Magyar Sakkélet, 1964 (14. évfolyam 1-12. szám)
1964. október / 10. szám
MAGYAR SAK.KßLET c^míékaz-xiink A Pesti (Budapesti) Sakk-kör rövid története Erkel Ferenc kora Szén. József korát egy átmeneti rövid korszak követi — 7 éves —, amit Erkel— Bécsi kornak nevezhetünk. Ezt követi egy olyan epocha, melynek vezéralakja kétségen kívül Erkel Ferenc volt (1864— 93.) A külpolitikai helyzet 1857-ben, a krími háború után igen zavaros volt, újabb háború fenyegetett, ami 1859-ben ki is tört. Ez indította Ferenc Józsefet arra, hogy a Bach-rendszert enyhítse valahogy Magyarországon is. Sokan szabadultak ki a börtönökből, sokan jöttek haza külföldi száműzetésből. Az itthoni rendőri zaklatások, kémműködések stb. •szintén csökkentek, ami az óvatos sakkozóinkat arra bátorította, hogy 1859. elején az Európa kávéházban (a Lánchíd pesti hídfőjénél, a későbbi Gresham-palota helyén) összegyűljenek és sakkegylet alapítására kérjenek engedélyt. Az akkori hatóságok rendelkezései szerint az egyesület megkezdhette működését, de azonnal be kellett jelenteni a működés megkezdését, tagok nevét, címét, főbb adatokat, és működhetettt addig, amíg a hatóság leiratban nem értesítette a döntésről. Ez 1 2 hónap alatt megszokott történni. Az érdemleges választ Vész János műegyetemi tanár 1859. július elején megkapta, ő volt a közalapítók megbízottja. A hatósági német nyelvű iratot maga Protmann udvari tanácsos írta alá, a helytartó tanács rendőri osztályának vezetője. A kérést elutasította azzal az indoklással, hogy nem látható be, miért kell a sakkozóknak egyletbe tömörülniök, mikor két sakkozó bármikor, bárhol sakkozhatik egymással. Emiatt az időlegesen működött egylet azonnal feloszlott, a befolyt 130 forintból csak 20 forint 40 krajcár maradt feleslegként, amit Vész befizetett július 13-án a helytartó tanácsnál, a sebesült és árvaalap javára, amiről ,,Empfangschein”-t (nyugta) kapott, leadta az iratokat, az elszámolást is. A villafrancai békét 2 nappal előbb kötötték meg, a solferinói csata előző hónapban volt. Ausztria elvesztette Lombardiát, stb. . . A helyzet továbbra is zavaros maradt. Bachot a császár aug. 21-én menesztette. 1860. okt. 20-án megjelent az un. októberi diploma, amely törvényes alapnak hazánk számára az 1848. előtti alkotmányt állítja helyre, de az abszolutizmus idején életbe léptetett újítások meghagyásával. Ez túl kevés volt, senki se fogadta el, még a Deák-párt sem. Az uralkodó 1861. februárjában új pátenssel újabb engedményt próbált tenni, ami szintén nem volt kielégítő, de annyit elért, hogy az országbírói értekezlet megalakult és a pártok elkezdtek egymással tárgyalni. A külpolitika helyzet kezdett ismét súlyosodni: a német—dán háború és a lengyel felkelés stb. aggasztó jövőt ígértek. 1864. őszén a pesti sakkozók mégis újra merészkedtek a hatósághoz fordulni. Ekkor már magyar királyi helytartótanács a hatóság neve, és az magyar nyelvű írásban válaszol, az aláírók egyike nyilvánvalóan magyar volt már, Péchy Ferenc (a másik kettő: Dobrzansky Adolf és Onderko János valószínűleg még „Bach-huszárok” voltak). A helytartótanács az engedélyt megadta bizonyos feltételekkel, és az alapszabály tervezet módosításával. Az egylet alakításával kapcsolatban nagy érdemeket szerezek Széchenyi Ödön, a legnagyobb magyar kisebbik fia (később tűzoltófőparancsnok Konsantinápolyban), Vész János Ármin és Récsi Emil egyetemi jogtanár. Utóbbi e szép napot már nem érte meg, 1864. június 1-én elhunyt. A sakk-kör első ideglenes választmánya Erkel Ferenc elnöklete alatt okt. 8-án ült össze az Európa-kávéházban. Jelen voltak Vész János, Cseresnyés István, Vidor Zsigmond, dr. Spitzer Lipót, Zaáry Zsigmond, Capdebó István. Ők tárgyalták meg a helytartótanácsi leiratot, javították ki az alapszabálytervezetet és állapították meg a kör programját, és a megnyitás helyét, napirendjét. A kör a Nádor utca 11. sz. saroképületben (Béla u. sarok) lévő Velence-kávéházban alakult meg, 1864. okt. 16-án, vasárnap délután 4 órai kezdettel. Vész üdvözölte a megjelenteket, ismertette a programot, amit elfogadtak azzal hogy majd a közeli közgyűlésen legyen a tisztikarválasztás. Azután nagy tanácskozási játszmába kezdtek. A világos tábort Erkel Ferenc vezette, a sötétet Cseresnyés István. A két tábor két külön teremben foglalt helyet, a lépéseket hírvivő közölte. Erkel táborába tartoztak: dr. Spitzer Lipót, Engel Imre, Erkel Gyula (E. Ferenc fia), Hoffer Lipót (a későbbi világhírű szakíró mester), továbbá Koppély, Lichtersberg, Pollák, Hirschfeld, Salus nevű sakkozók. Cseresnyés (makói származású kiváló tehetség) társai voltak: Vész János, Márki István (a későbbi híres sakk-könyv író, M. Sándor híres történészakadémikusunk bátyja), Skvér, Strausz Henrik, Dózsa, Szomjas, Schönfeldi, Saphir, Beck, Neubauer és Kletzer nevű sakkozók. Este 8 óráig 24 lépés történt, okt. 23-án, vasárnap folytatták a játszmát a 39. lépésig, és csak 30-án fejezték be azt a 48. lépésnél. A sötét tábor győzött. A játszmánál nem használtak sakkórát, amit 1861-ben Bristolban használtak először sakkversenyen.A Pesti Sakk-körben csak a 70-es években kezdtek sakkórát használni, kizárólag elsőrendű játékosok, versenyjátszmához. A tréningpartik mindig időkontroll nélkül folytak. Csak Abonyi idejétől, 1910-től kezdve játszottak villámpartikat időkontrollal.) A közgyűlést 1865. január 22-én tartották meg, 32 tag volt jelen. Erkel Ferenc elnökölt. Széchenyi Ödönt nyílt szavazással egyhangúlag választották élőkké, a többi tisztségre titkos szavazás döntött. Erkel Ferenc 29 szavazattal lett alelnök Cseresnyés 30-cal titkár, pénztárok Gintér Károly 21 vokssal. Választmányi tagok: Vész János 28, Capdebó 25, dr. Spitzer 25,Zaáry 23, Vidor Zsigmond 23, Háy Orbán 18 szavazattal. A magyar sakkozás fejlesztése körüli érdemeikért tiszteletbeli taggá választották Lőwenthal János Jakab sakkmesterünket, Willmers Rudolf zongoraművész bécsi lakost, híres sakkfeladványszerzőt. A körnek 72 tagja volt ekkor, közte Erkel Ferenc, valamint két fia: Gyula és Elek. A sakk-kör első versenyén (február— március) I-JH. Cseresnyés, Engel és Zaáry lett, 17 ponttal, TV. Ginter 16 ponttal. Utóbbi az első hármat legyőzte. A sakkkörbe való belépés 4 forint felvételi díjhoz volt kötve, az évi tagdíj 6 forint volt, amit két részletben előre kellett fizetni. Az 1865. nov. 12-i közgyűlésen azonban csak 16 tag jelent meg. Széchenyi levélben mondott le az elnökségről, de laltságát jelölte meg, és azt, hogy nem laltságát jelölte meg és azt, hogy nem elég erős sakkozó ahhoz, hogy tekintély lehessen köztük. Erkelt 15 szavazattal választották elnökké (tehát egyhangúlag), Vész 11 szavazatot kapott, de nem fogadta el a megválasztást. Helyette dr. Brode Lipótot juttatták az alelnöki tisztségbe 8 igenléssel. Titkár Temnyei Ferenc lett 9. pénztáros Ginter Károly 12 szavazattal. Kétszer kellett választani a választmányi tagokat. Ugyanis Cseresnyés, dr. Vidor és dr. Spitzer nem fogadták el megválasztásukat, helyettük Bartalus István (neves zenei szakember), Strausz Henrik, Auer Alajos választottak meg. A lemondások okát azzal magyarázták később, hogy Erkel a zenevilágbeli ismerőseivel erősítette meg a sakk-köri pozícióját. Pontos és bizonyos adatokat senkitől sem hallottam, mert 1914. körül Altstock Frigyesen kívül már senki sem volt olyan körtag, aki 1865-ben is benfentes körtag lett volna. Ő pedig feledékeny volt akkor már. . . Arról senki sem tudott, hogy ki, illetve mi volt dr. Brode stb. A „Velence” kávéja, Kletzer József 1866 január 7-én felmondott a sakk-körnek. Az ok abban rejlett, hogy a kávés kártyaszalonná akarta átalakítni a sakkköri helyiség egy részét, amibe a kör vezetősége természetesen nem ment bele. A szerződés egyetlen példánya a kávésnál volt, aki letagadta az okmány létezését, és így perre se ment a panaszos. Megkezdődött a kálvária a helyiségkereséssel. Ez vörös fonalként vezet a sakkkör történetén át. Három hét múlva a kör már Kurz József kávéházában, a „Koronában” volt, a Hajó és Sütő utcák sarkán. Évi bér 160 forint volt, fűtéssel, világítással. (Ez különben a pesti szerbek találkozóhelye volt,1920 körül szűnt meg. A BSK szerb sakkozói 1906—14 közt gyakran jártak oda: Konyovits, Kosztics, Krsztics, Gerdec, Grencsarszky, Manojlovits, Beschán, Joannovics stb.) Rottenbiller Lipót főpolgármester is meglátogatta itt a sakk-kört, aki Szén Józsefnek barátja, és a pesti piarista gimnáziumban osztálytársa volt. Ebben a Kurz-kávéházban nyerte 100%-kal a kör tavaszi versenyét Cseresnyés István, 16 ellenféllel szemben, azután hazamér Makóra, és ott hamarosan tüdőbajban meghalt. Csak 29 évet élt. Halála nagy vesztesége volt a magyar sakkozásnak. A kör minden átélt évére sajnos nem terjedhetünk ki, az csak egy nagy monográfia feladata lehetne. Igyekezünk azonban sok mindenről beszámolni. Az 1867. évi közgyűlés Szirmay István cs. k. kapitányt, az európai hírű feladványszerzőt tiszteletbeli taggá választotta. Visszatért a kör ebben az évben a „Velence” kávéházba, ahol az új kávés Rebemik Antal évi 100 Ft-ért adott helyiséget, fűtéssel, világítással Az 1867. évi párizsi nagy nemzetközi verseny rendezősége meghívta a versenyre Erkel Ferecet, mint versenyzőt, de az a megtisztelő meghívást nem fogadta el. Erkel jó hírnevét Kolischnak, Lőwenthalnak Szélnek köszönhette, talán már Hoffernak is, akik külföldön is merték Erkelt magasztalni. 1866. ősz óta már Pesten él Schwarz Adolf (szül Gálszécs, 1836.), aki Arad első játékosa. Az 1866. évi közgyűlés tiszteleti tagokká választja Pongrácz Arnoldot (1810—1890), a „nagyszombati remetét”, a magyar sakkfeladvány-szerzés úttörőjét, a londoni és a bristoli feladvány-versenyek győztesét és Meszéna Istvánt (Nagyvárad) az országos hírű probléma-komponistát . 1868. november 29-én az Európa-szállóban nagy bankett volt Kolisch Ignác tiszteletére, aki az 1867. évi párizsi nagy sakktomán első lett. A banketten részt vett Grimm Vince is, aki Aleppoból (Kisázsia) száműzetésből ebben az évben tért vissza Pestre. Az 1869. január 24-i közgyűlés Grimmet tiszteletbeli elnökké választotta, Kolischt pedig tiszteleti tagnak. Ekkor ért véget egy sakkverseny is a körben, amelyben I. Jacobi Samu lett, n. Schwarz Adolf, ul. Engel Imre. Ekkor már körtag Fähndrich Hugó, a későbbi mester, titkár: Kubinyi Béla, könyvtáros: Taraba Károly. 1870-ben egy 14 résztvevős versenyen I. Jacobi Samu (később Maróczy Géza tanítómestere lett), n. Fändrich Hugó, III. Ginter, TV. Taraba. A grázi sakk-kör 1870 tavaszán ajánlatot tesz osztrák—magyar sakkszövetség megalakítására, és egy szept 15-én Grazban tartandó kongresszusra és városiközi sakkmérkőzésre, amelyben a prágai, bécsi, berlini sakkozók is játszhatnak. A 151