Magyar Sakkélet, 1960 (10. évfolyam 1-12. szám)
1960. július / 7. szám
ne ménnyel. Nyertek: Molnár István (Vakok Intézete) és dr. Wohl. Döntetlent értek el: dr. Bohoczky, Déncs, Szalai István, Medgyes, Szokolszki, Inotai, Pinkavölgyi és Wöller László. — SZTÁLINVÁROS. Az 1960. évi városi sakkcsapatbajnokságot április 4—június 2 között bonyolították le. A 4—4 versenyzőből és 2—2 tartalékból álló 21 benevezett csapat négy csoportban, osztályozóval kezdte a küzdelmet. Ezután a csoportgyőztesek és az egyes csoportok, azonos helyezettjei 4-es döntőkbe kerültek, s ez a küzdelem alakította ki a végső sorrendet. Bajnok lett a karbantartó I. csapata (Palágyi Pál, Zwanzinger Kálmán, Farkas Béla, Sólyom József, B. Tóth István, Paksi Sándor) 9 ponttal. II. Tűzálló I. (Zsurkán István, Gyurgyák Mihály, Tatár József, Asztalos András, Borbély Tamás, Vörös Jenő) 6, Hl. 26. Építők (Dévai György, Gajárszky József, Molnár Zoltán, Benárd János, Bóbis György, Sziszely Pál) 5,5 ponttal. Az első két csoport további sorrendje: IV. Karbantartó II., V. Nagyolvasztó II., VI. AKÖV, VII. Karbantartó III., VIII. Nagyolvasztó I. . A szervezés és rendezés munkáját Kunsági Ede végezte, Balázsi Mihály és Pintér Mihály segítségével. A verseny ünnepélyes díjkiosztását a város alapításának 10. évfordulóján, június 19-én tartották meg. Ezt követőleg a Szakmaközi Bizottság rendezésében Barcza Gedeon nagymester tartott 35 táblás szimultánt +32: 13 eredménnyel. Döntetlent értek el: Szabó Géza, Pintér József és Palágyi Pál. Sakkélet Erkel szülővárosában „Az Alföld délkeleti részén, közel az országhatárhoz, történelmi múltú, kulturális kincsekben gazdag és táj szépségekben bővelkedő város hívja a közeli-távoli látogatót: Gyula. Itt ringott bölcsője Erkel Ferencnek, a Himnusz, a Bánk bán, a Hunyadi László zeneköltőjének . . . Ezekkel a sorokkal vezeti be a régi megyeszékhely színes-tömör leírását az IBUSZ prospektusa. Nincs meglepő abban, hogy a város sok nevezetessége között Erkelt említi első helyen, de azon sem csodálkozhatunk, hogy Erkelről csak mint zeneszerzőről beszél. A zene világa mégis csak tágasabb, mint a mi 64 kockás birodalmunké. Nekünk, sakkozóknak azonban mást is jelent Erkel Ferenc neve. Jelenti a múlt század derekának egyik legkiválóbb magyar sakkozóját, jelenti a Pesti Sakkor köztiszteletben állott elnökét; azt a vezéralakot, aki köré Szén József halála után (1857) az ország sakkozói bő három évtizeden át tömörültek. Gyula sakkélete az Erkel-kultusz jegyében bontakozott ki még a múlt században; szervezett formát az 1911-ben megalakult ,,Gyulai Erkel Ferenc Sakkor” képében öltött. Ez a kör tért az elsők között magához a háborús éveket és a Tanácsköztársaság elnyomását követő nehéz időkben, és a Békés című hetilapban indított állandó sakkrovattal a megye határain túl is szorgalmazta a sakkélet országos megszervezését. A Békés rovata 1920 folyamán már hasábnyivá bővült, majd 1921 januárjától 1922 őszéig ,,Sakk” címmel külön lapként jelent meg, előbb heti 1, majd 2—4 nagy oldal terjedelemben A rovatot Gyöngyössy Sándor vezette, a bővebb sakklap szerkesztője Muhr Gyula, a sakkszövetség későbbi főtitkára és tornavezetője volt. A gyulai „Sakk” azért jelentős, mert 1921-ben ez volt az ország egyetlen sakklapja (Abonyi ,,Magyar Sakkvilág”-jának 1919 júliusában jelent meg az utolsó száma s csak 1922 elején indult meg újból, Tóth László szerkesztésében). Nem volt 1921 augusztusáig országos szövetség sem. Éppen a szövetség megalakításának adott komoly lökést a gyulaiak kezdeményezése. Szervező erejük bizonyítéka az a nagyszabású verseny, amelyre — körük alapításának 10. évfordulója alkalmából — felvonult Kosztics (a ma már veterán jugoszláv nagymester), továbbá a fiatal magyar élgárdából Steiner Endre, Szigeti, dr. Balogh, dr. Elekes, Havasi Kornél és a Délvidék legjobbjai. Ez volt Gyulán — 1921-ben — az első Erkel-emléksakkverseny, amelynek helyezettjei a fentebbi sorrendben követték egymást. Két évre rá sor került a másodikra, amelyet a „Viharsarok” legjobbja, Gruber Sándor nyert meg a debreceni Kulcsár, továbbá Jakab Árpád, Steiner Lajos, Steiner Endre, Chalupetzky, Havasi, Szigeti, Bakonyi, Tóth László stb. előtt. Bár a helybeliek az ismert nevek mögött maradtak, sakkszeretetük nem csökkent e második országos méretű verseny után sem. Néhány év alatt kiharcolták — a szegedi, szentesi, vásárhelyi, orosházi, csabai sakkozókkal oldalukon — a Magyar Sakkszövetség Déli Kerületének megalakítását és jelentős szerepet vittek a déli és délkeleti országrész egyéni és csapatbajnokságának, kupaversenyeinek megszervezésében. A húszas évek legvégén a Déli Kerület önálló sakklapot indított „Bástya” címmel, az Erkel-sakkör elnökének, Czinczár Dezsőnek felelős szerkesztésében. Bár sajnálatosan találónak bizonyult az első szám ,,Beköszöntő”-jében dr. Vajába mester intelem jellegű megállapítása, hogy ,,Magyar lelkesedés: szalmaláng”, — e rövid életű lap néhány száma mégis pozitív dokumentuma Gyula város sakkhagyományainak. A lap ugyanabban a híres Dobay-féle nyomdában készült, amelyikből 1872-ben az első terjedelmes magyar sakktankönyv, Márki István munkája kikerült. Erre a könyvre a gyulaiak ugyancsak méltán büszkék. Szerzőjének azzal állítottak emléket, hogy 1929-ben, amikor az Erkel-sakkör már szűknek bizonyult a gyarapodó tagság foglalkoztatására, „Márki István Sakkor” néven alakítottak újabb egyesületet. A két kör vetélkedése azután a harmincas években — egészen a második világháború múzsanémító hatásáig — élénk pezsgésben tartotta Gyula sakkéletét. A felszabadulást követő időkben a város sakkozóit előbb a Vízgazdálkodási SE és a Petőfi, majd a Traktor, illetőleg a MEDOSZ Sportkör tömörítette szakosztályba. A városi, járási és megyei bajnokságok mellett további három ,,Erkelemlékverseny” biztosította a legjobbak minőségi foglalkoztatását. A harmadik Erkel-versenyt 1951-ben Szabadi Elemér, a negyediket 1955-ben Bárcziy László, az ötödiket 1956-ban Csiszár Imre nyerte. A legutóbbi években a megye ifjúsági sakkozói is Erkel-emlékversenyek keretében találkoztak Gyulán.• Erkel szülővárosának sakktörténetéből természetesen csak vázlatos és hézagos ismertetés ez a néhány sor. De legalább ennyi visszapillantás ide kívánkozott az idei „Erkel emlékév” alkalmából, még akkor is, ha a 150 éve született Erkel Ferencről külön cikkben emlékezünk majd meg. A hatodik Erkel-emlékversenyre a Hazafias Népfront és az Erkel Emlékbizottság védnöksége alatt, a Gyulai MEDOSZ SE rendezésében került sor ez év június 4—14 között. A rendező kör anyagi áldozatkészségét és gondos előkészítő munkáját a sakkszövetség irodájának mindössze azzal kellett volna kiegészítenie, hogy a versenyre „hat fő budapesti mester részvételét biztosítsa”. Noha minden költséget a rendezőség vállalt, a szövetség „ügyintézése” elég lagymatag volt e kérés kielégítésében, így a várt hat mester helyett csak két mester és két mesterjelölt utazott le a fővárosból. Kellemes környezet és szívélyes vendéglátás fogadta az érkezőket, az ennek nyomán kialakult baráti hangulat jellemezte az egész versenyt. Az eredmény számadatait táblázat mutatja. A számok mögött a bajnoki középdöntőből kissé balszerencsésen kiesett Sápi Lászlónak igen jó teljesítménye húzódik meg. Nagy komolysággal küzdött mindvégig. Kedvező sorsolása folytán öt nyeréssel indult s amikor a két mester kissé erőszakoltan próbálta rohanását megfékezni, azokat is meggyőző erővel gyűrte le. Hét forduló után Bán és Flesch már csak a második helyért mérkőzhetett. Flesch mester — noha Bán ellen már az első fordulóban vesztett — a végküzdelemben jóval kitartóbbnak bizonyult. A gyulaiak játékerejére kedvező fényt vet Balogh mesterjelölt pontszámához viszonyított szereplésük. Legtöbbjük „menet közben jött bele”, bizonyságául egyrészt a gyakorlathiánynak, másrészt az ilyen versenyek hasznos voltának. Bagyin Károly — a tavalyi középiskolás bajnokság második helyezettje — például négy játszmából csak egy pontot, azután meg hétből ugyanannyit szerzett, mint a verseny győztese. Szilágyi, Vékony és Gyöngyösi a kétszeres megyei bajnok MEDOSZ-csapat legjobb pontszerzői közé tartoznak. Közülük a várt jó eredménnyel csak Gyöngyösi Lázár maradt adós, viszont az ő vállát nyomta a szervezés minden gondja Hat éve intézi példás buzgalommal a szakosztályvezetői teendőket. Elismerést keltett a két veteránnak, a 77 esztendős dr. Franknak és a nála alig 10 évvel fiatalabb sokszoros városbajnoknak, M. Szabónak ambiciózus játéka. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a szorgalmas Rozsnyai dr. és Buzi is az ötödik „iksz” körül jár, akkor világosan kirajzolódik a gyulai sakkélet további fellendítésének egyetlen, de sürgető követelménye: neki kell látni az utánpótlás szélesebb körű nevelésének, a 14—16 évesek szervezett oktatásának. Bán Jenő VI. Erkel-emlékverseny Gyula, 1960. VI. 4—14.o o. n“CQ fa Sápi László mj.— 1 1 Flesch János m.0 — 0 Bán Jenő dr. m.0 1 — Szilágyi Mihály I. o. V.0 V* Balogh Béla mj. 720 7 1 Bagyin Károly I. o.0 0 1 Vékony Árpád I. o. 720 0 M. Szabó András I. o.0 0 0 Gyöngyösi Lázár I. o.0 0 0 Frank Géza dr. II. o.0 0 0 Rozsnyai László dr. II. o.0 0 0 Buzi Sándor II. o.0 0 0 Szilágyin e Tű - Bagyin Vékony M. Szabó Gyöngyös aula Rozsnyai Buzi Pont 7a Va1 721 1 1 1 1 97a1 1 1 1 1 1 1 1 1 9 7a 7,0 1 1 1 1 1 1 8 — 0 1 721 1 7a1 1 7 1— 0 72 7a 721 1 1 6Va0 1 — 0 1 721 1 1 67a Va7*1 — 7a1 1 720 57a0 V,0 7a— 0 1 1 1 4 0 V. 720 1 — 0 7a 7a3 Va0 0 0 0 1 — 7a 7a 27au 0 0 720 72 72— 1 27a0 0 0 1 0 7a710 — 2 magyarmsm 30 táblás vakszimultán A gyulai Erkel-emlékverseny műsorát június 12-én érdekes produkció színesítette: Flesch János arra vállalkozott, hogy a tábla megtekintése nélkül egyidejűleg 25 ellenféllel mérkőzik. A plakáton jóelőre meghirdetett mutatvány hírére nagyszámú érdeklődő gyűlt egybe a MEDOSZ-székházban. Sok jelentkező jött a közeli községekből és városokból is, így végül a tervezett 25 helyett 30 játékos részvételét engedélyezték. A résztvevők között 3 első és 16 másodosztályú versenyző is volt, így a mezőny nem kis feladat elé állította a mestert. Jó hét és fél órás nehéz küzdelem után alakult ki a „mindkét félre kedvező” végeredmény: 7 nyerés, 7 vesztes és 16 döntetlen.