Magyar Sakkélet, 1964 (14. évfolyam 1-12. szám)
1964. szeptember / 9. szám
MAGYAR SAKKÉLET VIDÉKI HÍREK — BARANYA MEGYE. A megyei sakkszövetség 48 indulóval rendezte meg Pécs város egyéni bajnokságát. A tizenhatos döntőben a bajnoki címet a 14 éves Szabó János szerezte meg Lénárd Endre és Ribli Zoltán előtt. — BORSOD MEGYE. A Miskolci Spartacus I. osztályra minősítő versenyének végeredménye: Dollák István 13, Varga László 11,5, Kaposi Zoltán 9, Tarpai József és Hájer Tibor 8,5, Bányai Zoltán 7, Varga Géza 5,5, Hernádi István és Szabó Ferenc 5, Bubenkó József és Kiss Béla 4,5, Gúla László 4, dr. Krusnyiczky Tibor 3, Keczer János 2 pont. — CSONGRÁD MEGYE. Hódmezővásárhely ifjúsági bajnokságában Mátrai Miklós lett a győztes Nagy János és Imolya Imre előtt, míg a leányok bajnokságát Héjja Margit nyerte. — Szegeden a megye válogatottja Bács megye válogatott csapatával mérkőzött s 9,5:2,5 arányú vereséget szenvedett. A súlyos vereség oka, hogy a megye válogatottja otthon sem tudott teljes csapattal kiállni s négy táblán az ellenfél játék nélkül kapta meg a pontot. — FEJÉR MEGYE. Átszervezték a megyei sakkszövetség elnökségét. Elnök: Kuti István, főtitkár Fuják Ferenc, titkár Sepsei János, elnökségi tagok: Pataki István, Palotás János, László Géza, Torma Károly, Rieder János és Farkas József. — GYŐR MEGYE. A megyei sakkszövetség Sopronban mesterjelölti minősítésre jogosító versenyt rendezett két csoportban. Részletes eredmény: I. csoport: Schrancz István 10,5, Munkácsy István 10, Csáki Endre 8,5, Sillye Jenő 7,5, Koppányi István 7, Szobi Géza és Nagy Endre 6, dr. Jankovics István 5,5, Bessenyei Sándor 4, dr. Simon Ferenc és Szabó Lajos 3,5, Szabó Levente és Balázs András 3 pont. II. csoport: Lukács Gyula 10, Zalán János, Simon Ferenc és Cigor Gyula 9,5, Lányi László és Sillye Jenőné 7, dr. Péchy József 6,5, Pete János és Csath István 6, dr. Sütő János 4,5, Zaga Ernő, Tcshik Lajos és Árpási Kálmán 4, dr. Tornyos Sándor 3,5 pont. — HAJDÚÚ MEGYE, Püspökladány válogatottja barátságos mérkőzésen 6 : 2 arányban legyőzte Törökszentmiklós válogatottját. — Debrecen válogatott csapata Egerbe látogatott el, ahol a helyi válogatott csapatot 7,5:4,5 arányban győzte le. — KOMÁROM MEGYE. A megyei sakkválogatott két mérkőzésen mérte össze erejét Zala megye válogatott csaatával. Az összesített eredmény 14:10 lett a komáromi csapat javára. — NÓGRÁD MEGYE. A megyei sakkszövetség megrendezte a megye egyéni és csapat-villámbajnokságát. A csapatverseny győztese Balassagyarmat lett az Acélárugyár és a ZIM Vasas csapatai előtt. Az egyéni versenyen 26 játékos vett részt. Győztes lett Oláh Ferenc. Utána következtek Szokács László és Gábriel József. — A járási Alkotmány Kupa csapatversenyt Karancslapujtő csapata nyerte a Nagybátonyi Bányász előtt. — A Nagybátonyi Bányász I. osztályra minősítő versenyének végeredménye: Nagy István 9, Bronner Zoltán 8,5, Makovnyik Sándor és Hajós Kornél 8, Pirók Ottó 7, Balázs Béla, Hartmann Aladár és Szabó János 5, Balogh Mihály 4,5, Kazinczy József 4, Budai László és Kovács Balázs 1 pont. — PEST MEGYE. A megyei válogatott csapat Alsógödön fogadta Bács megye válogatottját. Bács megye csapata 6,5:5,5 arányban lett a győztes. — SZABOLCS MEGYE. A megyei sakkszövetség megrendezte hagyományos vegyesmester versenyét s ennek eredménye: Jeney Ferenc 9,5, Hajdun József 8,5, Kovács Kornél 8, Tiszai Kálmán és Aranyász Miklós 7,5 ,Álmos József 7, dr. Papp Kálmán 5,5, ifj. Szabó Szabolcs 4,5, Lőrinczi József 3,5, Győri László 2, dr. Vityi Tibor 1,5, Bökönyi Imre 1 pont. — VAS MEGYE. Szombathelyen Portisch Lajos élménybeszámolót, majd 38 ellenféllel szimultánt tartott. A szimultán eredménye: 428 — 8 — 2. — ZALA MEGYE. A Zalagerszegi Építők III. osztályra minősítő versenyt rendezett, amelyet Erdész László nyert Porutszky Mária és Temesvári István előtt. A Pesti (Budapesti) Sakk-kör rövid története A legnagyobb múltú sakk-körünk történetének ismerete véleményem szerint minden magyar sakkozó számára erkölcsileg kötelező, de különben is rendkívül tanulságos és nagyon érdekes. Nem sakkozót is lenyűgözően vezet be a magyar sakkozás történetébe, amely nemcsak egy játék, egy szenvedély története, hanem a művelődéstörténetnek is része. A kör 125 éve, 1839-ben alakult meg, 1895-ben vette fel a Budapesti Sakk-kör nevet (a két város 1872-ben egyesült) és 1951. aug. 1-én szűnt meg. Születéshelye az V. ker. Dorottya u. 6. sz. házban volt a (Wurm udvarban), a megszűnés a Savoy-kávéházban (a Neköztársaság út és Lenin krt sarkán). A kör 1849. októberétől 1864. októberéig illegalitásban működött igen szerényen; a Bach-korszak alatt ilyesféle összejöveteleket és egyesületi működést nem engedtek meg. A kör történetét megírta Gajdos János neves főtérnajátékosunk (1878—1918), nyomdász, a Magyar Sakkvilág szerkesztője, lapjának 1913. és 1914. évi számaiban,folytatásokban, ő a kör könyvtárosa volt, választmányi tagja is, jegyző is, ellenőr is és bennfentese a körnek 1903— 1917 között. Művéhez fel tudta még használni azt az anyagot , a könyvtárból (főleg újságkivágásokat, belső iratokat stb.), amik 1918 végén már nem voltak meg, de amelyeket én még láttam 1915-ben. Én 1913 június végén kerültem állandó tartókodásra Pestre és azonnal jelentkeztem szolgálattételre a híres körnél, ahol már néhányszor voltam vendégként. 1913. szeptemberében már Gajdos helyettese voltam, mint könyvtáros és Breuer Ernőé (Bokor 1933-tól), mint pénztáros. Ezeket az írásokat a másik történetíró már nem láthatta. Galgóczy Ferenc (szül. 1882) — valódi nevén Gatterer F. — főmérnök írta meg még a sakk-kör történetét, legalábbis 1864-ig a Győri Tornakönyvben, amely 1925-ben jelent meg Győrött, Chalupetzky Ferenc szerkesztésében, Tóth János könyvkereskedő kiadásában. Galgóczy a Nemzeti Múzeum Orsz. Széchenyi könyvtárban búvárkodott sokat; a Pesti Hírlap minden számát átidézte az 1838—48-as évekből, majd az ötvenes évekből is sok mindent megszemlézett a fő sajtótermékekből, ő a győri sakk-körnek alelnöke volt és mint sakkozó is kitűnő, azonkívül a Magyar Nyelvőrben és történelmi szaklapokban is jelentek meg cikkei, otthonosan mozgott e témakörben is. E két szorgalmas szakember úgy nyilatkozott a művében, hogy a Pesti Sakkkör csak 1884. okt. 16-án alakult meg, az azelőtti sakkozás nem volt egy szervezett sakk-kör működése, legfeljebb szervezetlen kávéházi sakkozás. Ezzel szemben tény az, hogy Tóth László féle Magyar Sakkvilágban 1929-ben, a Szén emlékverseny alkalmával a Bp-i Sakk-kör 90 évesnek van feltüntetve, 1939-ben a 100 éves BSK-ról van szó, az 1940. év I. számában Abonyi cikke szintén a kör centenáriumáról számol be. Már most mi az igazság, mi a valóság? Többször jelen voltam Abonyi és Gajdos vitáinál, az 1913—1915-ös években, ahol ez a kérdés is szerepelt, de sok minden más is. A kör régi tagjait megkérdeztem később külön-külön, Abonyi és Gajdos távollétében, amikor is Diener Hugó, Potornyai Vilmos, Kemény Emil, Havasi Artur, Maróczy Géza, Pinke Zoltán úgy nyilatkoztak, hogy az alapítási év 1839. Ezek közül a legrégibb tag Kemény Emil volt, aki 1877-ben lett tag. Olyan tehát egy sem volt, aki 1839-ben jelen volt, régi köztag szájából hallotta volna a megerősítést. Azaz volt egy: Alstock Frigyes, aki állítása szerint még kezet fogott Szénnel, 1830—35 közt született (tehát 1914 körül 82—84 éves lehetett és 1918 körül halt meg), de annak kijelentéseit nem lehetett biztosra venni nagy feledékenysége és sokszor ellentétes nyilatkozatai miatt, őt egy 15 éves fiú kísérte fel mindig a körbe és később az vitte haza is. Minthogy azonban Altstock mindig úgy mondta, hogy Grimmet, Löwenthalt nem ismerte, csak Szént, és erre a kérdésre mindig így válaszolt, arra a meggyőződésre jutottam, hogy akkor sem téved, amikor az alapítóknak Szént és társait tartja és az alapítási évnek 1839-et. (Altstock sokáig konzulátusi titkár volt Cadizban, Spanyolországban.) Egyébként Johann Berger híres osztrák mester, a grazi kereskedelmi iskola igazgatója (1845—1933) is azt írja „Schachjahrbuch für 1899—1900” c. művében a 269. oldalon, hogy a Pesti Sakk-kör aláírása 1864., illetve 1839-ben történt. Már pedig Berger mindig pontos adatgyűjtő volt, az adatok tudós értékelője. Ha pedig valami kételye lett volna, nyilván megkérdezte volna a grazi sakk-kör elnökét, Rudolf Sermage-t, aki 1835-ben Miskolcon született, Pesten is élt, és 1870-ben Erkel Ferenc elnöknek írt az osztrák—magyar sakkszövetség megalakítása végett. Berger már 1870-ben együtt dolgozott Sermage-val és Schellenberggel, aki ennek az ideának felvetője volt, és akkor szintén Grazban élt. Gajdos és Galgóczy azon az állásponton voltak, hogy a kör nem lehetett a Wurm-kávéházban, mert azt valamelyik újság hírként közölte volna, és akkor maradt volna valami feljegyzés, napló stb. a kör iratai közt, így, mert ők semmi nyomot nem találtak, nem is lehetett ott semmiféle sakkélet. Ezt az álláspontot nem lehet helyesnek tartani. Hát nem elég az, hogy Aron Alexandre párizsi mester a kör vezetőit megtalálta ott, velük a Párizs—Budapest távizeneti (levelezési) mérkőzésben megállapodott, és ők azt lejátszották és meg is nyerték 2 évi küzdelem után, mely idő alatt őket a postás mindig megtalálta? Csak akkor ismernék el a kört kérnek, szabályszerű egyletnek, ha megmaradt volna a taglista, a hatósági engedély a működésre, a pénztáros nyugtára, hogy a tagdíjat megfizette? Ilyen kérdések érdekelhetnének egy közgazdasági hivatalnokot, aki ellenőrizni hivatott egy pénztárost, aki a tagdíjat beszedi, de nem a sakktörténészt, aki csak a tényleges sakkeredményeket, hatást, működést nézi. Bizonyos különben, hogy az engedélyt megkapták, mert a kávésnak veje volt Rottenbiller Lipót, Szélnek meg osztálytársa és barátja volt Szentkirályi, akik Pest város vezetői voltak a 40-es években és neveiket őrzi Budapest két nagy utcája. Nem valószínű, hogy Erkel, a híres karnagy és zeneszerző olyan kávéházba járt volna, ahol titkos, nem engedélyezett társaságok működnek. (Persze más volt a helyzet a Bach-korszakban, de most 1839-ről és a 40-es évekről van szó, a szabadságharcig.) Gajdost és Galgóczyt ne okoljuk téves nézeteikért, ők becsületesen megírták, hogy mit láttak és találtak. Az egyesületi iratok és más újságcikkek 1849-től 1911-ig igazán elkallódhattak . . . A XVII. század közepén, 1758-ban jelent meg az első magyar nyelvű sakkkönyv, a „Schach, avagy királyos játék szabott rendtartást”, egy 39 oldalas, 16-od rétű kis füzetecske. Szerzőjét nem ismerjük, Landerer Ferenc Leopold nyomdász adta ki Budán. Ha tekintetbe vesszük, hogy Philidor könyve 1749-ben jelent meg Párizsban, Stammáé 1737-ben Londonban, nem nagy a lemaradás. E könyv megjelenése bizonyítja, hogy már volt valamelyes sakktábor hazánkban. Az önálló sakk-egyletek a nyugaton is a kávéházakból nőttek ki, a kávéházak különszobáibak voltak e helyisegek, később 05 (E-mVálozzünk cjjw'régLakreyi