Magyar Sakkélet, 1961 (11. évfolyam 1-12. szám)

1961. január / 1. szám

lUaqtfgfSAKKÉLET A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1961. JANUÁR VWlWVWV'M/VVVX\VVVVVVVViai/VtWVVVVVV\M/VVVVVW\VVVVVVVVVVVVVVVVVVVVWVVVlV\\\a'VvlvVVl*VVVVW Országos női bajnokság, 1960 A mai modern sakkstílust a játék minden fázisában a kezdeménye­zésre való törekvés és az erők hat­hatós összpontosítása jellemzi. Az utolsó évek versenygyakorlata meg­mutatta, milyen nagy jelentősége van az aktivitásnak nemcsak a tá­madásban, hanem a védekezésben, az ellen­játék kialakításában is. En­nek az új áramlatnak a jelei ör­vendetesen fellelhetők voltak az 1960. évi női bajnokság döntőjében. Ezúttal a játszmák túlnyomó több­ségét bátor vállalkozó kedv irányí­totta; gyakran láthattunk álázatok­­kal fűszerezett rajtaütéseket és na­gyobb távra, érzésre alapított tá­madásokat. A kockázatvállalás a szokottnál nagyobb hibaszázalékkal járt, néhányszor az időzavar réme is beleszólt a reális eredmény ki­alakulásába, mégis azt mondhatjuk: a verseny élvezetesebb és magasabb színvonalú volt, mint az előző évi küzdelem. Szomorú negatívum viszont, hogy a bajnoki döntőből hiányoznak az új nevek! Az utánpótlás nem tá­maszkodik széles tömegekre, így új tehetségek felbukkanására nem is lehet sok reményünk. Még a két legjelentősebb női gárdával ren­delkező klub, a Vasútépítő Törekvés és a Vörös Meteor sem foglalkozik fiatalokkal. Ennek következtében az elsőség kérdése évek óta néhány versenyző külön ügye. Minden év­ben akad ugyan egy-egy kellemes meglepetés vagy csalódás, ez azon­ban csak az ismert nevek sorrend­jének kialakulásában mutatkozik. Hat-nyolc közel egyenlő erejű, te­hetséges versenyzővel rendelkezünk, ezek képességének nemzetközi ér­tékmérője Karakasné sinaiai első díja, valamint az a körülmény, hogy a zónaverseny győztesének idehaza talán keményebb harcot kellett vívnia, mint a nagyobb nemzetközi gyakorlattal rendelkező „zónások”­­kal. Az 1960. évi bajnokság első he­lyéért Sillye Jenőné és Karakas Gyuláné külön versenyt futott. Csu­pán egy-egy fordulóra sikerült Lán­gosnak vagy Honfinénak a két baj­nokjelölt közelébe kerülnie. A haj­rát Sillyéné bírta jobban, így ismét — ezúttal harmadízben — ő sze­rezte meg a bajnoki címet. Sillyéné legfőbb erénye pozíciós érzéke és biztonsága. Ezen a verse­nyen éppen a biztonságával volt baj, ezért külön dicséretet érdemel küzdőképessége és nagy akaratereje. Noha felkészülését nagyon megne­hezítik körülményei (a Sillye család szinte évről évre szaporodik!), he­lyét biztosan tartja a legelső él­vonalban. Karakasné nyújtotta a legjobb teljesítményt. Sokan a balszerencsé­nek tulajdonítják tragikus elnézé­sét — és vereségét — az utolsó előtti fordulóban. Mi úgy látjuk, hogy idegállapota — gyenge fizi­kuma miatt — már előbb felőrlő­dött a nagy versenyfutásban. Külön érdeme, hogy ilyen „lelki teher­tétellel” mégis legyőzte az utolsó menetben Bileknét s ezzel biztosí­totta a második helyet. Játéka egy év alatt sokat színesedett, nemrég férfi versenyen is csillagot szerzett, ami átütőerejének növekedését jel­zi. Pályája felfelé ível, idén a vi­lágbajnokjelöltek versenyén jó ered­ményt várunk tőle. Lángos Józsa és Honfi Károlyné holtversenyben végeztek,a 3—4. he­lyen. Ők is külön versenyt futottak és másfél ponttal előzték meg az utánuk jövőket. Lángos nagy szí­vóssággal küzdött, néha talán túl­ságosan is akart és saját magát ter­helte olyan függők „nyúzásával”, amelyek árát rendszerint később kell megfizetni, amikor már fogy­tán az energia. Nagy rutinja vitte előbbre, játéka azonban szürkébb volt, mint a korábbi években. Honfi­né nyilván túl akarta szárnyalni előző évi nagyszerű második helye­zését. Lelkesedése és tehetsége ez­úttal talán a helytelen felkészülés miatt nem nyerte el a legnagyobb jutalmat. Teljesen új megnyitási műsorral szállt küzdelembe, ami még nem lett volna hiba, de a vá­lasztás nem volt természetéhez és adottságához illő. Gyakran került Az országos női bajnokság résztvevői. Ülnek: Sinka, Balláné, Karakasné, Balogh László versenybíró, Silly­éné, Honfiné, Finta. Alinak: Hegyháti, Bilekné, Farkas, Lángos, Liskáné, Jászay, Delyné, Kmetovics. Országos női bajnokság Budapest 1960. XI. 21—XII. 5. •41 C •42 !S S fi te M Q », g “ 3­3 w W Ga ‘41 » .a,­­4) B­o­s­g­u­Vli ■g 1 3 £ a I % & S a .5 « ,2­3 a 1 12so Sillye Jenőné m. (3)— V20 1 1­72 V21 1721 1 1 1 10 Karakas Gyuláné nk. m. (4)V*V2V2V21 0 1721 1 1 1 1 972 Lángos Józsa nk. m. (6) 1V2—72720 1­1 1­0 1 1721 9 Honfi Károlyné m. (7) 0V2V* 721 0 1721 1 1 1 1 9 Sinka Brigitta m. (12)0 V2VaV2 7272720 1721 1 1 772 Kmetovics Erzsébet­­I .0. (1) V20 1 0 72—72727272 172 1727 Balla Gyuláné mj. (9)V21 0 1 V*720 1 072720 1 672 Bilek Istvánná m. (10)0 0 0 07272 1— 17272 1721 672 Finta Erzsébet m. (13) 0V*0 V2 1720 0—721 0 1 1­6 Dely Péterné I. 0. (5)V20 1 0 072 1­7272 7272 072 572 Liska Károlyné I. 0. (8)0 0 0 072 07272 072— 1 1 1 5 Hegyháti Ágota I. 0. (2)0 0 0 0 072720 172 0— 1 1 472 Jászay Gabriella I. 0. (11)0 0 720 0 0 1720 1 0 0—72 372 Farkas Marianna I. 0. (14)0 0 0 0 0 720 0 0720 072— 172

Next