Magyar Sakkélet, 1960 (10. évfolyam 1-12. szám)
1960. október / 10. szám
140 IRODALOM • P. Romanovszkij középjáték-tankönyve A szovjet sakkpedagógia kiváló művelője, P. Romanovszkij érdemes mester, gyökeresen átdolgozta 1929-ben megjelent értékes művét, amely úttörő jelentőségű a sakkirodalom keveset tárgyalt témakörének, a középjáték elméletének tanulmányozásában . Romanovszkij hangsúlyozza és gondosan válogatott példákkal szemlélteti a játszma centrális szakaszának jellegzetességeit. A középjáték érzékelteti döntően a sakkművészet alkotó tartalmát, a középjátékban jutnak kifejezésre az emberi természet ismérvei, a tiszta emberi vonások, a temperamentum, a merészség, a leleményesség. S mert e szakasz legjellemzőbb sajátossága a stílus, a középjáték anyagánaktanulmányozásával — amennyiben a történelmi szempontokra helyezünk súlyt — a legpontosabban követhetjük a sakk-gondolat fejlődését. A játszma egyes szakaszainak különbözőségét leginkább a király határozza meg: helyzete a középjátékban passzív, szerepe a végjátékban döntő. Változik a képzelőerő jelentősége is: a középjátékban az alkotás gazdag lehetőségeivel élhet, a sok esetben lezárt jellegű végjátékban a technika lép előtérbe és hatalmasan nő az elméleti törvények alkalmazása. A játszma felépítésében és a középjáték vezetésében szoros egységet kell teremteni. A mennyitásban a tiszteket nemcsak fejleszteni kell, hanem azokkal úgy kell rendelkezni, hogy a továbbiakban teljesítsék szerepüket a középjáték terveinek megvalósításában. A megnyitás eszméi és a középjáték tervei egységes elgondolásban forrjanak össze. Gondolatainak eredetiségében és gazdagságban rejlik Romanovszkij könyvének legfőbb értéke. A most megjelent első kötet témája a terv, a készülő második kötet a kombinációval foglalkozik. A kettő együtt bizonyára méltó lesz igényéhez és rendeltetéséhez: a sakkozókat arra ösztönzi hogy az elmélet mély tiszteletével vizsgálják azokat az alkotó módokat, amelyek megszívlelésével és alkalmazásával játszmáik művészi teljesítmények lehetnek. R. G. Nyezsmetgyinov játszmái A Tatár Könyvkiadó bocsátotta közre Kazanban R. G. Nyezsmetgyinov 61 válogatott játszmáját és 32 közép- és vég-, játékállását. A jeles mester, aki Aljechint vallja eszményének, sok tartalmas és tetszetős játszmával dicsekedhetik. Ezek feldolgozása olyan elmélyült, hogy a gyűjtemény egyben pompás tankönyv, a fiatal sakkozók tökéletesedésének útján értékes segítség. A kötet bevezetőjében Judovics nemzetközi mester arra utal, hogy Nyezsmetgyinov könyve örvendetes bizonyságot tesz a nemzeti köztársaságok sakkéletének virágzásáról. A világbajnokjelöltek versenyének tornakönyve A jugoszláv szövetség kiadásában orosz nyelven jelent meg a világbajnokjelöltek tavalyi versenyének tornakönyve Gligorics és Ragozin nagymesterek szerkesztésében. A bevezetőt Nedeljkovics írta, a részvevők pályafutását B. Kazics foglalta össze. Gligorics jellemzi az egyes fordulókat s ő ad értékes megnyitáselméleti tanulmányt. Ragozin behatóan méltatja Tál ragyogó teljesítményét. Korunk Morphyjának nevezi, aki merész kezdeményezéssel, tisztjeinek harmonikus együttműködésével, valóságos együttlélegzésével, az erők nagyszerű összpontosításával, a kétélű állások vállalásával alapozza meg győzelmeit. Az igen tartalmas témakönyv rövidesen német és szerb nyelven is megjelenik. Közreadta a világbajnokjelöltek versenyének játszmáit Golombek nemzetközi mester is algebrai jelzéssel, angol nyelvű elemzésekkel. Golombek, aki a küzdelem főbírája volt, a kötethez tartalmas bevezetőt, az egyes fordulókhoz színes jellemzéseket írt. Weltgeschichte des Schachs új kötetei A sakkozás legkiválóbb művelőinek játszmáit megörökítő sorozatban két új kötet jelent meg. Az egyik Sowjetschach I. címen 400 válogatott játszmát közöl az 1919—1935 évekből, a másik Kérész 500 játszmáját tartalmazza. A szovjet sakkozás legkiválóbb teljesítményeinek megörökítését a kiadó három kötetre tervezi. Az első kötetben az 1919—1928. esztendők 200 játszmáját Kotov, az 1929—1935. esztendők 200 játszmáját Flohsr állította össze. Kotov bevezetője megállapítja, hogy a forradalom első éveiben a régi gárda őrizte és növite a sakk kultuszát. Az 1920-ban megrendezett első bajnokságot követte a szervezeti felépítés munkája, a sakkmozgalom hatalmas fellendülése. A választott út helyesnek bizonyult: kibontakozott a szovjet sakkiskola, világviszonylatban élre tört a szovjet sakkozás. A felemelkedés útját jelző játszmákban az ismert nevek (Alatorcev, Botvinnik Dusz-Hotyimirszkij, Iljin-Zsenevszkij, Kan, Leventis, Nenarokov, Rabinovics, Romanovszkij) mellett számos kevésbé ismert név is szerepel. Kérész könyve nemcsak nyert játszmákat tartalmaz; gyűjteményébe mindazokat felvette, amelyek jellemzőek fejlődésére, stílusának változására. Közli indulása éveinek 27 levelezési játszmáját is. Kérész már 1938-ban a világbajnokság küszöbére érkezett. Aljechin hajlandó volt mérkőzni vele, de a feltételekben nem jutottak megegyezésre a költségeket biztosító AVRO-társasággal. A következő háborús esztendők sok ingadozást jelentettek Kérész számára. A legutóbbi években szilárd esélyek voltak a világbajnok 4 Hlagyorsa ság megszerzésére. **■.A világbajnokjelöltek küzdelmében a legjobban játszottam, de Tál még jobban« — írja Kérész majd hozzáfűzi, hogy 44 esztendővel vállain egyre nehezebb a küzdelem az új nemzedék ragyogó tehetségeivel. Kereszt méltán nyugtatja meg az a szolgálat, amelyet az egyetemes sakkozásnak negyedszázadon át szentelt diadalainak fényes sorozatával. Kivételes művészetének maradandó bizonysága ez a szép, tisztelőinek népes táborát gyönyörködtető és a művészi alkotások megbecsülésére nevelő gyűjtemény. Új szovjet sakkművek I. Romanov újabb könyvben dolgozta fel Csigorin hagyatékát. A 400 oldalas kötet nemcsak játszmákat tartalmaz, hanem Csigorin cikkeit és elemzéseit is, kezdve azzal az írással, amellyel 1876-ban a Sahmatnij Lisztek első számát bevezette. Romanov számos eddig ismeretlen Csigorinjátszmát kutatott fel. — Bondarevszkij nagymester Kombinációk a középjátékban címen hasznos könyvecskét írt a kezdők részére indult sorozatban. — Judovics nemzetközi mester könyve: Elbeszélések a sakkról a sakkalkotás szépségeiről és sajátosságairól cseveg. — Sakkfeladvány a XIX. században címen Umnov írt könyvet a modern feladvány fejlődéséről. A 220 oldalas mű 375 feladványt és igen értékes bibliográfiát tartalmaz. — R. Kofman adta közre Lloyd válogatott feladványait pályafutásának ismertetésével és alkotásainak szakszerű méltatásával. Dr. Euwe: Das Endspiel A hamburgi Schach-Archiv most adta közre Euwe végjáték-tankönyvének hetedik és nyolcadik kötetét, amelynek tárgya: tisztek és gyalogok tisztiek ellen, és gyalogok egymás ellen. Dr. Euwe, aki rendszeresen elemzi a versenyek tanulságos végjátékait, új művében is kitűnő pedagógusnak bizonyul. Jó érzékkel választja meg az oktatásnak legmegfelelőbb állásokat. Példái részben a versenygyakorlatból származnak, de bőséges utalást találunk a legnagyobb szakértők (Berger, Fine, Rabinovics, Réti és mások) megállapításaira. A stílus világos és vonzó s ez ritka sakkírói erény biztosítja Euwe minden könyvének hódítását a sakkozók legszélesebb rétegei- Tanulj kombinálni! (A borító oldal feladatainak megfejtése) I. Bf7:1, Bf7 2. Fd5, Hf5 3. Bf5,! gf 4. g6, döntő anyagi előnyt biztosít világosnak. (Szabó—Recalde, Asuncion 1960.) H. Sötét 1. —, Fe4: 2. Fe4:, He4: 3. Ve4: Bf2!-tel szétrombolta ellenfele király állását, s világos 4. Vh1, Bbf8 5. Baal, e4 után kapitulált. (Bazan—Benkő, Buenos Aires, 1960.) Fh6:-ra 45. Ve8t, Kh7 46. Vf7:1, Fg7 47. Fe4f, Kh6 48. Vf5! után sötét kénytelen volt feladni, mert a matt h7-en csak vezérvesztés árán hárítható el, az első soron fenyegető mattot viszont Fbl védi. (Guimard—Evans, Buenos Aires, 1960.) IV. Vf5-re következett 2. Blg5!, Vh3t 3. Kgl, s most a fenyegető Bh6 f ellen sötétnek nincs kielégítő védelme. (Tajmanov—Eliskases, Buenos Aires, 1960.)