Magyar Sakkélet, 1963 (13. évfolyam 1-12. szám)
1963. október / 10. szám
. humor nagymestere , mint sakkozó Karinthy Frigyes halálának 25. évfordulója alkalmából egy sor megemlékezést olvashattunk lapjainkban a zseniális íróról, a kitűnő humoristáról, a filozófusról, az emberről stb. Ezek az írások azonban nem beszélnek arról, hogy Karinthy igaz barátja volt a sakknak is. Mint „kávéházi” sakkozót széles körben ismerték. Annak idején (a 20-as években) a lágymányosi Hadik-kávéház esztrádján működő „Szávay Sakk-kör”-nek elnöke és szorgalmas látogatója volt. Bár a sakkot inkább „játék”-nak tekintette, melyben a maga módján a humorát is kiélte, „komoly” játszmákban is helyt tudott állni. A kör versenycsapatába, amely az első osztályúak közé tartozott, csak mint tartalék ugrott be néha (lehetőleg a táblasor vége felé) „erősítés”-ként. Ilyenkor az erősebb játékosokat is nem egyszer alaposan meggondolkodtatta. Annál jobban kedvelte a barátságos partikat, ahol a lépéseit (de partnereit is) derűs bemondásokkal, „héklirozás”-sal szerette kísérni, fűszerezni. Ilyenkor a kibiceknek — egyben hallgatóságnak — dupla élvezetben volt részük. (Olv. ..Plem-plem". ..Sakkozók” c. humoreszkjeit.) Egy időben bizonyos Sz. N. volt Karinthy legfrekventáltabb partnere, aki fölött többnyire diadalmaskodott is. Ez adta azt a kaján ötletet a kör két versenyjátékosának, B. V. és T. B. sporttársaknak, hogy becsapják a „Mester”-t és megveressék őt Sz. N.-nel — indirekt módon. Utóbbival összesúgva megállapodtak abban, hogy Sz. N. győzni fog! Mégpedig anélkül, hogy törnie kellene, a fejét. Nem kell egyebet tennie, mint hogy majd — válaszként a Mester húzásaira (melyeket a szomszéd táblán T. B. is kirak), lopva lelesnie a mellette ülő B. V. lépéseit s azokat contra Karinthy „ész nélkül" „ meghúznia, így is történt. Karinthy vesztett. Revans. Megint vesztett. Pár ilyen forduló után a kibictársaság kuncogása lett az áruló. Körülnézett s az eddig ráncolt homlokkal elviselt vereségek után most már derűs megnyugvással vette tudomásul, hogy nem ő hanyatlik, s nem is az ellenfele táltosodott meg egyszerre, hanem a szomszéd sakkozók csapták be rátul a híres tréfacsinálót. * E sorok írója néhány évvel ezelőtt elmesélte ezt a históriát Karinthy Ferencnek egyik siófoki üdülésük alkalmával. Erre ő is elmondott egyet atyja sakkélményei közül. Elmondására körülbelül így emlékszem vissza: Aljechin nagymester, a későbbi világbajnok, annak idején egyik hazai verseny kapcsán szimultánt adott Budapesten. A neves vendég nagy számú ellenfele közé Karinthy is „benevezett”. Ezúttal tehát „halálosan komoly" volt a játék. De csak egy darabig. A világos bábuk gazdája már néhányszor végigrótta az utat a hosszú táblasor mentén, majd vissza, hogy kezdje ismét az elsőnél. A kezdő lépéseken tehát már túljutottak. Aljechin az egyes táblák elé érve rögtön megkapta a várt válaszlépést, arra hamarosan meghúzta a magáét és tovább vonult. Karinthy következett. Táblájára pillantva azonnal látnia kellett Aljechinnek, hogy a világos vezér hiányzik. Valahogy eltűnt a tábláról. Tableau! Feltekintett Karinnhyra, aki ugyanakkor a világ legártatlanabb ábrázatával megtette lépését és alapított. Aljechin újra felnézett rá, majd visszafordulva azonnal maga mellé kérte a tolmácsot. — Ki ez az ember? — kérdezte attól. — Ez kérem Magyarország legnagyobb humoristája! — volt a készséges válasz. A nagymester erre enyhe m mosolylyal az ajkán, zokszó nélkül újra a táblához fordult s mintha, mi sem történt volna, lépett egyet valamelyik figurájával, majd rendre húzott a következők ellen is, amíg aztán ellenfelével simán befejezte a játszmáit. A benevezettek valamennyien elkönyvelhettek egy-egy emlékezetes mérkőzést a világhírű bajnokkal, amelyeknek eredménye — aszerint, hogy Idnek-kinek mit szánt a sors — mindenképpen tanulságos lehetett számukra. A pajkos sakkbarát — zsebében Aljechin vezérével — szintén osztozott a sötét figurákkal játszók nagy többségének sorsában . . . Bán Tibor nyug. egyet, docens NULMÁNYOK TA 5.M. V. T.JAYLOVSZKÍJ (Szovjetunió) I. díj Válogatott tanul Hiányaink a svéd sakklap, a Tidskrift für Schack múlt évi nemzetközi versenyének első négy díjas művét ábrázolják. A minőségileg és mennyiségileg egyaránt jelentős pályázaton 12 országból 32 szerző 53 tanulmánnyal vett részt. (Sajnos, az egyetlen magyar pályázó — Lázár János — munkája mellékmegoldásosnak bizonyult.) A verseny eredményét dr. C. R. Lafora és H. M. Lommer nk. versenybírók állapították meg. Megjegyezzük, hogy az eredményközlésben Nadarejsvili tanulmánya a d3 gyalog nélkül szerepel, azt gyanítjuk azonban, hogy csak sajtóhibáról van szó. Mindenesetre kérjük olvasóinkat, hogy a megfejtést a gyaloggal is és anélkül is elemezzék ki. A megoldások beküldési határideje: 1963. november 30. Címzés: Magyar Sakélet, Tanulmányrovat, Budapest 502. Pf. 52. — Három könyvdíj. A harmadik negyedévben jutalmat nyert rejtőink névsorán legközelebb közöljük. Akerblom (Kh2, Fel, Hh7 — Kf5, Hh4, 16): 1. Kg3, Kg 2. Hf81, Kh3 3. Fe2f, Kg5 1. Hetit, Kf5 5. Hf 1!, Ke4 6. Ivg4, Ke3 7. Kel, 15f 8. Kg3! és nyer. 1963. évi 7. szám MEGOLDÁSOK KeK 13. Ildid, Kf7 14. Hf5t, Kex 1r». Vg8+. Kd7 16. Vf7t, Ke« 17. Vb7f, Ke.» 18. Vb.»t és matt 1511.. .Jánosi (Kd3. Ke. d2 . Kd.3. Ibi, Ib4): 1. b«, Kek 2. b7. Kb7, 3. Kc4, Ha.»t 4. Kb4, Hc2f 3. KC5, HfS K. dl 1. Ke7 7. d5, HdC patt. (A két H nyerne, ha a gyalogot patt nélkül 510. Csehover (Ka6, Vb7. Hf« Kg6, \rdll. 1*3): 1. Vh7t!, Kg:» 2. VhStf Kf4 3. Vh4t, Kfa 4. Ve4+. Kg., .». Vg4f, Kh« Vh3t.. btgi 7. Vilit» Kf8 8. Vg8t, Ke7 9. Nd3t. Kd7 16. Hb6f, Ke7 11. next, Kd7 12. Vd5t, blokálhatná d5-ön.) 312. Petrov (Kep. Bai. Bh6, g4. h3 — Ka7. Ve7 g3. g6. h4): 1. Bh7! (1. Bd7t?, Ka8!) 1. —. Vh7: 2. Bd7+, Kas! 3. Ke7!. h1; 4. Bd8t, Ka7 5. Ke7!. Vg7 !. Hd7t nyer. 329. G. N A DA 1 (KJ S V 11.1 (Szovjetunió) III—IV. díj Tidskrilt f. S.. 1962. Világos nyer 327. Ii. SOUKUP-BAIÍDON (Csehszlovákin) II. díj Tidskriít i'. S., Ií)(i2. J. GRIESMANN (Franciaország) III—IV. díj Tidskrift í. S., 1962.