Magyar Sakkélet, 1964 (14. évfolyam 1-12. szám)

1964. december / 12. szám

B M­AGYA­R SAKKÉLET A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA * XIV. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM * 1984. DECEMBER A XVI. sakkolimpia Tel Aviv, 1964. november 2—25. Folke Rogard, a Nemzetközi Sakk­­szövetség elnöke, már az olimpia megkezdése előtt néhány nappal Stockholmból Tel Avivba repült, hogy a rendezőséggel együtt elké­szítse a verseny programját. Az ed­dig érvényben levő szabályzat ugyanis csak maximálisan 42 ország részvételére vonatkozott, Tel Aviv­­ban pedig az előzetes nevezések szerint 52, a tényleges részvétel alapján pedig végül is 50 volt az induló országok száma. Ez hatalmas arányú növekedést jelent az eddigi legnépesebb olimpiához, az 1960. évi lipcsei olimpiához képest (ott 40-en indultak) és megcáfolta azok ború­látását, akik úgy vélték, hogy a cse­kély sakkhagyományokkal rendel­kező ország, a szokatlan időpont és klíma esetleg visszatartja a sakko­zás híveit a részvételtől. A FIDE elnöke és Alois Nagler, a svájci főbíró, elsősorban arra töre­kedett, hogy az olimpia minél rövi­­debb idő alatt bonyolódjék le. Nag­ler saját országa tapasztalatából tudja, hogy sok helyen a sakkozók nehezen kapnak szabadságot huza­mosabb időre. Ezt a megállapítását mindenesetre aláhúzta, hogy tizen­egy ország a záróünnepséget sem várta meg, hanem még az utolsó forduló éjszakáján hazautazott. Izrael szép ország, gazdag törté­nelmi emlékekben. Egyszerre ősi és új ország, hiszen önálló állami léte csak 16 évre nyúlik vissza, viszont Tel Aviv testvérvárosa, Jaffa, több ezer éves. A rendezőség tervbe vette a kétarcú ország gazdasági és kul­turális eseményeinek megismerteté­sét, több kirándulást tervezett, a szoros program miatt azonban ezek­ből csupán egy valósult meg, Gali­­leába, az ország északi részébe. A részvevők csaknem kivétel nélkül „beszálltak” ebbe a kirándulásba, amelynek során olyan helyetet te­kintettek meg, mint a Tibériás-tó, a Tábor-hegy, Názáreth, Capernaum és Haifa. Egyébként azonban sza­badnap nem volt, még az elődöntő és döntő közötti hagyományos sza­badnap is elmaradt. Igaz viszont, hogy a legtöbb elődöntő csoport létszáma páratlan volt, így ha nem is egy időben, egy-egy szabadnap­hoz a legtöbb csapat hozzájutott. Ezen a napon a magyar csapat néhány tagja a Haogén-kibucba (a kibuc leginkább a mi termelőszö­vetkezeteinkhez hasonlítható) láto­gatott, amelynek tagjai közül a ma­gyar dr. Sugár és a rendezőbizott­ságban is tevékenykedő gyöngyösi származású, évtizedek óta kint élő Jungreisz Náthán kalauzolta végig az oázisszerű gazdaságon. Általában a már régóta kint élő, vagy a ma­gyarországi rokonságukat a náci­üldözés következtében elvesztett, Iz­raelben élő volt honfitársak renge­teg segítséget nyújtottak a magyar csapatnak. A Sheraton-szálló egyik vezetője, a losonci származású Garai János, a szálloda titkárnői közül Szirmai Teréz és Markovits Helén, a versenybíróságban a már emlí­tett Jungreiszen kívül S. Carmeli, L. Herz és J. Dotan és még na­gyon sokan mások oly tapintattal és jószándékkal intézték ügyeinket, hogy nevük e beszámolóban való megemlítése feltétlen szükséges. So­kan közülük, mint a másfélszáz tagú A versenyzők szálláshelye: a Sheraton-szálló. A televíziós terem.

Next