Magyar Sakkélet, 1963 (13. évfolyam 1-12. szám)

1963. október / 10. szám

.1 humor nagymestere — mini sakkozó Karinthy Frigyes halálának 25. évfordulója alkalmából egy sor megemlékezést olvashattunk lapja­inkban a zseniális íróról, a kitűnő humoristáról, a filozófusról, az em­berről stb. Ezek az írások azonban nem be­szélnek arról, hogy Karinthy igaz barátja volt a sakknak is. Mint „kávéházi” sakkozót széles körben ismerték. Annak idején (a 20-as években) a lágymányosi Ha- dik-kávéház esztrádján működő „Szávay Sakk-kör”-nek elnöke és szorgalmas látogatója volt. Bár a sakkot inkább „}áték”-nak tekin­tette, melyben a maga módján a humorát is kiélte, „komoly” játsz­mákban is helyt tudott állni. A kör te rsenycsapatába, amely az első osztályúak közé tartozott, csak mint tartalék ugrott be néha (lehetőleg a táblasor vége felé) „erősítés”-ként. Ilyenkor az erősebb játékosokat is nem egyszer alaposan meggondol­kodtatta. Annál jobban kedvelte a barátságos partikat, ahol a lépéseit (de partneréit is) derűs bemondá­sokkal. „héklirozás”-sál szerette kí­sérni, fűszerezni. Ilyenkor a kibi- ceknek — egyben hallgatóságnak — dupla élvezetben t'olt részük. (Olv: ..Plem-plem". ..Sakkozók” c. humo­reszkjeit.) Egy időben bizonyos Sz. N. volt Karinthy legfrekventáltabb part­nere. aki fölött többnyire diadal­maskodott is. Ez adta azt a kaján ötletet a kör két versenyjátékosá­nak. B. V. és T. B. sporttársaknak, hogy becsapják a „Mester”-t és megveressék őt Sz. N.-nel — indi­rekt módon. Utóbbival összesúgva megállapodtak abban, hogy Sz. N. győzni fog! Mégpedig anélkül, hogy törnie kellene, a fejét. Nem kell egyebet lennie, mint hogy majd — válaszként a Mester húzásaira (me­lyeket a szomszéd táblán T. B. is kirak), lopva lelesnie a mellette ülő B. V. lépéseit s azokat contra Ka­rinthy „ész nélkül" „ meghúznia, így is történt. Karinthy vesztett. Revans. Megint vesztett. Pár ilyen forduló után a kibictársaság kun­cogása lett az áruló. Körülnézett s az eddig ráncolt homlokkal elviselt vereségek után most már derűs megnyugvással x'ette tudomásul, hogy nem ő hanyatlik, s nem is az ellenfele táltosodott meg egyszerre, hanem. a szomszéd sakkozók csap­ták be rútul a híres tréfacsinálót. * E sorok Írója néhány évvel ez­előtt elmesélte ezt a históriát Ka­rinthy Ferencnek egyik siófoki üdü­lésük alkalmával. Erre ő is elmon­dott egyel atyja sakkélményei kö­zül. Elmondására körülbelül így emlékszem vissza: Aljechin nagymester, a későbbi világbajnok, annak idején egyik hazai verseny kapcsán szimultánt adott Budapesten. A neves vendég nagy számú ellenfele közé Karinthy is „benevezett”. Ezúttal tehát „ha­lálosan komoly" volt a Játék. De csak egy darabig. A világos bábuk gazdája már néhányszor végigrótta az utat a hosszú táblasor mentén, majd vissza, hogy kezdje ismét az elsőnél. A kezdő lépéseken tehát már túljutottak. Aljechin az egyes táblák elé érve rögtön megkapta a várt válaszlépést, arra hamarosan meghúzta a magáét és tovább vonult. Karinthy következett. Táblájára pil­lantva azonnal látnia kellett Aljec- hinnek, hogy a világos vezér hiány­zik. Valahogy eltűnt a tábláról. Tableau! Feltekintett Karitnhyra. aki ugyanakkor a világ legártatla­nabb ábrázatával megtette lépését és — lapított. Aljechin újra felnézett rá, majd visszafordulva azonnal maga mellé kérte a tolmácsot. — Ki ez az ember? — kérdezte attól. — Ez kérem Magyarország legna­gyobb humoristája! — volt a kész­séges válasz. A nagymester erre enyhe ntosoly- lyal az ajkán, zokszó nélkül újra a táblához fordult s mintha, mi sem történt volna, lépett egyet valame­lyik figurájával, majd rendre hú­zott a következők ellen is. amíg az­tán ellenfelével simán befejezte a játszmáit. A benevezettek valamennyien el­könyvelhettek egy-egy emlékezetes mérkőzést a világhírű bajnokkal, amelyeknek eredménye — aszerint, hogy Idnek-kinek mit szánt a sors — mindenképpen tanulságos lehe­tett számukra. A pajkos sakkbarát — zsebében Aljechin vezérével — szintén osz­tozott a sötét figurákkal játszók nagy többségének sorsában . . . Bán Tibor nyug. egyet, docens NULMÁNYOK T A 5‘M. V. T.JAYLOVSXKÍJ (Szovjetunió) I. díj Világos nyer 327. Ii. SOUKUP-BAIÍDON (Csehszlovákin) II. díj Tidskriít i'. S., Ií)(i2. J. GRIES MANN (Fin nciaország) III—IV. díj Tidskriít í. S.. 1962. 329. G. N A DA 1 (KJ S V 11.1 (Szovjetunió) III—IV. díj Tidskrilt f. S.. 1962. \ álugatott tanul Hiányaink a svéd sakklap, a Tidskriít jür Schack múlt évi nemzet­közi versenyének első négy díjas művét ábrázolják. A minőségileg és mennyiségileg egyaránt jelentős pályázaton 12 országból 32 szerző 53 ta­nulmánnyal vett részt. (Saj­nos. az egyetlen magyar pá­lyázó — Lázár János — mun­kája mellékmegoldásosnak bi­zonyult.) A verseny eredmé­nyét dr. C. R. Lafora és H. M. Lommer nk. versenybírók ál­lapították meg. Megjegyezzük, hogy az ered­ményközlésben Nadarejsvili tanulmánya a d3 gyalog nél­kül szerepel, azt gyanítjuk azonban, hogy csak sajtóhi­báról van szó. Mindenesetre kérjük olvasóinkat, hogy a megfejtést a gyaloggal is és anélkül is elemezzék ki. A megoldások beküldési ha­tárideje: 1963. november 30. Címzés: Magyar Sakélet, Ta­nulmányrovat, Budapest 502. Pf. 52. — Három könyvdíj. A harmadik negyedévben jutalmat nyert rejtőink név­során legközelebb közöljük. MEGOLDÁSOK 1963. évi 7. szám Akerblom (Kh2, Fel. Hh7 — Kf5, Hh4, 16): 1. Kg3, Kg« 2. Hf8t, Kh3 3. Fe2f, Kg5 1. Hetit, Kf5 5. Hí 1!, Ke4 6. Ivg4, Ke3 7. leli, Í5f 8. Kg3! és nyer. KeK 13. Ildid. Ki­7 14. Hf5t, Kex ír». Vg8+. Kd 7 16. VÍ7t, Ke« 17. Vb7f, Ke.» 18. V b.»t és matt ! 511. . .Jánosi (Kd3. bő. d2 — Kd.3. 1 Ibi, Ilh4): 1. b«, Keli 2. b7.\ Kb7: 3. Kc4, Ha:»t 4. Kb4, Hc2f 3. KC5, HfS K. dl!. Ke7 7. d5, HdC patt. (A két H nyer­ne. ha a gyalogot patt nélkül 510. Csehover (Ka6, Vb7. Hl« Kg6, \ rdll. 1*3): 1. Vh7t!, Kg:» 2. VhStf Kf4 3. Vh4t, Kfa 4. V. e4+ . Kg:, .». Vg4f, Kh« Vh3t. . b tgi 7. Vilit» Kf8 8. Vg8t, Ke7 9. IId3t. Kd7 16. Hb6f, Ke7 11. next , Kd7 12. Vd5t, blokálhat ná d5-ön.') 312. Petrov (Keß. Bűi. Bhö, g4. h3 — Ka7. Ve7 g3. g6. h4): 1. Bh7! (1. Bd7t?, Ka8!) 1. —. Vh7: 2. Bd7+, Kas! 3. Ke7!. \ hí; 4. Bd8t, Ka7 5. Ke«!. Yg7 r. Hd7t nyer.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék