Magyar Sakkélet, 1964 (14. évfolyam 1-12. szám)

1964. január / 1. szám

­­ zük-e a vizsgálódás nagyító len­cséje alá. Vegyünk csak két röpke pillanatfelvételt: Bilekné—Sillyéné A fenyegető d4-es előnyomulásnak világos hatásos kis kombinációval vette elejét: 14. ed., ed: 15. Hd5:! —és gyalogot nyert, mert 15. —, Vd5.-re 16. He5! (kétszeres támadás­sal következne a védtelen c6 huszár ellen. Itt viszont sötét fedezte fel a kí­nálkozó kis kombináció lehetőségét. Következett: 10. —, Hg4:­ 11. fg:, cd: 12. Fh6, de: ugyancsak gyalog­nyeréssel. Mindkét kis taktikai felcsillanás­ önmagában dicsérendő. De, ha el­áruljuk — és a tárgyilagos megíté­lés kedvéért el kell árulnunk —, hogy az első állásban 13. —, d6— d5??, a másodikban meg 10. He2— g3?? volt a kombinációt megelőző lépés, vagyis az ellenfél minden kényszerítő ok nélkül maga „lépett bele” a vesztésre vivő változatba, akkor az „érdem” erősen lecsökken. Magasabb fokon a stratégiai, szá­mítási hibákat is az elnézések közé kell sorolnunk. Ilyenre példa a kö­vetkező ábra.­­ Világos kétségkívül jobban áll, de aligha nyerhetne, ha sötét meg­tartja a bástyát. Ehelyett azonban „önkéntes” lebonyolítás következik: 31. —, Be5:? 32. de:, Kf8 33. Ke3, Ke8 (33. —, c5-re 34. Kd3, Ke7 35. c4! vagy 34. —, c4! 35. Kd4, b6 36. a4! stb.) 34. Kd4, b6 35. c4!, be: 36. Kc4., Kd7 37. a4, Kc7 38. b4, Kb8 39. a5!, Kb7 40. ab., Kb6: 41. g5! és sötét (41. —, Kb7 borítékolása után, de folytatás nélkül) feladta. Itt is választhatunk, hogy Honfiné pontos végjátékdíezelését dicsérjük, vagy Bilekné hibás lebonyolítását korholjuk. Mindkettő indokolt, de az előző példákkal együtt az össz­kép mégis arra mutat, hogy a játsz­mák többségében — még a meste­rek között is — több volt a hibák „önkéntes” elkövetése, mint azok kikényszerítése. Általánosságban dicsérhető vi­szont az a szenvedélyes küzdőszel­lem amely a játékosokat áthatotta, s ami még a rideg játszmalapok kusza betűiből is világosan kiolvas­ható. A döntetlenek száma globáli­san is csak 24 százalék (91-ből 22), de ezek többsége is meghaladta a 30 lépéses „FIDE-normát”, sőt még a legrövidebb (a csupán 13 lépéses Sillyéné—Gombás M. találkozó) is két és fél órát emésztett fel. A győztesek sorrendjét illetően nehéz volna elvitatni Bilekné első­ségének megérdemelt voltát, hiszen hatalmas iramot diktált, magas szá­zalékot értt el és mindössze egy íz­ben szenvedett vereséget. Ennek el­lenére az elsősége csak hajszálon múlt, s a bajnoki címre egészen az utolsó pillanatokig Honfiné is jogo­san tartható­ igényt. Bizonyos, hogy ő játszott a legnagyobb „erőbedo­­bással”, megalkuvás nélkül, de ép­pen a túlzó­ ambíció sodorta né­hány súlyos időzavarba. Karakasné a magyar bajnokságo­kon ritkán produkál annyit, mint nemzetközi versenyein. Mostani he­lyezése megfelel a „sokévi ■ étlag”­­nak, noha pontszámban 1957—63 kö­zött ő érte el a legtöbbet. (Hét baj­nokságon 60 pontot szerzett, Bilekné 59,5-öt, Honfiné 56,5-öt és Sillyéné — bár közben 3 bajnokságot nyert — csak 55,5-öt.)' ' Az első három helyezett — a sor­rendtől függetlenül — valóban a legjobb, legerősebb három női ver­senyzőnk, s csak lemérhető külön­bözettel követi őket a többi mester. A dicséretükre avagy bírálatukra szolgálható jelzőket a bevezetőben említett cikkíró kollégám az elmúlt évek során már annyira kimerítette, hogy nekem meg kell elégednem annak leszögezésével: helyezésük a játszmák tükrében reálisnak mond­ható. És most vessünk egy pillantást a táblázat második felére. Az 50 százalékon alul végzettek sorát a tavaly kitűnően szerepelt Gombás Judit és a bajnoki döntő­nek már sokszoros részvevője, Já­­szay Gabi nyitja meg. Jászay a 6. forduló után még 4,5 ponttal a 2—3. helyen állt, s Gombás is csak fél ponttal volt mögötte. Felületes meg­ítéléssel így azt mondhatnánk, hogy „nagyszerű rajt után letörtek”, de ha a táblázaton a nullák és az egyesek elhelyezkedését is figye­­lembe ves­szük, inkább tulajdoníthat­juk a kezdeti sikereket a sorsolás szeszélyének. Eleinte kapták a „gyen­gébb” ellenfeleket, s azokat érthe­tően „jobban bírták”, mint az élme­zőny tagjait. Teljesítményük meg­felel a mesterjelölti normának. És végül az öt „újonc” ... Nem sikerült ugyan a létra leg­magasabb fokaira kapaszkodniuk, de hiszen már azzal a ténnyel is nagy elismerést vívtak ki maguknak, hogy neves versenyzők kiszorításá­val szerezzék meg az indulás jogát a döntőben. Az­­ utolsó három he­lyezett dicséretére sokkal többet nem is mondhatunk, a 14 éves Ve­rőci Zsuzsa és a 16 éves Barcza Noémi teljesítményében viszont meg kell látnunk a jövő ígéretét. Utóbbiról még azt sem szabad el­hallgatnunk, hogy a verseny jelen­tős szakaszát betegen játszotta vé­gig (néhány fordulót ágyhoz kötöt­ten, a lakásán). E két fiatal fejlődése számottevő pozitívuma a bajnokságnak, bizonyí­téka az utánpótlással való foglalko­zás hálás voltának. Bán Jenő Világos lép Sinka—Lángos sötét lép Bilek Istvánná m. (8)— 0Va,Va 1Va1 1 1 1 1 1 1 1 10Va Honfi Károlyné m. (1) 1— 1 0 01 1 1 1 0 1 1 1 1 10 Karakas Gyuláné nk. m. (4) Va0— 6 Va Va1 1 1 1 1 1 1 1 9Va Sinka Brigitta m. (6) Va1 1— 01 0 1Va 1Va0 1 1 8Va Sillye Jenőné m. (13)0 1 % 1 — 1Va 0 VaVa1 1Va1 8Va Finta Erzsébet m. (14) 1/20 Va 0 0— VaVa1 1 1 1 1 1 8 Lángos Józsa nk. m. (2)0 0 0 1­VaVa—Va1 1VaVa1 1 7V2 Gombás Judit m. (5)0 0 0 0 1VaVa— 0 1Va1­ L1 6 Jászay Gabriella mj. (7)0 0 6 Va­Va0 0 1— 0 1 1 1 1 6 Verőci Zsuzsa mj. (3)0 1 0 0 Va0 0 0 1— 0 1 1 1 5*/a Barcza Noémi L* p. (9)0 0 0 Va 0 0 VaVa0 1— 1Va1/ 4Va Skamla Pálné mj (12) 0.0 0 1 00Va0 0 0 0—Va­Va 2Va Gombás Mária L* o. (11)0 0 0 0 Va0 0 Va0 0 VaVa— 0 2 Nyárasdy Sarolta I.* o. (10)0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 VaVa 1— 2 1963. XII. 8—21. Országos női bajnokság I Bilekné Honfiné , Karakasné , Sinka Sillyéné ! Finta , Lángos Gombás J. Jászay ! Verőci Barcza Skamláné ! Gombás M. I Nyárasdy Pontszám | MAGYAR SAKKÉLET

Next