Magyar Sakkélet, 1964 (14. évfolyam 1-12. szám)
1964. február / 2. szám
MAGYAR SAKKÉLE! A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA * XIV. ÉVFOLYAM,2. SZÁM * 1964. FEBRUÁR Sakkvilágbajnoki zónaverseny Kecskeméten Kecskemét, a „híres város” a magyar sakkozásnak is híres városa. Sakkirodalmunk legszebb hagyományai és három nagy nemzetközi verseny teszik azzá. Innen, az 1927. évi nemzetközi versenyről indult el annak idején Aljechin a világbajnokságot elhódító páros mérkőzésére. Itt kapott helyet 1962-ben az ötödik Asztalos-emlékverseny, pár hónappal ezelőtt pedig ugyancsak Kecskemét vállalta az európai III. zóna versenyének megrendezését. Ennek a felajánlásnak az idei esztendő első hónapjában tettek eleget. De nem akárhogyan. Olyan ragyogó szervező és rendező munkát végeztek a kecskemétiek, hogy e verseny méltán sorakozhatik valamennyi versenyző és vendég élménytárában a legszebb emlékek közé. Ezzel és csakis ezzel történhetett meg a végérvényes jóvátétele azoknak a szervezési és rendezési hiányosságoknak, amelyek beárnyékolták a három évvel ezelőtti, budapesti zónaversenyt. A kecskeméti Aranyhomok szálloda olyan otthont és ellátást nyújtott a verseny résztvevőinek, hogy egyetlen zokszó sem hangozhatott el, dicséret és elismerés viszont annál inkább. A magyar vendéglátás hagyománya újabb jelentős tétellel gyarapodott. A versenynek nemcsak a lebonyolítása volt zökkenőmentes, hanem az előzménye is. Az 5 nemzetközi nagymesterből, továbbá 6 nemzetközi és 5 nemzeti mesterből álló mezőny egy nappal a kezdet előtt már együtt volt. Néhányan közvetlenül Kecskemétre utaztak hazájukból, a többség viszont Budapesten gyülekezett, s január 11-én reggel külön autóbusszal mentek tovább. Ennek a befejező útnak volt egy kis hibája, de még ez is jóra fordult, olyannyira, hogy szinte kár lett volna, ha másképp alakul. A nagy hidegben a végcél előtt 30 kilométerre befagyott az autóbusz olajvezetéke, s problematikussá vált a zavartalan továbbutazás. Ám csak egy telefonüzenet kellett, s egész rövid időn belül több személyautó, majd újabb néhány perc múlva még autóbusz-ráadás is érkezett Kecskemétről, bizonyságául annak, hogy a verseny rendezősége kész és képes az előre nem látható akadályok gyors elhárítására. Arról pedig, hogy a várakozás percei alatt az utasokat a befagyás ne fenyegethesse, az Örkényi vendéglátó ipar „belső melegítés” nyújtásával gondoskodott. Kinek-kinek igénye szerint. A Kecskemétre érkezést követő néhány perc múlva már a városi tanács vb. elnökének, Reile Gézának fogadó termében gyülekeztek a vendégek. A fogadáson Reile Géza köszöntötte a verseny résztvevőit, majd mintegy annak illusztrálásául, hogy a sakk szeretete és a sakkozók megbecsülése mennyire egymást kiegészítő fogalmak, átadta a szót Tóth Lászlónak, Kecskemét első sakkpolgárának. Tóth László beszédében költői szárnyalású méltatást kapott a táj jelene és közelmúltja. „Kecskemét — mondotta többek között — nemcsak azoknak nőtt szívéhez, akiknek szülőföldje, nemcsak azok becsülik, akik tudják, hogy népének szorgalma és tudása milyen drága kincseket varázsolt a homoki tájra, nemcsak az új tárasadalom építői örvendenek rohamos fejlődésének, modern arculatának, hanem elismeréssel emlékezik róla a magyar és az egyetemes sakkozás, 1927 óta a sakktörténelem. Akkor volt vendégünk, világversenyünk hőse Aljechin, akinek számára a sakk az élet leheletét jelentette. Mindnyájunkat lenyűgözött egyénisége. Életét, sakkozói pályafutását olthatatlan rajongással, túláradó lelkesültséggel, sebes sodrású, gyakran viharzó életritmussal, sugárzó képzelettel, izzó szenvedéllyel építette, s ragyogó diadalok után elemésztette az ösztönző láz, felőrölte a szellem örök ébrenléte, elégette a belső tűz. Sok tartalmas játszmával és fölemelő sakkozói élménnyel ajándékozott meg bennünket az 1927. évi küzdelem, s ha az idő múlásával a küzdelem izgalmas története halványul is, Aljechin emléke ragyogó művészi alkotásaiban él és hat. Az 1962. évi Asztalos-emlékversenyre is szívesen gondolnak sakkozóink. A bölcs tanítómester érdemeit nem feledi nemzedékünk...” E beszéd után megtörtént a sorsolás. A 16 sorszám 1—1 palack bor nyakán volt elrejtve, a versenyzők tehát üveget választottak és így kaptak sorszámot. A FIDE szabályok szerint a sorsolás irányított volt, az egy országbeliek közül csak az egyik húzott, a másik e számnak az első fordulóbeli párját kapta, természetesen üveggel együtt. A verseny ünnepélyes megnyitására aznap délután, közvetlenül az 1. forduló előtt került sor. Szerényi Sándor, a Magyar Sakkszövetség elnöke méltatta a verseny jelentőségét és a megelőző szervező munkát, majd így folytatta: „Nyugodtan mondhatjuk, hogy elegendő tapasztalat halmozódott fel a város sakkbarátaiban,akiket Kecskemét város és Bács megye vezetői, állami és társadalmi szervei messzemenően támogattak a szervezés áldozatos munkájában. Engedjék meg, hogy ezért a Magyar Sakkszövetség Elnöksége nevében ezúttal is köszönetet mondjak az említett megyei és városi szervek vezetőinek. E versenyt a Nemzetközi Sakkszövetség megbízásából rendezzük, melynek GENS A kecskeméti Cifrapalota, a verseny színhelye Gheorghiu ifjúsági világbajnok sorszámot húz, vele szemben Elek Ferenc versenyvezető, jobbra Fehér Sándor