Magyar Sakkélet, 1964 (14. évfolyam 1-12. szám)

1964. május / 5. szám

66 MAGYAR SAKK ÉLET alapján — másodiknak tekintett ellenfelünk felett. Az I. fordulóban a dr. Trifuno- vics—Bilek és a Csirics—Forintos játszmák fejeződtek be elsőnek. Mindkettőben a magyar versenyzők biztosan hárítottak és sötéttel jutot­tak a pontosztáshoz. Közben az él­versenyzők között éles küzdelem folyt: a Gligorics—Portisch játsz­ma lassú pozícióharc után (még a megtett lépések számát tekintve is lassabban folyt ez a játszma, leg­alább is eleinte, a többieknél) kö­zeledett a végjátékhoz. Portisch megnyitási újítása életképesnek bi­zonyult és sötét elkerülte a válto­zatban sokszor előforduló leroha- nást. Szabó már a megnyitásban két gyalogot áldozott, majd Ivkov vezérét adta bástyáért és egy köny- nyű tisztért. Az elméletileg elég­séges anyagi kompenzáció azonban az adott esetben nem volt elég a kiegyenlítéshez, mert Szabó nagy­mester művésziesen akadályozta el­lenfele bábjainak összműködését. Ebben a játszmában tehát joggal reménykedhettünk teljes sikerben. Nagy harc folyt a 4. táblán ro­hamosan fejlődő mesterünk, Len­gyel Levente és Matanovics nagy­mester között. Matanovics a szicíliai védelem egy nehéz változatát vá­lasztotta (igaz, a játszma angol megnyitásból fordult szicíliaiba). Sokáig védekezni volt kénytelen, a 26 lépés után azonban úgy tűnt — és ebben a hiszemben voltak a né­zőtéren már kibicelő nagymesterek és mesterek is —, hogy túljutott a nehezén, sőt felülkerekedik. És ek­kor következet a régebben főleg pozíciós, stratégiai eszközökkel dol­gozó Lengyel egy váratlan „tér­ölelő” bástyalépése és ezután a tak­tika) „knock out” után egyszeriben megfordult a kocka Matanovics ál­lása védhetetlen volt és néhány lé­pés múlva kénytelen volt kapitu­lálni. Ezzel megszületett az első győzelem. (A kengyel—Matanovics és Szabó—Ivkov játszmákat részle­tes elemzéssel a játszmarészben ta­lálja meg az olvasó.) Közben persze voltak nehéz per­ceink is. Hátrányosan alakult szá­munkra a Flesch—Matulovics játsz­ma, amely pedig sokatígérően in­dult. HOLLAND VEDELEM Flesch Matulovics 1. Hf3, fő 2. dl, Hf6 3. g3, g6 4. Fg2, Fg7 5. C4, 0—0 6. HC3, d6 7. 0—0, Hc6 8. 1>3 (A tankönyvek 8. d5, Heö 9. He5:, de: 10. e4, e6 megítélésében nem egysé­gesek. Az állást egyenlőnek, vagy vilá­gosra kissé előnyösebbnek mondják.) 8. —, He4 9. Fb2, e5 10. de:, Hc3: 11. Fc3:, de: 12. Vd5t!, Kh8 13. Vd8:! (A tempónyeréses kettőzés a d-vonalon, 13. Badl, az egyszerű 13. —, Ve7 miatt ha­tástalan) 13. —, Bd8: 14. Hg5!, Be8 (14. —, Kg8?-ra 15. Fd5f gyalogot nyer) 15. Fc6:!, be: 16. Badl, a5 (Idáig kitűnően játszott világos és vezérszárnyi gyalog­gyengeségei és a d-vonalon fenyegető betörés miatt a nézőtéren a jugoszláv mesterek sötét játékát stratégiailag vesz­tettnek tartották. „Szemre” e2—e4, az e5 gyengeség rögzítésére, vagy bástya­kettőzés a d-vonalon látszik a legjobb­nak. A választott taktikai megoldás túl kockázatosnak bizonyul.) 17. Bd8?í (Még ez sem hiba, de a hu­szár exponált helyzete miatt igen pon­tos folytatást kíván.) 17. —, Bd8: 18. Hf7f, Kg8 19. Hd8:, Ba6! (Innen kezdve a jugoszláv nemzetközi mester kezd igen jól játszani. Míg ellenfele látványos meg­oldást keresett, ő nem riad vissza a lát­szólag kifejezetten „csúnya”, passzív védőlépésektől sem. A „természetes" 19. —, Fd7?-re 20. Hb7, a4 21. Hc5! gya­logot nyer, mert 21. —, ab: 22. Hd7:, ba: nem megy, az al pont elégszer véd­hető.) 20. Bdl, e4! 21. Fd2 (Ez is mesterkélt­nek látszik, de aligha van jobb.) 21. —, Kf8 22. Ff4, Ke8 23. c5? (Ez már vég­képp sok a jóból. 23. Fc7: után ugyan még egy világos tiszt kerül lógó hely­zetbe, de közvetlen megdöntés nem lát­ható: 23. —, Fd7-re 24. HÍ7!, 23. —, Ba7- re 24. Fb6, majd szükség esetén c5 tar­tani látszik az állást, sőt a gyalogot is.) 23. —, Ff8! 24. Fc7:, Fc5: 25. Fd6 (25. Hc6:?, Bc6: 26. Bd8f,Ke7 27. Bc8:, Kd7! nem gyalognyerés, hanem tisztvesztés.) 25. —, Fd6: 26. Bd6:, Ke7! 27. Bd2, C5! 28. f4, a4! (A gyalog ütésére a c-gyalog előnyomulása a Hd8 halálát jelenti.) 29. KÍ2, ab: 30. ab:, Bb6! 31. Bdl, Fa6! (31. —, Fd7? 32. Hf7! miatt most sem megy.) 32. Bd5, Fb5! (Ezzel a huszár bekerí­tése befejeződött. A bástya egyedül d5- ön védi a 33. —, Bb8 fenyegetést, mert arra még 34. Bc5: menne, éppen d5-ön viszont egy másik taktikai fordulatot tesz lehetővé.) 33. h3, id7! 34. Hf7, Fe6 — és világos néhány lépés múlva vesz­tett (0:1). Közben Szabó a játékidő befeje­zéséig elhárította ellenfele minden kísérletét az ellenjátékra és értékes győzelmet aratott. Barcza a francia védelem Tarrasch-változatának 4. —, Vd5:-ös változatában a későbbi Fc4-re az argentin eredetű Vd6-tal kísérletezett, azonban Parma előny­be került. A sötét vezérfutárt nem sikerült játékba hozni; mire végre kijutot a szabadba, Barcza anyagi — és ami nála szokatlan — időhát­rányba került és vesztett. A má­sik francia játszma, Portisché, vi­szont egyre inkább közeledett a fu­tópáros, előnyös végjáték felé. Gligorics—Portisch Világos utolsó lépése 17. Vf3—e3 volt. Következett: 17. —, Fd6! 18. g3 (Gyengí­tés, de hosszú távra aligha kerülhető el.) 18. —, f5 19. Fi,2 (Az előző lépés lo­gikus folytatása. Mégis számításba jött 19. Fc2, az í5 pont szemmeltartásával.) KITÜNTETÉSEK A Magyar Testnevelési és Sport­szövetség Ügyvezető Elnöksége a testnevelés és sport termeten Kifej­tet több éves eredményes munkájuk elismeréséül dr. Szilárd Leónak, a sakkszövetség tudományos munka­társának, Fehér Sándornak, a kecs­keméti városi tanács osztályvezető­jének, Bakonyi Elek mesternek, a Vasas SC sakkszakosztálya edzőjé­nek a „Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója” kitüntetést adományozta. 19. —, e5! 20. Hc2, Ve3:! 21. He3:, f4! 22. Hc4, Ff7 23. gf:, ef: 24. FÍ3, Bhg8f 25. Khl, Ff5 26. Bd8:t, Bd8: 27. Bdl, Fd3! 28. b3, f5 29. Hb2, Fe4 30. Bd8:t, Fd8: 31. Kg2, Fbl 32. a3, Ff6 33. Ha4, b6! (Fe­nyeget 34. —, Fc2 gyalognyeréssel.) 34. Fdl, KC7 35. f3, b5 36. Hc5, Kd6! 37. b4, FC3: 38. Fe2, KC6 39. He6, Fb2! 40. HÍ4:, Fa3: Itt lett vége az időzavarnak, de a játszmának is. Sok hazai mesterünk számára tanulságos módon Gligorics nagyrftester nem hagyta a játszmát füg­gőben, nem húzott még húsz felesleges­lépést, hanem feladta a reménytelen ál­lást (0:1). A játékidő leteltéig még a Bár- czay—Damjanovics játszma fejező­dött be. Bárczay némi nyomáshoz jutott, azonban ez nyeréshez nem bizonyult elegendőnek. Az izgalmas lefolyású Janosevics —Honfi játszma döntetlen színe­zettel, a dr. Pogáts—Marovics játsz­ma pedig a magyar mester gyalog­előnyével maradt függőben. Az X. forduló után tehát, az első négy tábla 3,5 :0,5 arányú váratlan győ­zelmével, a mérkőzés állása 4,5 :3,5 volt javunkra, két függő mellett, amelyekből egy vagy másfél pon­tot remélhettünk. A II. fordulóban mindkét csapat- kapitány hasonló elgondolások alap­ján változtatott a csapat összeállí­tásán: a dr. Pogáts—Marovics függő a vártnál nehezebbnek bizonyult, ezért e két játékost pihentették. Helyettük magyar részről Dely, ju­goszláv részről Bukics került a csa­patba. Tudja-e tartani a magyar csapat az előnyét? Hiszen a jugoszlávok nyilván mindent megtesznek az egyenlítésért és a múltban nem egy­szer előfordult (egy Leningrád el­leni hatalmas „gólarányú” indulás a legemlékezetesebb), hogy csapa­tunk másnap a szerzett előnyt visz- szaadta. A II. forduló úgy kezdődött, hogy az aggodalmak nem látszottak alap­talannak: két gyors, hatásos jugo­szláv győzelem követte egymást, ott ahol legkevésbé vártuk. Honfi mes­tertől világossal 20 lépéses vereség, Flesch részéről pedig egy második vesztés legpesszimistább terveink­ben sem szerepelt. SZICÍLIAI VEDELEM Honfi Janosevics 1. e4, c5 2. Hf3, d6 3. d4, cd: 4. Hd4:, Hf6 5. HC3, e6 6. Fe2, a6 7. 0—0, Vc7 8. Fe3, Fd7 9. f4, HC6 10. Vei, b5 11. a3, Fe7 12. Vg3, 0—0 13. Bael, Kh8 14. Khl, Bab8 15. Fd3, b4 16. Hc6:, FcG: 17. ab:, Bb4: 18. e5?, de: 19. fe:, Bg4! 20. ef:, Bg3: 21. fe:, Fg2:f 22. Kgl, Fc6t: — vi­lágos feladta 0:1. Szinte hihetetlen, hogy

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék