Magyar Sakkélet, 1960 (10. évfolyam 1-12. szám)

1960. június / 6. szám

magyar SAKKELET 91 146. ANGOL MEGNYITÁS Budapest, I960. V. Dr. JW. Ujtelky Barcza G. 1. c4, e5 2. g3, d6 3. Fg2, f5 4. e3(?), Hí6 5. d4, Fe7! 5. —, e4?^re 6. Hge2, a huszár f4-re irányításával igazolta volna világos áll ás- felépítését. A játszmalépéssel viszont sö­tét nyugodtan tarthatja a teimpóelőnyös holland védelem medrében a játékot, mert a vezércserétől nem kell tartania. 6. de:?, de: 7. Vd8:t. Fd8: után ugyanis Hib8—a6—c5 után világosnak súlyos gon­dokat okozna a 4. lépésben e3-mal meg­gyengített d3-mező. 6. Hge2, c6 7. b3, 0—0 3. Fb2, Világos szeretné e5—e4-ire csábítani el­lenfelét, hogy f4-en értelmet kapjon a királyhuszár e2-re fejlesztése. Sötét azon­ban nem áll kötélnek. . 8.—, HM7 9. Hbc3, Ve8! A Vh5 fenyegetéssel kapcsolatban az ellenfél rövid oldalra való sáncolása el­len irányul. Ezért világos a következő* lépésével tervet változtat, ez azonban cseppet sem kedvezőbb a számára, mint hogyha a királyszámyon vette volna fel az elébe dobott kesztyűt. 10. a4, a5 11. Fa3, Hb8! Erre a lépésre többen mondták a néző­téren, hogy tipikus Barcza-húzás. Én inkább úgy látom, hogy nem annyira tipikus, mint inkább logikus reagálás az ellenifél előző lépéspárjára: minthogy világos nyilvánvalóan a vezérszárnyon akar menedéket keresni királyának, in­dokolt egy sötét tisztnek a szerkezetileg gyenge b4-mezőn — örökös nyugtalamí- tás céljával — való elhelyezése. 12. Vd2, Ha6 13. 0—0—0, Hb4 14. d5, c5! Az állás ilyen részleges lezárása ter­mészetesen rejt magában némi remis- veszélyt, mégis így kellett dönteni, mert egyrészt a ifeszültségnek 14. —, Fd7?-tel való tartására 16. c5! veszélyes áttörés­hez juttatná világost, másrészt a gya­logfalanxnak valamilyen formában való tisztáldozatos áttörése már itt benne volt sötét elképzelésében. 15. f3, Fd7 16. h3, Vg6 17. Bhgl, He8! 18. f4, Ff6 19. Kbl, Hc7 20. Ffl, Bae8 Figyelmet érdemlő gyakorlati megfon­tolás: sötét hamarább is megvalósíthatta volna tervezett áillásfelépítését Bfe8-eal és Bab8-cal. Mégis előbb »ködösít«, mert feltételezi, hogy ellenfele az így »nyert« időt vezérének királyszámyra való átvi­telére fogja felhasználni, s így a világos vezórszárny gyengeségeit feltáró későbbi centrumáttörés még erősebb lesz. Az ilyen ravaszságok adják meg a játszma versenysakk-jellegét, a csak tár­gyi adottságokat számitásfoa vevő, tudo­mányos jellegű elemző tevékenység he­lyett! 21. Fel, Be7 22. Vei, Bfe8 23. Vf2, B!b8! 24. Vg2, Kih8! Fontos, hogy a g-vonai későbbi nyí­lása esetén' se a király, se az f6 futó ne legyen kitéve veszélynek. 25. Fd2, Ve8! 26. Hcl?, Nem csoda, hogy világos a hosszas lavi- rozástól elfáradva végül is elveszti a tü­relmét. A további gondos játékvezetés a Vf3^mal való várakozást kívánta. Erre sötét g6-ot, majd a Ve8—f8—g7, vagy a Vf8, Fg7 és Vf6 alternatívák utáni b7— b5-ös vezéirszárnyi áttörés módozatait számolgatta. A játszmalépésre viszont kö­zelebbi hal akad horogra. A hadállás egyébként unikumszámba megy: miután 26 lépés telt el egyetlen ütés nélküli!!), ezt követoleg négy lépé­sen belüli két áldozat is történik, s ezzel el is dől a küzdelem. 26. — — e5Xf4 27. g3Xí4 ------­2 7. ef:-<re Fd4, majd Fe3-mal áldozat nélkül törne be sötét az ellenfél had­állásába. A játszmalépésre viszont ugyan­ez áldozattal valósul meg. 27. Be7Xe3 28. Fd2Xe3 Ve8Xe3 29. Hc3—e2 — — Az f4-gyalogot védeni kell, mert kü­lönben Vf4:, majd a vezér ellépése és IS—í4 után a sötét vezérfutó 15-ön vadul meg. 29. - Fd7Xa4ü A z első áldozat csattanója ez a má­sodik! Most 30. toa:-ra Va3 31. Hd4, cd: 32. Vb2, Va4: 33. Fd3, Hd3:!, majd Vc4: gyorsan döntene. 30. He2—d4 Fa4—d7! Az előző jegyzetváltozat is megvalósít­ható volt 30.—, cd: 31. toa:, Va3-mai. De a játszmalépés most már még gyorsabb és főleg még egyszerűbb. 31. Hd4—c2 -------­N incs menekvés: Hf3-ra vagy He6-ra Vc3 azonnal dönt, 31. Hde2, a4! 32. Vg3-ra pedig Ve4f nyer. 31. - Hb4Xc2 3 2. KblXc2 ------­V c2: sem megy Vgl: miatt. 32. _ 3 3. Kc2—bll 34. Kibl—c2 Ve3—c3f Vc3—alf Val—ib2f és világos feladta, mert 35. Kd3-ra Vc3f 36. Ke2, Be8f mattig vezet (0:1). Elemezte: Barcza G. 147. MAGYAR VÉDELEM Budapest, 1960. V. A. Matanovics Barcza G. 1. e4, e5 2. ,Hf3, Hc6 3. Fc4, Utolsó fordulóbeli játszma. A jugoszláv nagymester csak győzelem esetén jutha­tott tovább a zónaközi versenyre. Ezért — noha ő a spanyol megnyitás specialis­tája — ezúttal mellőzi az agyonelemzett és így a gyors kiegyenlítés veszélyét ma­gában hordó spanyolt, s helyette pilla­natnyilag többre tartja az ellenfele által nyilván nem várt olasz megnyitást. A sötét által választott ritkább véde­kezési módot egyébként szintén az ellen­fél felkészülésének hiábavalóvá tételére irányuló szándék motiválja. 3. —, <316 4. 0—0, Az erősnek látszó 4. c3, Fg4 5. Vb3 valójában nem is olyan veszélyes, mert 5. —, Vd7! 6. Ff7:t, Vf7: 7. Vb7:, Kd7! 6. VaB:, Ff3: után sötét úgy támadhat, hogy kezében tartja a döntetlen örökös sakkal való biztosításának lehetőségét. 4. —, Fe7 5. h3, Hf6 6. Hc3, 0—0 7. d4, He4:?! Nagyon erősnek látszik, ez azonban csak csalóka látszat. Valójában ajánlato­sabb volt 7.—, ed: 8. Hd4:, Hd4: 9. Vd4:,. Fe6. amit egyébként Kérész tankönyve is ajánl 10. Fe6:, de: 11. e5, Hd7 12. ed:, cd :-vel kapcsolatban. 8. He4:, d5 9. Fd5:!, Erősebb, mint 9. Hc3, de: 10. d5, mert erre egy átmeneti g y alogáldozattal, 10. —, c4! 11. Hc4:, Hb4 12. Hc3, Ff5 13. Hd4, Fg6 után jó játékhoz jut sötét. 9. —, Vd5: 10. Hc3, Vd6 11. d5, (Hb5? korai Vg6! miatit) 11.—, Hb8 (ÍHb4«re a3, majd b4!) 12. Hb5, Vd7? Egészségesebbnek látszik a vezérfutó útját szatoadon hagyó 12. —, Vb6 13. c4, f€ 14. Fe3, Fc5 16. Fc5:, Vc5: 16. Bel, a6. Világosnak azonban, — noha az azonnali 17. b4? még nem megy Vb6! miatt — így is elég erős fenyegetése van a 17. Ha3 utáni Vd2-vel előkészíthető b4 alakjában. 13. c4, f6 Az egyes elemzők által ajánlott 13. —, 14. Bel, Ve7 aligha játszható 16. b4! miatt. 15. —, b6 ugyanis ismét önveszélyes 16. He5:!, Fe5: 17. f4, (fo4 tehát azéirt kellett, hogy meghiúsítsa VcSf-ot) 17.—, Vb4: 18. fe:, Vc4: 19. Vb3 miatt. 14. Fe3, b6? Elnézés. Pszichológiailag azzal a depri­mál tsággal magyarázható, hogy a sötét bábok vezetője 7. —, He4:-nél egészen idáig számított, ebben az állásban ere­detileg 14. —, a6-ot tervezte, s úgy ítélte meg a pozóciót, hogy futópáirja miatt inkább az ő helyzete a kedvezőbb. Csak most fedezte fel, hogy 14. —, a6-;ra a megtámadott huszárnak nem visszafelé, hanem előre kell lépnie, s 15. Ha7!, majd Hc8: után sötétnek nem marad futó- párja. Persze, ez az állás még nem mi­nősíthető vesztettnek, kényelmetlennek viszont már igen. A játszmalépéssel tehát sötét el akarja kerülni a vázolt kisebb bajt, annyira beleélte azonban magát a futópár meg­tartásának igézetébe, hogy megfogyatko­zott éberséggel belepottyan egy már jóvá- teihetétlenségig nagyobb bajba. 15. d6!, cd: 16. Vdöf, Kh8 17. Va8:, Hc6 18. Badl !<?), Ha sötét hozzájutna a vezérnek Fb7- tel, két bástya árán való lenyeréséhez, semmi baja sem lenne. A játszmalépés azonban szörnyű erős, s csalk azért érde­mel zárójeles kérdőjelet, mert a másik bástya dl-re állása még erősebb lett volna: 18. Bfdl!, Kg8 19. Hd6:, Fd€: 20. c5, Fa6 után ugyanis világosnak kény-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék