött le), 1904-ben Monte Carloban 2. 1905-ben Ostendeban 4., Bécsben 1., 1906-ban Ostendeban 1., 1907- ben ugyanott 2., Karlsbadban 4—5., 1908- ban Bécsben Maróczyval és Duras­sal együtt 1—3., Prágában Durassal együtt 1—2., 1910-ben Hamburgban 1., 1911-ben Karlsbadban Rubinsteinnel együtt 2—3. A bécsi Trebitsch-tornákon 1910., 1911., 1914., 1915 és 1916-ban egyaránt első. Nagy já­tékerejére és biztonságára jellemző, hogy 1900—1918 között 35 verseny közül mind­össze kettőn maradt le. A világbajnoki címért 1910 elején 10 játszmás páros mérkőzést vívott Lasker­­rel. Az első öt játszmát Bécsben, a másik ötöt Berlinben játszották le. Az 1:1, 1 8 kimenetelű küzdelem volt Lasker legne­hezebb páros mérkőzése, csak az utolsó játszmában tudta kiegyenlíteni Schlech­ter 1:0-ás vezetését. Schlechter másik nagy meccse, 1911-ben, Kölnben 3:3,­­10 arányban szintén döntetlenül végződött Tarrasch ellen. Schlechter a sakkirodalomnak világvi­szonylatban is nagy és értékes munkája volt. A Bilguer utolsó, 1915—16. évi kiadá­sát Spielmannal együtt, erős átdolgozás után ő rendezte sajtó alá. Az 1907. évi karlsbadi nagy verseny óriási méretű tornakönyvét ő elemezte és írta Maróczy­val együtt. A Wiener Schachzeitungnak sok éven át társszerkesztője volt. Sok sakkrovatot vezetett, több megnyitásról írt kisebb monográfiát. Sakkfeladványok­kal is szívesen foglalkozott, mint szerző, festő és kritikus egyaránt.­­ A vakjáté­kot nemigen kultiválta, de azért tábla nélkül egyidejűleg 8 játszmát többször vezetett. Szimultánozni szívesen ment, szívesen hívták is. Mint a békebeli sakkvilágot a végénél éppen megélt sakkbarát, még hallottam Schlechter jónéhány kortársának a véle­ményét: soha egy rossz szót nem mond­tak Schlechterre, csak jót és sokan állí­tották, hogy se Steinitz, se Lasker, se más nem játszott jobban nála, legfeljebb eredményesebben, erőszakosabban és sze­rencsésebben. Pedig a nyilatkozók közt voltak rivális nagymesterek és a nemzet­közi sakkélet ismert bennfentesei, meg vezetői is.­­ Lasker írta róla egy ameri­kai sakkújságban 1904-ben (a Wiener Schachzeitung 1910. évf. 80. oldalán is megtalálható): „Schlechter olyan ember, aki a nyugodt életet szereti, nem kívánja, hogy előretörjön, nincs benne semmi dé­moni, hogy magához ragadja azt, ami a más birtokában van.“ Laskernek abban az időben az volt a véleménye, hogy két esélyes ellenfele lehet egy világbajnoki páros mérkőzésre: Tarrasch és Maróczy. De hozzátette, hogy képességei szerint volna egy harmadik is, Schlechter, ám azt ilyen dolog nem érdekli. (Nehezen is bírtak rá barátai a világbajnok kihívá­sára.) A sors úgy hozta, hogy — 40 évvel ez­előtt — Budapesten haljon meg, hirtelen és váratlanul. A Budapesti Sakk Kör meghívására 1918 december derekán ér­kezett meg, a karácsony előtti napokban volt a szimultánja a kéri helyiségben (VII., Dohány u. 3., II. em. 10.), kb. 30 részvevő ellen. A zsúfolt teremben ott­ volt a játékosok között Bakonyi Elek 14­ éves tanuló, a mai mester és Braun Zol­tán, a „párizsi mester“, aki talán 17 éves volt akkor. — Schlechter keze sokszor remegett a figurák megfogásakor, úgy láttam, szédeleg is némelykor. Megdöb­­benten néztük Havasi Kornéllal, majd Abonyihoz mentünk, a kör ügyvezető fő­titkárához, s magyarázatot kértünk, hogy egy ilyen beteg ember hogyan játszhatik. Ott volt dr. Paul Leó alelnök is, öreg, tapasztalt orvos. Abonyi mentegetőzött és azzal védekezett, hogy Schlechter vállalta a játékot, nincs komolyabb baja. Ekkor szünetet kértünk, a gondnoki szobába kísértük Schlechtert, s itt dr. Paullal ma­gukra hagytuk. Pár perc múlva kijöttek, s Paul közölte, hogy Schlechter folytatja a játékot. Ez meg is történt. Az ered­ményre nem emlékszem már, de nem volt feltűnően rossz. A legnagyobb aggo­dalommal búcsúztattuk mégis. Úgy volt, másnap hazautazik. A tervezett szűk körű társas vacsora is elmaradt. Csak december 27-én, a késő esti órák­ban tudtuk meg a körben, hogy aznap a Rókus kórházban elhunyt Schlechter. A szimultánt követő reggel nem várta meg a BSE kísérő embereit, egyedül ment ki a pályaudvarra. Az óriási forgalomban (a vesztett háború utáni katonatranszportok irányítása is növelte az ünnepek előtti, forgalmat) rosszul lett, mentők szállítot­ták kórházba. Tüdőgyulladásban hunyt el, az akkori általános bécsi élelmezési válság miatt legyengült szervezete nem bírta el a betegséget. Temetése 1918. december 31-én volt. A sírnál a Budapesti Sakk Kör és az oszt­rák sakkozók nevében Abonyi István (1915 óta a Wiener Schachclubnak is el­nökségi tagja volt), a csehszlovák sakko­zók nevében Dusek követség­­tanácsos, maga is aktív sakkozó búcsúztatta. Abo­nyi olvasta fel a külföldi sakkörök rész­véttáviratait is.­­ A versenyzőtársak ne­vében Forgács Leó beszélt, szívbemarko­­lóan, fojtogató sírással küszködve. (Bécs­­ből nem jelent meg senki, édesanyja is­­csak 1919 tavaszán, majd 1920 nyarán lá­togathatta meg a sírt.) Schlechter sírja a rákoskeresztúri te­mető 132. parcellájában, az I. sor 100. sz. helyen volt. A BSK gondoztatta, utoljára 1950-ben. 1955 júniusáig elég rendes álla­potban állott fenn, az érc kereszten min­den betű olvasható volt. Ekkor azt a fel­világosítást kaptam érdeklődésemre, hogy e rész kiürítésére csak évek múlva kerül sor. Ezért a jog fenntartásáról egyelőre nem látszott sürgősnek a gondoskodás.. Két év múlva viszont már nem lehetett megtalálni. Schlechter porladó csontjai — valószínűleg 1956-ban — közös sírba ke­rültek. A szakirodalomban többször említik a bécsi sakkiskolát. Ilyen több van. Első az ó-bécsi iskola, Allgaieré (1795—1823 közt)­­A második a régi bécsi iskola. Falkbeer, Steinitz (1860—62 közt élt Bécsben) és Hamppe iskolája, a harmadik a Max Weiss-féle, a negyedik Schlechteré (1897 —1918), az ötödik az új bécsi iskola (Spielmann, Réti, Tartakower, Grünfeld, Kmoch, Becker, Lokvenc), amelynek centrális alakja Grünfeld. E különböző­ iskolákat olykor összevonják Steinitz— Schlechter — és új bécsi iskola tago­lással. Ha azonban általánosan bécsi iskoláról akarunk beszélni, elsősorban Schlech­terre kell gondolnunk, ő volt a legna­gyobb bécsi sakkozó, mert nemcsak há­rom évet élt ott, mint Steinitz, hanem egész életét ott töltötte. Schlechter isko­lája az egészséges pozíciójáték, szolid kombinációkkal, nagy kockáztatások nél­kül. Sokan remis-iskolának mondják, pedig Schlechter maga elég bátor játé­kos volt, s csupán az epigonjai okozták az iskola nem egészen jó hírét. Schlechter Károly a sakkozás egyik legnagyobb alakja volt. Szerénysége min­denki előtt szeretetté tette. A rá emlé­kező felüdül a róla hallott jó hírektől, s­­élvezetet nyer játszmái természetességé­ben, könnyed eleganciájában. A sikerek nagy szorgalma és sok munkája gyümöl­csei voltak, nem a „sors kegye“ aján­dékozta meg velük. Nagyon harcolt értük és nem rótt le alacsony árat. Dr. Vajda Árpád MAGYAR SAKKÉLET — Szerkesztő bizottság: Barcza Gedeon, Bán Jenő, Tóth László. A feladványrovatot Páros György és Sziráki Géza, a levelezési rovatot Négyesy György vezeti. »— Kiadja a Sport Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Rosenberg-házaspár utca 1. Telefon: 119-080. — Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő és csütörtök 13—15 óra között. / Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hírlap irodánál, Budapest, V., József nádor tér 1., vagy bármely postahivatalnál. — Csekksz.: 61 230. Előfizetési díj negyed­évre 9.— Ft. Kézbesítési és egyéb panaszok

Next