Magyar Sakkélet, 1964 (14. évfolyam 1-12. szám)
1964. január / 1. szám
zük-e a vizsgálódás nagyító lencséje alá. Vegyünk csak két röpke pillanatfelvételt: Bilekné—Sillyéné A fenyegető d4-es előnyomulásnak világos hatásos kis kombinációval vette elejét: 14. ed., ed: 15. Hd5:! —és gyalogot nyert, mert 15. —, Vd5.-re 16. He5! (kétszeres támadással következne a védtelen c6 huszár ellen. Itt viszont sötét fedezte fel a kínálkozó kis kombináció lehetőségét. Következett: 10. —, Hg4: 11. fg:, cd: 12. Fh6, de: ugyancsak gyalognyeréssel. Mindkét kis taktikai felcsillanás önmagában dicsérendő. De, ha eláruljuk — és a tárgyilagos megítélés kedvéért el kell árulnunk —, hogy az első állásban 13. —, d6— d5??, a másodikban meg 10. He2— g3?? volt a kombinációt megelőző lépés, vagyis az ellenfél minden kényszerítő ok nélkül maga „lépett bele” a vesztésre vivő változatba, akkor az „érdem” erősen lecsökken. Magasabb fokon a stratégiai, számítási hibákat is az elnézések közé kell sorolnunk. Ilyenre példa a következő ábra. Világos kétségkívül jobban áll, de aligha nyerhetne, ha sötét megtartja a bástyát. Ehelyett azonban „önkéntes” lebonyolítás következik: 31. —, Be5:? 32. de:, Kf8 33. Ke3, Ke8 (33. —, c5-re 34. Kd3, Ke7 35. c4! vagy 34. —, c4! 35. Kd4, b6 36. a4! stb.) 34. Kd4, b6 35. c4!, be: 36. Kc4., Kd7 37. a4, Kc7 38. b4, Kb8 39. a5!, Kb7 40. ab., Kb6: 41. g5! és sötét (41. —, Kb7 borítékolása után, de folytatás nélkül) feladta. Itt is választhatunk, hogy Honfiné pontos végjátékdíezelését dicsérjük, vagy Bilekné hibás lebonyolítását korholjuk. Mindkettő indokolt, de az előző példákkal együtt az összkép mégis arra mutat, hogy a játszmák többségében — még a mesterek között is — több volt a hibák „önkéntes” elkövetése, mint azok kikényszerítése. Általánosságban dicsérhető viszont az a szenvedélyes küzdőszellem amely a játékosokat áthatotta, s ami még a rideg játszmalapok kusza betűiből is világosan kiolvasható. A döntetlenek száma globálisan is csak 24 százalék (91-ből 22), de ezek többsége is meghaladta a 30 lépéses „FIDE-normát”, sőt még a legrövidebb (a csupán 13 lépéses Sillyéné—Gombás M. találkozó) is két és fél órát emésztett fel. A győztesek sorrendjét illetően nehéz volna elvitatni Bilekné elsőségének megérdemelt voltát, hiszen hatalmas iramot diktált, magas százalékot értt el és mindössze egy ízben szenvedett vereséget. Ennek ellenére az elsősége csak hajszálon múlt, s a bajnoki címre egészen az utolsó pillanatokig Honfiné is jogosan tartható igényt. Bizonyos, hogy ő játszott a legnagyobb „erőbedobással”, megalkuvás nélkül, de éppen a túlzó ambíció sodorta néhány súlyos időzavarba. Karakasné a magyar bajnokságokon ritkán produkál annyit, mint nemzetközi versenyein. Mostani helyezése megfelel a „sokévi ■ étlag”nak, noha pontszámban 1957—63 között ő érte el a legtöbbet. (Hét bajnokságon 60 pontot szerzett, Bilekné 59,5-öt, Honfiné 56,5-öt és Sillyéné — bár közben 3 bajnokságot nyert — csak 55,5-öt.)' ' Az első három helyezett — a sorrendtől függetlenül — valóban a legjobb, legerősebb három női versenyzőnk, s csak lemérhető különbözettel követi őket a többi mester. A dicséretükre avagy bírálatukra szolgálható jelzőket a bevezetőben említett cikkíró kollégám az elmúlt évek során már annyira kimerítette, hogy nekem meg kell elégednem annak leszögezésével: helyezésük a játszmák tükrében reálisnak mondható. És most vessünk egy pillantást a táblázat második felére. Az 50 százalékon alul végzettek sorát a tavaly kitűnően szerepelt Gombás Judit és a bajnoki döntőnek már sokszoros részvevője, Jászay Gabi nyitja meg. Jászay a 6. forduló után még 4,5 ponttal a 2—3. helyen állt, s Gombás is csak fél ponttal volt mögötte. Felületes megítéléssel így azt mondhatnánk, hogy „nagyszerű rajt után letörtek”, de ha a táblázaton a nullák és az egyesek elhelyezkedését is figyelembe vesszük, inkább tulajdoníthatjuk a kezdeti sikereket a sorsolás szeszélyének. Eleinte kapták a „gyengébb” ellenfeleket, s azokat érthetően „jobban bírták”, mint az élmezőny tagjait. Teljesítményük megfelel a mesterjelölti normának. És végül az öt „újonc” ... Nem sikerült ugyan a létra legmagasabb fokaira kapaszkodniuk, de hiszen már azzal a ténnyel is nagy elismerést vívtak ki maguknak, hogy neves versenyzők kiszorításával szerezzék meg az indulás jogát a döntőben. Az utolsó három helyezett dicséretére sokkal többet nem is mondhatunk, a 14 éves Verőci Zsuzsa és a 16 éves Barcza Noémi teljesítményében viszont meg kell látnunk a jövő ígéretét. Utóbbiról még azt sem szabad elhallgatnunk, hogy a verseny jelentős szakaszát betegen játszotta végig (néhány fordulót ágyhoz kötötten, a lakásán). E két fiatal fejlődése számottevő pozitívuma a bajnokságnak, bizonyítéka az utánpótlással való foglalkozás hálás voltának. Bán Jenő Világos lép Sinka—Lángos sötét lép Bilek Istvánná m. (8)— 0Va,Va 1Va1 1 1 1 1 1 1 1 10Va Honfi Károlyné m. (1) 1— 1 0 01 1 1 1 0 1 1 1 1 10 Karakas Gyuláné nk. m. (4) Va0— 6 Va Va1 1 1 1 1 1 1 1 9Va Sinka Brigitta m. (6) Va1 1— 01 0 1Va 1Va0 1 1 8Va Sillye Jenőné m. (13)0 1 % 1 — 1Va 0 VaVa1 1Va1 8Va Finta Erzsébet m. (14) 1/20 Va 0 0— VaVa1 1 1 1 1 1 8 Lángos Józsa nk. m. (2)0 0 0 1VaVa—Va1 1VaVa1 1 7V2 Gombás Judit m. (5)0 0 0 0 1VaVa— 0 1Va1 L1 6 Jászay Gabriella mj. (7)0 0 6 VaVa0 0 1— 0 1 1 1 1 6 Verőci Zsuzsa mj. (3)0 1 0 0 Va0 0 0 1— 0 1 1 1 5*/a Barcza Noémi L* p. (9)0 0 0 Va 0 0 VaVa0 1— 1Va1/ 4Va Skamla Pálné mj (12) 0.0 0 1 00Va0 0 0 0—VaVa 2Va Gombás Mária L* o. (11)0 0 0 0 Va0 0 Va0 0 VaVa— 0 2 Nyárasdy Sarolta I.* o. (10)0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 VaVa 1— 2 1963. XII. 8—21. Országos női bajnokság I Bilekné Honfiné , Karakasné , Sinka Sillyéné ! Finta , Lángos Gombás J. Jászay ! Verőci Barcza Skamláné ! Gombás M. I Nyárasdy Pontszám | MAGYAR SAKKÉLET