Magyar Sakkélet, 1964 (14. évfolyam 1-12. szám)
1964. december / 12. szám
B MAGYAR SAKKÉLET A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA * XIV. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM * 1984. DECEMBER A XVI. sakkolimpia Tel Aviv, 1964. november 2—25. Folke Rogard, a Nemzetközi Sakkszövetség elnöke, már az olimpia megkezdése előtt néhány nappal Stockholmból Tel Avivba repült, hogy a rendezőséggel együtt elkészítse a verseny programját. Az eddig érvényben levő szabályzat ugyanis csak maximálisan 42 ország részvételére vonatkozott, Tel Avivban pedig az előzetes nevezések szerint 52, a tényleges részvétel alapján pedig végül is 50 volt az induló országok száma. Ez hatalmas arányú növekedést jelent az eddigi legnépesebb olimpiához, az 1960. évi lipcsei olimpiához képest (ott 40-en indultak) és megcáfolta azok borúlátását, akik úgy vélték, hogy a csekély sakkhagyományokkal rendelkező ország, a szokatlan időpont és klíma esetleg visszatartja a sakkozás híveit a részvételtől. A FIDE elnöke és Alois Nagler, a svájci főbíró, elsősorban arra törekedett, hogy az olimpia minél rövidebb idő alatt bonyolódjék le. Nagler saját országa tapasztalatából tudja, hogy sok helyen a sakkozók nehezen kapnak szabadságot huzamosabb időre. Ezt a megállapítását mindenesetre aláhúzta, hogy tizenegy ország a záróünnepséget sem várta meg, hanem még az utolsó forduló éjszakáján hazautazott. Izrael szép ország, gazdag történelmi emlékekben. Egyszerre ősi és új ország, hiszen önálló állami léte csak 16 évre nyúlik vissza, viszont Tel Aviv testvérvárosa, Jaffa, több ezer éves. A rendezőség tervbe vette a kétarcú ország gazdasági és kulturális eseményeinek megismertetését, több kirándulást tervezett, a szoros program miatt azonban ezekből csupán egy valósult meg, Galileába, az ország északi részébe. A részvevők csaknem kivétel nélkül „beszálltak” ebbe a kirándulásba, amelynek során olyan helyetet tekintettek meg, mint a Tibériás-tó, a Tábor-hegy, Názáreth, Capernaum és Haifa. Egyébként azonban szabadnap nem volt, még az elődöntő és döntő közötti hagyományos szabadnap is elmaradt. Igaz viszont, hogy a legtöbb elődöntő csoport létszáma páratlan volt, így ha nem is egy időben, egy-egy szabadnaphoz a legtöbb csapat hozzájutott. Ezen a napon a magyar csapat néhány tagja a Haogén-kibucba (a kibuc leginkább a mi termelőszövetkezeteinkhez hasonlítható) látogatott, amelynek tagjai közül a magyar dr. Sugár és a rendezőbizottságban is tevékenykedő gyöngyösi származású, évtizedek óta kint élő Jungreisz Náthán kalauzolta végig az oázisszerű gazdaságon. Általában a már régóta kint élő, vagy a magyarországi rokonságukat a náciüldözés következtében elvesztett, Izraelben élő volt honfitársak rengeteg segítséget nyújtottak a magyar csapatnak. A Sheraton-szálló egyik vezetője, a losonci származású Garai János, a szálloda titkárnői közül Szirmai Teréz és Markovits Helén, a versenybíróságban a már említett Jungreiszen kívül S. Carmeli, L. Herz és J. Dotan és még nagyon sokan mások oly tapintattal és jószándékkal intézték ügyeinket, hogy nevük e beszámolóban való megemlítése feltétlen szükséges. Sokan közülük, mint a másfélszáz tagú A versenyzők szálláshelye: a Sheraton-szálló. A televíziós terem.