Magyar Sakkélet, 1960 (10. évfolyam 1-12. szám)

1960. július / 7. szám

ne­ ménnyel. Nyertek: Molnár István (Vakok Intézete) és dr. Wohl. Döntetlent értek el: dr. Bohoczky, Déncs, Szalai István, Medgyes, Szokolszki, Inotai, Pinkavölgyi és Wö­ller László. — SZTÁLINVÁROS. Az 1960. évi városi sakkcsapatbajnokságot április 4—június 2 között bonyolították le. A 4—4 verseny­zőből és 2—2 tartalékból álló 21 beneve­zett csapat négy csoportban, osztályozó­­val kezdte a küzdelmet. Ezután a cso­portgyőztesek és az egyes csoportok, azo­nos helyezettjei 4-es döntőkbe kerültek, s ez a küzdelem alakította ki a végső sorrendet. Bajnok lett a karbantartó I. csapata (Palágyi Pál, Zwanzinger Kálmán, Farkas Béla, Sólyom József, B. Tóth István, Paksi Sándor) 9 ponttal. II. Tűz­álló I. (Zsurkán István, Gyurgyák Mi­hály, Tatár József, Asztalos András, Borbély Tamás, Vörös Jenő) 6, Hl. 26. Építők (Dévai György, Gajárszky József, Molnár Zoltán, Benárd János, Bóbis György, Sziszely Pál) 5,5 ponttal. Az első két csoport további sorrendje: IV. Karbantartó II., V. Nagyolvasztó II., VI. AKÖV, VII. Karbantartó III., VIII. Nagy­­olvasztó I. . A szervezés és rendezés munkáját Kunsági Ede végezte, Balázsi Mihály és Pintér Mihály segítségével.­­ A­ verseny ünnepélyes díjkiosztását a vá­ros alapításának 10. évfordulóján, június 19-én tartották meg. Ezt követőleg a Szakmaközi Bizottság rendezésében Bar­­cza Gedeon nagymester tartott 35 táblás szimultánt +32: 13 eredménnyel. Dön­tetlent értek el: Szabó Géza, Pintér Jó­zsef és Palágyi Pál. Sakkélet Erkel szülővárosában „Az Alföld délkeleti részén, közel az országhatárhoz, történelmi múltú, kultu­rális kincsekben gazdag és táj szépségek­ben bővelkedő város hívja a közeli-távoli látogatót: Gyula. Itt ringott bölcsője Er­kel Ferencnek­, a Himnusz, a Bánk bán, a Hunyadi László zeneköltőjének . . . Ezekkel a sorokkal vezeti be a régi me­gyeszékhely színes-tömör leírását az IBUSZ prospektusa. Nincs meglepő ab­ban, hogy a város sok nevezetessége között Erkelt említi első helyen, de azon sem csodálkozhatunk, hogy Erkelről csak mint zeneszerzőről beszél. A zene világa mégis csak tágasabb, mint a mi 64 kockás birodalmunké. Nekünk, sakko­zóknak azonban mást is jelent Erkel Fe­renc neve. Jelenti a múlt század dereká­nak egyik legkiválóbb magyar sakkozó­ját, jelenti a Pesti Sakkor köztiszteletben állott elnökét; azt a vezéralakot, aki köré Szén József halála után (1857) az ország sakkozói bő három évtizeden át tömörültek. Gyula sakkélete az Erkel-kultusz jegyé­ben bontakozott ki még a múlt század­ban; szervezett formát az 1911-ben meg­alakult ,,Gyulai Erkel Ferenc Sakkor” képében öltött. Ez a kör tért az elsők között magához a háborús éveket és a Tanácsköztársaság elnyomását követő ne­héz időkben, és a Békés című hetilapban indított állandó sakkrovattal a megye határain túl is szorgalmazta a sakkélet országos megszervezését. A Békés rovata 1920 folyamán már hasábnyivá bővült, majd 1921 januárjától 1922 őszéig ,,Sakk” címmel külön lapként jelent meg, előbb heti 1, majd 2—4 nagy oldal terjedelemben A rovatot Gyöngyössy Sándor vezette, a bővebb sakklap szerkesztője Muhr Gyula, a sakkszövetség későbbi főtitkára és tor­navezetője volt. A gyulai „Sakk” azért jelentős, mert 1921-ben ez volt az ország egyetlen sakk­­lapja (Abonyi ,,Magyar Sakkvilág”-jának 1919 júliusában jelent meg az utolsó szá­ma s csak 1922 elején indult meg újból, Tóth László szerkesztésében). Nem volt 1921 augusztusáig országos szövetség sem. Éppen a szövetség megalakításának adott komoly lökést a gyulaiak kezdeménye­zése. Szervező erejük bizonyítéka az a nagyszabású verseny, amelyre — körük alapításának 10. évfordulója alkalmából — felvonult Kosztics (a ma már veterán jugoszláv nagymester), továbbá a fiatal magyar élgárdából Steiner Endre, Szi­geti, dr. Balogh, dr. Elekes, Havasi Kor­nél és a Délvidék legjobbjai. Ez volt Gyulán — 1921-ben — az első Erkel-emléksakkverseny, amelynek he­lyezettjei a fentebbi sorrendben követték egymást. Két évre rá sor került a máso­dikra, amelyet a „Viharsarok” legjobbja, Gruber Sándor nyert meg a debreceni Kulcsár, továbbá Jakab Árpád, Steiner Lajos, Steiner Endre, Chalupetzky, Ha­vasi, Szigeti, Bakonyi, Tóth László stb. előtt. Bár a helybeliek az ismert nevek mögött maradtak, sakkszeretetük nem csökkent e második országos méretű verseny után sem. Néhány év alatt ki­harcolták — a szegedi, szentesi, vásár­helyi, orosházi, csabai sakkozókkal ol­dalukon — a Magyar Sakkszövetség Déli Kerületének megalakítását és jelentős szerepet vittek a déli és délkeleti ország­rész egyéni és csapatbajnokságának, ku­paversenyeinek megszervezésében. A húszas évek legvégén a Déli Kerület önálló sakklapot indított „Bástya” cím­mel, az Erkel-sakkör elnökének, Czinczár Dezsőnek felelős szerkesztésében. Bár sajnálatosan találónak bizonyult az első szám ,,Beköszöntő”-jében dr. Vajába mes­ter intelem jellegű megállapítása, hogy ,,Magyar lelkesedés: szalmaláng”, — e rövid életű lap néhány száma mégis po­zitív dokumentuma Gyula város sakk­­hagyományainak. A lap ugyanabban a híres Dobay-féle nyomdában készült, amelyikből 1872-ben az első terjedelmes magyar sakktankönyv, Márki István mun­kája kikerült. Erre a könyvre a gyulaiak ugyancsak méltán büszkék. Szerzőjének azzal állítottak emléket, hogy 1929-ben, amikor az Erkel-sakkör már szűknek bi­zonyult a gyarapodó tagság foglalkozta­tására, „Márki István Sakkor” néven alakítottak újabb egyesületet. A két kör vetélkedése azután a harmincas években — egészen a második világháború múzsa­­némító hatásáig — élénk pezsgésben tar­totta Gyula sakkéletét. A felszabadulást követő időkben a vá­ros sakkozóit előbb a Vízgazdálkodási SE és a Petőfi, majd a Traktor, illetőleg a MEDOSZ Sportkör tömörítette szakosz­tályba. A városi, járási és megyei baj­nokságok mellett további három ,,Erkel­­emlékverseny” biztosította a legjobbak minőségi foglalkoztatását. A harmadik Erkel-versenyt 1951-ben Szabadi Elemér, a negyediket 1955-ben Bárcziy László, az ötödiket 1956-ban Csiszár Imre nyerte. A legutóbbi években a megye ifjúsági sak­kozói is Erkel-emlékversenyek keretében találkoztak Gyulán.• Erkel szülővárosának sakktörténetéből természetesen csak vázlatos és hézagos ismertetés ez a néhány sor. De legalább ennyi visszapillantás ide kívánkozott az idei „Erkel emlékév” alkalmából, még akkor is, ha a 150 éve született Erkel Fe­rencről külön cikkben emlékezünk majd meg. A hatodik Erkel-emlékverseny­re a Ha­zafias Népfront és az Erkel Emlékbizott­ság védnöksége alatt, a Gyulai MEDOSZ SE rendezésében került sor ez év június 4—14 között. A rendező kör anyagi áldo­zatkészségét és gondos előkészítő mun­káját a sakkszövetség irodájának mind­össze azzal kellett volna kiegészítenie, hogy a versenyre „hat fő budapesti mes­ter részvételét biztosítsa”. Noha minden költséget a rendezőség vállalt, a szövet­ség „ügyintézése” elég lagymatag volt e kérés kielégítésében, így a várt hat mester helyett csak két mester és két mesterjelölt utazott le a fővárosból. Kellemes környezet és szívélyes ven­déglátás fogadta az érkezőket, az ennek nyomán kialakult baráti hangulat jel­lemezte az egész versenyt. Az eredmény számadatait táblázat mutatja. A számok mögött a bajnoki középdöntőből kissé balszerencsésen kiesett Sápi Lászlónak igen jó teljesítménye húzódik meg. Nagy komolysággal küzdött mindvégig. Ked­­vező sorsolása folytán öt nyeréssel in­dult s amikor a két mester kissé erő­szakoltan próbálta rohanását megfékezni, azokat is meggyőző erővel gyűrte le. Hét forduló után Bán és Flesch már csak a második helyért mérkőzhetett. Flesch mester — noha Bán ellen már az első fordulóban vesztett — a végküzdelemben jóval kitartóbbnak bizonyult. A gyulaiak játékerejére kedvező fényt vet Balogh mesterjelölt pontszámához viszonyított szereplésük. Legtöbbjük „me­net közben jött bele”, bizonyságául egy­részt a gyakorlathiánynak, másrészt az ilyen versenyek hasznos voltának. Ba­­gyin Károly — a tavalyi középiskolás bajnokság második helyezettje — például négy játszmából csak egy pontot, azután meg hétből ugyanannyit szerzett, mint a verseny győztese. Szilágyi, Vékony és Gyöngyösi a két­szeres megyei bajnok MEDOSZ-csapat legjobb pontszerzői közé tartoznak. Kö­zülük a várt jó eredménnyel csak Gyön­gyösi Lázár maradt adós, viszont az ő vállát nyomta a szervezés minden gond­ja Hat éve intézi példás buzgalommal a szakosztályvezetői teendőket. Elismerést keltett a két veteránnak, a 77 esztendős dr. Franknak és a nála alig 10 évvel fiatalabb sokszoros városbajnok­­nak, M. Szabónak ambiciózus játéka. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a szor­galmas Rozsnyai dr. és Buzi is az ötödik „iksz” körül jár, akkor világosan kiraj­zolódik a gyulai sakkélet további fellen­dítésének egyetlen, de sürgető követel­ménye: neki kell látni az utánpótlás szélesebb körű nevelésének, a 14—16 éve­sek szervezett oktatásának. Bán Jenő VI. Erkel-emlékverseny Gyula, 1960. VI. 4—14.o o. n“CQ fa Sápi László mj.— 1 1 Flesch János m.0 — 0 Bán Jenő dr. m.0 1 — Szilágyi Mihály I. o. V.0 V* Balogh Béla mj. 720 7 1 Bagyin Károly I. o.0 0 1 Vékony Árpád I. o. 720 0 M. Szabó András I. o.0 0 0 Gyöngyösi Lázár I. o.0 0 0 Frank Géza dr. II. o.0 0 0 Rozsnyai László dr. II. o.0 0 0 Buzi Sándor II. o.0 0 0 Szilágyi­n e Tű - Bagyin Vékony M. Szabó Gyöngyös aula Rozsnyai Buzi Pont 7a Va1 721 1 1 1 1 97a1 1 1 1 1 1 1 1 1 9 7a 7,0 1 1 1 1 1 1 8 — 0 1 721 1 7a1 1 7 1— 0 72 7a 721 1 1 6Va0 1 — 0 1 721 1 1 67a Va7*1 — 7a1 1 720 57a0 V,0 7a— 0 1 1 1 4 0 V. 720 1 — 0 7a 7a3 Va0 0 0 0 1 — 7a 7a 27au 0 0 720 72 72— 1 27a0 0 0 1 0 7a710 — 2 magyarmsm 30 táblás vakszimultán A gyulai Erkel-emlékverseny műsorát június 12-én érdekes produkció színesí­tette: Flesch János arra vállalkozott, hogy a tábla megtekintése nélkül egy­idejűleg 25 ellenféllel mérkőzik. A plakáton jóelőre meghirdetett mutat­vány hírére nagyszámú érdeklődő gyűlt egybe a MEDOSZ-székházban. Sok je­lentkező jött a közeli községekből és vá­rosokból is, így végül a tervezett 25 he­lyett 30 játékos részvételét engedélyezték. A résztvevők között 3 első és 16 má­sodosztályú versenyző is volt, így a me­zőny nem kis feladat elé állította a mes­tert. Jó hét és fél órás nehéz küzdelem után alakult ki a „mindkét félre ked­vező” végeredmény: 7 nyerés, 7 vesztes és 16 döntetlen.

Next