Magyar Sakkélet, 1959 (9. évfolyam 1-12. szám)
1959. február / 2. szám
2o vább olyan változatot választottam, melyben nem jut szabad gyaloghoz az ellenfél. 44.------- Kg6—f7 44. —, Bg7-re 45. f5f. majd Kf7-re Bb8, 45. —, Kh7-re pedig 46. Bf8 most már kikapcsolna minden ellenesélyt. 45. Bg8—ih8 Kf7—g6 46. f4—f5f Kg6—g7 47. Bh8 Kh5 Be7—c7 48. Bh5—hl! ------A gyalognyerés következtében világos bástyája átmenetileg passzív helyzetbe került, míg sötété aktivizálódott. A gyalogtöbblet természetesen nem tartható sokáig, de ennek visszaadása fejében a világos király helyzete döntően megjavul. 48. ------ Bc7—c4 Érdekesen alakulhatott volna a játszma +8.—, Bc3t-ra: 49. Kg4, Be4 50. Kh5!, Be4: 51. (Be1!, Bb4: 52. Bc7! után a királybehatolás természetesen simán nyer, azonban 51.—, Bb4. helyett 51.—, Be7! esetén világosnak még meg kellett volna találnia a Bc8—a8—a7 manővert. 49. Bh1—bl Kg7—b6 50. b4—b5! a6Xb5 Nagyobb ellenállást fejtett volna ki 50. —, Bc3f 51. Kg4, Be3 51. Bb1Xb5 Kh6—h5 52. Bb5—b6 ------Talán még egyszerűbb volt 52. Bb7, Bc3f 53. Kf2, Kg4 54. a6, Bg3 55. a7, Ba3 56. e5!, stb. 52. ------ g5—g4f 53. Kf3—e3! ------Kf4??-re Bc3 után a matt csak két gyalog árán védhető. 53. ------54. Ke3—d4 55. Bb6Xd6 56. e4—e5! 57. Kd4—e4! Bc4—c3í Bc3Xg3 Kh5—g5 f6Xe5t Az anyagi egyensúly átmenetileg újból helyre állt, s éppen most van véglegesen elveszve sötét. 57. ------58. Bd6—g6! 59. Ke4Xe5 60. Ke5—f6 61. Bg6—g8! Bg3—gl Kg5—h5 Bg1—elf Be1—dl A másodszori függőben hagyáskor ez volt világos borítékolt lépése. Sötét nyugodtan feladhatná. Következett még: 61.— Kh5—h4 62. Kf6—e6 Bdl—eff 63.Ke6—d7 Bel—fi 64. d5—d6! BflXf5 65.Kd7—e6— sötét feladta (1:0). Elemezte: Szabó László nemzetközi nagymester 35. 0-INDIAI VÉDELEM XIV. magyar bajnokság döntője, Budapest, 1958. XII. Lengyel L. Barcza G. 1. d2—d4 2. c2^c4 3. Hbl—c3 Hg8—f6 d7—d6 c7—c6!? Az e7—e6, majd Fe7-tel kapcsolatos ó-indiai felállást általában vagy azonnali e5-tel, vagy Hbd7 előkészítéssel szokta játszani sötét. Az előzőre a XIV. bajnokság döntőjében az V. forduló Szabó— Barcza játszmája nyújt példát: 3. —, e5 4. Hf3, Hbd7 5. e4, Fe7 6. g3(?), c6 7. Fg2, ed: 8. Vd4, Vb6 9. 0—0. He5-tel sötét jó játékhoz jutott. Az itt alkalmazott állásfelépítést azonban Szabó nagymester a XII. fordulóban lényegesen megjavította világos számára. E játszma egyik érdekessége, hogy a kérdéses állás Phaidorvédelemből lépéscserével jött létre. Szabó—Honfi: e4, e5 2. Hf3, d6 3. d4, Hd7 4. c4(!), Hgf6 5. Hc3-mal. A továbbiakban a javítás lényege a világos királyfutó e2-re fejlesztése, majd élénk vezérszárnyi aktivitás: 5.1. c6 6. Fe2, Fe7 7. 0—0, Vc7 8. Bb1, Hf8 9. Be1, Hg6 10. h3, 0—0 11. b4!, a6 12. a4. Fe6 13. Fb2, ed 14. Hd4, Bad8 15. Vb3, Hd7 16. Hd5! után világos fölénye nyilvánvaló. A Szabó—Honfi játszmában sötétnek gondjai voltak a c8 futó fejlesztése körül. Ha ezt a problémát korai Fg4-gyel meg tudná oldani sötét, ez megkönnyebbülést jelenthet az olyan sakkozó számára, akinek nincsenek dogmatikus aggályai, hogy a futó-j-huszár hátrányt jelent az ellenséges futópárral szemben. A 3. 1, c6 lépésnek éppen ezért az a kézenfekvő célja, hogy fenntartsa az Fg4 lehetőségét sötét számára. (E stratégia szemszögéből nézve az azonnali 3. —, e5-nek az a hátránya van, hogy 4. Hf3 után a gyalog e5-ön tartása csak a futóátlót elálló Hbd7-tel lehetséges.) 4. e2—e4 -------Az V. forduló Flórián—Sándor játszmájában 4. e3-mal folytatta világos, s erre 4. —, g6 5. Fd3, Fg7-tel a királyindiai védelembe terelődött a játék. Az érdekes és kétélű további folytatás 6. Hge2, 0—0 7. 0—0, e5 8. 14. Be8 9. Hg3, ed. 10. ed., Hg4 11. Hce2, Vh4-gyel fölénybe hozta sötétet, később azonban Sándor mester taktikai „merénylet“ áldozata lett. 4. —■ — e7—e5 Veszélytelenül történhetik, hiszen az 5. de., de: 6. Vd8.A vezércsere most még hatástalanabb, mint a 3. —. e5-ös változatban. A sötét c6 gyalog folytán ugyanis most még Hd5 sem áll világos rendelkezésére. 5. Ffl—e2 -------Lengyel mester igyekszik hasznosítani a már említett Szabó—Honfi játszma és a VII. forduló Flórián—Barcza játszmájának a tanulságait. Az utóbbiban sötét stratégiai célkitűzése 5. Hf3, Fg4!6. de:, Ff3: 7. Vf3, de: 8. Vg3, Hbd7 9. Fe2, Vc7 10. 0—0, Hc5-tel valósult meg. Ekkor azonban világos taktikai gyalogáldozata folytán a stratégiai vonal törést szenvedett: 11. f4. Hce4: 12. He4:. He4, 13. Vf3. Fc5, 14. Khl, 15 15. fe, 0—0 16. Ff4, Fd4 17. e6. Ve7 után sötét előnye érvényesült. A kiváló jellegű 5. Fe2 után viszont a Fg4 fejlődés már csak egy taktikai ötlet segítségével valósítható meg. 5 . - Ff8—ez 6. Hg1—f3 -------Világos most már abban a hiszemben húzta meg ezt lépést, hogy elkerülte vele az Fg4-es ellenjátékot. Most ugyanis 6. —, Fg4? nyilvánvaló hiba lenne 7. de., Ff3, 8. ef6. miatt. Mégis Fg4-et csak a közvetlen akadályozással, 6. h3-mal lehetett volna meghiúsítani. 6.------------------- Vd8—a5(!) Az Fg4 lehetőségét látszólag fenntartó 6.—, Vc7-re világos 7. h3-mal válaszolhatott volna, s a továbbiakban a már említett Szabó—Honfi játszma nyomdokain haladhatott volna. Persze felmerül a kérdés, hogy ha ez így van, akkor miért nem húzta meg világos a 6. lépésben h3-at, amivel végleg meghiúsíthatta volna az Fg4-es ellenjátékot. — A felelet: 6. h3 természetesen játszható volt, ez esetben azonban a játszma további menete anynyiban mégis különbözött volna a Szabó —Honfi példától, hogy sötét 6.—, ed: válaszára világos nem üthet vissza huszárral. A 6. —, Va5 lépésnek tehát az az értelme, hogy most az e4 gyalog veszélyeztetésével egyidejűleg védi az e6 pontot, s ezzel tempót nyer Fg4 megvalósításához. 7. 0—0 Fc8—g4 8. Bal—b1 Hb8—d7 9. b2—b4 Va5—c7 Tehát a Fg4 fölötti öröm sincs üröm nélkül: világos tempónyeréssel jutott hozzá a vezérszárnyi játékához. Az viszont, hogy világos későbbi pontatlansága folytán éppen ebből a vezérszárnyi gyalogelőnyomulásból tud hasznot húzni sötét, egészen más kérdés. 10. Fel—e3 0—0 11. Hf3—d2 Fg4Xe2 12. VdlXe2 Bf8—e8 13. Hd2—b3? — — Stílszerűen szerencsétlen — tizenharmadik — lépés. A helyes 13. d5!, cd:! 14. Hd5, Hd5: 15. cd, után világos jól állana, s legfeljebb az vitatható, hogy jobban azért nem áll. 13. --- d6—d5! 14. c4Xd5 — — Nincs jobb. A b4 gyalog megvédése sokkal kilátástalanabb 14. a3. He4 miatt. 14. ---15. d5Xc6! 16. Bf1—d 17. BdXc3 18. Bc3—c2 A sötét bábok vezetőjét nyugtalanítja a 18.—, ed: 19. Hd4. c5 esetén 20. Hf5-tel fenyegető támadóesély, ezért inkább a gyalogelőny visszaadására szánja el magát, s megelégednek egy csekély, végjátékbeli álláselőnnyel. 19. d4Xe5 Vd6Xe5 19.—, He5: 20. Ff4 után néhány lépésen belül az anyagi erők és a pozíció egyensúlya egyaránt helyreállna, a c6 gyalog tarthatatlansága miatt. 20. Fe3—d4? ------A c6 gyalog természetesen még nem üthető azonnal 20. Bc6:?, Hc3 miatt, 20. Bbcl!-gyel azonban mégis le lehetett volna nyerni. Világos csak addig számolt, hogy 20. Bbcl, C5 21. Fc5:, Hec5: 22. Ve5:, Be5: 23. Hc5:, Bc8 kötés után a huszár nem üthet dzre a c2-n történő bástyacsere után ellen fenyegető matt miatt. Pedig a változat mégis játszható volt, mert világos 24. Hd3-mal védhette volna az elmezőt. Ez esetben 24. 1. Bc2, 25. Bc2:. Bd5 vagy Ba5 után sötétnek csak annyi gyakorlati esélye maradt volna, hogy aktívabb bástyája folytán az a2 gyalog védése több gondot okoz világosnak, mint amennyit az a7 sötétnek. Az azonban, hogy ez az előny parány helyes ellenjáték esetén fokozható-e nyerésig, erősen kérdéses. 20. --- Ve5—f5! 21. Ve2—f3 -------1 Most már nincs jobb. A c6 gyalog természetesen nem üthető 21. Bc6,?, Hc3 miatt. 21. --- Vf5—g6! A királyszárnyi gyalogalakulat elrontásával csábító vezércsere túl kevés lenne, mert 21.—, Vf3:? 22. g1:, Hg5 23. Kg2 után a c6 gyalog nem tartható. 22. Bbl—d c6—c5 23. Fd4—63 ------A gyalog természetesen nem üthető. 23. Fc5:?, Hec5: 24. Hc5:, Vc2:! miatt. A tett lépés után viszont csak azt kell felismernie sötétnek, hogy a d3 pontot az e4 huszár segítségével (26. —. Hd6!) „kiépítheti“ a d7 huszár számára. Jelige: „Ha a középvonalak egyikén a 6. sorra be tudom építeni a huszáromat, elmehetek nyugodtan aludni, a játszma magától megnyerődik.“ (Steinitz) Fe7Xb4 b7Xc6 Fb4Xc3 H£6Xe4 Vc7—d6 VHag^arrnffii