Magyar Sakkélet, 1959 (9. évfolyam 1-12. szám)
1959. január / 1. szám
1 5TD -mékmmnkmjsétel ! SCHLECHTER KÁROLY volt a bécsi Maróczy. A mai logika és ízlés szerint az osztrák Maróczynak kellene neveznünk, de ne felejtsük el, hogy a nemzeti elv akkor még nem érvényesült annyira, mint 1918 után. — Schlechter a sakkozók világában a „Wiener Schachclub“ versenyzője volt, s nem az osztrák államé vagy nemzeté. Néha hangoztatták ugyan osztrák voltát, de ezek a kivételek az említett szemléletmód akkori érvényességét csak megerősítik. Schlechternek volt az idegen sakkmesterek közül talán a legtöbb kapcsolata a magyarsággal. Magyar ember tanította sakkozni, Budapesten érte el első nagy eredményét, itt játszotta utolsó szimultánját és utolsó sakkjátszmáját, itt halt meg. A magyar vidéket is jól ismerte, szimultánozott Pozsonyban, Győrött, Székesfehérvárott, utolsó komoly versenyét pedig Kassán vívta. Pestre magánemberként is többször ellátogatott, rokonsága élt itt, Maróczyval és Havasi Artúrral baráti viszonyban volt. Holtteste is itt porlad a rákoskeresztúri temetőben. Schlechter Károly 1874. március 2-án, Bécsben született. Szülei kisiparosok voltak. A középiskolában osztálytársa volt Gold Zsigmond, dr. Gold Sámuelnek, a híres sakkfeladványszerzőnek a fia.Gold Sámuel a Balaton mellett. Kővágóőrsön született 1835-ben, s a huszas évek végén halt meg New Yorkban. Az orvosi egyetemet Bécsben végezte el, s ott lett orvos is 1859-ben. Magát mindig magyarnak és sakkozónak vallotta. Belső munkatársa volt Gajdos és Abonyi sakklapjának, s később is küldött haza híreket, cikkeket és problémákat. Bécsben rengeteg sakkrovata volt.) — Schlechter gyakran eljárt barátjához, ahol az apa néha foglalkozott velük, s ami fő, a sok újság, sportrovat rendelkezésére állt a sakk és főleg a kerékpársport iránt érdeklődő kisfiúnak. — Később teljesen a sakkhoz pártolt Schlechter. 1893-ban egy kis versenyen első lett, ez biztatta a hivatásos sakkozásra. Amikor pedig Gold — elköltözésekor — ráhagyta két nagy rovatát az Általános Sportújságban és a Háziasszonyok ifjságjában, Schlechter megélhetése is biztosítottnak látszott. Még Gold vetette fel őt a „Neue Wiener Schachclub“ és a „Wiener Schachgesellschaft“ tagjai közé. (A két kör 1897-ben „Wiener Schachclub“ néven egyesült.) Megemlítjük, hogy a Magyar Sakkvilág 1919. évfolyamában közölt Schlechter nekrológnak az az állítása, amely szerint Haffner librettista vezette volna be Schlechtert a bécsi sakk-klubba, téves. Haffner Károly, Johann Strauss híres ..Denevér“-jének egyik szövegírója rokona volt Schlechternek, de már 1876-ban, két évvel a „Denevér“ első előadása után, híres emberként, de teljes szegénységben elhunyt. Az azonban valószínű, hogyGold a fiatalembert a híres Haffner rokonaként mutatta be a sakk-körben, s így jobban ráterelte Schlechterre a figyelmet. Gold Samu a gyakorlati játékban Falkbeer Ernőnek, a problémákban dr. Bayer Conrádnak volt a tanítványa. Az 50—60-as évek e két nagy bécsi sakkozójának a hatását közvetítette Schlechter felé, kinek játszmáiban, problémáiban, értékítéleteiben a régi bécsi sakkiskola, illetve a bécsi olmützi modern sakkfeladványiskola hatása érezhető és feltalálható. Schlechter 1894-ben, a lipcsei nemzetközi tornán mutatkozott be a nagy sakkvilág előtt. A 11. helyen végzett, tehát bevált, de még nem tűnt ki. Az 1895. évi hastingsi nagy versenyen javított, 9. lett, s óriási feltűnést keltett azzal, hogy egyetlen játszmát sem vesztett. A világhírű mezőnyben egyedül ő maradt veretlen. (A bécsiek már ismerték Schlechter biztonsági játékát: 1893-ban a nála akkor még erősebb Marco ellen 10 játszmás meccset hozott 10 döntetlenre!) Schlechter 1896-ban, Budapesten érte el első nagy eredményét 4—5. helyezésével. Ezután többek között Bécsben, 1898-ban és Londonban, 1899-ben egyaránt 5. lett, majd még magasabbra fejlődött. Legnagyobb eredményei: 1900-ban Münchenben Maróczyval és Pillsburyvel 1—3., 1901-ben Monte Carloban 2. díjas Janowski mögött (kit 1902-ben páros mérkőzésen +6, —1,3 arányban győzött le), 1904-ben Monte Carloban 2. 1905-ben Ostendeban 4., Bécsben 1., 1906-ban Ostendeban 1., 1907- ben ugyanott 2., Karlsbadban 4—5., 1908- ban Bécsben Maróczyval és Durassal együtt 1—3., Prágában Durassal együtt 1—2., 1910-ben Hamburgban 1., 1911-ben Karlsbadban Rubinsteinnel együtt 2—3. A bécsi Trebitsch-tornákon 1910., 1911., 1914., 1915 és 1916-ban egyaránt első. Nagy játékerejére és biztonságára jellemző, hogy 1900—1918 között 35 verseny közül mindössze kettőn maradt le. A világbajnoki címért 1910 elején 10 játszmás páros mérkőzést vívott Laskerrel. Az első öt játszmát Bécsben, a másik ötöt Berlinben játszották le. Az 1:1, 1 8 kimenetelű küzdelem volt Lasker legnehezebb páros mérkőzése, csak az utolsó játszmában tudta kiegyenlíteni Schlechter 1:0-ás vezetését. Schlechter másik nagy meccse, 1911-ben, Kölnben 3:3,10 arányban szintén döntetlenül végződött Tarrasch ellen. Schlechter a sakkirodalomnak világviszonylatban is nagy és értékes munkája volt. A Bilguer utolsó, 1915—16. évi kiadását Spielmannal együtt, erős átdolgozás után ő rendezte sajtó alá. Az 1907. évi karlsbadi nagy verseny óriási méretű tornakönyvét ő elemezte és írta Maróczyval együtt. A Wiener Schachzeitungnak sok éven át társszerkesztője volt. Sok sakkrovatot vezetett, több megnyitásról írt kisebb monográfiát. Sakkfeladványokkal is szívesen foglalkozott, mint szerző, festő és kritikus egyaránt. A vakjátékot nemigen kultiválta, de azért tábla nélkül egyidejűleg 8 játszmát többször vezetett. Szimultánozni szívesen ment, szívesen hívták is. Mint a békebeli sakkvilágot a végénél éppen megélt sakkbarát, még hallottam Schlechter jónéhány kortársának a véleményét: soha egy rossz szót nem mondtak Schlechterre, csak jót és sokan állították, hogy se Steinitz, se Lasker, se más nem játszott jobban nála, legfeljebb eredményesebben, erőszakosabban és szerencsésebben. Pedig a nyilatkozók közt voltak rivális nagymesterek és a nemzetközi sakkélet ismert bennfentesei, meg vezetői is. Lasker írta róla egy amerikai sakkújságban 1904-ben (a Wiener Schachzeitung 1910. évf. 80. oldalán is megtalálható): „Schlechter olyan ember, aki a nyugodt életet szereti, nem kívánja, hogy előretörjön, nincs benne semmi démoni, hogy magához ragadja azt, ami a más birtokában van.“ Laskernek abban az időben az volt a véleménye, hogy két esélyes ellenfele lehet egy világbajnoki páros mérkőzésre: Tarrasch és Maróczy. De hozzátette, hogy képességei szerint volna egy harmadik is, Schlechter, ám azt ilyen dolog nem érdekli. (Nehezen is bírtak rá barátai a világbajnok kihívására.) A sors úgy hozta, hogy — 40 évvel ezelőtt — Budapesten haljon meg, hirtelen és váratlanul. A Budapesti Sakk Kör meghívására 1918 december derekán érkezett meg, a karácsony előtti napokban volt a szimultánja a kéri helyiségben (VII., Dohány u. 3., II. em. 10.), kb. 30 részvevő ellen. A zsúfolt teremben ott volt a játékosok között Bakonyi Elek 14 éves tanuló, a mai mester és Braun Zoltán, a „párizsi mester“, aki talán 17 éves volt akkor. — Schlechter keze sokszor remegett a figurák megfogásakor, úgy láttam, szédeleg is némelykor. Megdöbbenten néztük Havasi Kornéllal, majd Abonyihoz mentünk, a kör ügyvezető főtitkárához, s magyarázatot kértünk, hogy egy ilyen beteg ember hogyan játszhatik. Ott volt dr. Paul Leó alelnök is, öreg, tapasztalt orvos. Abonyi mentegetőzött és azzal védekezett, hogy Schlechter vállalta a játékot, nincs komolyabb baja. Ekkor szünetet kértünk, a gondnoki szobába kísértük Schlechtert, s itt dr. Paullal magukra hagytuk. Pár perc múlva kijöttek, s Paul közölte, hogy Schlechter folytatja a játékot. Ez meg is történt. Az eredményre nem emlékszem már, de nem volt feltűnően rossz. A legnagyobb aggodalommal búcsúztattuk mégis. Úgy volt, másnap hazautazik. A tervezett szűk körű társas vacsora is elmaradt. Csak december 27-én, a késő esti órákban tudtuk meg a körben, hogy aznap a Rókus kórházban elhunyt Schlechter. A szimultánt követő reggel nem várta meg a BSE kísérő embereit, egyedül ment ki a pályaudvarra. Az óriási forgalomban (a vesztett háború utáni katonatranszportok irányítása is növelte az ünnepek előtti, forgalmat) rosszul lett, mentők szállították kórházba. Tüdőgyulladásban hunyt el, az akkori általános bécsi élelmezési válság miatt legyengült szervezete nem bírta el a betegséget. Temetése 1918. december 31-én volt. A sírnál a Budapesti Sakk Kör és az osztrák sakkozók nevében Abonyi István (1915 óta a Wiener Schachclubnak is elnökségi tagja volt), a csehszlovák sakkozók nevében Dusek követségtanácsos, maga is aktív sakkozó búcsúztatta. Abonyi olvasta fel a külföldi sakkörök részvéttáviratait is. A versenyzőtársak nevében Forgács Leó beszélt, szívbemarkolóan, fojtogató sírással küszködve. (Bécsből nem jelent meg senki, édesanyja iscsak 1919 tavaszán, majd 1920 nyarán látogathatta meg a sírt.) Schlechter sírja a rákoskeresztúri temető 132. parcellájában, az I. sor 100. sz. helyen volt. A BSK gondoztatta, utoljára 1950-ben. 1955 júniusáig elég rendes állapotban állott fenn, az érc kereszten minden betű olvasható volt. Ekkor azt a felvilágosítást kaptam érdeklődésemre, hogy e rész kiürítésére csak évek múlva kerül sor. Ezért a jog fenntartásáról egyelőre nem látszott sürgősnek a gondoskodás.. Két év múlva viszont már nem lehetett megtalálni. Schlechter porladó csontjai — valószínűleg 1956-ban — közös sírba kerültek. A szakirodalomban többször említik a bécsi sakkiskolát. Ilyen több van. Első az ó-bécsi iskola, Allgaieré (1795—1823 közt)A második a régi bécsi iskola. Falkbeer, Steinitz (1860—62 közt élt Bécsben) és Hamppe iskolája, a harmadik a Max Weiss-féle, a negyedik Schlechteré (1897 —1918), az ötödik az új bécsi iskola (Spielmann, Réti, Tartakower, Grünfeld, Kmoch, Becker, Lokvenc), amelynek centrális alakja Grünfeld. E különböző iskolákat olykor összevonják Steinitz— Schlechter — és új bécsi iskola tagolással. Ha azonban általánosan bécsi iskoláról akarunk beszélni, elsősorban Schlechterre kell gondolnunk, ő volt a legnagyobb bécsi sakkozó, mert nemcsak három évet élt ott, mint Steinitz, hanem egész életét ott töltötte. Schlechter iskolája az egészséges pozíciójáték, szolid kombinációkkal, nagy kockáztatások nélkül. Sokan remis-iskolának mondják, pedig Schlechter maga elég bátor játékos volt, s csupán az epigonjai okozták az iskola nem egészen jó hírét. Schlechter Károly a sakkozás egyik legnagyobb alakja volt. Szerénysége mindenki előtt szeretetté tette. A rá emlékező felüdül a róla hallott jó hírektől, sélvezetet nyer játszmái természetességében, könnyed eleganciájában. A sikerek nagy szorgalma és sok munkája gyümölcsei voltak, nem a „sors kegye“ ajándékozta meg velük. Nagyon harcolt értük és nem rótt le alacsony árat. Dr. Vajda Árpád MAGYAR SAKKÉLET — Szerkesztő bizottság: Barcza Gedeon, Bán Jenő, Tóth László. A feladványrovatot Páros György és Sziráki Géza, a levelezési rovatot Négyesy György vezeti. »— Kiadja a Sport Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Rosenberg-házaspár utca 1. Telefon: 119-080. — Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő és csütörtök 13—15 óra között. / Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hírlap irodánál, Budapest, V., József nádor tér 1., vagy bármely postahivatalnál. — Csekksz.: 61 230. Előfizetési díj negyedévre 9.— Ft. Kézbesítési és egyéb panaszok