Magyar Sakkélet, 1964 (14. évfolyam 1-12. szám)

1964. szeptember / 9. szám

MAGYAR SAKKÉLET 05 (E-tnUálcczziink c^jjw'régLakrcyi A Pesti (Budapesti) Sakk-kör rövid története VIDÉKI HÍREK — BARANYA MEGYE. A megyei sakk- szövetség 48 indulóval rendezte meg Pécs város egyéni bajnokságát. A tizenhatos döntőben a bajnoki címet a 14 éves Szabó János szerezte meg Lénárd Endre és Ribli Zoltán előtt. — BORSOD MEGYE. A Miskolci Spar­tacus I. osztályra minősítő versenyének végeredménye: Dollák István 13, Varga László 11,5, Kaposi Zoltán 9, Tarpai Jó­zsef és Hájer Tibor 8,5, Bányai Zoltán 7, Varga Géza 5,5, Hernádi István és Szabó Ferenc 5, Bubenkó József és Kiss Béla 4,5, Gúla László 4, dr. Krusnyiczky Tibor 3, Keczer János 2 pont. — CSONGRAD MEGYE. Hódmezővásár­hely ifjúsági bajnokságában Mátrai Mik­lós lett a győztes Nagy János és Imolya Imre előtt, míg a leányok bajnokságát Héjjá Margit nyerte. — Szegeden a me­gye válogatottja Bács megye válogatott csapatával mérkőzött s 9,5:2,5 arányú ve­reséget szenvedett. A súlyos vereség oka, hogy a megye válogatottja otthon sem tudott teljes csapattal kiállni s négy táb­lán az ellenfél játék nélkül kapta meg a pontot. — FEJÉR MEGYE. Átszervezték a me­gyei sakkszövetség elnökségét. Elnök: Kuti István, főtitkár Fuják Ferenc, tit­kár Sepsei János, elnökségi tagok: Pa­taki István, Palotás János, László Géza, Torma Károly, Rieder János és Farkas József. — GYŐR MEGYE. A megyei sakkszö­vetség Sopronban mester j elölti minősí­tésre jogosító versenyt rendezett két cso­portban. Részletes eredmény: I. csoport: Schrancz István 10,5, Mun­kácsy István 10, Csáki Endre 8,5, Sillye Jenő 7,5, Koppányi István 7, Szobi Géza és Nagy Endre 6, dr. Jankovics István 5,5, Bessenyei Sándor 4, dr. Simon Fe­renc és Szabó Lajos 3,5, Szabó Levente és Balázs András 3 pont. II. csoport: Lukács Gyula 10, Zalán Já­nos, Simon Ferenc és Cigoj Gyula 9,5, Lányi László és Sillye Jenőné 7, dr. Péchy József 6,5, Pete János és Csath István 6, dr. Sütő János 4,5, Zügn Ernő, Tcshik Lajos és Árpási Kálmán 4, dr. Tornyos Sándor 3,5 pont. — HAJDtJ MEGYE. Püspökladány vá­logatottja barátságos mérkőzésen 6 : 2 arányban legyőzte Törökszentmiklós vá­logatott j át. — Debrecen válogatott csapata Egerbe látogatott el, ahol a helyi válo­gatott csapatot 7,5:4,5 arányban győzte le. — KOMÁROM MEGYE. A megyei sakk­válogatott két mérkőzésen mérte össze erejét Zala megye válogatott csaatával. Az összesített eredmény 14:10 lett a ko­máromi csapat javára. — NÓGRÁD MEGYE. A megyei sakk- szövetség megrendezte a megye egyéni és csapat-villámbajnokságát. A csapatver­seny győztese Balassagyarmat lett az Acélárugyár és a ZIM Vasas csapatai előtt. Az egyéni versenyen 26 játékos vett részt. Győztes lett Oláh Ferenc. Utána következtek Szokács László és Gábriel József. — A járási Alkotmány Kupa csapatversenyt Karancslapujtő csa­pata nyerte a Nagybátonyi Bányász előtt. — A Nagybátonyi Bányász I. osztályra minősítő versenyének végeredménye: Nagy István 9, Bronner Zoltán 8,5, Ma- kovnyik Sándor és Hajós Kornél 8, Pi­rók Ottó 7, Balázs Béla, Hartmann Ala­dár és Szabó János 5, Balogh Mihály 4,5, Kazinczy József 4, Budai László és Ko­vács Balázs 1 pont. — PEST MEGYE. A megyei válogatott csapat Alsógödön fogadta Bács megye válogatottját. Bács megye csapata 6,5:5,5 aránvban lett a győztes. — SZABOLCS MEGYE. A megyei sakk- szövetség megrendezte hagyományos ve­gyesmester versenyét s ennek eredmé­nye: Jeney Ferenc 9,5, Haj tun József 8,5, Kovács Kornél 8, Tiszai Kálmán és Arany­ász Miklós 7,5 ,.Átmos József 7, dr, Papp Kálmán 5,5, ifj. Szabó Szabolcs 4,5, Lő- rinczi József 3,5, Győri László 2, dr. Vi- tyi Tibor 1,5, Bökönyi Imre 1 pont. — VAS MEGYE. Szombathelyen Por- tisch Lajos élménybeszámolót, majd 38 ellenféllel szimultánt tartott. A szimultán eredménye: 4-28 — 8 — 2. — ZALA MEGYE. A Zalagerszegi Épí­tők III. osztályra minősítő versenyt ren­dezett, amelyet Erdész László nyert Po- rutíszky Mária ós Temesvári István előtt. A legnagyobb múltú sakk-körünk tör­ténetének ismerete véleményem szerint minden magyar sakkozó számára erköl­csileg kötelező, de különben is rendkívül tanulságos és nagyon érdekes. Nem sak­kozót is lenyűgözően vezet be a magyar sakkozás történetébe, amely nemcsak egy játék, egy szenvedély története, ha­nem a művelődéstörténetnek is része. A kör 125 éve, 1839-ben alakult meg, 1895-ben vette fel a Budapesti Sakk-kör nevet (a két város 1872-ben egyesült) és 1951. aug. 1-én szűnt meg. Születéshelye az V. kér. Dorottya u. 6. sz. házban volt a (Wurm udvarban), a megszűnés a Sa- voy-kávéházban (a Néköztársaság út és Lenin krt sarkán). A kör 1849. októberé­től 1864. októberéig illegalitásban műkö­dött igen szerényen; a Bach-korszak alatt ilyesféle összejöveteleket és egyesületi működést nem engedtek meg. A kör történetét megírta Gajdos János neves főtomajátékosunk (1878—19i8), nyomdász, a Magyar Sakkvilág szerkesz­tője, lapjának 1913. és 1914. évi számai­ban, -folytatásokban, ő a kör könyvtárosa volt, választmányi tagja is, jegyző is, el­lenőr is és bennfentese a körnek 1903— 1917 között. Művéhez fel tudta még hasz­nálná azt az anyagot , a könyvtárból (főleg újságkivágásokat, belső iratokat stb.), amik 1918 végén már nem voltak meg, de amelyeket én még láttam 1915-ben. Én 1913 június végén kerültem állandó tartókodásra Pestre és azonnal jelentkez­tem szolgálattételre a híres körnél, ahol már néhányszor voltam vendégként. 1913. szeptemberében már Gajdos helyettese voltam, mint könyvtáros és Breuer Ernőé (Bokor 1933-tól), mint pénztáros. Ezeket az írásokat a másik történetíró már nem láthatta. Galgóczy Ferenc (szül. 1882) — valódi nevén Gatterer F. — főmérnök írta meg még a sakk-kör történetét, leg­alábbis 1864-ig a Győri Tornakönyvben, amely 1925-ben jelent meg Győrött, Cha- lupetzky Ferenc szerkesztésében, Tóth János könyvkereskedő kiadásában. Gal­góczy a Nemzeti Múzeum Orsz. Széche­nyi könyvtárban búvárkodott sokat; a Pesti Hírlap minden számát áti\ézte az 1838—48-as évekből, majd az ötvenes évekből is sok mindent megszemlézett a fő sajtótermékekből, ö a győri sakk-kör­nek alelnöke volt és mint sakkozó is ki­tűnő, azonkívül a Magyar Nyelvőrben és történelmi szaklapokban is jelentek meg cikkei, otthonosan mozgott e témakör­ben is. E két szorgalmas szakember úgy nyi­latkozott a művében, hogy a Pesti Sakk­kör csak 1884. okt. 16-án alakult meg, az azelőtti sakkozás nem volt egy szerve­zett sakk-kör működése, legfeljebb szer­vezetlen kávéházi sakkozás. Ezzel szem­ben tény az, hogy Tóth László féle Ma­gyar Sakkvilágban 1929-ben, a Szén em­lékverseny alkalmával a Bp-i Sakk-kör 90 évesnek van feltüntetve, 1939-ben a 100 éves BSK-ról van szó, az 1940. év I. számában Abonyi cikke szintén a kör centenáriumáról számol be. Már most mi az igazság, mi a valóság? Többször jelen voltam Abonyi és Gaj­dos vitáinál, az 1913—1915-ös években, ahol ez a kérdés is szerepelt, de sok minden más is. A kör régi tagjait meg­kérdeztem később külön-külön, Abonyi és Gajdos távollétében, amikor is Diener Hugó, Potomyai Vilmos, Kemény Emil, Havasi Artur, Maróczy Géza, Pinke Zol­tán úgy nyilatkoztak, hogy az alapítási év 1839. Ezek közül a legrégibb tag Ke­mény Emil volt, aki 1877-ben lett tag. Olyan tehát egy sem volt, aki 1839-ben jelen volt, régi körtag szájából hallotta volna a megerősítést. Azaz volt egy: Al- stock Frigyes, aki állítása szerint még kezet fogott Szénnel, 1830—35 kpzt szüle­tett (tehát 1914 körül 82—84 éves lehetett és 1918 korül halt meg), de annak kije­lentéseit nem lehetett biztosra venni nagy feledékenysége és sokszor ellentétes nyi­latkozatai miatt, öt egy 15 éves fiú kí­sérte fel mindig a körbe és később az vitte haza is. Minthogy azonban Altstock mindig úgy mondta, hogy Grimmet, Lő- wenthalt nem ismerte, csak Szént, és erre a kérdésre mindig így válaszolt, arra a meggyőződésre jutottam, hogy akkor sem téved, amikor az alapítók­nak Szént és társait tartja és az alapí­tási évnek 1839-et. (Altstock sokáig kon­zulátusi titkár volt Cadizban, Spanyol- országban.) Egyébként Johann Berger híres osztrák mester, a grazi kereskedelmi iskola igaz­gatója (1845—1933) is azt írja „Schach­jahrbuch für 1899—1900” c. művében a 269. oldalon, hogy a Pesti Sakk-kör ala- ítása 1864., illetve 1839-ben történt. Már pedig Berger mindig pontos adatgyűjtő volt, az adatok tudós értékelője. Ha pe­dig valami kételye lett volna, nyilván megkérdezte volna a grazi sakk-kör el­nökét, Rudolf Sermage-t, aki 1835-ben Miskolcon született, Pesten is élt, és 1870-ben Erkel Ferenc elnöknek írt az osztrák—magyar sakkszövetség megala­kítása végett. Berger már 1870-ben együtt dolgozott Sermage-val és Schellenberg- gel, aki ennek az ideának felvetője volt, és akkor szintén Grazban élt. Gajdos és Galgóczy azon az álláspon­ton voltak, hogy a kör nem lehetett a Wurm-kávéházban, mert azt valamelyik újság hírként közölte volna, és akkor maradt volna valami feljegyzés, napló stb. a kör iratai közt. így, mert ők sem­mi nyomot nem találtak, nem is lehetett ott semmiféle sakkélet. Ezt az álláspon­tot nem lehet helyesnek tartani. Hát nem elég az, hogy Aron Alexandre párizsi mester a kör vezetőit megtalálta ott, ve­lük a Párizs—Budapest távizeneti (leve­lezési) mérkőzésben megállapodott, és ők azt lejátszották és meg is nyerték 2 évi küzdelem után, mely idő alatt őket a postás mindig megtalálta? Csak akkor ismernék el a kört körnek, szabályszerű egyletnek, ha megmaradt volna a tag­lista, a hatósági engedély a működésre, a pénztáros nyugtája, hogy a tagdíjat megfizette? Ilyen kérdések érdekelhet­nének egy közgazdasági hivatalnokot, aki ellenőrizni hivatott egy pénztárost, aki a tagdíjat beszedi, de nem a sakk­történészt, aki csak a tényleges sakkered­ményeket, hatást, működést nézi. Bizonyos különben, hogy az engedélyt megkapták, mert a kávésnak ve je volt Rottenbiller Lipót, Szénnek meg osztály­társa és barátja volt' Szentkirályi, akik Pest város vezetői voltak a 40-es évek­ben és neveiket őrzi Budapest két nagy utcája. Nem valószínű, hogy Erkel, a hí­res karnagy és zeneszerző olyan kávé- házba járt volna, ahol titkos, nem enge­délyezett társaságok működnek. (Persze más volt a helyzet a Bach-korszakban, de most 1839-ről és a 40-es évekről van szó, a szabadságharcig.) Gajdost és Galgóczyt ne okoljuk téves nézeteikért, ők becsületesen megírták, hogy mit láttak és találtak. Az egyesü­leti iratok és más újságcikkek 1849-tő! 1911-ig igazán elkallódhattak . . . A XVHI. század közepén, 1758-ban je­lent meg az első magyar-nyelvű sakk­könyv, a „Schach, avagy királyos játék szabott rendtartási”, egy 39 oldalas, 16-od rétű kis füzetecske. Szerzőjét nem ismer­jük. Länderer Ferenc Leopold nyomdász adta ki Budán. Ha tekintetbe vesszük, hogy Philidor könyve 1749-ben jelent meg Párizsban, Stammáé 1737-ben Londonban, nem nagy a lemaradás. E könyv megje­lenése bizonyítja, hogy már volt vala­melyes sakktábor hazánkban. Az önálló sakk-egyletek a nyugaton is a kávéhá­zakból nőttek ki, a kávéházak külön- szobáibari voltak e helyis'eg'ek, később

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék