Magyar Sakkélet, 1964 (14. évfolyam 1-12. szám)

1964. január / 1. szám

Megalakult a Magyar Testnevelési és Sportszövetség A Népsport december 14- és 15-i száma több oldalas tudósításokban számolt be sportéletünk fejlesztésé­nek fontos állomásáról, a Magyar Testnevelési és Sportszövetség ala­kuló kongresszusáról. A Sportcsarnokban tartott kétna­pos tanácskozás során megválasztot­ták a sport irányítását ellátó egy­séges társadalmi tömegszervezet or­szágos tanácsát, amelyben lapunk főmunkatársa, Barcza Gedeon nem­zetközi nagymester is helyet kapott. Az országos tanács elnökségében Flórián Tibor nemzetközi mester, a Magyar Sakkszövetség főtitkára képviseli a sakkozók népes táborát. Az MTI megválasztott elnöksége a következőkből áll: Elnök: Egri Gyula; elnökhelyette­sek: Csanádi Árpád, Kutas István, Terényi Imre, Karakas László, Kö­teles Jenő, Nádasdi József; elnök­ségi tagok: Antal József, Farkas Aladár, Flórián Tibor, Hegyi Gyula. A zenei, színházi és filmfesztiválok családjában új tag jelent meg: a sakk­fesztivál. Ilyen ünnepséget rendeztek nemrég a Szovjetunióban, Szuhumi Fe­kete-tenger melléki üdülőhelyen. Rövi­den összefoglaljuk az ünnepély esemé­nyeit I. Vaznyikov szovjet mester cikke nyomán. A szokatlan ünnepség szinte teljesen hatalmába kerítette Szuhumit, amely kü­lönben sem ismeretlen a sakkozók kö­rében: az utolsó „tbiliszi” nemzetközi női verseny második felét Szuhumiban rendezték (magyar részről Sillyéné vett rajta részt). A város, mint mondani szokás, díszbe, ezúttal azonban sakkdíszbe öltözött. Sok házon a fekete-fehér sakk-kockás zász­lók mellett szűk szavú, de sokat mondó táblák jelentek meg: „E házban min­denki tud sakkozni.” Sok helyen „házi” bajnokságokat rendeztek, akik vendég­ségbe mentek egymáshoz, sakktáblát vittek hónuk alatt. A mozik sakktárgyú híradókat, rövidfilmeket mutattak be. Az üzemekben, vállalatokban, taninté­zetekben mindenütt tömegversenyeket rendeztek. Az iskolákban, főleg a lá­nyok, a sakk-karnevál kosztümjeit ké­szítették. A sakkfesztivál még a divatra is rányomta bélyegét: sok szuhumi fia­tal sakkmotívumokkal díszített inget, szoknyát, nyakkendőt viselt . . . A barátságos délszaki környezetben számos élversenyző is részt vett a sakk­ünnepen. Elsőnek M. Botvinnik ex-világ­bajnok érkezett, kerülő úton, Tbiliszi felől. Ez azonban nem mentette meg az ünnepléstől. Már Abházia autonóm tai-Hepp Ferenc dr., Kádár Géza, Le­­veleki Lászlóné, Lugossy Jenő, Szé­kely Miklós, Tabák Endre. A Magyar Sakkszövetség elnö­kévé ismét Szerényi Sándort vá­lasztották meg. Elnökünk a kong­resszuson nagyhatású beszédben biz­tosította a küldötteket arról, hogy a sakksport hívei lelkesedéssel ve­szik ki részüket a Magyar Testne­velési és Sportszövetségre háruló feladatok megoldásából, ugyanakkor néhány vonatkozásban több meg­értést, több segítséget kért a sport­élet irányító szerveitől a sakk és a sakkozók számára. A kongresszus számos fontos ha­tározatát s az azokból eredő teendő­ket a Magyar Sakkszövetség orszá­gos értekezlet keretében vitatta meg. Erre az értekezletre lapunk mostani számának lezárása után, január 18—19-én került sor. Ismer­tetésére visszatérünk. Romány határán nagy sereg sakkozó fo­gadta, akik egy közeli helységből, Gáli­ból érkeztek oda. Köztük volt a helység két legfiatalabb sakkozója, Zurab Szopia és Kamola Oboladze is. Még nincsenek egészen ötévesek, de máris Grúzia­­szerte ismertté váltak, mint a jövendő bajnokai. Hamarosan újabb vendégek érkeztek: Szmiszlov, Kérész és Stein nagymeste­rek. A szuhumiak joggal mondhatták: „Városunk átmenetileg sakkcentrummá vált...” A nagymesterek természetesen számos grúziai üzemben, gyárban, iskolában tar­tottak élménybeszámolókat, előadásokat, szimultánokat. Botvinnik egészségügyi dolgozókkal, Szmiszlov bányászokkal, Kérész bortermelőkkel, Stein kolhozis­tákkal találkozott. Mindenütt nagy ér­deklődést mutattak a sakkozás iránt. Már két hete tartott a sakkfesztivál, amely a helyi stadionban tartott karne­válon érte el csúcspontját. A karneválon sok meglepetés várta a nézőket. Volt itt ruhabemutató sakk­kosztümökkel, műkedvelő előadások sakkozók részvételével. íme, most Szmiszlov nagymester lép a színpadra. De nem a sakkozásról tart előadást, hanem­­ énekel. Ismeretes, hogy az ex-világbaj­nok igen kellemes baritonnal bír, és az éneklés technikájával is fog­lalkozott. A függöny újra felgördül. A már is­mert gyermekek, Zurab és Kamola tar­tottak nyilvános bemutatót. Végül a labdarúgópálya közepét élő sakkfigurák foglalják el. Az élősakk — természetesen jelmezekben — az ünnep­ség egyik fénypontja. A játszmát Ké­rész és Szmiszlov játsszák. De ki játsz­­szék világossal? A sorsolás igen eredeti módon történik: két sportoló, a két nagymester képviseletében, két állás­­tornát vív. Aki tovább bírja, az szerezte meg a világossal való játék jogát nagy­mesterének. A két nagymester irányítása mellett a babok a táblán csakhamar akrobatikus lépéseket, táncjeleneteket adnak elő. A sakkfesztivál hatása még soká érez­hető lesz Szuhumiban és egész Abháziá­ban. Az ünnepségeken és a tömegver­senyeken több mint 25 000 sakkozó vett részt az egész köztársaságban. Az üz­letekben az összes sakk-készlet elfo­gyott. Ennek oka nemcsak a sakkfeszti­vál ... Mióta a női sakk-világbajnoksá­got a grúz Nona Gaprindasvili nyerte, szokássá vált Grúziában nemcsak gyer­mekeknek név- és születésnapjára, ha­nem a nászajándékul is sakk-készlete­ket ajándékozni. Igen, a sakk — kitűnő ajándék! F. T. Sakk feszti­vá­l Grúziában A sakkfesztivál szervezője, G. A. Dzsoh­­taberidze, a köztársasági szakszervezeti szövetség elnöke, megnyitja az ünnep­séget. Jobbról Kérész nagymester Kisleány — nagy táblával! A legifjabb győztesek átveszik díjaikat

Next